Alapvetően az eltelt évekről és a saját benyomásaidról, tapasztalataidról szeretnélek kérdezni, de előbb áruld el, az interjú során hogyan szólíthatlak téged?
Ez már része az interjúnak? : D hát mivel álmodóilag akarsz kérdezni, ha jól értettem, szerintem legyen Remus : D
Rendben : D Mint azt többen már bizonyára tudják, a Bagolykő Mágustanodát te alapítottad, ebből pedig az következik, hogy te vagy a legrégebbi tag is. Végig aktívan követted az iskola történetének alakulását?
Voltak nagyobb kihagyások, de ezekben az időszakokban is jártam találkozókra, tartottam a kapcsolatot a többiekkel, így mindig képben voltam a történésekkel, még ha éppen nem is szerepjátékoztam aktívan.
Annak idején honnan jött az ötlet, hogy létrehozd az első fórumot?
A Harry Potter mániám kellős közepében voltam, ezért jelentkeztem online Roxfortokba tanárnak, viszont egyikért sem voltam annyira oda. Megvoltak a magam elképzelései, én hogyan csinálnám. Ezért hát 2003-ban létrehoztam a saját iskolámat Remus Lupin Roxfortja néven.
Mindig sajnálom, ha valaki elkezd kevesebbet feljárni, aztán szépen lassan eltűnik; azt meg főleg, ha olyasmi történik, ami hirtelen kilépésre, távozásra sarkallja. Azonban szerencsére a régi tagok egy jó részével a mai napig tartom a kapcsolatot, és sokszor megesik, hogy visszatérnek, mert nekik is hiányzik a közösség.
Személyes észrevételem, hogy a BK sokaknak nem csak egy játék, hanem gyakorlatilag egy életforma. Te mindannyiunknál régebben vagy a fórum tagja, ilyen szemszögből te hogyan látod ezt?
Személye válogatja, de az esetek nagy részében úgy van, ahogy mondod. Nálam mindenképpen. A barátaim legtöbbjét a Bagolykövön keresztül ismertem meg. Nagyon fontos szerepet tölt be az életemben ez a csapat.
Annak idején gondoltad volna, hogy ez a fórum és közösség még ennyi idő elteltével is virágozni fog?
Nem, nem gondoltam. Igazából soha sem agyaltam azon, mi lesz a jövőben. Csak játszottunk, építgettük ezt a világot, csináltuk, amit szerettünk.
Sok változást élt meg a kezdetek óta a fórum és iskola, aminek egy részét olvashatjuk az iskolatörténetben, de ezen kívül volt ugyebár fórumcserénk is, valamint a közelmúltban két hosszabb „vakáció” is. Te ezeket alapítóként és játékosként hogyan élted meg?
Az újításokat, jó fejlesztéseket nagyon szeretem, ezért a fórumcserének kifejezetten örültem. Ezek a kényszervakációk viszont sajnos nagyon le tudnak törni és ki tudnak zökkenteni, akármilyen izgalmas helyeken töltjük is el addig az időt. Ilyenkor mindig kiesem a ritmusból és nehezen rázódom vissza. Nagyon örültem, hogy most viszonylag hamar hazatérhettünk.
Te jó ég, rengeteg ilyen van. : D De hogy néhányat említsek...
Ma már nem annyira szokásunk ez találkozókon, de anno mindig talárban jöttünk össze és úgy jártuk a várost, ültünk be valahova, vagy éppen heveredünk le pokrócokra egy parkban. A tömegközlekedések alkalmával pedig, ha valaki pl. jegyet lyukasztott a metróban, rendszerint körbeálltuk és csodáltuk, hogyan használja a mugli ketyerét. Meg persze ugyanígy minden más kütyüvel.
Az általunk tartott könyvváró partyk is nagy élmények voltak, de az a helyzet, hogy a táborok mindig is vittek mindent. És most jövök rá, hogy ezek egytől egyig offline példák. Az a baj, hiába töprengek fórumos eseményeken, mert számtalan remek és emlékezetes dolog történt ott is, de ezt naponta megélhettük. Az igazi varázslat az volt, amikor találkoztunk és mindazt, ami a neten történt velünk, így vagy úgy, de élőben, személyesen folytathattuk.
