Júliusi madarak

No, de kérem!
Most a pletykások célkeresztjébe Járási Jeromos került, aki igazán gyors, ha szerelemről van szó. Néhány verebünk arról számolt be nekünk, hogy a fiú titokban találkozgat Lillian Elswooddal. Igen ám, csakhogy a lány már el van jegyezve, sőt az esküvője dátuma is ki van tűzve. Talán a rellonos mégsem szeretné kimondani a boldogító igent? Vagy Jeromos fűzi úgy a szálakat, hogy mindenképpen neki kedvezzen a dolog?  Kíváncsiak vagyunk.

Jön az egész család
Biztosan ismeri mindenki a rellonos kézilabdás csajt, Hedda Jorgensent? Nos, igen. Nem régiben érkezett meg hozzánk a bátyja Noah, és állítólag  a másik két testvére is az iskolánkba fog járni. Sőt, ha pontosak az információink, Noahnak és Heddának jönnek majd az unokatesóik Norvégiából, Mexikóból és Svédországból is.  Azt a mindenit, szép nagy családotok van, srácok!

Kicsi a bors, de erős!
Mondják ezt az emberek, s valóban szoktak csodák történni. Úgy hallottuk, hogy a Aranyifjak lakói összemérték a fizikumukat, kíváncsiak voltak hogy ki is köztük a legerősebb. Úgy döntöttek, hogy egy lány háztársukat fogják majd fekve kinyomni. Vajon miért nem mentek az erőnlét termébe?
Az első versenyző Ronald  Little-Leah volt, aki szegény Tányát rosszul fogta meg. Tudniillik Tánya oldala és lábszára iszonyú csiklandós volt, így amikor először kinyomta a srác a mestertanoncot, az rögtön vihogásban tört ki, s ficánkolni kezdett. Mondanom sem kell, hogy kicsi a rakás lett a vége az erőösszemérésnek.

Eszetlenek!
Azt mondják, hogy az Eridonba járnak a legeszelősebb karakterek az iskolából. Ha lökött vagy, tuti pirosnak néznek. De ennek a sztereotípiának azért van némi alapja. Az elmúlt hetekben pár eridonos megpróbált besurranni a többi ház klubhelyiségébe takarodó után.  Háromfős csapatokra bomlottak, hogy a klubhelységeket kidíszíthessék eridonos sálakkal, piros-arany csíkos szalagokkal, és olyan kifejezéseket irkáltak, a falakra, hogy: „Csak az Eridon” „Mi vagyunk a legjobbak”
Sajnos, ennek az akciónak az lett a vége, hogy az egyik levitás prefektus,  Lyra Aurora Black meghallotta a randalírozást. Ennek köszönhetően a bajkeverőket a kékeknél elkapták. A másik két házban rosszalkodókról nem tudunk, de elvileg a kékeknél Elena Rose, Keith Coltrane és Nánásy Levendula hagyta ott az Eridon nyomát. Állítólag három hétig takarítaniuk kell majd a Levitában…

Május havi pletykák

Cupido összecsapott munkája:

Ti is úgy vettétek észre, mintha Rubya tanárnő szétszórt lenne a mostanában? Úgy bizony, a tanárnő Cupido célpontjává vált. A kis szőke göndör hajú pufók angyalka, most vagy nem figyelt kellőképpen a munkája végzése során, vagy pedig úgy érezte, hogy teljesen ellustult. De most fenekestül felforgatta a nő életét. Tudomásunk szerint mostanság Artemisia igencsak gyakorta rebegteti meg a pilláit Ramholcz Kirill, rellonos házvezető-helyettes irányába. Forrásaink szerint a tanárnő épp a múlthéten töltött egy romantikus estét Merkovszky tanár úrral. Talán ilyen hamar véget ért a románcuk? Vagy ez csak egy fellángolás volt a két fél részéről? Bárhogy is történt, mi előbb-utóbb fényt derítünk majd az ügyre!

Alamuszi nyuszi nagyot ugrik:

Ugye mindenki ismeri Köves Kerubinát? Tudjuk róla, hogy eridonosok közt is igazán eridonos, de most megmutatta mindenkinek, hogy ő mire is képes, ha igazságtalanság történik vele.
A lány néhány évfolyamtársával karöltve kint voltak szórakozni a faluban, természetesen engedély nélkül. S lám, megtörtént a baj. A lázadó fiatalokra véletlenül rábukkant Feigler D. Gabriel, az egyik Bogolyfalvára rendelt felügyelő. A férfi azonnal tudta, hogy a társaság valami rosszban sántikált. Későeste volt már, így visszazavarta csak őket a kastélyba, ám az alkoholmámorban lévő Kerubinának megeredt a nyelve. Dacolt, ellenkezett, összeszólalkozott a férfival. Már pálcájáért nyúlt, de a lefegyverző bűbáj rögtön érkezett is a férfi részéről, így a lány pálcája kirepült a kezéből. Ennek a civakodásnak az lett a vége, hogy még akkor este, az egész bagázs az igazgatói irodában landolt. Jaj, mi lesz itt, te jó ég...

Lökött halászok:

Járási S. Jeromos és Márky Sebestyén sellőre vadásznak. A két fiatalt a szemtanúk késő este egy gyerekeknek gyártott pillehálóval és előre csomagolt szardíniakonzervvel felpakolva látták, ahogy éppen elhagyni kívánták a kastélyt. A lila hajú mestertanonc persze nem volt rest azonnal mindenkinek világgá kürtölni, hogy a kis tóhoz mennek, ahol is néhányan megesküdtek arra, hogy sellőt láttak. Talán a bogolyfalvi tóba költözött át a Loch Nessi szörny telelni? Mindenesetre annyit megtudtunk, hogy a fogás egy fél pár rágott bakancson és egy gumiabroncson kívül nem igazán volt sikeres és az Eridon kabalának szánt sellő helyett a klubhelyiségben inkább akváriumba zárt bakancs fogadja az új és régi nézelődőket. Szép volt fiúk, az új kabala igazán aranyosra sikerült.

Titkos pulóvertolvaj:

Kieranról, a nemrég feltűnt mumusról, aki az Eridonban lakik meglehetősen sok pletyka terjeng a kastély falai között. Mégis az egyik legviccesebb és legérdekesebb mendemonda szerint a mumus őrülten gyűjti a különböző mintájú és fazonú pulóvereket és rejtekhelyén, melyet még nem sikerült kiderítenie egyik madárkánknak sem, egy egész armadányi pulóverhalmot sikerült már összegyűjtenie. Talán a titkos folyosók egyik zsákutcájában található ez a pulóverbánya, vagy esetleg a padláson vannak felstócolva? Mindenesetre akinek eltűnt egy csinosabb pulóvere jobb, ha először magától Kierantól kérdezi meg, nem-e látta valamerre a fontos ruhadarabot.

Macskásodik az Eridon

Mindenkinek van egy hasonmása a világban, legalábbis sokan úgy tartják. De azt senki sem mondta, hogy ezek a klónok csak emberek lehetnek. Íme néhány kép, melyen szereplők kiköpött tükörképei lehetnének egymásnak.

~ A megmentőre várva

Hűű...Ijesztőek

Előbb üt, aztán kérdez


Az ablakon kikémlelve...


Művelődés közben


Mint két tojás...Kacsa tojás


Jaj, úgy marad!


Kicsit napozgatunk


Azok a szemek...

Csicsergő kismadarak

Ezer meg egy cikesz

Az Eridon-Navine meccsen nem volt könnyű dolguk a fogóknak hála egy vicces kedvű rellonosnak, Egerszegi Ákosnak. A fiú úgy gondolta, jó buli a pálya egy részét csillogó cukorpapírokkal ellepni, melyek olyannyira hasonlítottak cikeszekre, hogy még maga a golyó is elvegyült köztük feleség után nézve. Ám sokak nem tudják a tett igazi miértjét. Egyesek szerint ugyanis az egyik cukorpapíron egy kedves üzenetecske ékeskedett, melynek pontosan Ardai Tánya ölébe kellett volna esnie, ám amikor Gerhardt S. Rafael pálcájával elsodorta a csomagolásokat, az nem az eridonoshoz, hanem magához a játékvezetőhöz került. Nem tudjuk, melyik volt cikibb, hogy Gerhardt tényleg eljött a találkozóra, vagy, hogy a Tányának szánt rózsákkal távozott?

Macskayoga

Az új őrületet nem egy hollywoodi sztár vagy egy ostoba pszichológus találta ki, oh nem. Az új trendet a két eridonos mestertanoncunkhoz, Sebastian Jared Selwynhez és Szentmihályi Norbert Dávidhoz lehet kötni, akik azóta hatalmas intenzitással csinálják a programot, heti két edzés, a bogolyfalvi Művelődési Központban.
Egyik kedves madárkánknak Norbi azt is elmondta, hogy az egész ötlet egy véletlen műve volt, amikor is Sebastian macskáját kezdték bámulni unalmukban, majd az újabban chippendale fiúként dolgozó mestertanonc elkezdte utánozni a jószágot. Sebastian először ódzkodott az ötlettől, mondván, ez mégsem olyan jó dolog, ha a cica mondjuk az alsó tájékát kezdi nyalogatni, ám kevés unszolásra végül ő is nekifogott a különleges jógának, sőt azóta néhányan egy ' I love macskayoga '  pólót is láttak rajta a minap.

Alamuszi nyuszi nagyot ugrik

Mint a cím is elárulja, valóban egy ehhez hasonló történettel tudunk szolgálni. Mindenki ismeri a kis gólyákat? Hát persze, ez nem kérdés! A mostani pletyka épp az egyikről fog szólni, aki nem más, mint Gy Shasper.
Egy kedves, udvarias fiúként ismerhetik a diákok, ám kiderült számunkra, hogy mindez csak álca! Úgy tudjuk, az egyik este kint kószált a folyosókon. Jó, oké, eddig tényleg nem túl izgalmas. De most jön a java! Szóval kinn mászkált, és azt tervezte, hogy az alvó házvezető-helyettesnőnk nyakába egy piros, csengettyűs nyakörvet akaszt. A pontos indokokat nem ismerjük, de pokolian ötletes, s egyben bolond döntés volt, barátom!
Végül ez az ördögi terv mégsem valósult meg, ugyanis, amikor az elsős már épp befordult volna arra a folyosóra, ahol a tanárnő lakrésze is van, szerencsétlenségére az ifjú Ragnar Erik Magnussonnal találta szembe magát. A prefektus éles pillantásaival hamar kiszúrta a gólya kezei közt szorongatott nyakörvet, aminek büntetés lett a vége. Állítólag Gy az Eridon mellékhelységeit pucolja egy fogkefével. Szegény pára.....

Hullócsillag

Szintén egy prefektust fogunk bemutatni, aki nem más, mint Boglár Gréta. Eszelős egy csaj, az már tuti. Úgy hallottuk, hogy a barna hajú lány újabban bokszolni kezdett. Vigyázzatok srácok, még a végén eltöri az orrotok! Úgy tudjuk, hogy a minap épp edzésre igyekezett, csak hát... nem ért oda. Gyakorlás helyett a gyengélkedőn kötött ki, ahol Lorelai K. Riviera a fejét fogta, s a „Már megint leesett a lépcsőről Gréta.” mondat fogalmazódott meg a fejében. Tudomásunk szerint eltörte a jobb karját. Szerencsére pár napon belül ismét a régi lesz, addig szabadon mehet a kötekedés! Nem fog bántani senkit.

Interjú iskolánk alapítójával, Szabó Rémusszal

Lassan véget ér az új időszámítás szerint is a 20. tanév iskolánkban, ami olyan jeles esemény, melyet érdemes megünnepelni. A jubileum örömére az Eridon blog felkereste iskolánk alapítóját, hogy meséljen nekünk az elmúlt évekről. Reméljük, interjúnk elnyeri majd a tetszésetek!

***
Alapvetően az eltelt évekről és a saját benyomásaidról, tapasztalataidról szeretnélek kérdezni, de előbb áruld el, az interjú során hogyan szólíthatlak téged?

Ez már része az interjúnak? : D hát mivel álmodóilag akarsz kérdezni, ha jól értettem, szerintem legyen Remus : D

Rendben : D Mint azt többen már bizonyára tudják, a Bagolykő Mágustanodát te alapítottad, ebből pedig az következik, hogy te vagy a legrégebbi tag is. Végig aktívan követted az iskola történetének alakulását?

