Hello Halloween!

  Sziasztok!

Mindjárt itt a Halloween, drága egyetlen főnixek. A rémségek éjszakája, a rémület éjszakája, stb. Rengeteg dolog szól erről a témáról, most jöjjön egy kis ajánló. Filmek, olvasmányok, könyvek. Először is, jöjjön az irodalom. Oké, tudom, van aki nem akar annyira olvasni, van aki igen, de így nagyobb az esélye, hogy elolvassátok.


Agatha Christie, Halloween és halál

Woodleigh Commonban vendégeskedik Mrs. Ariadne Oliver. A kisvárosban Halloweeni mulatságot rendeznek. Többek között liszttorta-szeletelést, almahorgászás, seprű szépség verseny is szerepel a programok közt. A tizenhárom éves Joyce Reynolds meglepő kijelentéssel áll elő - tanúja volt egy gyilkosságnak. A legtöbben nem hiszik el a lány állítását, de mikor a holttestét megtalálják az almahorgászásnál, Mrs. Oliver hívja Poirot-ot, a legendás szürke sejtek tulajdonában lévő nyomozót. Bár a világ változott, mióta először találkoztak, Poirot zsenialitása még mindig a régi maradt.

Stephen King könyvei


És tényleg. Mindegyik könyvét szívből ajánlom, amelyik ijesztő, személy szerint nem mertem elolvasni egyiket sem. Mindegyikről csak jót hallottam, megéri belenézni. Pár darab tőle: A ragyogás, Állattemető, Tortúra, Az, Christine, Borzalmak városa és még sok egyéb. Félelmetesek, ijesztőek, jók. Ijesztően jók. Negyvennél is több példányban lefordították az irományait, több, mint 400 millió műve kelt el.

Jöjjenek a filmek.

A kör, A kör 2, A kör 3, fűrész, stb. Gondolom, nem kell részletezni, mindenki ismeri a klasszikusokat. Most jöjjön egy pár, melyet szerintem nem annyira ismernek.

Carrie

Carrie White egy végzős lány a chamberlaini Ewen Gimnáziumban. Az anyja nagyon mélyen vallásos, sokszor eljár a keze a lányán. Egy incidens miatt kiderülnek a lány paranormális képességei. Mindeközben könyvtárban és az interneten kutat a telekinézis kapcsán és tanulja azt. Egy lány, Sue, megkéri az udvarlóját, Tommy-t, hogy kísérje el Carrie-t a bálba. Chris és pár srác betör a suli tornatermébe, hogy egy vödör disznóvért rejtsen el, hogy mikor kiválasztják a bálkirályt és királynőt, az rájuk boruljon. Chris szerencsétlenkedése miatt a fémvödör rosszul esik és betöri Tommy fejét, aki szörnyet hal. És hogy reagál erre Carrie? Mi történik a végén? Miért dönti magára a házat? Túléli-e? Azt a filmből meg lehet tudni.

Karácsonyi lidércnyomás

Az egész film, úgy ahogy van kitűnő.  És, ez az, amit láttam is. Ez mehet karácsonyra is, meg ide is. Az ünnepek birodalmában járunk, ahol Halloween város ceremóniamestere, Jack már eléggé beleunt a rémisztgetésbe, ezért ellátogat a közeli Karácsonyfaluba, ahol rájön, hogy a Télapó munkája sokkal érdekesebb. Elraboltatja a Mikulást, és átveszi a karácsonyi feladatokat. A megszokott labdák és babák helyett ezúttal levágott fejű rongybáb meglepetések várják a gyerekeket a fa alatt. És hogy mi lesz ebből? Hatalmas kalamajka. Az egész film több szálon fut, mint mondjuk a töklámpás srác szerelmi életébe is betekinthetünk. Megéri megnézni, ajánlom!

Zene!

MARILYN MANSON, This Is Halloween  : A Karácsonyi lidércben szerepel, meg lehet hallgatni akár százszor egymás után. Maximum a körülötted élők nem fogják díjazni.

John Debney, Come Little Children : Bár, nem annyira Halloween-os, mint az előbbi, de azért jó. A Hókusz pókusz című filmben van, ami egy úgy szint Halloween-i témájú film.

Trick r Treat, It's almost Halloween / Corpse Bride, Little Ghost / Halloween, Halloween /  Dead Like Me, Walking With A Ghos.

Még rengeteg nagyon jó zene, film és könyv van, az összeset képtelenség felsorolni.

Lilith

Macskanap – avagy hogyan hódították meg a macskák a világot?

Október 29-e az USA-ban nemzeti macskanap. Aki oda van ezekért az aranyos szőrgombócokért, az biztosan tudja, hogy nem ez az egyetlen macskás nap az évben, hiszen február 17-e a macskák világnapja. Azonban valljuk meg, az igazi macskabarátoknak bőven megfelel egy amerikai macskanap is ahhoz, hogy ünneplésbe fogjanak.

Tegyünk így mi is!

Ennek érdekében pedig következzen a macskák világhódításának rövid története!

A négylábú kajafalók már akkor is az ember körül lebzseltek, amikor az először kezdett letelepedni – igaz, ekkor még közel sem lehetett volna őket háziasítottnak nevezni. Az már más kérdés, hogy jó eséllyel nem is mi háziasítottuk a macskákat, hanem ők idomítottak minket be arra, hogy szolgáljuk őket. Mi sem mutatná ezt jobban, semmint, hogy az ókori Egyiptomban szent állatként tekintettek rájuk. Olyannyira, hogy az elhullott példányok testét gondosan mumifikálták!

Az ókori sikersztori után kicsit ugyan visszaesett a közkedveltségük, de ez is csak azt mutatja, hogy az a bizonyos középkor tényleg sötét volt. Ekkoriban főleg egerészésre használták őket, de nem tekintették őket igazán különlegességnek. Sőt! A fekete macskákat balszerencsehozónak tekinteték, és egyébként is a boszorkánysághoz kötődő lényeknek gondolták őket. Pedig ugye, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy egy ilyen cuki állat bármi gonoszságot műveljen?

Az idő előre haladtával egyre inkább elismerték a macskák hasznosságát, egyre több helyen kezdték őket tartani. A 19. századtól már tenyésztették őket és macskakiállításokat rendeztek, ahol a legszebb példányokat bemutatták.

A huszadik századra már az egyik legelterjedtebb háziállattá váltak a macskák – mi több, újra kis kedvencek lettek! Prémium macskaeledel, selyempárna, macskavárak... egyik sem furcsa dolog ma már egy fejlett világbéli lakásban! Az emberek pedig a televízióban, a mozikban, az interneten imádják őket. Ki ne gyanakodna ezek után arra, hogy a macskák direkt törtek világuralomra? Cukiságukkal, csodás mozgásukkal vagy épp szinte megjátszott esetlenségükkel még a legkeményebb ember szívét is megolvasztják. Japánban szerencsehozóként tekintenek rájuk, Szentpéterváron múzeumot őriztetnek velük, és már nálunk is megnyíltak az első macskakávézók, ahol doromboló cicákokkal az ölünkben lehet elfogyasztani a frissítő feketét.

Imádjuk a macskákat együtt!

Vér Lanetta - könyves kérdések

Nemrég szabadon engedtem baglyokat levelekkel apó karmaik között. Azon az estén rengeteg bagoly kelt szárnyra, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott diáknak továbbítsa a levelet. Sokan eltévedtek közülük, de voltak, akik célba értek, és voltak, akik vissza is hozták a diákok válaszait.

Ezen adatok alapján pedig bátorkodtam jellemezni az Eridont, legalábbis ami a könyves szokásaitokat illeti.

Így hát fogadjátok szertettel ezt a cikket, mely rólatok mesél:

 
Kutatásaim alapján az Eridonosok szeretnek olvasni, sőt vannak, akik kifejezetten imádják a könyveket és életük részét képezik.
Általában - mint szorgos hangyák – naponta legalább egyszer ölbe kaptok egy-egy bőrbe burkolt példányt, vagy ha mást nem heti egyszer biztosan jut időtök az apró lényekre.