Ezek nagyon érdekesnek tűnnek, főleg ez a talárban mászkálós történet, biztos szívesen kipróbálná néhány új tag is : D Sok karaktered volt már egyébként ennyi idő alatt vagy inkább néhányat használsz addig, amíg csak lehet?
13 év alatt összesen 6 jelentősebb karakterem volt Bagolykövön. Azt hiszem, az nem sok. Az biztos, hogy minden karakterem nagyon fontos nekem. Mindük egy részem és emiatt igazából olyanok, mintha a mai napig játszanék velük. Élnek és virulnak. Ki itt, ki ott.
A hat karakter valóban nem sok, vannak, akik két év alatt "elfogyasztanak" ennyit : D Szó volt a táborokról – erről szeretnék még kérdezni. Annak idején honnan jött az ötlet, hogy legyenek táborok? Gondolom először voltak a talik, utána alakult ez is ki. Mesélnél nekünk erről?
Igen, a találkozók nagyon jól sikerültek és rájöttünk, hogy ennyi nem elég egymásból. Úgyhogy kerestünk egy megfelelő helyet, ahol pár napot együtt tölthetünk és elmerülhetünk a varázslat világában.
Amikor elkezdtétek még sokkal kevesebben voltatok, mint mostanában, vagy inkább állandónak számít a táborlakók száma?
Sajnos meg nem mondom, pontosan mennyien voltunk, de soha nem táboroztunk kevesen. Talán olyan 20 fő körül kezdtük.
Az azért már igazán szép szám kezdetnek is! A talikról már hallottunk néhány érdekes történetet, esetleg a táborokból is felelevenítenél nekünk pár emlékezetes pillanatot?
Ha már az első táborról volt szó: ott házasodtam össze a nejemmel, Anne Little Lupinnal. Természetesen csak szerepjátékosan, de ez mit sem vont le az értékéből. Ő káprázatos fehér ruhában volt, én meg egy különleges dísztalárban. Gyönyörű szertartás volt. Egyik évben éjszakai bátorságpróbán a táborlakóknak végig kellett mennie egy erdei úton. Én voltam az egyik rémisztgető. Egy fa mögül zörögtem, morogtam és vérfarkas vonyítást hallattam. Volt valaki, aki annyira félt, hogy elő kellett jönnöm, megmutatni magam, hogy csak én vagyok.
Patcán egyszer szakadó esőben kviddicseztünk. Ugyanitt készítettünk egy zenevideót a Red Hit Chili Peppers Tell Me Baby c. dalára, illetve egyik éjjel spontán előadtuk az Oroszlánkirályból Zordon dalát. Azt hiszem, ebben főleg Rellonosok vettek részt. De persze napestig tudnám még sorolni az élményeket, emlékeket. Számtalan akad, és a tárház évről évre bővül.
Nos, nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre : D
Köszönöm én is, jó volt feleleveníteni ezeket.
Mint az a beszélgetés soraiból is kitűnik, rengeteg olyan pillanat volt iskolánk életében, amelyet nem szabad hagyni feledésbe merülni. Szerencsére Remus mai napig aktív tagként tevékenykedik körünkben, jelenleg Adam Kensingtonként találkozhatunk vele, így lehetőség van rá, hogy az első pillanatoktól kezdve végigkövessük a Bagolykő krónikáját.
Remus - mára a BK rabja. Szó szerint
Remus jóvoltából szeretnénk egy videót is közzétenni, ami részben múltidézés a régi tagoknak, részben pedig kedvcsináló az újaknak, és amelyről a beszélgetés során is szó esett – fogadjátok szeretettel!
Kavicsok: http://indavideo.hu/video/Kavicsok_-_Tell_Me_Baby_simple_edition_2
Az interjút még egyszer köszönjük szépen Szabó Rémusznak, és kívánjuk, hogy az iskola további hosszú évekig szolgáljon mindannyiunk otthonául!
Sebastian J. Selwyn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése