Könyvjelzők DIY

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én imádok olvasni, viszont nincs olyan jó memóriám, hogy mindig tudjam, melyik könyvem épp hol hagytam abba - ráadásul egyszerre többet is szoktam bújni felváltva, ami csak tovább rontja a helyzetet. A vizsgaidőszak közeledtével egyébként is jön a jegyzetek, füzetek és könyvek halmozásának korszaka, amikor jó, ha tudod, hol áll a fejed és segítségedre lehetnek a könyvjelzők. Amennyiben szorult beléd némi kézügyesség és kreativitás, lehetőségek végtelen tárháza kínálkozik, hogy ízlésednek megfelelő darabokat kreálj.

Persze, mindig haszálhatjuk a muglik által oly nagyra tartott ragadós fecniket, de még ezeket is fel lehet dobni, hogy igazán jól mutasson egy egyébként nem túl vonzó, megjelölt oldalakkal teli könyv is.

A legegyszerűbbek a papírból készíthető darabok: nincs más dolgod, mint kellően vastag papírból megfelelő hosszú és szélességű csíkot vágni le, majd lehetőségeidhez mérten díszíteni. Ez lehet idézet, rajz, de dolgozhatsz kollázstechnikával is, amihez némi ragasztóra, díszes-mintás-színes papírokra és mindenféle apróságokra lesz szükséged (nem árt ügyelni, hogy a végeredmény ne legyen túl vastag!). Ha a könyvjelző aljába lyukat vágsz, akkor szalagot is fűzhetsz bele. Persze, nem muszáj a csíkhoz ragaszkodni...

Ha még mindig csak papírból akartok kiindulni, remek lehetőséget kínál erre az origami, avagy a hajtogatás.

 Következő szint, ha keményebb papírból, esetleg ajándékkártyából vagy valamilyen vékony műanyagból készítetek az oldalra csíptethető alakot. Lehet egészen egyszerű is, a dizájnnak csak a türelmetek és a fantáziátok szab határt.

Az utolsó ma bemutatott típus az irodai kapcsokra alapoz és igen erős pillanatragasztóra, vagy ragasztópisztolyra-bűbájra lesz hozzá szükségünk. Előnyük, hogy sosem csúsznak ki a könyvből, és mivel bárhova odacsíphetőek, elhagyni is nehezebb őket. Három alap verziója létezik:

- szalagos gemkapocs - színes, vidám, egyszerű. Kellő hosszúságú szalagot vágva rácsomózzuk a kapocsra, majd némi ragasztóval megerősítjük, hogy ne csússzon.

- gombos gemkapocs - ideális az innen-onnan leszakadt, talált gombok hasznosításának. A ragasztó segítségével mindössze rögzítenünk kell a kapocs tetejére a kiválasztott gombot.

- papír-, filc- vagy műanyagdíszes gemkapocs - ezek a díszek általában laposak, így szükségünk lesz egy hátoldalra is, hogy jól tartsanak. Az elő- és a hátlap közé kell beragasztani a kapcsot, majd tetszés szerint dekorálni.

Természetesen, akinek több kézügyessége van, megpróbálkozhat horgolással, szövéssel, és hímzett szalagokkal is, a fentiekben azonban a legegyszerűbb, mindenki által könnyen és gyorsan elkészíthető darabokra összpontosítottam. Remélem, elnyerte tetszéseteket és kipróbáljátok! :)

Kitsune

Robert Johnson és az Ördög maga?

Robert Johnsonról nagyon sok pletyka kering. Az amerikai bluesgitáros egy olyan korba született, amikor a feketéket alsóbbrendű fajnak tartották, és ezen déli származása sem segített. Igazi misztérium övezi őt, még a születési dátumát sem tudják pontosan megállapítani. Van, ahol 1902, vagy 1912 szerepel hivatalos papírjai között, de az általános időpont, 1911 viszont igen kevés helyen áll. De miért is lett olyan híres ez az elnyomásban élő fekete zenész? Mert alkut kötött magával az ördöggel.

Hatása a rock és blues zenére vitathatatlan, dalait több híres előadó is feldolgozta már (köztük a The Rolling Stones, Eric Clapton, Led Zeppelin, Bob Dylan, Red Hot Chili Peppers stb. hogy csak a legismertebb együtteseket soroljam fel). Csupán 29 dalt vettek fel tőle, mégis bekerült a világ 100 legjobb gitárosai közé, és az elsők között iktatták be a Rock and Roll Hall Frame-be. De mitől volt olyan hihetetlenül jó és híres ez az ember, hogy több film is feldolgozta rövid, és sötét foltokkal teli életét?

A legenda szerint, a tehetségét nem Istentől kapta, hanem a 61-es és 49-es út kereszteződésénél idézte meg az ördögöt és kötött vele alkut. Eladta a lelkét a tehetségéért. Állítólag ez az oka annak, hogy nagyon rövid idő alatt lett nagyon rossz gitárosból, a világ egyik legismertebbje. A legenda tényét erősíti, hogy halálát sem tudják pontosan megállapítani. Nem tudják mikor, hol és miért halt meg. Egyes feltételezések szerint tüdőgyulladásban, mások úgy gondolják, szifiliszben lelte halálát, de a halotti bizonyítvány szerint holttestét egyetlen orvos sem látta.

Maga Johnson sosem erősítette meg ezeket a pletykákat, ám több dalának címe is utalhat az alkura, köztük a Hellhound on My Trail (Pokolkutya a sarkamban), vagy a Me and the Devil Blues (Én és az ördög blues), valamint leghíresebb dala a Crossroad blues (Útkereszteződési blues). 

Annyi bizonyos, hogy korán lelte halálát, állítólag alig töltötte be a 27. évét. A legenda viszont majd' 100 évvel később is ugyanolyan elevenen él az emberekben, mint akkor. 

Hellhound on My Trail


Me and the Devil Blues

Crossroad Blues

SzA

Macska és kneazle II.

       Az előző cikkben már elmagyaráztuk a főbb első lépéseket, nem esett azonban szó a viselkedésről, így most ez kerül terítékre. Ha új macska vagy kneazle kerül a házhoz, akkor már a legelső pillanatoktól fontos, hogy hogyan bánunk vele. Ha már az ismerkedésnél megadjuk neki a biztonságérzetet, akkor jó a startunk és a későbbiekben is könnyíthet a dolgunkon.

Az ismerkedésre és bizalomszerzésre a legjobb módszer, ha követjük a három lépcsős módszert:

• Macska-szeretlek
• Szagminta adása
• Simogatás

Vegyük ezeket sorra.

     A Macska-szeretlek módszer nagyon egyszerű, bármely cicánál alkalmazható, amelyik hajlandó ránk nézni. Lényege, hogy biztatóan nézzünk az állat szemébe, nyugodt tekintettel, aztán mondjuk ki magunkban három ütemre, hogy sze-ret-lek. Eközben lassan pislogjunk, a „sze” legyen a lehunyás, a „ret” a csukott szem, és a „lek” a felnyitás. Ha alanyunk viszonozza, akkor tovább lehet lépni. Ez egyébként nem csak ismerkedésnél, hanem bármikor hasznos lehet, amikor arra van szükség, hogy megnyugtassuk kedvencünket, vagy csak simán biztosítsuk a szeretetünkről.

      A szagminta adása még mindig nem azt jelenti, hogy pusztakézzel nyúlunk a cica felé. Ha a gazdinak van szemüvege, akkor érdemes azzal próbálkozni, a szárát nyújtani a cica felé, hogy megszagolhassa, mert ez az eszköz közvetlenül a bőrünkkel érintkezik, és sok információt ad az állatnak. Ha nincs szemüveg, akkor megteszi egy hosszan szorongatott ceruza vagy nemrégiben rágott toll is.

Ezután nem marad más hátra, mint hogy megsimogassuk új kedvencünket. A simogatás nyugtatja a macskát, tudja, hogy hol lesz vége a mozdulatnak, ezért lassan kell csinálni, a szőr mentén. Először csak óvatosan nyúljunk a cica felé, ha megriad, nem akarja, akkor elölről kell kezdeni az egész procedúrát, de megéri a belefektetett időt. Ha viszont hagyja magát, akkor már sínen vagyunk.

        Nem szabad elfelejteni, hogy a cica nem tudja magától, hogy mi az illem a te házadban. Arra, hogy hova fekhet, hol végezheti a dolgát, neked kell megtanítanod, és felesleges utólag büntetni, ha nem a megfelelő helyre sikerült, mert a macska nem fogja tudni összekötni az okot és a te tetted. Mutasd meg neki az alomtálcát, rakd bele napjában többször is, amíg rá nem jön, hogy mire való, ha pedig baleset történik, akkor gondolkozz el azon, hogy miért történt. Ha még nem szokta meg az új helyét, akkor csak tanulnia kell még, ha viszont már tudja, mire való az alom, akkor biztosan tiszta volt? Erre is figyelni kell, mert a nem megfelelően tisztított alom kényszeres viselkedést is szülhet, azon túl, hogy a macska nem szeret belemenni. Ha a cicád szinte percenként rohan az alomtálhoz, és csak párat kapar rajta, akkor tisztítsd ki, ha pedig ez sem segít, akkor kérdezz meg egy szakértőt, hogy mi lehet a baj, mert ez betegség jele is lehet.

