Interjú két csapattaggal

Az ez évi kviddics szezonban először a Rellon ellen a csapatunk, 110-200-ra győzött, a Levita ellen pedig 70-220-ra. Szerény véleményem szerint a második meccs nagyon szépen kivitelezett, ügyes meccset láthattunk. Viszont most két olyan csapattaggal készített interjút, olvashattok, akik nem játszottak a Levita elleni mérkőzésben. Többek között a csapatmunkáról, az első meccseikről, edzésekről.

Vér Lanetta

Hogy gondolod, hogy teljesítettél az évben, mint hajtó?

Nos, úgy vélem rengeteget bénáztam, mint hajtó. Első meccsemen mondjuk kétszer is hagytam, hogy labdát raboljanak tőlem. Azonban szerencsére a csapatom megértő volt, és nem haragudnak rám, így, habár az első év nem sikerült valami fényesre, a következőkben próbálok fejlődni, hogy egyre ügyesebb legyek, és a hátrányt - amit a csapatomnak okozok - előnnyé kovácsoljam.

Milyen érzés volt részt venni az első meccseden?

Semmihez sem fogható. Amikor kiálltam, és megláttam a tömeget, majd a csapatomat, egyszerre fogott el az öröm és az izgalom. Csodálatos érzés volt. Persze ez a játék során átalakult koncentrációvá, nemsokára fellazultam és ismét kaptam levegőt. Azonban az első percek még rengeteg éven át fog kedves emlékként a fejemben ücsörögni. Legalábbis nagyon remélem, hogy soha nem leszek annyira szenilis, hogy elfeledjem.

Hát, azt én sem hiszem.  Milyen volt az első kapura dobás?

Mint egy lassított felvétel. Ahogy elrepült a labda, ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben, mint üvöltött, és mind mást mondott. A  szívem a torkomban dobogott, és isten rá a tanúm, hogy azt hittem az utolsó pillanatig, ki fogják védeni a próbálkozásomat. Azonban a kvaff könnyűszerrel átrepült a karikán, én pedig legszívesebben sikítani és ugrálni akartam volna, mint egy ötéves kislány, ha megkapja karácsonyra azt a babát, amit kinézett a kirakatban.

Milyen a csapatmunka? Milyenek az edzések? Mi az, amiben a legjobbak vagytok szerinted? Végül is, megnyertétek a házkupát.

  A csapat szerintem lassan kezd összekovácsolódni a közösen megnyert meccsek alatt. Amikor én játszottam a pályán, még külön cselt is kifundáltunk, a labda megszerzése érdekében, és rengetegszer játszottunk összhangban.
 Az edzések? Sajnos időszűke miatt eddig egyre se tudtam benézni, természetesen tervezem, csak valahogy mindig közbejött valami. Eddig csupán Erikkel edzettem, de az egy igazán kellemes délután volt, ahol rengeteg dolgot tanultam meg és sajátítottam el.
 Az pedig, hogy miben vagyunk a legjobbak, szerintem a legnehezebb kérdés. Ha csak erről a két meccsről kell beszélni, akkor azt mondanám a cikeszfogásban, mert mindkét meccsen sikeresen elkaptuk az arany golyóbist.

Köszönöm az interjút!

Gwen L. Blake

Milyen volt az első meccsed? Milyen érzések keringtek benned, mikor először ütöttél gurkóba?

Már az első meccsem is izgalmas colt, bár az Ginnie irányítása alatt ment, azt hiszem. Akkor is nekifeszültünk a másiknak Kowaival, mivel fogóként kezdtem a kviddicses pályafutásom. Kétszer is elhalászta előlem a cikeszt, és gondoltam, ha ez nem megy, akkor megpróbálom a másik hozzám legközelebb álló posztot a terelőséget. Milyen volt először elütni? Nagyon jó volt! Leütheted a másikat a seprűről és nem büntetnek meg érte. Ki ne akarna terelő lenni?

Azért ahhoz erős karizom és jó állóképesség is kell, nem? Javíts ki, ha tévednék. Milyenek az edzések?