Amikor pedig sikerül helyet szorítanotok egy-egy kedves könyv számára a szoros időbeosztásotok mellett, leginkább kettő, esetleg három órát rabol el életetekből az a bizonyos regény, mely óriási eséllyel fantasy regény. Hiszen a levelek alapján imádjátok a csodás helyeken játszó, természetfeletti dolgokat művelő emberekről szóló írásokat. Vagy mivel ti is ebben a világban éltek mondhatnám azt is, hogy szerettek magatokról olvasni?

Egy átlagos évetekben habár húsznál több, de azért harmincnál mégis kevesebb könyv megismerésére fordítotok időt. De ez a szám sem mindenkire vonatkozik, ugyanis vannak, akik büszkén felvállalták, hogy ők hatvan könyvön is képesek voltak átrágni magukat mohóságuk miatt. Gratulálok nekik!

Az utolsó két kérdésemmel szerettem volna mosolyt csalni az arcotokra azzal, hogy nem szokványos kérdéseket teszek fel továbbra is nektek. Az utolsó kérdések szituációs kérdések voltak, melyekből rengeteg minden kiderült.
Példának okául, ha egy könyvtárban találnátok magatokat melyben minden létező papírra vetett könyv fellelhető, azonban a könyvtár süllyed, és ha nem juttok ki időben az épülettel együtt temet el benneteket a föld, ti kockáztatnátok.
Meg akarnátok keresni azokat a könyveket amiket szerettek, hogy megmentsétek a végső elpusztulástól, még azon az áron is, hogy ha túl sokáig keresitek a végén, nem hogy megmentenétek a hőn imádott példányokat, hanem azokkal a markotokban szenderülhettek örök álomra a könyvtár padlóján.

De vannak, akik még ennél is tovább mentek és úgy döntöttek benn maradnak a könyvtárban. Semmi kapkodás, sem pánik, csak a béke és a nyugalom… örökké.
Ha pedig szintén egy könyvtárban – hol máshol? – ragadnátok, ám ez esetben nem süllyedne, sőt még csak meg sem remegne, csupán a hideg tombolna és táncolna köröttetek az évszázad leghidegebb, apokaliptikus telén, igenis feláldoznátok a könyveket néhány vörösen izzó lángért. Azonban mint jó könyvszeretők úgy döntöttetek java részt, hogy nem mohón össze-vissza dobálnátok a máglyára a könyveket, hanem kiválogatnátok és csak az irodalom selejtjei kerülnének oda, kezdve az Alkonyat szériával és a Szürke ötven árnyalatával.

Persze néhány jámbor lélek megkegyelmezne még ezeknek a könyvecskéknek is, és helyettük más égetnivaló után nézne, bár egy könyvtárban nincs túl sok könyvnél gyorsabban lángra kapó tárgy.

Oh, és természetesen egy személy élt azzal a bizonyos „e” választással is, és úgy döntött pyromágiáját a hideg megzabolására fordítaná. Igazán Eridonos és vörös tett tőle.

Végül, de nem utolsó sorban, íme a „top” kérdéseitekre kapott válaszok összegzései, kezdve a legkedvesebb könyveitekkel.

Mint várható volt a pálmát J.K. Rowling Harry Pottere vitte, hatalmas előnnyel. Ezután J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura trilógia következik a sorban, és végül holt versenyben a harmadik G.R.R.Martin: Trónok harca és Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak könyvei végeztek. Azonban meglepően sokszínűek vagytok olvasás terén. Magam is meglepődtem, hogy mennyi különböző irományt küldtetek be, mennyi különböző műfajból szedtétek össze a magatok top ötös verzióját.