Voltak nagyobb kihagyások, de ezekben az időszakokban is jártam találkozókra, tartottam a kapcsolatot a többiekkel, így mindig képben voltam a történésekkel, még ha éppen nem is szerepjátékoztam aktívan.

Annak idején honnan jött az ötlet, hogy létrehozd az első fórumot?

A Harry Potter mániám kellős közepében voltam, ezért jelentkeztem online Roxfortokba tanárnak, viszont egyikért sem voltam annyira oda. Megvoltak a magam elképzelései, én hogyan csinálnám. Ezért hát 2003-ban létrehoztam a saját iskolámat Remus Lupin Roxfortja néven.




Remus Lupin Roxfortja - a belépő oldal részletei Erről a kezdeti időszakról már keveset tudnak a mai játékosok, sőt, tulajdonképpen azt sem tudom felmérni igazán, hogy maradtak-e még rajtad kívül álmodók azóta is a fórumon, de az biztos, hogy mindannyiunk életét sok kapcsolattal gazdagította a fórum. Ennyi idő alatt bizonyára voltak olyanok a BK gárdájában, akik kikoptak mellőled, újak érkeztek - nehéz ezt jól kezelni hosszútávon? Vannak olyanok, akiket nagyon hiányolsz?

Mindig sajnálom, ha valaki elkezd kevesebbet feljárni, aztán szépen lassan eltűnik; azt meg főleg, ha olyasmi történik, ami hirtelen kilépésre, távozásra sarkallja. Azonban szerencsére a régi tagok egy jó részével a mai napig tartom a kapcsolatot, és sokszor megesik, hogy visszatérnek, mert nekik is hiányzik a közösség.

Személyes észrevételem, hogy a BK sokaknak nem csak egy játék, hanem gyakorlatilag egy életforma. Te mindannyiunknál régebben vagy a fórum tagja, ilyen szemszögből te hogyan látod ezt?

Személye válogatja, de az esetek nagy részében úgy van, ahogy mondod. Nálam mindenképpen. A barátaim legtöbbjét a Bagolykövön keresztül ismertem meg. Nagyon fontos szerepet tölt be az életemben ez a csapat.

Annak idején gondoltad volna, hogy ez a fórum és közösség még ennyi idő elteltével is virágozni fog?

Nem, nem gondoltam. Igazából soha sem agyaltam azon, mi lesz a jövőben. Csak játszottunk, építgettük ezt a világot, csináltuk, amit szerettünk.

Sok változást élt meg a kezdetek óta a fórum és iskola, aminek egy részét olvashatjuk az iskolatörténetben, de ezen kívül volt ugyebár fórumcserénk is, valamint a közelmúltban két hosszabb „vakáció” is. Te ezeket alapítóként és játékosként hogyan élted meg?

Az újításokat, jó fejlesztéseket nagyon szeretem, ezért a fórumcserének kifejezetten örültem. Ezek a kényszervakációk viszont sajnos nagyon le tudnak törni és ki tudnak zökkenteni, akármilyen izgalmas helyeken töltjük is el addig az időt. Ilyenkor mindig kiesem a ritmusból és nehezen rázódom vissza. Nagyon örültem, hogy most viszonylag hamar hazatérhettünk.




 
Immár Bagolykő Mágustanodaként - a régi fórum és a "Ki online?" felület, amit valószínűleg mindannyian elég sokat csodáltunk : ) Igen, ennek valószínűleg mindenki : D Vannak olyan események, emlékek, amelyeket szívesen emlegetsz fel a fórum életéből vagy személyes történeteid közül az emlékezetessége miatt? Esetleg osztanál meg velünk néhány ilyet?

Te jó ég, rengeteg ilyen van. : D De hogy néhányat említsek...

Ma már nem annyira szokásunk ez találkozókon, de anno mindig talárban jöttünk össze és úgy jártuk a várost, ültünk be valahova, vagy éppen heveredünk le pokrócokra egy parkban. A tömegközlekedések alkalmával pedig, ha valaki pl. jegyet lyukasztott a metróban, rendszerint körbeálltuk és csodáltuk, hogyan használja a mugli ketyerét. Meg persze ugyanígy minden más kütyüvel.

Az általunk tartott könyvváró partyk is nagy élmények voltak, de az a helyzet, hogy a táborok mindig is vittek mindent. És most jövök rá, hogy ezek egytől egyig offline példák. Az a baj, hiába töprengek fórumos eseményeken, mert számtalan remek és emlékezetes dolog történt ott is, de ezt naponta megélhettük. Az igazi varázslat az volt, amikor találkoztunk és mindazt, ami a neten történt velünk, így vagy úgy, de élőben, személyesen folytathattuk.



Ezek nagyon érdekesnek tűnnek, főleg ez a talárban mászkálós történet, biztos szívesen kipróbálná néhány új tag is : D Sok karaktered volt már egyébként ennyi idő alatt vagy inkább néhányat használsz addig, amíg csak lehet?

13 év alatt összesen 6 jelentősebb karakterem volt Bagolykövön. Azt hiszem, az nem sok. Az biztos, hogy minden karakterem nagyon fontos nekem. Mindük egy részem és emiatt igazából olyanok, mintha a mai napig játszanék velük. Élnek és virulnak. Ki itt, ki ott.

A hat karakter valóban nem sok, vannak, akik két év alatt "elfogyasztanak" ennyit : D Szó volt a táborokról – erről szeretnék még kérdezni. Annak idején honnan jött az ötlet, hogy legyenek táborok? Gondolom először voltak a talik, utána alakult ez is ki. Mesélnél nekünk erről?

Igen, a találkozók nagyon jól sikerültek és rájöttünk, hogy ennyi nem elég egymásból. Úgyhogy kerestünk egy megfelelő helyet, ahol pár napot együtt tölthetünk és elmerülhetünk a varázslat világában.

Amikor elkezdtétek még sokkal kevesebben voltatok, mint mostanában, vagy inkább állandónak számít a táborlakók száma?

Sajnos meg nem mondom, pontosan mennyien voltunk, de soha nem táboroztunk kevesen. Talán olyan 20 fő körül kezdtük.

Az azért már igazán szép szám kezdetnek is!  A talikról már hallottunk néhány érdekes történetet, esetleg a táborokból is felelevenítenél nekünk pár emlékezetes pillanatot?

Ha már az első táborról volt szó: ott házasodtam össze a nejemmel, Anne Little Lupinnal. Természetesen csak szerepjátékosan, de ez mit sem vont le az értékéből. Ő káprázatos fehér ruhában volt, én meg egy különleges dísztalárban. Gyönyörű szertartás volt. Egyik évben éjszakai bátorságpróbán a táborlakóknak végig kellett mennie egy erdei úton. Én voltam az egyik rémisztgető. Egy fa mögül zörögtem, morogtam és vérfarkas vonyítást hallattam. Volt valaki, aki annyira félt, hogy elő kellett jönnöm, megmutatni magam, hogy csak én vagyok.

Patcán egyszer szakadó esőben kviddicseztünk. Ugyanitt készítettünk egy zenevideót a Red Hit Chili Peppers Tell Me Baby c. dalára, illetve egyik éjjel spontán előadtuk az Oroszlánkirályból Zordon dalát. Azt hiszem, ebben főleg Rellonosok vettek részt. De persze napestig tudnám még sorolni az élményeket, emlékeket. Számtalan akad, és a tárház évről évre bővül.

Nos, nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre : D

Köszönöm én is, jó volt feleleveníteni ezeket.



A jelenlegi fórumunk
***
Mint az a beszélgetés soraiból is kitűnik, rengeteg olyan pillanat volt iskolánk életében, amelyet nem szabad hagyni feledésbe merülni. Szerencsére Remus mai napig aktív tagként tevékenykedik körünkben, jelenleg Adam Kensingtonként találkozhatunk vele, így lehetőség van rá, hogy az első pillanatoktól kezdve végigkövessük a Bagolykő krónikáját.

 Remus - mára a BK rabja. Szó szerint

Remus jóvoltából szeretnénk egy videót is közzétenni, ami részben múltidézés a régi tagoknak, részben pedig kedvcsináló az újaknak, és amelyről a beszélgetés során is szó esett – fogadjátok szeretettel!

Kavicsok: http://indavideo.hu/video/Kavicsok_-_Tell_Me_Baby_simple_edition_2

Az interjút még egyszer köszönjük szépen Szabó Rémusznak, és kívánjuk, hogy az iskola további hosszú évekig szolgáljon mindannyiunk otthonául!

Sebastian J. Selwyn

Ismét csacsognak a madarak

Baljós szerelem
Svédországba is elért Cupido és az ő trükkös nyilai. Ismét nagyon serény volt a kis angyalka, hisz idén is sikerült néhány embert összehozni, illetve…. kellemetlen helyzetekbe keverni. Így járt az eridonos Bakonyi Gergő is. A kis szőke, göndörfürtös angyalka, célkeresztjének áldozatává vált, s párja nem volt más, mint a rellonos DÖK elnök, Annelie Freya Merkovszky. Csodás páros, nemde? Úgy hallottuk, hogy a mi Gergőnk a termálfürdőben igyekezett megkérni Annelie kezét, ám balszerencséjére, a lány nem kapott nyilat a fenekébe. Ezt a roppant cikis helyzetet még az is tetézte, hogy a lány exe, Ombozi Noel is épp arra kódorgott. Talán érzett valamit a sárkánylány iránt? Vagy csak az összetartás végett segített neki?
Gergőt egészen az eridonosok zugáig kergette a két sárkány, csúnyábbnál csúnyább átkokat szórva. Szerencsére a szőke srác megúszta ezt a roppant kellemetlen incidenst. Viszont az Annelie oltár ismét megépítésre került a hazaköltözés után, amit még a Svédországban való tartózkodásakor emelt az ágya mellé.

Hárman párban
A szerelemnél tartunk még mindig. Ugyanis még egy eridonos gabalyodott össze valakivel. Simfel Karinát sem kerülte el a végzete, miszerint beleszeretett a Bagolykő egyik macsójába, Várkonyi Arnoldba. A lány vagy ötszáz szerelmeslevéllel bombázta a levitás srácot. Ám, mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy Arnold párja, Schlett  E. Lilla mit fog szólni ahhoz, hogy őt leváltottak. Hisz ez a szerelem már nem egyoldalú volt. Arnold is közeledett Karina irányába. Többen is látták őket kettesben. Talán néhány csók is elcsattant. Ajaj, csak Lilla meg ne tudja, mert ez a szerelem nem lesz hosszú életű.

Mentünk, romboltunk, visszajöttünk
Az iskola újra megtelt a kivörösödött arcú, izgatott, hóval borított gyerkőcökkel. A sítábor nem volt hosszú, de éppen elegendő, ám, hogy miért jöttünk vissza igazából, azt még csak kevesen ismerhetik, a pironkodó tanárokon és a beavatott prefektusokon kívül. A legtöbb tudatlan diák viszont mit sem tud arról, hogy a hazaérkezés dátuma nem egyenlő a kijelölt visszaérkezés dátumával. Igaz az eltérés minimális, ám a hirtelen sátorfabontás és visszarohanás nem a féletlen műve volt.
Ki gondolta volna, hogy a fagyos országban tornyosuló iskolát egyszer a tűz fogai fogják súrolni?  Márpedig így volt. Az egyik szoba, név szerint a Lärda ház klubhelyisége, Mimír a visszatérés előtti éjjelen megízlelte a lángok haragját. A gyújtogatás - merthogy a madárkák váltig állították, hogy direkt ügyről van szó - minden valószínűséggel egy, vagy esetleg több Bagolyköves követhette el. A fázós diákok bizonyára csak meg akarták melengetni jéggé fagyott mancsukat, vagy talán rossz szándékú kísérlet volt arra, hogy hazajusson az illető? Mindenesetre nem sérült meg senki, a mélyen szundikáló diákok nagy része pedig még csak nem is érzékelte a tűzesetet, mert néhány talpraesett tanár azonnal ugrott és tűzoltókat megszégyenítő módon eloltották a pattogó veszedelmet.
De még így is jobbnak látták a tanárok visszaterelni a bagolypalántákat az Bagolykő kőfalai mögé, és nem győztek bocsánatot kérni a morcos igazgatótól az ügy miatt. Valószínű a nem szívesen látott vendégek listára került iskolánk ezzel a csínnyel, így a síelni vágyók jövőre jobb, ha valami másik szállás után néznek.