Ezekhez még adj egy kis pontosságot is. *nevet* Sok gyakorlással mindent könnyebbé lehet tenni, meg már előtte is sportoltam sokat. Jó hangulatban telnek, mindig vidámak vagyunk, még, ha három kört is kell futni a pálya körül. Akkor a legjobbak, ha mindenki ott van és nem a gyengélkedőn egy meccs után. Ilyenkor várjuk, hogy jobban legyen az az ember és jöhessen vissza hozzánk.

Mi az, amiben szerinted a legjobb a csapat? Végül is, megnyertétek a házkupát.

Mindenben! A posztokon a megfelelő emberek játszanak, az összjáték is megfelelő, a hajtók mindig a társaik mellett vannak. Mi terelők általában megvédjük a csapattársainkat a gurkótalálatoktól, és van olyan eset mikor összejátszunk, cselezünk a csapattal. Az őrzőnk gyors és szinte mindig annál a karikánál van, ahova éppen dobni szeretne az aktuális ember. A fogópárbajok pedig a legjobban. Az idényben Lilla és Fanni a lehetős legjobban szerepeltek, ha nem a gurkóra kellett figyeljek, néha rájuk pillantottam. Bár Lillára jobban figyeltem, mert akkor mindig körülötte repültem.

Végül egy utolsó kérdés. Mennyire szereted a kviddicset? Leélnéd azzal az életed, hogy kviddicsjátékos a hivatásod?

Kiskorom óta játszunk a rokonaimmal és elgondolkoztam, hogy leszerződöm egy csapathoz, akár csereként. Ezt még nem tudom pontosan, máson is gondolkoztam, de hobbi szinten biztos marad a kviddics.

Köszönöm az interjút, Gwen.

Szárnyaló Főnixhad

Már nem kell sokat várni, és elérkezik az első Eridonos meccs. Szerencsére mostanra felállt egy biztos csapat, akik mindent megtesznek idén is a kupáért. Ha van egy kis időtök látogassatok ki a meccsekre, ha kedvet kaptatok a kviddicshez, keressétek Podmaniczky Ádámot, aki mindenben segít titeket. Éljenek a Főnixek!

ŐRZŐK

Elena Rose

HAJTÓK

Ginnie Merryweather
Kolf Krisztián
Szombat Anna 
Végard Erik


TERELŐK

Gryllus Annabell
Leonie Rohr 
Podmaniczky Ádám


FOGÓK

Ashley Valerie Stanwood
Gwen Laura Kimiko Jones

Kviddics...te csodás I. rész

Kviddics...Aki tudja, csinálja, aki nem az beszél róla. Mindenkit foglalkoztat, akár bevallja, akár nem. Mindenki szeretne többet tudni róla és a játékosokról is. A következő néhány cikkben jobban megismerkedhettek a játékosokkal, kapitányokkal, és ha szerencsénk van, még a játékvezetőt is sikerült elkapnunk néhány kérdésre. Egy játékos és egy lelkes rajongó írásait láthatjátok, akik először két újoncot kaptak el pár kérdére.

Gwen Laura Kimiko Jones

Még nem voltál mérkőzésen, mikor léphetsz pályára?
A következő mérkőzésen én fogok játszani. Ashley volt olyan kedves és átengedte nekem a Rellon meccset.
Mire számítasz, milyen lesz a mérkőzés?
Szerintem izgalmas lesz, de eközben veszélyes is. A sport eleve durva, de a Rellonosok rádobnak még egy lapáttal. Ott voltam az összes eddigi játszmájukon.
Miért jelentkeztél a csapatba?
Mert nagyon szeretem és sokszor mondták már, hogy jó játékos vagyok. Persze az is közrejátszik, hogy Elena is csapattag.
Hogyan készülsz a meccsekre? Milyen csapatkapitány Ginnie?
A Rellon-Navine meccsen Ashley elmagyarázta a szabályokat, tanácsokat is adott, és elmondta, hogy milyen manőverek tanuljak/használjak és milyeneket ne. Nemsokára gyakorlati oktatást is fog tartani, aminek nagyon örülök. Ginnie pedig a legjobb edző a világon. Nem túl szigorú (legalábbis szerintem), de mégis hajtja a csapatot. Szerintem nála jobbat nem is tudok elképzelni.