Ezután arra kérdeztem rá, hogy melyik könyvekben élnétek legszívesebben. Mint mondanom sem kell, itt is igazán eltérő eredményeket kaptam, de döntő többséggel, ismét a Harry Potter könyveket jelöltétek meg. Ezen kívül négyes holtverseny alakult ki a második helyért, melyben leírásra került a J.R.R. Tolkien: Gyűrűk Ura világa. Hm… milyen izgalmas lehetne tündének lenni.  Cassandra Clare: Végzet Ereklyéinek a világa, melyben a rúnák és a halál között egyensúlyozna az ember árnyvadászként, PC.Cast-Kristin Cast: Éjszakák Háza sorozat világa, melyről igaz nem hallottam még, de bizonyosan ez sem marad el a többi világtól, no meg természetesen a legizgalmasabb világot is megjelöltétek,  Narnia  világát, melyet először C.S.Lewis képzelt el, azonban ha megtaláljátok ti is a ruhásszekrényt, azonnal szóljatok róla nekem is, ha lehet.

Nos körülbelül ennyi is lenne az apró cikkem mely elmesélte a könyvről szőtt szokásaitok java részét. Köszönöm a figyelmet, remélem izgalmas és néha megmosolyogtató sorokkal is találkoztatok, és akik kitöltötten visszaküldték a kérdőívet, azoknak plusz egy csók és ezer ölelés jár.

Interjú a házvezetőséggel - Riviera kisasszony

*Lorelai házvezető-helyettes asszony után rohan a folyosón* Hát csóóókolom Lorcsa néni, esetleg tegeződhetnénk? Tudom, Önnek kéne felajánlania, de szeretnék egy fergeteges interjút készíteni szerény személyével, esetleg szabad? *megnyerő mosoly*
*Finoman felvonja egyik szemöldökét*
Sajnos nem preferálom a tegeződést, szóval ha lehet, maradjunk a magázódásnál, Szentmihályi úr. És essünk túl rajta gyorsan és - lehetőleg - fájdalommentesen.


Hát, Lorcsa néni tudja... *lebiggyeszti a száját, majd komolyra fordítja a szót* Milyen érzés az Eridon élén állni Radúzzal? A vele való közös munka, vagy mi vonzottuk inkább a tanárnőt?
Amikor megláttam, hogy Kafka úr lesz a házvezető, úgy éreztem, kell mellé valaki, aki kissé ráncba szedi a házat és a diákokat, betartatja a szabályokat. Nem sértésnek szánom, de Kafka úr nem biztos, hogy a szigoráról vagy a határozottságáról híres. Én viszont úgy érzem, képes leszek ellensúlyozni őt, ezzel biztosítva a ház gondtalan működését.

És ez miben fog megnyilvánulni? Ugye nem tetszik majd túlságosan szigorúnak lenni? *kissé riadt tekintet*
Az szubjektív, mi számít túlságosan szigorúnak. Ne aggódjon, nem tervezek katonás rendet tartani. *elmosolyodik* De én a helyében nem okoznék túl sok nagy galibát, amíg velem kell majd elszámolnia azt követően.


Pedig a tanárnő egész jól szórakozott a vizsgámon is, úgy hallottam. *kajánul elvigyorodik* Már akartam is mondani, hogy szeretném megismerni az LSD néven ismert bájitalt. *kíváncsian pislog*
El kell ismernem, hogy roppant kreatív megoldásokat alkalmazott és valóban jól szórakoztam. A következetességgel nem jár együtt a szívtelenség, és igen, van humorérzékem is. De kérem, jövőre próbáljon meg tanulni is a vizsgájára, vagy brillírozzon a gyakorlati órán, különben kénytelen leszek megbuktatni. Azt a bájitalt pedig felejtse el, mert nem létezik.

Én mindent megtettem Lorcsa néni, de győzött aaaa... Hát szóval sérült voltam. *próbál kifogást találni* Viszont, ha már erre járok, az LS bájital sem létezik, sajnálom. *bűnbánó fejet vág* Viszont a tanárnő nem szeretne nekünk külön órát tartani? Csak eridonosokkal!
Igen, tudom, de legközelebb majd okosabb lesz és nem megy fel repkedni a vasgolyók közé. Közben pedig nem próbál egy aerobic edzést is tartani a seprűjén. Mellesleg, ha valami, hát a kviddicscsapat nem fog tőlem támogatást kapni, az biztos.
Emellett, ha van rá igény, természetesen szívesen segítek az Eridonosoknak. Fontos lenne, hogy minden diák tudja, hogyan kell reagálni éles helyzetekben, akár az elsősegély alapjait is elsajátíthatnák.


Miért nem kapunk támogatást? Na de tanárnő, ez most mélyen érintett! Nem is fontos a kviddicscsapat? *félig döbbent, félig felháborodott hangon kérdezi*
No és milyen programokra tetszettek gondolni így, hogy Önök vezérelnek minket a csillagos égig? Ne tessék titkolózni Lorcsa néni, csak bátran! *buzdítja, mint egy retardált*
Nem, sajnos nem. A kviddicset egy abszolút infantilis játéknak tartom, amiben a gyerekek feleslegesen repkednek a magasban és egymásra vasgolyókat ütnek. Aztán ha megsérülnek, én látom el őket. Szerintem nem kéne az iskolában engedélyezni ezt a sportot. *szigorú tekintet, határozott vélemény és pont*
Az év elején tervezünk egy évnyitó bulit csinálni, aminek keretein belül bemutatkozik az új vezetőség is. Mivel java részt Radúz és a prefektusok szervezik, nem tudok sokat a részletekről, én csak próbálom addig megoldani a klubhelyiségben jelenleg fellépő *köhint egyet* gravitációs gondokat.

Mi sem szeretünk megsérülni, de azért nem semmi teljesítmény volt megnyerni az idényt! Ugye erre legalább büszkének tetszik lenni?
Ugyan már, tarthatnánk repülő show-t! Lorcsa néni és Radúz kézen fogva belebegnének, mi pedig könnyekben szállva meghatódnánk. Nem lenne tökéletes?
Tekintve, hogy mennyi sérülést szereztetek közben, én ezt nem tartom olyan nagy érdemnek. Ha pedig nem szeretnétek ilyen módon megsérülni, ne játsszatok, ilyen egyszerű a képlet.
Szerintem ön lenne az első, aki beütné a fejét a plafonba, esetleg valami lebegő tárgyba, de majd meglátjuk. Remélhetőleg addigra kész leszünk és megtaláljuk azt a vicces kedvűt is, aki ezt felfordulást okozta. *kellemes mosoly*


Ön tegezni tetszett! Tudtam! Egyébként a sérülés az csak egy rossz velejáró, mind vállaltuk, mikor elkezdtük.
Én nem verném be a fejem, mert Ön vigyázna rám, igaz? Tudja Lorcsa néni, nagyon szépnek tetszik lenni. Arra gondoltam, hogy eljöhetne velem teázni, mit tetszik szólni? *csillogó szemekkel pislog a tanárnőre*

Na pont ez az infantilis viselkedés az, amit nem preferálok a kviddicsjátékosokban. A tehetségüket, energiájukat, harci szellemüket értékelem, de fektessék valami kevésbé öngyilkos vállalkozásba és támogatni fogom.
Azt hiszem, ez a kérdés tökéletes lezárása az interjúnak, Szentmihályi úrfi. További szép napot. *mosollyal az arcán elsétál*

Dedede... Lorcsa néni, nem vagyok infantilis, neee, ne tessék elmenni! *kétségbeesetten próbál a tanárnő után nyúlni, de már hiába* Azért köszönöm az interjút!

Interjú a házvezetőséggel - Radúz

Jared egy összetekert pergamennel felszerelkezve indult ez úttal a vadőrlak felé, mivel most az volt a terve, hogy interjút készít az újdonsült házvezetővel. Mivel már korábbról is jól ismerték egymást, a kopogás után különösebb zavar nélkül lépett be a házba. Radúz kedvenc sült teáinak egyikéből főzött egy nagy csuporral, sőt, még némi kecskesajtos sütemény is akadt. Fotel híján a földön szétszórt párnákon helyezkedtek el, hogy Jared kényelmesen jegyzetelhessen.