Na de végzősök!
Mint minden évben, jó esetben a mostaniban is sokan, sikeres vizsga után elbúcsúznak tőlünk, vagy mestertanoncá válva kódorognak tovább szeretett falaink mögött. Ám az idei tanévben nem mindennapi végzősökkel áldotta meg a házat az ég. Ugyanis kitaláltak egy hatalmas búcsúztató bulit, egy eldugott, félreeső helyen. Minden végzős ott volt, Szombat Anna vitte a díszeket, Álmosvölgyi Kilián gondoskodott az italokról - madárkáink szerint szó sem esett vízről - és nyalánkságokról, Seth Gareth Selwyn pedig a megfelelő zenék kiválasztásával töltötte az egész hetét. Ám az eridonos buli mégsem úgy sikerült, mint ahogy azt naiv végzőseink elvárták volna, ugyanis a szintén nemsokára végző Harold Love Blomqvist és az ifjú, nemrég érkezett, ám úgy tűnik koránt sem ártalmatlan Emma Renae Weißling megtalálták a titkosnak gondolt helyszínt és jó rellonosok módjára felejtő elixírt csepegtettek a vigadozó vörösek italaiba.
A ravasz sárkányok terve bejött, visszatérve az összes főnixnövendék a fejét vakarva próbál visszagondolni, hogy mit is tanultak meg az elmúlt öt évben. Ajjaj, hogy lesz így pozitív előjelű vizsga, házlakók?

Cicaharc 2.0
Előző cikkünkben beszámoltunk a jóképű Kevin Schönfeld-ért civakodó Gwen L. Blake-ről és Tüszőfűi Lilith-ről. Nos, úgy tűnt nem értek véget a harcok, sőt az csupán a kezdett volt a vihar előtti - fülemnek még így is hangos, ám kecsegtető - csendnek bizonyult, ugyanis a két piroska olyan csúnyán összekapott, hogy alig tudták szétválasztani őket. Mindketten csinos sérülésekkel feküdtek egy darabon a Gyengélkedőn, bár úgy tűnik a másodikos több ütést szenvedett el, mint vitt be. A felépülést követően az ötödikes szőke sietősen letette a vizságit, és amilyen gyorsan csak tudott elszabadult az iskolából. Tán ilyen nagy haragban vannak, hogy még egy épületben sem bírnak meglenni anélkül, hogy a másiknak ne esnének? Pedig bizony elég hatalmas otthonunk van, én mondom, még a mai napig is eltévedek, pedig már a második évem végét járom az ódon kastélyban.
Mindenesetre Lilithnek lehet félnivalója, ha a bosszúról híres Gwen meglepi egy sötét sikátorban éjszaka. Légy óvatos Lill!

Újra csiripelnek a madárkák!

Bunyó
Gondolom, sokan ismeritek az újonnan érkezett Simfel Karinát, aki nemrégiben vállt zöldből vörössé. Azonban a kisasszony úgy tűnik, mégsem hagyta el minden rellonos tulajdonságát, ugyanis a napokban néhány szemtanú elmondása szerint csúnyán nekiesett Várkonyi Fruzsinának. Vagy talán épp fordítva történt? A békés és nyugodt unikornis döfött először?
A madárkák azt is elcsivitelték, hogy mi vezetett az incidenshez, és mi más állna a háttérben, mint Fruzsi párja, Zoller Robi, akire a hírek szerint Karina is szemet vetett. Várhatunk még további akciókat, vagy a lányok megbeszélték hajtépés közben a dolgaikat? Hamarosan úgyis ki fog derülni.

Fortuna akcióba lendül
Azt hittétek, hogy a karácsonyi bálon nem alkotott egy eridonos sem? Akkor most hozok nektek egy ellenpéldát. A színjátszósok lehengerlő előadásokkal készültek a diáktársaik számára. Ezekkel nem is volt probléma. Szépek voltak, jók voltak, leszámítva azt a „kis” bakit, ami az első fellépő, Isaac Matthew Philips előadása után történt közvetlenül.
A navinés párja, Péter Fanni szó szerint letarolta őt, a gitár elrepült aztán a földön koppant valahol, a lányka szoknyája lobbant s a földre zuhantak. Az esés közepette, Matt próbálta menteni a menthetőt, és belekapaszkodott a mikrofonja állványába, ám az eldőlt a hirtelen terheléstől, a két diák földre huppant, az állvány meg eldőlt, rá a levitás Rentai Bálint lábára, aki azonnal a nyakába húzta fájó végtagját és a fájdalmas egy lábon ugrálások közepette levert egy tányér krémest az asztalról. A süti röppályájának végén pedig pont az igazgató úr állt, így hát a férfi arcába egy franciakrémes pottyant. Legalább emlékezetes műsort láttunk.

Dühös az ara
A rellonos prefektus szereti dolgait titkok mögé rejteni, és ezek alól szerelmi élete sem kivétel. Talán pont ezért is keltett akkora visszhangot, mikor kiderült, hogy egy hölgy ujjára jegygyűrűt húzott Ethan R. Saint-Venant. Csakhogy az esküvő mégsem történt meg, s azóta  a dühös ara, személy szerint Szentesi Alíz a feleségül vételét követeli. Talán jobb lenne tényleg elvenni, mielőtt csúnya bosszút áll?

A főnix és a lépcső
Úgy hallottuk az egyik olvasónktól, hogy vannak az eridonban szétszórt emberkék. Nem hittünk először a fülünknek, de miután ezt a történetet elolvastuk, nem bírtuk ki, hogy ne osszuk meg veletek.
Állítólag Vér Lanetta elhagyta azt a karkötőjét, amit nemrégiben kapott a rellonos Scarlett Conroytól. A főnix csicsergése szerint ez olyannyira felbőszítette a sárkánylányt, hogy bosszúból az ezüsthajú leányzót egy goromba átokkal sújtotta. Azt beszélik, az eridonos csak gurulva tud közlekedni a lépcsőkön. Természetesen csak lefelé. Szegény Lanetta… Reméljük, még azelőtt megbékél Scarlett, mielőtt az eridonos a nyakát törné.

Lángolj, te csak lángolj...
Ugye mindenki ismeri Bánkúti Izabellát? Tüzes egy leányzó, ugye? Az ifjú pyromágusról olyan híreket hallottunk, amit ha megtud Merkovszky igazgatóhelyettes, a leánykának alapos fejmosásban lesz része.
Azt csicseregték nekünk, hogy a főnixek klubhelyiségében már minden a karácsony közeledtére utalt. Izabella jót szeretett volna tenni és egyben pyromágusi képességét is kamatoztatni. A fenyőfa ágain lévő gyertyákat egyesével kezdte meggyújtani, ám az utolsó talán egy trükkös gyertya lehetett, mert a tüze nem akart lobogni. Több se kellett a lánykának, azonnal nagyobb lángra kapcsolt, viszont ezt a karácsonyfa és a klubhelyiség fele bánta. Még jó, hogy arra járt a házvezető-helyettes, aki hydromágusként hamar megfékezte a tüzet. Azt beszélik, a lánynak mágia nélkül kellett helyreállítania a rongált részeket a manók segítségével. Kitartást, Izabella!

Vega, vegán, húsevő?

Novemberben volt a vegetáriánus és vegán világnap. Mostanában rengeteget hallani a világban mindkét étrendről, azok pozitívumairól és negatívumairól, valamit az egészségügyi megítélésükről. De vajon mennyit tudtok erről Ti és mi a véleményetek róla? 

Többeket is megkérdeztünk az iskola falai között, hogy mit gondolnak a témáról, Alant olvashatjátok a válaszokat! :D (Ha pedig valakit véletlenül kihagytunk, de szeretne felelni a kérdésekre, akkor ne féljen itt hagyni a bejegyzés alatt kommentben a feleleteit! :D)

• Mit tudsz a vegán és a vegetariánus életmódról? Tudod, mi a különbség?
• Követed-e valamelyiket vagy kipróbálnád-e mondjuk 30 napig? Van ismerősöd/családtagod, aki esetleg vega/vegán? Miért vágnak bele szerinted az emberek? Mi lenne az, ami arra sarkallna, hogy áttérj?
• Milyen lehet hús, tej és tojás nélkül főzni, étkezni? Milyen pozitív/negatív hatásai lehetnek?

Sebastian Jared Selwyn
Nem igazán mélyedtem el eddig a témában, de azt tudom, hogy vannak fokozatok. Tehát van, aki csak húst nem eszik, de olyan is, aki tejtermékeket sem, de nem tudom melyik melyik. Azt hallottam még, hogy állítólag így is meg lehet szerezni a szervezetünk számára minden kellő tápanyagot, de személy szerint ezt erősen kétlem.
Nem, és nem is próbálnám ki. Ennek részben az az oka, hogy egészségügyi okokból próbálok olyan étrendet követni, ami jó hatással van rám, ebbe pedig beletartozik a hús és jócskán a hal, másrészt pedig nagyon szeretem is ezeket (mint ahogy a sajtokat is), ezért nem látom értelmét, hogy tisztán zöldség-gyümölcs evéssel gyötörjem magam.
Egy ismerősöm van, illetve egy emberről hallottam még az ismerőseim környezetében.
Szerintem ennek több oka is lehet. Meggyőződés, egészségügyi dolgok, de akár az is, hogy valaki egyszerűen nem szereti a húst. Biztos vagyok benne, hogy ilyen is van. Én kizárólag akkor lennék rá hajlandó, ha orvos utasítana.
Nem rossz szerintem. Magukat az ízeket valószínűleg elég jól lehet pótolni, a szója is finom, de nyilván nem lehet minden ételt megcsinálni helyettesítőkkel. Ami mondjuk nem feltétlenül baj - én azt vallom, hogyha valaki ilyen ételeket szeret, akkor egye, ha úgy van akár meg is kóstolom.
Ezt szerintem embere válogatja. Bizonyára vannak olyanok, akiknek a zöldségalapú táplálkozás jót tesz, meg olyanok is, akiknek tápanyaghiányt okoz a szervezetében. Alapvetően szerintem mindenkinek azt kellene enni, amit kíván, mert a szervezet mindig jelez. Ha valaki vegetáriánus ételeket kíván (és nem csak divatból csinálja) akkor neki valószínűleg arra van szüksége. De erőltetni sem ezt, sem a húsevést nem kéne.

Keith Coltrane
Mhm. több barátom is vegetáriánus, de én nem követem ezt az étkezési stílust - volt, hogy kipróbáltam, igazából nem is egyszer, mikor olyan hippi közösségekben töltöttem a nyarat. a legtöbb helyen ott is volt tojás és kakaó. Úgy tudom, a vegánok nagyon szigorú vegetáriánusok, akik semmiféle tojást, húst, tejterméket nem esznek, csak és kizárólag növényi kajákat - még gumicukrot se. Leonie kicsit tovább bírta, mint én, de ő is feladta, mikor vettem magamnak egy méretes hamburgert...sosem terveztem életem végéig vegetáriánus maradni, az én szervezetemnek időnként kell a hús. Egyébiránt megértem a vegákat, valaki egyszerűen nem igényli, valaki elvekből, de a legtöbben mégiscsak vallási okokból élnek így. Egyedül az utolsó okból válnék vegetáriánussá - például, ha áttérnék a buddhista hitre.       
Pozitív tulajdonsága az a mérhetetlen kreativitás, ami kifejlődik benned a főzés közben - lecsökken a felhasználható paletta, mégis eszméletlenül laktató, könnyű ételeket tudnak főzni. Negatívuma a folyamatos sápadtság, vérszegénység - a legtöbbjük gyengébb lesz.