 

Végardó Erik

Milyen volt az első mérkőzés?
Az első mérkőzés nagyon izgalmas volt! Sajnos úgy érzem, nem nagyon rajtam múlt, hogy nyertünk. Amikor az egyik navinés hajtó éppen előlem halászta el a gurkót és dobott egy újabb gólt, akkor eléggé kétségbe estem, hogy veszíteni fogunk. Szerencsém volt, mert engem figyelmen kívül hagytak a gurkók, csak egyszer kellett megmenteni, de akkor rögtön mindkét terelőnk a segítségemre sietett.
Olyan, mint amire számított? Ha nem, miben volt más?
 Féltem az első meccs előtt, de azért arra számítottam mégis, hogy ennél ügyesebb leszek. Még egy büntetőt is dobhatott az ellenfél miattam, pedig mindig nagyon figyelek, hogy ne szegjek szabályt.

Miért jelentkeztél a csapatba? Nagyon szeretek repülni. Otthon ugyan nem tudtam kviddicsezni, mert nélkülem is kijöttek a csapatok, én akadály- és gyorsasági repüléseken szoktam szerepelni. Itt az iskolában azt mondták, a beilleszkedéshez érdemes választani valamilyen kört, hát erre esett a választásom.

Hogyan készülsz a meccsekre? Milyen csapatkapitány Ginnie? 
Sokat gyakorlok az iskolai seprűn, ezek nagyon mások, mint amiket megszoktam. A labdakezelésemet is próbálom fejleszteni, mert otthon én inkább akadályversenyeken indultam, nem kviddicseztem, és a versenyeken nincsenek vagy csak ritkán vannak labdák. Tudom, hogy az alkatom nem a legjobb egy hajtónak, de mindent megteszek, hogy ügyesebb és gyorsabb legyek.
Ginnie-t nem igen ismerem, ritkán találkozunk, biztosan sok dolga van. De nagyon szép lány, és jól kviddicsezik.

A végére pedig egy kicsit személyesebb kérdés: milyen ennyi lány mellett játszani? Hisz például a Rellon csapatában a fiúk vannak többségben.
Már alapvetően az furcsa volt, hogy lányok játszanak. Nálunk ez csak fiús sport. De mindegyikük nagyon ügyes, hiába lepődtem meg először, rájöttem, hogy semmivel sem jobbak a fiúk a lányoknál. Mindegyikük nagyon kedves, de... *feszeng* nem sokat beszélgetek velük, csak Elenával.

SzA&Abu

CSK vs. CSK - Avagy mit gondolnak az Eridon kviddicscsapatáról a csapatkapitányok?

Az idei első kviddicses cikkben a régi - Lenna Goldberg, illetve az új csapatkapitányt - Kiva Faraday - vettem elő és tettem fel nekik néhány kérdést. Érdekes, hogy hol eltérően, hol hasonlóan gondolkoznak a lányok. De tény, hogy mindketten szívügyüknek tekintették és tekintik az Eridon kviddics csapatát. Íme, hát a kérdések:

-Miért, vagy minek a hatására döntöttél úgy, hogy megpróbálkozol a kviddiccsel?
Lenna: - Valójában már gyerekkoromban találkoztam a sporttal, még a Bagolykő előtt; ugyanis édesapám szintén nagy rajongója a kviddicsnek, így természetes volt neki, hogy engem is megtanít repülni. Ennek köszönhetően, már nem teljesen értetlenül álltam a pályán, mikor töretlen lelkesedéssel jelentkeztem az Erion csapatába. 

______________________________________________________________________

Kiva: - Ha őszintének kell lennem, akkor megmondom, hogy már egyáltalán nem emlékszem hogy mi motivált arra, hogy ennek a sportnak a rögös ösvényére lépjek. Talán annyi maradt meg bennem, hogy mikor idekerültem az iskolába, lementem a pályára, csak úgy heccből és végignéztem egy edzést. Azt hiszem, innen eredeztethető a szerelmem a kviddiccsel.