J: Szerintem csapjunk is bele a közepébe. Eléggé meglepődtem, hogy te lettél a házvezető, de nagyon örülök neki. Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod?

R: Nem is tudom, nem gondolkodtam rajta túl sokat – jött a lehetőség és úgy éreztem, remek móka lenne ilyen sok emberrel együtt dolgozni és játszani. Meg az Eridonosok olyan aranyosnak tűntek, szeretni valónak, miután megismertelek téged, Katát meg Fannit és Lénárdot. *sorolja, ujjain számolva* Aztán mikor megkérdezték, boldogulnék-e a főnixekkel, azt feleltem, hogy ha hippogriffménest tudtam terelni, ez is menne, ami valahogy meggyőzte őket, hogy titulus meg minden nélkül is jó leszek.

J: Most az jutott eszembe, hogy vajon célzásnak kellene-e venni, hogy a vadőrt választották hozzánk házvezetőnek… *eltöprengő ábrázat*

R: Hát, kicsit olyanok tudtok lenni, mint a csókáim. Csalafinták, cserfesek, csintalanok. *nevet, az örökké nyughatatlan kompánia felé nézve, amik azt lesik, hogyan csenhetnének maguknak a pogácsákból*

J: Szépen alliteráló csupa cs vagyunk!

R: Csudajó csapat, úgy ám!

J: Egyébként, mi szerinted az, ami a legnagyobb kihívás lesz neked ebben az új pozícióban?

R: Megjegyezni a neveket! Előre bocsánat mindenkitől, akire bambán nézek majd három bemutatkozás után is. Mármint, tudni fogom, mi a kedvenc édességed, milyen állataid vannak, milyen tárgyakat tanulsz, csak épp azon agyalok majd, hogy is hívnak... *Kicsit szégyenkezve vakarja a tarkóját, aztán folytatja* Nem hiszem, hogy bármi mással komoly gondok lennének. Mindent megoldunk együtt - ti, én meg a mágia.

J: Ha szeretnéd, biztos szívesen csinálnának a diákok maguknak kis névtáblákat *együttérzően néz rá* A házvezető-helyettesi pozíció betöltésekor miért pont Riviera kisasszonyra esett a választásod?

R: Önként jelentkezett, képzeld! Ő itt tanult, nagyon megbízható és módszeres. Ráadásul ha kell, kioszt, mint a huzat! Azt hiszem, ellensúlyoz kicsit. Meg emlékeztet a szabályokra, dátumokra, úgyhogy nem késem le a gyűléseket se, roppant okos, szép és kedves!

J: Akkor nagyon hasznosnak fog bizonyulni a jelenléte, ahogy ismerlek *vigyorog* Fel fogsz költözni ezek után az Eridonba, vagy maradsz a vadőrlakban?

R: Költözni nem tervezek, bár a klubhelyiség puffjai és foteljai nagyon kényelmesek, a munkám az erdőhöz köt - amíg ti tanultok meg alusztok (vagy amíg ezt kellene tennetek), addig őrzöm a vadat (akit érdekel az LLG, jöhet velem cserkészni). Majd kitalálunk valamit, hogy mindig elérhessetek, titkos lejárót a vadőrlakba vagy ilyesmit. Mondjuk lehet, hogy kicsit ki kellene bővítenem a kunyhót, mert sokan vagytok, de hát sok jó ember kis helyen is elfér, nem?