Lorelai K. Riviera
Igen, ismerem mindkettőt. Egyik táplálkozási módban sem megengedett a hús fogyasztása (vegetáriánusoknál esetleg halat lehet enni), viszont a vegán életmódban semmilyen állati eredetű termék sem fogyasztható - így tej, tojás, zsír sem.
Kiskoromban mániákus állatvédő voltam, és mivel kis tökmag koromban nem nagyon tudtam más módot ennek kifejezésére, úgy döntöttem, vega akarok lenni. A szüleim meg mondták, hogy esélytelen, amíg 18 éves nem leszek, nem lehetek, mert fejlődő szervezet vagyok. Amikor elértem a bűvös kort, kipróbáltam, de sokkal inkább töltött el kellemetlen érzéssel, mint kellemessel. Főleg azért, mert tofuhoz és más húspótló finomságokhoz otthon nem tudtam hozzájutni, így nem kaptam túl nagy teret kaja-kreativitás terén. Úgy gondoltam, mivel ez inkább nélkülözésnek tűnik számomra, mintsem életmódváltásnak, felhagyok vele. Vegán pedig nem lennék, szeretem a tejet meg a tojást és rendszeresen fogyasztom őket.
Hát a tej körül mostanában úgyis rengeteg vita megy, hogy jó-e vagy sem. A tojás alapvetően remek fehérjeforrás, szerintem annak pozitív hatását kicsit hiányolná a szervezetem, ha vegán lennék. Hús nélkül meg lehet lenni, sőt, vannak pozitív hatásai is. Ennek ellenére biztos, hogy sok-sok nyitottság kell az újra, általában sok idő és kreativitás kell hozzá - tulajdonképpen újra kell tanulni főzni. Meg biztos nem túl olcsók a vegán alapanyagok, szóval a pénztárcára biztosan negatív hatással van.

Bakonyi Annamária
Azt hiszem, vegetáriánusként elmondhatom, hogy első kézből ismerem a különbséget a két életmód között. Aki vegán, csak növényi eredetű ételeket fogyaszt, míg a vegetáriánus csak húst nem fogyaszt, esetleg tojást sem, vagy épp tejterméket nem, ez elég változó. Tojást én sem eszem, de inkább csupán azon okból kifolyólag, mert nem hiszem, hogy a pöttyös lenne az igazi, ha a bőrömről van szó. Vegán életmódra sose térnék át, és vállalom, hogy a vegetáriánus életmódom se valami magasztos eszme eredménye. Ha mindenféle pátosszal körülölelt elképzelés alapján kezdeném eldönteni, hogy mit eszek és mit nem, valószínűleg a növényeket tartanám akkora becsben, hogy mellőzzem a fogyasztásukat. A hús egyszerűen csak nem megy le a torkomon, már attól is rosszul érzem magam, ha csak rágondolok, hogy az egy halott állatból származik. Sajtos melegszendvics nélkül viszont nem lenne élet az élet például. El se tudom képzelni, mi okból mond le valaki mindenről önszántából, viszont úgy gondolom, hogy nem lehet egyszerű egészségesnek maradni egy olyan étrend mellett, amiből kimarad egy rakás szükséges tápanyag. Végeredményben azonban nem az én tisztem eldönteni, mi a jó. Mindenkinek a maga döntése, hogy mibe akar szép lassan belehalni, mert ahogy régi jó tanárom mondá, vagy abba halsz bele, amit eszel vagy abba, ami nem.

Váradi Fanni
Hát, a vegetáriánus olyan ember, aki nem eszik állati eredetű ételeket, másképp pótolja a fehérjét. A vegán talán a mozgással és a húsnélküliséggel kapcsolatos, de sajnos ebben nem vagyok biztos. *kissé értetlenül néz, mert annyira nincs otthon a témában*
Nem követem egyiket sem tudtommal, és családtagomról sem tudok, aki így élne. Viszont egy hónapig szívesen kipróbálnám! De csak akkor, ha utána visszatérhetek a saját életmódomhoz.
Hogy miért vágnak bele az emberek, azt nem tudom. Talán vannak, akik az állatokat sajnálják, vagy csak úgy érzik változás kell nekik.
Azt kell mondjam, hogy hosszútávon semmi. Én húsevő vagyok, nevezhet bárki ragadozónak, szerintem szükségem van állati eredetű ételre. Gondolom sokkal nagyobb hangsúly van a zöldségeken, de ilyen sok alapvető dolgot szerintem nem lehet rendesen helyettesíteni, a fejlődéshez szükségesek.

Lasch Ervin Balázs
Tudom mi a kettő között a különbség, van vegán és vegetáriánus ismerősöm is, akik ráadásul egy baráti társaság tagjai. Nem egyszer hallgattam végig mélyre szántó értekezést arról, hogy vegán - e valóban az a vegán, aki mézet fogyaszt.
Van, aki az egészségesebb életmódot hozza fel indoknak. Szerintem a mértékletesség pont egészséges. Nem alapfeltétele a hús a napjaimnak, de nélkülözni nem tudnám. Tej és tojás nélkül pedig még annyira se lennék meg. A húgom hobby vega, ha lehet ilyet mondani, mert ő ragaszkodik hozzá, hogy húst csak minden második héten eszik, az oka pedig az, hogy így eggyel kevesebb állat hal természetellenes halált.
Mindent lehet helyettesíteni, én próbáltam már receptet tej és tojás nélkül. Bevallom, éreztem a különbséget, de lehet, hogy ez egy tudatalatti dolog volt, mert tudtam, hogy nincs abba a receptbe, amibe alapból kellene, hogy legyen.
Pozitívum a zsíros ételek elhagyása, az elhízás esélyének csökkenése, illetve magas vérnyomás esetén fejti ki jótékony hatásait. Hátrányai a vas és cink hiány.


Aaron E. Blake
Ha jól rémlik, akkor a vegetariánus csak a húsról mond le, a vegán pedig minden egyéb állati eredetű ételről is, pl a tojásról, tejtermékekről...
A vegetariánus életmódot esetleg kipróbálnám, ahhoz már volt is közöm, de a tejet túlságosan szeretem ahhoz, hogy vegán legyek. Sem ismerőseim, sem családtagjaim nem követik egyik étrendet sem.
Egyesek gondolom meggyőződésből térnek át, pl.: állatvédelem, aztán vannak, akik egészségügyi okokból, meg vannak olyanok is, akik egyszerűen nem szeretik a húst.
Igazából nagyon nem kell sarkallni, most is ritkán, és kevés húst eszem, bár nem mondanám magam vegetariánusnak. De egy ideig nagyon erős undorom volt a legtöbb fajta hús láttán. Abban az időben főként szójával pótoltam, aminek jobb íze van, mint először gondoltam volna.
Hát negatív hatása gondolom elsősorban a fehérje- és kalciumhiány lehet, amiket mindenképpen más forrásokból kellene pótolni. Viszont tej és tojás nélkül elég nehéz lenne összerakni egy rendes süteményt, vagy adott esetben palacsintát, úgyhogy én ezt elég nagy negatívumként élném meg.
A pozitív hatásaihoz nem olvastam elég dietetikus szöveget, vagy csak nem ragadtak meg bennem, de ha jól rémlik, a szívnek és az érrendszernek sokkal jobb, ha nem eszünk annyi húst. Illetve a zöldségevők nem annyira hajlamosak cukorbetegségre.
Szerintem amíg az ember odafigyel arra, hogy mit eszik és mellette aktív életmódot folytat, és amúgy jól érzi magát a bőrében, testében, akkor szinte teljesen mindegy, hogy mit eszik.

Mihael Gérard Saint-Venant
Mindkettőből hiányoznak a húsételek, viszont a vegán étkezési szokás minden állatból származtatható ételt/hozzávalót elutasít, csak a növényi eredetű alapanyagokat támogatja. Voltaképpen a vegán étkezés a vegetáriánus életmód egyik válfaja, szokták még szigorú vegetáriánus étrendnek is hívni az előbb említett ok miatt.
Nem követem egyik életmódot sem, és vállalni sem vállalkoznék a kipróbálására, túlságosan hús orientált emberfia vagyok *kissé gondolkodó arckifejezéssel vakarja meg az állát*. Az ikernővérem és a feleségem sem élnek a lehetőséggel, amennyire tudom, a többi családtagom pedig egy merő rejtély, mit esznek és hogyan. Nem beszélgetünk túl sűrűn.
Aki belefog a vegán vagy épp a vegetáriánus életmódba, többféle indokkal teheti ezt. Például ismerek olyan embert, aki az állatok iránti tiszteletből és szeretetből döntött úgy, hogy többé nem fogyaszt húst. Mások lehetnek allergiásak rá, ezért kizárt dolog, hogy egyék, marad hát a húsmentes táplálkozási szokás felvétele, vagy ha már gyerekkortól észlelhető ez az allergia, eleve úgy szoktatják a gyermeket, hogy a húst kiiktatják az étrendjéből, és mással pótolják.
Ha át kellene térnem... legfeljebb az allergia motiválna eléggé, hogy megtegyem. Hirtelen csak ezt tudom elképzelni.
Lényegében minden pótolható tápanyag és vitamin szempontjából. A húst például nagyon népszerű tofuval helyettesíteni, a tejes alapú ételek esetén vízzel, vagy más frappáns megoldással pótolják a hiányt (gondolok itt a süteményekre például), és a tojást is ki lehet spórolni a legtöbb ételből. Nyilván egyes fogásokról a vegánok sajnos le kell mondjanak, mint például a tojásleves, vagy a rántotta.
Szerintem egy ilyen étrendnél a legfontosabb szempont az egyensúly fenntartása, hogy ne essünk át a ló túloldalára, és fókuszáljunk csak bizonyos ételekre, illetve tápanyagokra. Ebben az esetben az emésztés szokta megsínyleni a dolgot, vele együtt a közérzet, így a teljesítőképesség is, tehát jó az apró, de fontos dolgokra odafigyelni, mindenből annyit fogyasztani, hogy az étrend kiegyensúlyozott maradjon. Hogy pozitívumot is említsek, sok vegetáriánus beszámolója szerint a közérzetük és az egészségük sokkal jobb lett az "áttérés" után, több energiára tettek szert, kevesebbszer betegedtek meg.

Eris L. Awer-Kowai
A vegetáriánus zöldségen és gyümölcsön él. A vegán biztos az, aki tarkón vágja, olyan a hangzása.
Senki. Anyám nem főz hús nélkül, a kviddicscsapatban pedig mindenki tudja, hogy a hús alapvető követelmény, hogy az edzéseket és a meccseket végig lehessen vinni. Szerintem a sok kis mimózalelkű nem tudja elfogadni, hogy egy egykor élő lényt eszik. Pedig ez is a része a táplálkozásnak. Max egy trauma tudna átlendíteni. Ha mondjuk megenne egy vegetáriánus sárkány.
Szörnyű. Tényleg nem értem, mi bajuk az embereknek. Ezek fehérjét tartalmaznak, ami a mindennapi élethez kell. Persze nem kell túlzásba vinni, az is ártalmas. Majd a vegánok jól tarkón vágják az összeset. Az negatív hatás lesz. *és beleharap egy jó húsos csirkecombba, mert megzavarta Gareth evés közben*

Michelle Angelique Saint-Venant
A vegetáriánus nem eszik a húst, a vegán viszont nemcsak húst nem eszik, egyéb állati eredetű táplálékot sem fogyaszt.
Soha nem követném. Köztudott, hogy egy húsevő vadasszony vagyok, így eddig sem értettem, miért jó ez, valószínűleg ezután sem fogom. Nincs olyan dolog, ami elérné, hogy lemondjak a húsról, és nincs is olyan a környezetemben, aki teszi vagy tenné.
Tudni se akarom. Annyi biztos, hogy a szervezetünknek szüksége van állati eredetű fehérjékre és egyéb tápanyagokra. Ennek örömére betolok egy steak-et, megjött az étvágyam. *megy is bevásárolni*

Rentai Bálint
    Mostanában egyre többet tudok meg róluk. Főként álmodóilag. A vegán és a vegetáriánus közötti különbség, hogy előbbi semmilyen állati eredetű táplálékot nem fogyaszt, míg utóbbi lazán eszik pl tojást, sajtot ilyesmit. Gyakran még halat is, de az szerintem egy másik néven fut, csak nem tudják azok sem, akik így táplálkoznak.
    Nem követem egyiket sem, de mivel katolikus vagyok, az évi egyszeri, 40 napos böjtöt igyekszem betartani. Tehát mondjuk, hogy a vegetáriánust (hallal ) kipróbáltam már többször is. Nem esik különösebben nehezemre, de őszintén megvallom, túlságosan szeretem a legtöbb hús félét ahhoz, hogy véglegesen lemondjak róla.
    Nagyon sok ismerősöm van, aki vega vagy vegán. A vegán ismerőseim többsége a vallásából (hindu) adódóan vegán. Ők azt vallják, hogy egy állat életének kioltása is bűn, így nem is vehetnek magukhoz semmilyen hús félét, aztán valahogy ez tovább alakult, hogy semmilyen állati eredetű táplálékot nem fogyasztanak.
    Sok hindu ismerősöm, akiknél lazább a vallás, vega. Ők tehát esznek például tojást, vagy isznak tejet. De a legtöbb vega ismerősöm inkább azért nem fogyaszt húst, mert az állatokat sajnálja, illetve úgy gondolja, hogy a mai állattartás kegyetlenség és ennek hatására vált vegetáriánussá.
    Engem nehéz lenne áttéríteni. Szeretem a sonkát  :D Bár az igaz, hogy igyekszem olyan termékeket fogyasztani, amikről tudom, hogy megfelelő körülmények között tartották az állatokat.
Sok esetben talán egyszerűbb, vagy éppen nehezebb? A húst, a tejet és a tojást is lehet helyettesíteni más növényi eredetű alapanyagokkal. Nem tudom, hogy vannak-e különösebb pozitív vagy negatív hatásai. Sokan állítják, hogy egészségesebb az ilyen életmód, vagy hogy példának okáért remek diéta, de ezekre is látok ellenpéldát. Én azt gondolom, hogy ha mindenki azt eszi, amit szeret, akkor nagy baj nem lehet.