-Hány éve játszol? Hogy érzed, sikerült fejlődnöd a csapattal együtt? Elfogadhatónak találtad az eddigi csapat szintjét ahhoz, hogy fejlődhessen a játékod?
L: *Egy kicsit ráncolja a homlokát, amint próbál visszaemlékezni.*
- Elég rég óta, a Főnixek csapatába, ha jól emlékszem elsőéves korom környékén kerültem be. A csapat nagyon sokat segített fejlődni, mert azt azért meg kell hagyni, nem voltam a kezdetek kezdetén profi játékos, és különben is mindig van mit fejlődni. *Mosolyodik el.*
Igen, a csapatban habár sok ember megfordult, voltak kiesők, visszatérők, állandó tagok, de összességében az jelentős pozitívum, hogy nincsenek olyan hihetetlenül nagyon kiemelkedő egyének, együtt vagyunk/voltunk csapat, nagyjából azonos erősségű emberekkel. De persze mindenkinek van jobb és rosszabb formája is, ez természetes.

____________________________________________________________________

K: - Régóta. Nagyon. Maximálisan úgy gondolom, hogy sikerült a tudásomat mindig az adott csapatéval együtt fejlesztenem, nem hinném, hogy bármikor is hátrányban lettem volna. Viszont mostanság kezdem úgy érezni, hogy lassacskán kinövök az iskolai kviddicsből. Túlságosan régóta játszom, kezdem lehagyni a többieket, mind korban, mind képességekben.

-Melyik poszt a kedvenced, milyen poszton játszol? Szereted ezt a posztot, vagy esetleg kipróbálnád magad máshol is?
L: - Amióta játszom, mindig hajtó voltam, és ezt szeretem is, jó érzés, hogy van melletted még két másik hajtó, akikkel fontos az összhang és a csapatmunka. Tulajdonképpen én szívesen kipróbálnék minden posztot, de azt hiszem végeredményben úgyis visszatalálnék a sajátomhoz. *Vonja meg a vállát a legnagyobb természetességgel.*

____________________________________________________________________

K: - Az őrző és ezen a poszton is játszom. Nagyon szeretem, mást el sem tudnék képzelni magamnak, főleg hogy eléggé nagy fóbiám van a gurkóktól az első edzésem óta, ahol beállítottak terelőnek és elkaszált az egyik vas. :-) Pocsékul célzok, így a hajtóság teljesen ki van zárva. A fogó poszt pedig sohasem vonzott annyira, hogy ki is próbáljam.


-Mit gondolsz, mi a legfontosabb dolog, ami összetarthatja a csapatot?
L: - A közös élmények. Legyen az akár egy egyszerű kis edzés, ami a végén hatalmas nevetésbe torkollik és talán annyira nem is sikeres a kviddics szempontjából, de hatalmas közösségi erő; vagy akár egy közös kudarc, elvesztett meccs, de az ellentétje is, a mámorító győzelem. A lényege az „együtt szívunk, együtt nevetünk” elv.  

___________________________________________________________________

K: - A csapatszellem, a tagok maguk és a csapatkapitány. Ha nincs meg a csapatszellem, az ugyanazért való harcolni akarás, akkor sufniba is lehet vágni az egészet. Csapattagok nélkül nincs csapat, így ők is elengedhetetlen részei a gépezetnek. És végül kell egy valaki, aki irányítgatja a többieket.

-Hogy gondolsz magadra mint csapatkapitány? Kemény, erős kezű vezető vagy, vagy inkább barátias a hangulat az edzéseken?
L: - Inkább az utóbbinak mondanám magam, ha kell akkor persze, előveszem a szigorúbbik énem is, de inkább azért legyek vezető, mert szeretnek – legalábbis remélem – ; minthogy azért mert félelmet keltek.

__________________________________________________________________

K: - Mind a kettő. Helyzetfüggő, hogy hogyan reagálok. Ha eldurrantják az agyamat, akkor hajlamos vagyok átmenni állatba, de egyébként inkább próbálok együttműködni a csapattal.