      A macskák éjszakai állatok, úgyhogy ne lepődj meg, ha éjjel költöget téged a kedvenced, viszont ha rendszeres a napirend, akkor ő is tudni fogja, hogy mire számítson, és mivel könnyen tanulnak, megszokják azt is, hogy éjjel aludni kell (ez a bent tartott cicákra vonatkozik, a kintiek éjjelente élik a társasági életüket). A macska maga is nagyon jó alvó, egy felnőtt cica akár a nap kétharmadát is képes átaludni, és a korukkal az alvásmennyiség egyre nő. Ki kell tapasztalnod, hogy a te kedvencednek milyen az „akkumulátora”, és utána már könnyebben tudjátok beidőzíteni azt is, hogy éjszaka javarészt aludjon.

      Ahhoz, hogy a cicád boldog legyen, nem elég, ha eteted és puha fekhelyet biztosítasz neki, hanem foglalkozni, játszani is kell vele. A macskák kisméretű ragadozók, kell nekik, hogy vadászhassanak, még akkor is, ha a zsákmány nem más, mint egy madzag vége. Rengetegféle játék kapható a boltokban, amik biztonságosak a cicára nézve, de ha nem akarsz ilyesmire költeni, akkor bőven elég, ha kerítesz egy hosszú textil madzagot, aminek nem lehet lerágni a darabjait és nem akad a fogába az anyaga, aztán ezzel bolondítod. Ha ez nem jön be őkelmének vagy a kisasszonynak, akkor lehet nekik adni ping-pong labdát, amit kergethet a szőnyegen, de néha már egy üres vécépapír-guriga is megteszi, vagy egy cipős doboz, amit lehet nyitogatni. A lényeg, hogy meglegyen benne a felfedezés élménye. Apró, lenyelhető játékot sose adjunk! Ha az állatot magára hagyjuk, akkor a zsinórokat tegyük biztos helyre, nehogy bajt okozzon magának vele.)

      A cicák viselkedésüket tekintve alapvetően két csoportba tartoznak. A fa-lakó cicák szeretnek a lakásban is magasra mászni, minden polcot bejárnak, vagy az ajtó tetejéről néznek vissza rád. Ha nem szeretnéd, hogy lelökjék a dísztárgyaid, akkor alakíts ki nekik macska-galériát! Ez egy egyszerű szerkezet, lényegében falra szerelt polc a cicának – az interneten rengeteg típust lehet találni.

A bokor-lakó cicák inkább földszintesek, nem törekednek a magasba, mert jobban érzik magukat a fotelek-ágylábak között bujkálva. Ha a cicád ebbe a típusba tartozik, akkor fokozottan figyelni kell rá, hogy ne lépjen rá senki sehol, mert esetleg nem veszik észre, hol lapul.

A karom élesítés egy olyan tevékenység, amit minden cica végez, mert ha túlságosan megnő a körmük, akkor az zavaró a számukra. Az, hogy a bútorokat tépjék, megelőzhető kaparófákkal, amiket vásárolni és készíteni is lehet. Ha ezeket jó helyre tesszük – például az amúgy kedvelt tépendő bútor mellé - akkor megakadályozhatóak a károk.

Ami a macskák és kneazlek "nyelvét" illeti, a testük nagyon beszédes - azok a pontok, amikre érdemes figyelni, a szemek, a fülek, a farok és a hát. Az alábbiakban két táblázat segítségével elmagyarázom, hogyan olvassunk ezeknek jeleiből.

A táblázatban balról jobbra növekszik az agresszivitás és fentről lefelé a félelem. A szorongó állatnak kitágulnak a pupillái, füleit lelapítja és többnyire kicsi, zárt helyeket keres. Soha ne próbáljunk egy ilyen állatot erőszakkal előhúzni rejtekéből! Figyelmeztetni fog minket, fújni és prüszkölni, ha pedig tovább erősködünk, harap és karmol. 

A farok mozgása egyaránt lehet érdeklődés és feszültség jele is - amennyiben csak picit mozdul a vége, mint vadászatnál, a macska általában érdeklődő, de ha kutya módjára jobbra-balra csóválja, hátráljunk egy kicsit, adjunk neki teret és hagyjuk megnyugodni. Ami a hátat illeti, ha borzolódik rajta a szőr és felpúpozza, az állat fenyegetve, irritálva érzi magát és megpróbál nagyobbnak látszani. 

Amennyiben nem vagyunk biztosak benne, hogyan simogassuk meg a cicát, telepedjünk le a földre és magunk elé emelt kézzel próbáljuk ki, hogy ha az állat jön oda hozzánk, hogyan törleszkedik, mely részeinek érintésére reagál pozitívan és ezekre összpontosítsunk. Ha simogatásnál az állat kényelmetlenség jeleit adja (farokcsóválás, fülek állása, feszült arckifejezés), akkor lehet, hogy sérült az adott testrész, esetleg reumatikus, az ilyeneket ne bolygassuk, vagy forduljunk orvoshoz.