Adam Kensington
    Ismereteim szerint a vegetáriánusok nem esznek húst, a vegánok pedig egyáltalán semmit, ami állati eredetű.
    Akármilyen bizarrul hangzik és bármennyire nem szívesen alkalmazom magamra ezt a kifejezést, ám minden valószínűség szerint én a fajtársaim közt vegetáriánusnak számítok. Hiszen nem csak hogy nem ölök embert a táplálkozásért, de általában nem közvetlenül fogyasztom a vért az adományozóból.
    Szerintem, aki ilyen életmódra adja a fejét, főként amiatt teszi, hogy minél kevesebb kárt tegyen más lényekben. Persze, akad, aki egyszerűen csak nem szereti az ilyen ételeket. Esetemben nyilvánvalóan az előbbiről beszélhetünk.

.....és a gyöngyszem a legvégére:

Dwayne Warren
    Hát az egyik a másik rövidítése, nem? Vagy a vega az... nagyon zöldséget eszik, a másik meg kicsit? Vagy... nem t'om. Az egész hülyeség. Az egész élet hülyeség szalámi nélkül.
    Anyám. Dehogy. Nem azér' éltünk túl akárhánymillió év evolúciót, hogy nekiálljak moszatot enni. Asszem nem is ismerek olyat, aki nem eszik húst, mint a normális emberek. Mert ez az igazság.
    Simán sz* és értelmetlen az ilyen. De pozitív, hogy állítólag sokáig élnek a vegák... de komolyan, bacon nélkül MINEK? 

Interjú a házvezetőséggel - Riviera kisasszony

*Lorelai házvezető-helyettes asszony után rohan a folyosón* Hát csóóókolom Lorcsa néni, esetleg tegeződhetnénk? Tudom, Önnek kéne felajánlania, de szeretnék egy fergeteges interjút készíteni szerény személyével, esetleg szabad? *megnyerő mosoly*
*Finoman felvonja egyik szemöldökét*
Sajnos nem preferálom a tegeződést, szóval ha lehet, maradjunk a magázódásnál, Szentmihályi úr. És essünk túl rajta gyorsan és - lehetőleg - fájdalommentesen.


Hát, Lorcsa néni tudja... *lebiggyeszti a száját, majd komolyra fordítja a szót* Milyen érzés az Eridon élén állni Radúzzal? A vele való közös munka, vagy mi vonzottuk inkább a tanárnőt?
Amikor megláttam, hogy Kafka úr lesz a házvezető, úgy éreztem, kell mellé valaki, aki kissé ráncba szedi a házat és a diákokat, betartatja a szabályokat. Nem sértésnek szánom, de Kafka úr nem biztos, hogy a szigoráról vagy a határozottságáról híres. Én viszont úgy érzem, képes leszek ellensúlyozni őt, ezzel biztosítva a ház gondtalan működését.

És ez miben fog megnyilvánulni? Ugye nem tetszik majd túlságosan szigorúnak lenni? *kissé riadt tekintet*
Az szubjektív, mi számít túlságosan szigorúnak. Ne aggódjon, nem tervezek katonás rendet tartani. *elmosolyodik* De én a helyében nem okoznék túl sok nagy galibát, amíg velem kell majd elszámolnia azt követően.


Pedig a tanárnő egész jól szórakozott a vizsgámon is, úgy hallottam. *kajánul elvigyorodik* Már akartam is mondani, hogy szeretném megismerni az LSD néven ismert bájitalt. *kíváncsian pislog*
El kell ismernem, hogy roppant kreatív megoldásokat alkalmazott és valóban jól szórakoztam. A következetességgel nem jár együtt a szívtelenség, és igen, van humorérzékem is. De kérem, jövőre próbáljon meg tanulni is a vizsgájára, vagy brillírozzon a gyakorlati órán, különben kénytelen leszek megbuktatni. Azt a bájitalt pedig felejtse el, mert nem létezik.

Én mindent megtettem Lorcsa néni, de győzött aaaa... Hát szóval sérült voltam. *próbál kifogást találni* Viszont, ha már erre járok, az LS bájital sem létezik, sajnálom. *bűnbánó fejet vág* Viszont a tanárnő nem szeretne nekünk külön órát tartani? Csak eridonosokkal!
Igen, tudom, de legközelebb majd okosabb lesz és nem megy fel repkedni a vasgolyók közé. Közben pedig nem próbál egy aerobic edzést is tartani a seprűjén. Mellesleg, ha valami, hát a kviddicscsapat nem fog tőlem támogatást kapni, az biztos.
Emellett, ha van rá igény, természetesen szívesen segítek az Eridonosoknak. Fontos lenne, hogy minden diák tudja, hogyan kell reagálni éles helyzetekben, akár az elsősegély alapjait is elsajátíthatnák.


Miért nem kapunk támogatást? Na de tanárnő, ez most mélyen érintett! Nem is fontos a kviddicscsapat? *félig döbbent, félig felháborodott hangon kérdezi*
No és milyen programokra tetszettek gondolni így, hogy Önök vezérelnek minket a csillagos égig? Ne tessék titkolózni Lorcsa néni, csak bátran! *buzdítja, mint egy retardált*
Nem, sajnos nem. A kviddicset egy abszolút infantilis játéknak tartom, amiben a gyerekek feleslegesen repkednek a magasban és egymásra vasgolyókat ütnek. Aztán ha megsérülnek, én látom el őket. Szerintem nem kéne az iskolában engedélyezni ezt a sportot. *szigorú tekintet, határozott vélemény és pont*
Az év elején tervezünk egy évnyitó bulit csinálni, aminek keretein belül bemutatkozik az új vezetőség is. Mivel java részt Radúz és a prefektusok szervezik, nem tudok sokat a részletekről, én csak próbálom addig megoldani a klubhelyiségben jelenleg fellépő *köhint egyet* gravitációs gondokat.

Mi sem szeretünk megsérülni, de azért nem semmi teljesítmény volt megnyerni az idényt! Ugye erre legalább büszkének tetszik lenni?
Ugyan már, tarthatnánk repülő show-t! Lorcsa néni és Radúz kézen fogva belebegnének, mi pedig könnyekben szállva meghatódnánk. Nem lenne tökéletes?
Tekintve, hogy mennyi sérülést szereztetek közben, én ezt nem tartom olyan nagy érdemnek. Ha pedig nem szeretnétek ilyen módon megsérülni, ne játsszatok, ilyen egyszerű a képlet.
Szerintem ön lenne az első, aki beütné a fejét a plafonba, esetleg valami lebegő tárgyba, de majd meglátjuk. Remélhetőleg addigra kész leszünk és megtaláljuk azt a vicces kedvűt is, aki ezt felfordulást okozta. *kellemes mosoly*


Ön tegezni tetszett! Tudtam! Egyébként a sérülés az csak egy rossz velejáró, mind vállaltuk, mikor elkezdtük.
Én nem verném be a fejem, mert Ön vigyázna rám, igaz? Tudja Lorcsa néni, nagyon szépnek tetszik lenni. Arra gondoltam, hogy eljöhetne velem teázni, mit tetszik szólni? *csillogó szemekkel pislog a tanárnőre*

Na pont ez az infantilis viselkedés az, amit nem preferálok a kviddicsjátékosokban. A tehetségüket, energiájukat, harci szellemüket értékelem, de fektessék valami kevésbé öngyilkos vállalkozásba és támogatni fogom.
Azt hiszem, ez a kérdés tökéletes lezárása az interjúnak, Szentmihályi úrfi. További szép napot. *mosollyal az arcán elsétál*

Dedede... Lorcsa néni, nem vagyok infantilis, neee, ne tessék elmenni! *kétségbeesetten próbál a tanárnő után nyúlni, de már hiába* Azért köszönöm az interjút!

Interjú a házvezetőséggel - Radúz

Jared egy összetekert pergamennel felszerelkezve indult ez úttal a vadőrlak felé, mivel most az volt a terve, hogy interjút készít az újdonsült házvezetővel. Mivel már korábbról is jól ismerték egymást, a kopogás után különösebb zavar nélkül lépett be a házba. Radúz kedvenc sült teáinak egyikéből főzött egy nagy csuporral, sőt, még némi kecskesajtos sütemény is akadt. Fotel híján a földön szétszórt párnákon helyezkedtek el, hogy Jared kényelmesen jegyzetelhessen.

J: Szerintem csapjunk is bele a közepébe. Eléggé meglepődtem, hogy te lettél a házvezető, de nagyon örülök neki. Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod?

R: Nem is tudom, nem gondolkodtam rajta túl sokat – jött a lehetőség és úgy éreztem, remek móka lenne ilyen sok emberrel együtt dolgozni és játszani. Meg az Eridonosok olyan aranyosnak tűntek, szeretni valónak, miután megismertelek téged, Katát meg Fannit és Lénárdot. *sorolja, ujjain számolva* Aztán mikor megkérdezték, boldogulnék-e a főnixekkel, azt feleltem, hogy ha hippogriffménest tudtam terelni, ez is menne, ami valahogy meggyőzte őket, hogy titulus meg minden nélkül is jó leszek.

J: Most az jutott eszembe, hogy vajon célzásnak kellene-e venni, hogy a vadőrt választották hozzánk házvezetőnek… *eltöprengő ábrázat*

R: Hát, kicsit olyanok tudtok lenni, mint a csókáim. Csalafinták, cserfesek, csintalanok. *nevet, az örökké nyughatatlan kompánia felé nézve, amik azt lesik, hogyan csenhetnének maguknak a pogácsákból*

J: Szépen alliteráló csupa cs vagyunk!

R: Csudajó csapat, úgy ám!

J: Egyébként, mi szerinted az, ami a legnagyobb kihívás lesz neked ebben az új pozícióban?

R: Megjegyezni a neveket! Előre bocsánat mindenkitől, akire bambán nézek majd három bemutatkozás után is. Mármint, tudni fogom, mi a kedvenc édességed, milyen állataid vannak, milyen tárgyakat tanulsz, csak épp azon agyalok majd, hogy is hívnak... *Kicsit szégyenkezve vakarja a tarkóját, aztán folytatja* Nem hiszem, hogy bármi mással komoly gondok lennének. Mindent megoldunk együtt - ti, én meg a mágia.

J: Ha szeretnéd, biztos szívesen csinálnának a diákok maguknak kis névtáblákat *együttérzően néz rá* A házvezető-helyettesi pozíció betöltésekor miért pont Riviera kisasszonyra esett a választásod?

R: Önként jelentkezett, képzeld! Ő itt tanult, nagyon megbízható és módszeres. Ráadásul ha kell, kioszt, mint a huzat! Azt hiszem, ellensúlyoz kicsit. Meg emlékeztet a szabályokra, dátumokra, úgyhogy nem késem le a gyűléseket se, roppant okos, szép és kedves!

J: Akkor nagyon hasznosnak fog bizonyulni a jelenléte, ahogy ismerlek *vigyorog* Fel fogsz költözni ezek után az Eridonba, vagy maradsz a vadőrlakban?

R: Költözni nem tervezek, bár a klubhelyiség puffjai és foteljai nagyon kényelmesek, a munkám az erdőhöz köt - amíg ti tanultok meg alusztok (vagy amíg ezt kellene tennetek), addig őrzöm a vadat (akit érdekel az LLG, jöhet velem cserkészni). Majd kitalálunk valamit, hogy mindig elérhessetek, titkos lejárót a vadőrlakba vagy ilyesmit. Mondjuk lehet, hogy kicsit ki kellene bővítenem a kunyhót, mert sokan vagytok, de hát sok jó ember kis helyen is elfér, nem?

J: Értem. Kár is lenne egyébként most hagyni itt a vadőrlakot, miután ilyen szépen ki lett dekorálva. Van valami konkrét terved, amit szeretnél velünk megvalósítani?
R: Sok! A manók megfenyegettek, úgyhogy nagy bordelt nem csinálhatok, de sok apró érdekességgel szeretném feldobni a napjaitokat, hogy ne csak a tanulásról szóljanak. Együtt fogunk karácsonyozni, farsangozni, húsvétkor tojást keresni, nyár elején tüzet ugrani és sütögetni... Egy egész évet szeretnék veletek tölteni, hidegben-melegben, hóban-sárban, jóban-rosszban. *----*

J: *torokköszörülés*
R: Konkrét? Kis kirándulásokat, némi tatarozást, meglepetéseket, közös délutánokat, játékokat akarok, állatetetést és mindent, amit ti találtok ki!

J: Úú, ez remekül hangzik! Hmm…. Miután letudtuk a kérdések hivatalos részét, arra lennék kíváncsi, hogy honnan származol? Elég különleges neved van.

R: Morva vagyok, vagyis Csehország délkeleti részéből származom, egy nagyon vegyes családból. A világháborúk sakkozásának hála körülbelül mindenfelé vannak rokonaink - Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban, de Ausztriában is. A nevem odahaza picit sem furcsa és azt hiszem, a szülővárosom, Valašské Meziříčí nevéhez képest egészen barátságos.

J: Tessék..? * pislog, miközben próbálja érzelmezni a furcsa hangzókat Radúz beszédében * Mit jelent egyébként a neved?

R: Valašské Meziříčí! *megismétli és nevet Jared fejének láttán* Röviden Valmez.

Hát, a vezetéknevem elméletben csókát, az egyik keresztnevem sast, a másik meg vidámat, szóval én egy ilyen heppy kis állatkert vagyok. Nomen est omen, vagy hogy is van?

J: * vigyorog egy sort * Valahogy úgy. És ha már itt tartunk... ha lehetne valami egzotikus állatod, akkor mi lenne az, amit választanál?

R: Csak egy? *kétségbeesetten néz*

J: Lehet több is.

R: *Nem biztos, hogy ez segít a helyzeten, de próbálkozni szabad - Radúz szeme úgy ragyog fel, mint egy ötévesé.* Kínai sárkányt, japán unikornist, egy kis raj billywiget, ír főnixet, jackalope-ot és mennydörgésmadarat, rukh-ot és.... *jobb lesz, ha Jared beléfojtja a szót* 

J: * Kicsit döbbenten bámul a férfire, akiből ömlik a szó, és egy ponton rájön, hogy valószínűleg nem így kellett volna feltenni a kérdést. De ugye késő bánat...* Tényleg, csak ennyit? * Nevet közbevágva * Viszont azt hiszem kifogytam a kérdésekből, van még valami, amit szeretnél nekünk elmondani az interjú keretein belül?

R: Szeretet és béke mindenkivel!

J: *Jót nevet* Köszönöm az interjút!

Könyvadaptációk - neked mi a véleményed?

A könyv vs. filmadaptáció tematikus hónap keretében körkérdéseket tettünk fel néhány véletlenszerűen kiválasztott embernek – ennek eredményét olvashatjátok az alábbiakban : )

A kérdések:

1. Elérte-e már könyvadaptáció, hogy elolvasd az eredeti művet vagy fordítva?
2. Mely művek voltak ezek és melyik formájuk tetszett jobban?
3. Mik az általános tapasztalataid: megéri-e megnézni egy jó könyv olvasása után a film (vagy egyéb) adaptációt és vice versa?
4. Mitől jó vagy mitől rossz egy (film)adaptáció? Mennyire kell igazodnia vagy eltérnie az alapművétől?
5. Melyik számodra a legjobban és a legrosszabbul sikerült könyvadaptáció?
6. Melyik könyv az, amit szívesen látnál esetleg filmen vagy más formában feldolgozva?

ERIDON

Tüszőfűi Lilith

1.  Igen, már megtettem. Sokkal jobb az eredeti, még ha nagyon nehezen tudja olvasni az ember, akkor is."Merengően néz másfele"

2.  Az Olimposz hősei 2., 3. része, az Eragon 4. része eddig. Nagyon jók voltak, szerintem angolul jobbak.

3.  Könyv után filmet nézni csak akkor érdemes, ha egy jót akarsz röhögni. Például volt olyan film, ahol egy fontos szereplő nevét megváltoztatták. Na azon nagyot röhögtem. Vica versa? Na, azt még nem próbáltam ki. Általában hamarabb olvasom a könyvet.

4.  Attól, hogy mennyire hű. Fontos, hogy minél jobban hű legyen a könyvhöz, különben mehet a kukába az egész.

5.  Legjobban? Mindegyik adaptáció a maga nemében borzalmas. Kivételt képez mondjuk a... "Nagyon erősen gondolkodó fejet vág" Meg van! Az animék és azok filmjeik többsége! Mert ugye a mangából jön a film és a film olyan, mint a manga, teljesen. Legrosszabb? Egy pár : Hobbit, Percy Jackson és az Olimposziak 1, 2, Eragon.

6. Második Atlantisz, mint film. "Nagyon vigyorog"

Váradi Fanni

1. Igen, előfordult már ilyesmi. Inkább könyvek után nézek meg filmeket, de történt már másképp is.

2. Húha, most így kapásból a Gyűrűk Ura ugrik be. Abból pont a filmet láttam először, és utána olvastam a könyvet. De például az Abigélt először olvastam, aztán láttam a filmet.

3. Általában én inkább könyvpárti vagyok, de túl kíváncsi vagyok a filmadaptációkra, hogy hogyan sikerült megjeleníteni a könyvet; utána viszont van, hogy megbánom, mert ront az élményen. Viszont film után a könyv azért nem annyira élvezhető, mert ösztönösen a filmben látott képek jelenhetnek meg, kevesebb teret hagyva a saját képzeletnek.

4. Én ebben a kérdésben eléggé válogatós vagyok, és gyakran hangosan kifogásolom, ha valami másképpen volt a könyvben. Viszont már megtanultam elválasztani a könyvet a filmtől, és ha külön műként kezeli őket az ember (persze összekapcsolódó alkotásokként), akkor egészen más szempontok szerint nézheti, és mindkettő élvezetesebb lesz, még összehasonlítva is. Sokkal inkább szoktam arra figyelni, hogy a film megragadta-e a könyv hangulatát.

5. Mint az előbb említettem a hangulat számomra fontos tényező, és a Gyűrűk Urában (még ha sok is az eltérés) remekül megragadták a könyvek és a világ hangulatát. De jól sikerült adaptáció szerintem még az Éhezők viadala is.

6. Még nem néztem, hogy van belőle feldolgozás avagy sem, de szívesen megnézném Szerb Antal Utas és holdvilág vagy A Pendragon legenda című műveit.

Végardó Erik

1. Persze, számtalanszor, de a fordítottja is megtörtént már. 

2. Most fog rávenni a Maze Runner film, hogy elolvassam a könyvet; de elég sok regénynek néztem meg a filmváltozatát, például Harry Potter, Hunger Games, Divergent, Twilight. Történt fordítva is: a film miatt olvastam el a könyvet, de azok közül most csak a Sorstalanság jut eszembe.
Illetve előfordult, hogy azért olvastam el a könyvet, mert tudtam, hogy jön ki belőle film (pl. The Fault in our stars).

3. Előfordul, hogy egy könyv után csalódás a film (Darren Shan sorozat, illetve a rossz vélemények miatt inkább meg sem próbálom megnézni A hetedik fiút); viszont van, hogy az ember nagyon vágyik rá, hogy ne csak könyvben, de vásznon is lássa kedvenc történetét. Ha a film után keresi meg az ember a könyvet, annak az a kockázata, hogy a könyv unalmas lesz, ha mindig tudjuk, mi következik; viszont annyiban jó, hogy általában részletesebb (olykor pedig csak így érthető teljesen, mármint a könyv ismeretével) egy mű. Nem tudok dönteni, könyve válogatja. Én félni szoktam a filmadaptációktól, mert felülírják a karakterek, helyszínek általam elképzelt kinézetét.

4. Én azt szeretem, ha maximálisan illeszkedik a film a könyvhöz, és lehetőleg semmi sincs kihagyva belőle. Az eredeti sztorit szeretem, nem kell azt megváltoztatni. A Csillagainkban a hiba nagyon jó példa erre. Szinte teljesen visszaadja a könyvet, és csupán két apró viccet hiányolok a filmből, amit a könyvben nagyon szerettem. 

5. Fault in our stars les a legjobban sikerült adaptáció. A legrosszabb? Az Elátkozott Ella kicsit csalódás a könyvhöz képest, de a színésznő miatt és a maga nemében aranyos. A Neveletlen hercegnő második része! Bahh. Ez a film folytatása, de a könyvhöz már semmi köze, és megbombázza a könyvbéli álompárosunkat, amiért nagyon haragszom.
Biztos tudnék jobb példát mondani, de épp nem emlékszem, miket olvastam-néztem. 
A The Perks of being a Wallflower is jól sikerült nagyon, szerintem! Sokak szerint Az emlékek őre lett leszúrva, de nekem szerencsére sikerült elválasztanom a könyvet, és a filmet magában szeretni, függetlenül attól, hogy itt-ott átvariálták az eredeti történetet, és számomra kedves karaktert átírtak ezzel.

6. Ha a Gyacsenkoktól az Alexandra és a teremtés növendékeit meg tudnák csinálni, az szerintem egy Kamera által homályosan szerű őrület volna, tetszene nekem. Ja, eszembe jutott, hogy ezt már tervezgetik is! Nagyon izgulok, hogy ne ferdítsék el az egészet csak azért, hogy nagyobb tömegeket vonzzon. 
https://www.youtube.com/watch?v=RJC5MKdl0WM

NAVINE

Isaac Nikolai Eccelstone

1. Elérte, de mindig úgy, hogy előbb az adaptációt láttam, utána olvastam az eredeti művet. Sajnos régen nem adatott meg, hogy könyvekkel legyen tele a polcom, de ma már nem tudom hova tenni az újakat.

2. Nem hiszem, hogy meglepetésként ér, ha azt mondom: Harry Potter. Emellett még: A Negyedik; Gyűrűk Ura; Ender's Game (Végjáték); illetve a Szeptimusz sorozat első könyve. Utóbbi még tudtommal nem jött ki filmben, még csak készítik, de lelkesen várom.
Harry Potter: egyértelműen a könyvek tetszettek jobbak, de ameddig nem olvastam őket, addiga  filmek.
Gyűrűk Ura, A Negyedik: itt sajna nem tudom eldönteni a mai napig.
Ender's Game: könyv, de csak egy hajszálnyival jobban, mint az adoptáció.
Szeptimusz: még nem tudok nyilatkozni az adoptáció hiánya miatt.

3. Úgy gondolom, hogy megéri. Habár fel kell készülni arra, hogy az ember csalódni fog, nem azt olvassa/látja, amit korábban látott/olvasott. Vannak rossz tapasztalataim, mikor a könyvben jól meg van írna egy jelenet, és egyszerűen kimarad az adoptációból, vagy nagyon nem úgy adják vissza, ahogyan én azt korábban olvastam. Emellett van jó is, mert pl én nem úgy képzeltem el valamit, és a vásznon másképpen van, ami jobban tetszett. De azt mondom, hogy mindenki maga döntse el, hogy megérné-e neki, azt viszont tudni kell, hogy fel kell készülni mindenre.

4. Már attól jó, hogy adaptáció készül belőle. Rossz viszont az benne, hogy legtöbb alkalommal nem sikerül úgy visszaadni a vásznon a dolgokat, ahogyan az papírra van vetve. Leginkább igazodni kellene, hiszen egy olvasó, ha filmként szeretné látni a művet, azt szeretné viszontlátni, amit olvasott. Ez legtöbbször nem jön vissza, sokszor kimarad, vagy megváltoztatva vannak dolgok, amik később csalódáshoz vezethetnek. Persze azt is megértem, hogy nem lehet minden egyes oldalt szóról-szóról visszaadni, de mikor oltárira nem az van a könyvben, mint a vásznon, az eléggé elkeserítő tud lenni.

5. Legjobb: Ender's Game. Annak ellenére, hogy a karakterek kora fel lett emelve a vásznon, számomra visszaadta azokat a dolgokat, amiket olvastam, sőt! Néha csak pislogtam, hogy mennyire jól meg van csinálva egy-egy jelenet, holott a könyv olvasása közben én nem úgy képzeltem, ahogyan. S azért mondtam, hogy a kor ellenére, mert a könyvben nagyon fiatalok (5-10 éves) a szereplők, a filmben pedig 15-16 körüliekre tették őket. Ez gondolom azért volt, mert esélytelen lett volna ennyi fiatal színészt találni, habár nem tudom. Nekem így is tetszett.
Legrosszabb: Harry Potter és a Főnix Rendje. Hatalmas csalódásként ért, hogy a könyv fele kb ki van hagyva az egész adaptációból. Ahhoz persze már hozzászoktam, hogy nem stimmelnek néha a dolgok, de ahogyan kihagytak fontos részeket, azt nem tudom megemészteni. A Minisztériumi kalandnál meg egyenesen húztam a számat, hogy ez mi a ... De attól még szeretem, csak akkor is ez okozta a legnagyobb csalódást a számomra, ezért kapja tőlem a legrosszabbul sikerült adaptáció címet.

6. Szeptimusz adaptációját várom nagyon, illetve az Ender's Game testvérkönyvének filmesítését, az Ender's Shadow-t, és a többi részét ezeknek a könyveknek.

LEVITA

Warren Mina
1. Igen, határozottan. Sok könyvvel és filmmel is így ismerkedtem meg.

2. A legmeghatározóbb előbb a film, aztán a könyv eset nálam az Elfújta a szél volt. A fordítottja pedig az Emlékek őre és a Ha maradnék. Az Elfújta a szélnél mind a kettő nagyon tetszett, az Emlékek őre, mint könyvadaptáció hatalmas csalódás volt. A Ha maradnék viszont könyvként és filmként is megfogott, de ott egy picit a könyv nyert.

3. Érdemes megnézni a trailert. Ha az megfog, érdemes megnézni a filmet, ha nem, akkor nem. Ha nyitott vagy úgy is, hogy a trailerben már látod a bakikat, akkor érdemes. A filmekben nem mesélnek el mindent, ha jó a film és utána olvasod a könyvet, teljesebb képet kapsz. Például a Harry Potternél is sok mindent csak az ért, aki a könyvet is olvasta.

4. Jó ha a szereplők korban és kinézetben azonosak. Ha meg van adva a könyvben, hogy egy szőke dundi kisfiú, akkor legyen szőke dundi, ne barna és ne vékony. Szerintem ezek az apróságok azok, amik a legfontosabbak. Eltérni csak annyira térjen el, ha könyvadaptációnak akarják, hogy a végkifejlethez eljussunk.

5. Legrosszabb: Végtelen történet
Legjobb: Négyen egy gatyában

6. Remélem, hogy megcsinálják a Hová tűntél? c. könyvet is, ami a Ha maradnék folytatása. Illetve én nagyon szeretem még Lois Lowry Számláld meg a csillagokat és Nyáron történt című műveit is.

RELLON

Michelle Angelique Saint-Venant

1. Igen, előfordult már mindkét eset. 

2. Először az Egy ágyban az ellenséggel című filmet láttam, ami nagyon a szívemhez nőtt, jó volt a történetvezetés és a szereposztás is, az alakításról nem beszélve. Egy idő után leesett, hogy ez valójában egy könyvadaptáció, így rákerestem és megvettem az eredeti művet és hát... Nagyon jó volt. Személy szerint a film jobban tetszett - bár lehet, hogy csak azért, mert előbb láttam, mint olvastam -, viszont, mint ahogy az lenni szokott, voltak eltérő mozzanatok mind a kezdésben, mind a végében és összességében is, ezek viszont számomra nem voltak zavaróak. Az Elfújta a szél folytatását, a Scarlett-et is előbb láttam filmen, jelenleg olvasom a könyvet és hát lebilincselő, egyetlen a probléma vele, nagyon sokban különböznek egymástól. Persze elég hosszú könyvről beszélünk, nem lehet minden részlete ugyanaz, ekkora eltérések viszont film és könyv között, hát... Necces. Mivel még nem értem a végére, így nem tudok róla véleményt mondani, melyik volt jobb, mindkettő nagyon tetszik. Az utolsó pedig egy negatív példa, a Csontváros. A film egész tűrhető volt, viszont a könyvben olyan alapvető különbségek vannak, hogy félbehagytam az egészet és azóta sem olvastam el. A Csillagainkban a hiba viszont remek esete annak, amikor előbb jött a könyv és aztán szerettem bele a filmbe. A mai napig se tudok dönteni köztük, mindkettőt végigbőgtem. 

3. Én úgy gondolom, hogy egy próbát megérnek, de inkább amellett vagyok, hogy adaptáció után könyvet. Ha egyszer olvasok egy igazán jó könyvet, túl magasak az elvárásaim a filmmel szemben - ezért is van, hogy kissé ódzkodom attól, hogy megfilmesítsék/sorozattá alakítsák a kedvenc trilógiámat. Ennek az is az oka, hogy egy könyv a fantáziámra bízza a szereplőket, magukat a jeleneteket, ezeket én valahogy elképzelem, aztán a film gyakran előfordul, hogy teljesen máshogy adja vissza. Nem kellemes az ember szívének.

4. Mint azt említettem, nem lehet egy filmadaptáció ugyanolyan, mint az eredeti könyv, de amennyire csak tud, szerintem igazodnia kell, hiszen azért adaptáció. Minden másra ott a MasterCard. 

(szerk. megj.: Azt hiszem az 5-ös kérdés elveszett valahol a éterben )

6. Gyermeki lelkem még reménykedik abban, hogy egyszer a Szent Johanna gimit láthatom sorozatban/filmben, a komolyabbik lelkem pedig a Port Fare trilógiát szeretné nagyon Sherry Gammontól és a Csak lélegezz! trilógiát Rebecca Donovantől (amitől tartok, mert elvileg az írónő hamarosan megkezdi a szereplőválogatást és meghalok, ha tönkreteszik nekem őket). Esetleg csurranhat-cseppenhet Jamie McGuire adaptáció is, de kicsi szívem nem azt áhítja igazán. 

Ombozi Noel

1. Persze, több esetben is.
2. HP, Útvesztő és ott van a Szürke ötven árnyalata is, amit bár nem voltam képes kiolvasni a rengeteg szóismétlés, és a sorok közül ordító tehetségtelenség miatt, megnéztem a filmet. A Szürke ötven árnyalata kivételével mindig a könyv tetszett jobban, ennek ellenére a Harry Potter filmek látványvilága rendesen lenyűgözött/ lenyűgöz mai napig. 

3. Szerintem igen. Sokan mondják, hogy ne, mert úgyis szar lesz, meg kár elrontani a könyvélményt... szerintem érdemes megnézni, legalább látni, hogy a rendező hogyan képzelte el az egészet.

4. Erre laikusként nehéz válaszolnom, nem értek a filmekhez, így nem tudom elmondani mitől lesz jó vagy rossz. Persze az zavaró, ha a filmből sok minden kimarad, vagy az időkorlát miatt másként valósítanak meg egy-egy fontos, vagy kevésbé fontos szálat, de szerintem, ha már leülünk megnézni egy filmet, ne Szirmai Gergőként tegyük (imádom, szeretem, nem ellene szól), hanem azért, hogy kikapcsolódjunk egy picikét az élet zajából.

5. Legjobb a Harry Potter és az azkabani fogoly, legrosszabb.... talán az útvesztő lett egész máshogy bemutatva filmként. Meg ott van a csillagainkban a hiba, az se a legtökéletesebb, de... *legyint* én szerettem őket is.

6. Idővel a sajátjaimat. 

Az Eridon kalózhölgyei

Mint már biztosan értesültetek róla, a madagaszkári nyaralásunk különösen jól sikerült a ház diákjai számára, nem csak élményekben gazdagon tértek haza a szigetről. Vér Lanetta és Péter Fanni ugyanis felfedezésre indultak a szigeten, és sok más kincsvadásszal ellentétben nem üres kézzel tértek haza az expedícióból. Meséljetek egy kicsit erről! Honnan tudtátok, hogy  kincs van elrejtve a szigeten?

Fanni: - Az nem kifejezés, hogy sikeres. Én személy szerint rettenetesen élveztem az egész nyaralást, még ha kényszernyaralás is volt! - mosolyogva felkacagtam - De a témára amúgy, igazából nem készültünk rá az expend expe.. őőhm… ARRA! Sőt előtte még nem is ismertük egymást. – hüvelykujjammal a lányra mutattam - Elmesélem, hogy kezdődött a kaland az én szemszögömből. Szóval, az egyik reggel, miután felkeltünk Himével, a párnám alól akartam előkotorni a pálcám. Amikor felemeltem a párnácskám, ott virított egy levél is a pálcám mellett, amit egy kalóz nekem címzett. Totál megörültem, izgatottam szedtem szét a borítékot és elolvastam. Elég murisnak hangzott, bár azt gondoltam először, biztos csak egy vicces kedvében lévő eridonos szórakozhatott rajtam, a kis gólyán. Végül adtam egy esélyt a dolognak és lementem a partra, ott találkoztam Lalával is.

Lanetta: - Expedíció- pofázik bele vigyorogva az ifjú ezüst hajú. Amikor társa eljutott a mesében hozzá, átveszi a szót. - Igazából éppen napoztam. Kicsit megkésve érkeztem az iskolába, és mit adott isten, pont a madagaszkári nyaralás közepén toppantam be. Kevés embert ismertem és engem se ismert szinte senki. Habár már akkor is volt egy balszerencse-átok a kezemen, de az lényegtelen - ránéz a kézfejére, ahol szerencsére már nincs semmi - Azon a napon igazából csak egyedül akartam lenni. Elkötöttem egy csónakot, és kifeküdtem napozni. Talán alig tíz percet feküdtem a napon, mikor meghallottam, hogy Fanni hangosan hívogat holmi térképet. - itt felnevetett és kedvesen Fannira mosolygott - Először nem értettem mit csinál. Csak bámultam rá bambán azután megkérdezte, hogy segítek-e neki. Mai napig nem tudom, miért mondtam igent olyan hirtelen. De azóta se bántam meg...

Fanni:- Naaa. Valld csak be nyugodtan, Lala, hogy csak azért mentél bele ilyen egyszerűen, mert szimpi voltam. Tudom, hogy igazam van! –vágtam bele a társam mondókájába.

Akkor mondhatjuk, hogy szerencsés véletlen, hogy éppen így egymásra találtatok. Hogyan tudtatok így együtt dolgozni? Nem voltak viták vagy félreértések?

Fanni: - Mondhatjuk szerencsés véletlennek, igen! –bólogattam vigyorogva, aztán elgondolkodtam picit, és a szemöldököm kérdőn felhúzva Lanettára pillantottam- Voltak viták? Neeeeeem. –ráztam a fejem, amikor már beugrott- Nem volt semmi, jó csapat voltunk, vagyunk!

Lanetta: - Meglepő, de igazából szerintem az első pillanattól fogva egymásra hangolódtunk... vagy a kincsre... lényeg a lényeg, szavak nélkül is közös megegyezésekre jutottunk, vitához hasonló pedig még csak ki sem alakult. Nem mintha lett volna rá egy szemernyi időnk is, a sok kutyagolás, majdnem vízbe fúlás, a beszélgetés a kalóz úrral... nos ezek mellett nem nagyon lehet a másiknak esni...

Melyik volt a legrémisztőbb feladat? Mondtad ugye, hogy majdnem vízbe fúltatok, ráadásul egy kalózzal is találkoztatok. De melyik volt az, amit nem biztos, hogy még egyszer átélnétek?