-Miért jelentkeztél csapatkapitánynak? Szerinted mi a legnagyobb kihívás ebben a posztban?
L: - Úgy érzem, hogy mindig is volt bennem egy kis vezetni vágyás. Persze a legjobb parancsnok addig jó, amíg maga is tud engedelmeskedni… nem a hatalom csábítása miatt jelentkeztem, hanem mert úgy éreztem a csapatnak szüksége lehet rám vezetőként. A legnagyobb kihívás, hogy már nem csak magadra kell figyelned, hanem az egész csapatra, hogy időben ott legyenek, bíztatni őket, és noszogatni.

___________________________________________________________________

K: - Mint a legtöbben szerintem tudják, az előző két tanévben a Golyóálló Griffeket vezettem, nem is kevés sikerrel. Ezen felbuzdulva úgy éreztem, hogy most megpróbálkozok a saját házam csapatával is.

-Mit gondolsz az Eridon eddigi csapatairól? Ki tudsz emelni egy játékost, aki esetleg sokat tett hozzá a csapathoz, vagy aki a legtöbbet fejlődött a csapat által?
L: - Az Eridon szerintem mindig is jó volt a csapat összehozásában is, habár nem értünk el minden esetben maximális teljesítményt, és tökéletes eredményt; de pont azért, mert az eridonos diákok nyitottak, ezért erős közösséggé tudtunk válni. Mint korábban említettem a tagok nagyjából egy szinten vannak, de azt tudom, hogy én nagyon sokat köszönhetek a csapatnak. 

_________________________________________________________________

K: - Mielőtt eltűntem volna 1-2 évre, nagyon erős csapattal rendelkezett a ház, gondolok itt a Bukovics Heni által vezetett gárdára. Imádtam abban a csapatban játszani, nagyon jó volt a hangulat, összetartóak voltak a tagok, megvolt a csapatszellem és egy hihetetlenül erőskezű vezető irányított bennünket. Heni rengeteget tett a csapatért, aztán ott volt még Hayline is, most pedig talán te és Leonie a legmeghatározóbb emberek a csapatban.

-Mit gondolsz a Bagolykőben lévő kviddics csapatokról? Szerinted milyen színvonalon játszanak? Mennyre összetartóak a csapatok és mennyre aktívak, izgalmasak az idények?
L: - Szerintem a Bagolykőben mindig is jó volt a kviddics, ahol ennyi diák van együtt, biztos, hogy vannak köztük tehetséges játékosok. A csapatok  teljesítménye (az Eridont is beleértve) hullámzó. Van, hogy sikerül kifejezetten izgalmas, és érdekes idényt produkálni, de az is előfordult már, hogy ellaposodtak a játékok. Ami a csapatokat illeti, addig talán összetartóbbak voltak, amíg házanként szerepeltek, valahogy az, hogy a saját házának szerezhetett dicsőséget, elég erős motivációs erő, és dicsőséges cél volt.

__________________________________________________________________

K: - Most egy kicsit nehéz nyilatkozni, mert csak most alakultak újjá a házak csapatai, de amíg a vegyes csapatok voltak, szerintem majdnem magasabb volt a színvonal, mint előtte. Talán ez abból is adódott, hogy 2-3 jobb játékos összeállt és magukhoz felfejlesztették a kezdőket, így elég erős mezőny jött létre. Izgalomból nem volt hiány, főleg az első idényem a Griffekkel volt módfelett izgalmas, nagyon nagy volt a csata a Sárkánylovasokkal.

-Mit üzensz a csapatnak az elkövetkező idényekre?
L: - Mi mást mondhatnék, mint, hogy kitartást, és ne adják föl; de ne felejtsék, hogy habár a meccsek színvonalasak, és komolyak végtére azért ez csak egy játék a diákok között, tehát nem kell vérbosszút esküdni senki ellen. Ja, és edzenek sokat! *Mondja végül, egy csendes kis nevetés kíséretében.*

__________________________________________________________________

K: - Azt, hogy szétrúgom a hátsójukat, ha nem hozzuk el a kupát. :-)

Azt hiszem, hogy igen érdekes válaszokat kaptam, és vigyázat csapat, mert Kiva keménynek tűnik! ;)

Én is sok sikert kívánok magunknak, Hajrá Főnixek!