Lanetta: - A Legrémisztőbb? - SeSére nézett és grimaszba fordult arccal mélázott azon, melyik élményt is sorolhatná ide. Végül ismét Annára nézett. - Azt hiszem, mikor még igazán nem is dolgoztunk együtt, és a tengerben kutattunk a térkép után. Ugyanis ahogy gondoltam kievickélek a partra, és megkérdezem a lányt, hogy mégis mi a szándéka, mit tegyek, észrevettem, hogy a hörcsögöm, Ozzy is velem akar tartani. Csakhogy nem tudott úszni, s mint fekete gömböt, kezdte elnyelni a tenger. Ez borzalmas volt. Abban a pillanatban az járt a fejemben, hogy meg fog halni, meg fog halni, - kezeivel gesztikulálva majdnem orrba csapta társnőjét, annyira magával ragadta az élmény - és én nem tehetek semmit. Még sosem éreztem előtte azt, hogy valamit el fogok veszteni harc nélkül. Ez ismeretlen volt számomra. - Kifújta a levegőt és megpróbált megnyugodni. - Azóta se tudom, mikor ugrottam utána. A következő képkocka csak a térkép volt a tenger alján, és az érzés, hogy a markomban van a hörcsög.

Fanni: Folyamatosan bólogattam, helyeseltem, ahogy Lala mesélni kezdte azt a kellemetlen élményét a tengerrel és a hörcsögével, annyira bólogattam, hogy ahogy a lány a mancsait lengette magyarázás közben, majdnem behúzott nekem egyet. Szerencsére pont akkor húztam hátra a fejemet. - Igen, igaz! Ez mind így volt! - A kis mese után rajtam volt a sor. Így azonnal bele is kezdtem. - Számomra az elhagyatott ősi romokban lévő kalóz szelleme volt az, amitől egy ici-picit megijedtem. - Büszkeségem miatt lekicsinyítettem az akkori problémámat. – Tulajdonképpen, tudni kell rólam, hogy halálosan félek a pókoktól és a szellemektől egyaránt, ami poén, mert a kastélybeliektől nem tartok. Én sem tudom megmagyarázni, de nem! - zavaromban felnevettem, a tarkóm vakargatva. - Szóval, a kalóz manusz, akit valamilyen... Jack.. John.. Nem is emlékszem a nevére, vagy mondta egyáltalán? - Kérdőn pillantottam az ezüsthajú szirénára, aki mellettem ült. 

Lanetta: - Nem hinném, hogy mondott volna nevet - kelt gyorsan a másik védelmére Lala. Igazából ő sem emlékezett rá, hogy bemutatkozott, vagy sem, de ha azt mondja nem mutatkozott be a kalóz, akkor nem tűnnek olyan feledékenynek. 

Fanni : - Mindegy. A lényeg a lényeg, a bácsi igencsak aszott volt, leharcolt, tele volt sebhellyel, ránccal, piszokkal... Igazából nem volt egy matyó hímzés, sőt, hiányos és fekete fogsora volt. Lényegében egy igazi kalóz lehetett. Én pedig szokásomhoz híven megpróbáltam nála bevágódni. Nem tetszettem neki és pimasz kölöknek nevezett. Lényegében várható is volt. MAJDNEM MEGPRÓBÁLT KINYÍRNI! Felém tartotta a pisztolyt! - hangot adtam annak a dolognak, ami igazán megmaradt bennem. - Éreztem a halálfélelmet, igazából nem is biztos, hogy meg tudott volna ölni. Vagyis hát... nem tudom.. - elbizonytalanodva kaptam a fejemhez kezemmel, idegesen beletúrtam a hajamba, majd csak hátratoltam a szemeim előtt éktelenkedő kósza rózsaszín tincseket.

Lanetta: - Arra a részre én is emlékszem, azt hiszem, akkor gondolkodtam azon, hogy ha elsüti a fegyverét, valahogy megpróbálom kinyírni őt a varázspálcámmal megtorlás gyanánt.

Fanni: - Igen, látta is, hogy készenlétben voltál, talán megijesztetted vagy valami... - felkacagtam, a saját idióta teóriám hallatán.

Lanetta: - Ááh - Lanetta izgatottan befeszített, majd elégedetten bólintott, - hát ettől a kicsikétől nem is csoda, hogy beijedt.

Na de ha nem az izmotok, akkor végül mi volt az, ami miatt elengedett titeket?

Lanetta: - Nos természetesen az eszünk - megkopogtatta SeSe kobakját, hogy illusztrálja.

Fanni: - Héj! -kaptam a buksimra, mikor Lala megkopogtatta az imént említett testrészem.

Lanetta: - Egy feladványt adott fel, melyre helyesen válaszoltunk. De ezután se adta könnyebben a választ, ugyanis az a gaz a kincs megfelelő helyét morzejelekkel irkafirkálta le. Még szerencse, hogy annyit értettem a jelekből - családi háttérnek hála-  hogy hiányosan, de leolvassam. Onnantól kezdve pedig könnyebb volt kipótolni.

Fanni: - Egyébként így volt, azt hittem, hogy meg fojtom, de... aztán rájöttem, hogy felesleges erőlködnöm, hisz neki már édes mindegy volt, hogy meghal-e még egyszer vagy sem... - kihúzva magamat helyeseltem. - Egyébként miután nagy nehezen kiszedtük belőle a választ, csónakot loptunk és elcsónakáztunk a Szirének szigetére. - Elvigyorodva Lalára pillantottam, aztán vissza Annára. - Hazamentünk... - hangomon hallatszott a komolytalanság, a gyerekes hangnem. Igazából csak az Ezüst Szirénák csapatnevünk miatt is jelentettem ki.

Na és akkor mit találtatok végül a szigeten? Mi volt a kincs?

Fanni: - A keresztfiam! –felkiáltottam.

Lanetta: - Igen, a kincs egy papagáj volt, Elmo - kotyogott bele Lala, - aki mit ad isten, pont SeSe keresztfia lett.

Fanni: - És Lala pici fia... - angyalian elmosolyodtam, és pár pillanat erejéig az Ezüst Sziréna vállára hajtottam a buksimat.

Lanetta: Megsimogatta az apró fejecskét. - Pontosan. De most, hogy beköltöztünk a Fekete Gyöngybe az egész brigádot szórakoztatja a kalózszövegeivel, még ha néha értelmetlen nyelven is. Azt hiszem, érte érdemes volt próbák sorozatát kiállni. 

És ha minden igaz, Elmo is megjelent itt személyesen veletek. Letta, mindig a válladon szokott közlekedni? Vagy megosztjátok ezt a tisztséget a keresztanyával?

Elmo: Amint meghallotta a nevét, apró fejecskéjét a vörös hajú leányzó felé fordította, szárnyait megemelvén nyújtózkodott egyet és csapkodott egy párat, viszont felszállni nem szállt fel. Talán a szirénák fejeit is súrolhatta a tollaival. - A héttenger ördögét, úgy bizony szavamra! A fehér szirén válla olyan, akárcsak egy puha kagyló belseje. Kényelmes! – csicseregte.

Lanetta: Lala halkan felkuncogott, miközben ujjaival megcirógatta a madár csőre alatt. - Szóval egy kagyló lennék?

Elmo: Si-si, egy fehér kagyló, puha vállal.

Fanni: Én csak felkuncogtam a madár monológján, hisz mindig a nevetés kerülgetett, amikor csak beszélt.

Most, hogy te is megszólaltál végül, mondd csak Elmo, milyen volt a kalózélet? Nem hiányzik?

Elmo: Hinnye, néha tényleg felemlegetem, amióta ismét az élők sorában hajózom Lala kapitány oldalán. Gyakorta meséltem a Fekete Gyöngy legénységének a hősi kalandjaimról, amiket átéltem a hőn szeretett gazdámmal.

Mesélj el egyet!

Elmo: Elmesélhetek akár száz történetet is, hisz kalandos útjaink során rengeteg mindent megtapasztaltam, Jackson Black kapitánnyal! - ismét kinyújtóztatta elgémberedett szárnyait a papagáj s folytatta. - Once upon a time, amikor már rég kinőttem a fióka korszakomat, volt egy velejéig romlott és csúf kalóz kapitány, William "Hunted" Harrison. Ez a férfi egyszer régen beleszeretett egy szirénbe, aki furcsa módon nem falta fel a lelkét. Azt beszélték, hogy a szirén is beleszeretett ebbe a kalózba, de olyat is hallottam már, hogy nem volt mit megennie, hisz Harrison kapitány eladta a lelkét az ördögnek. Senki sem tudja, hogy miért nem falta fel, ez máig örök rejtély. Ám nagy kópé volt a fickó, ez olyan holtbiztos, mint hogy most én is itt vagyok

ebben a furcsa ám izgalmas jövőben és beszámolok nektek erről a történetről. Szóval a kapitány elhatározta, hogy feleségül fogja venni azt a szörnyeteget, illetve emberré fogja változtatni előtte. William nem totojázott, hamar elindult, Szingapúr felé vette az irányát, hisz a tengeri boszorka akkoriban arra tanyázott. Beletelt pár hétbe, hónapba, mire elhajóztunk a banyához, persze addig nem egy, nem két hajót fosztottunk ki. Harrison kapitány, miután rátalált a nőre az egyik jósdában, azonnal elregélte szándékait. - Szóvál, té ázt mondáni nékém, ’ogy lénni egy szirén, ki szérétni tégedét? Micsodá bádárság! Á szirénéknék lénni több észük, ném lénni bolondok!- mondta a nő valamiféle különleges tengeri akcentussal. - Ide figyeljen! - rántotta elő a kardját mérgében a feldühödött kalóz és a tengeri banya torkához tartotta. - Ha akarnám, akár egy suhintással megölhetem magát, de mivel szükségem van az erejére, eltekintek az előbbi megszólalásától. - Jól ván, jól ván. Kössünk égyézségét. Ám éz ném lénni könnyű féládát. Nékém lénni szükségém titángyökér néktár, hálottémbér friss véré és égy párszáz évés sérlégré. Ézt á várázs főzétét égy Mádágászkári széntélybén kéll élkészíténém, téliholdkor. Mit gondolsz, ménni fog á dolog? - Persze, hogy menni fog. Mikor lesz telihold?- az asszony azonnal a pergamenei és kristályai közt kezdett kutakodni, végül megszólalt- Há ázt vésszük, hogy méddig kell bészérézni ézékét áz összétévőkét, ákkor két hónáp! Dé, há még lesz a főzét, nékém kéll ádnod áz élőttéd álló életed félét. Bénné vágy? - Rendben. - ezután a bájcsevej után a kapitány elviharzott még az épület közeléből is. Azonnal hajóhoz sietett s útnak indult. Hosszas hónapokon át tartó begyűjtések illetve utazások árán megérkeztünk Madagaszkárra. Békés sziget volt, épp hogy csak pár színes bőrű bennszülött lakta. A kapitányt és az első tisztet, Jackson Blacket - a következő gazdámat- valamint az üvegkoporsós Fiorellát, a szirént már sok órája várta ott a boszorkány. - Készén álltok? - kérdezte az asszony, aztán bele is csapott a hókusz-pókuszaiba. A főzet elkészítésével illetve elfogyasztásával, a kapitány újdonsült felesége immáron két lábon állott. Harrison, amint megkapta az ő részét, úgy gondolta, hogy ő nem ad ezért cserébe semmit sem. Előrántotta csillogó kardját és elvágta a banya torkát. Az asszony utolsó pár lélegzetvétel után holtan rogyott össze. Harrison örült, hogy nem kell az élete felét egy tengeri banyának ajándékoznia, viszont arra nem számított, hogy a boszorkány megátkozta őt. Megtiltotta, hogy elhagyja az ősi szentélyt, örök kárhozatra ítélvén a kapitány szellemét egy poros épületben. Amint az asszony meghalt, a föld rengeni kezdett, Jack és én megmenekültünk, ám Fiorella és a kapitány benn ragadtak a rájuk zuhanó kövek agyonnyomták őket. Jack átvette a kapitányi posztot, Harrison pedig azóta is a szigeten található ősi romoknál kísért. - a hangsúlyt levitte a madár, végül biccentett egyet, meghajlásként.

Lanetta: Tátott szájjal nézett a madárra. - Ősi rom? Szellem? Mi Harrisonnal találkoztunk a romnál?

Fanni: Ezek szerint... igen. Te Elmo, ezt eddig miért nem mesélted?

Elmo: Oooo, por favor, nem kérdeztétek még!

Hölgyeim és uraim, igazi megrendítő igazságoknak és meglepetéseknek lehettünk a tanúi ma este, és azt hiszem, méltó befejezés egy ilyen történet a beszélgetésnek. Köszönöm az esti mesét, és hogy válaszoltatok mindenre. Kitartást az új évhez, és Elmo meséihez!