J: Értem. Kár is lenne egyébként most hagyni itt a vadőrlakot, miután ilyen szépen ki lett dekorálva. Van valami konkrét terved, amit szeretnél velünk megvalósítani?
R: Sok! A manók megfenyegettek, úgyhogy nagy bordelt nem csinálhatok, de sok apró érdekességgel szeretném feldobni a napjaitokat, hogy ne csak a tanulásról szóljanak. Együtt fogunk karácsonyozni, farsangozni, húsvétkor tojást keresni, nyár elején tüzet ugrani és sütögetni... Egy egész évet szeretnék veletek tölteni, hidegben-melegben, hóban-sárban, jóban-rosszban. *----*

J: *torokköszörülés*
R: Konkrét? Kis kirándulásokat, némi tatarozást, meglepetéseket, közös délutánokat, játékokat akarok, állatetetést és mindent, amit ti találtok ki!

J: Úú, ez remekül hangzik! Hmm…. Miután letudtuk a kérdések hivatalos részét, arra lennék kíváncsi, hogy honnan származol? Elég különleges neved van.

R: Morva vagyok, vagyis Csehország délkeleti részéből származom, egy nagyon vegyes családból. A világháborúk sakkozásának hála körülbelül mindenfelé vannak rokonaink - Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban, de Ausztriában is. A nevem odahaza picit sem furcsa és azt hiszem, a szülővárosom, Valašské Meziříčí nevéhez képest egészen barátságos.

J: Tessék..? * pislog, miközben próbálja érzelmezni a furcsa hangzókat Radúz beszédében * Mit jelent egyébként a neved?

R: Valašské Meziříčí! *megismétli és nevet Jared fejének láttán* Röviden Valmez.

Hát, a vezetéknevem elméletben csókát, az egyik keresztnevem sast, a másik meg vidámat, szóval én egy ilyen heppy kis állatkert vagyok. Nomen est omen, vagy hogy is van?

J: * vigyorog egy sort * Valahogy úgy. És ha már itt tartunk... ha lehetne valami egzotikus állatod, akkor mi lenne az, amit választanál?

R: Csak egy? *kétségbeesetten néz*

J: Lehet több is.

R: *Nem biztos, hogy ez segít a helyzeten, de próbálkozni szabad - Radúz szeme úgy ragyog fel, mint egy ötévesé.* Kínai sárkányt, japán unikornist, egy kis raj billywiget, ír főnixet, jackalope-ot és mennydörgésmadarat, rukh-ot és.... *jobb lesz, ha Jared beléfojtja a szót* 

J: * Kicsit döbbenten bámul a férfire, akiből ömlik a szó, és egy ponton rájön, hogy valószínűleg nem így kellett volna feltenni a kérdést. De ugye késő bánat...* Tényleg, csak ennyit? * Nevet közbevágva * Viszont azt hiszem kifogytam a kérdésekből, van még valami, amit szeretnél nekünk elmondani az interjú keretein belül?

R: Szeretet és béke mindenkivel!

J: *Jót nevet* Köszönöm az interjút!

Könyvadaptációk - neked mi a véleményed?

A könyv vs. filmadaptáció tematikus hónap keretében körkérdéseket tettünk fel néhány véletlenszerűen kiválasztott embernek – ennek eredményét olvashatjátok az alábbiakban : )

A kérdések:

1. Elérte-e már könyvadaptáció, hogy elolvasd az eredeti művet vagy fordítva?
2. Mely művek voltak ezek és melyik formájuk tetszett jobban?
3. Mik az általános tapasztalataid: megéri-e megnézni egy jó könyv olvasása után a film (vagy egyéb) adaptációt és vice versa?
4. Mitől jó vagy mitől rossz egy (film)adaptáció? Mennyire kell igazodnia vagy eltérnie az alapművétől?
5. Melyik számodra a legjobban és a legrosszabbul sikerült könyvadaptáció?
6. Melyik könyv az, amit szívesen látnál esetleg filmen vagy más formában feldolgozva?

ERIDON

Tüszőfűi Lilith

1.  Igen, már megtettem. Sokkal jobb az eredeti, még ha nagyon nehezen tudja olvasni az ember, akkor is."Merengően néz másfele"

2.  Az Olimposz hősei 2., 3. része, az Eragon 4. része eddig. Nagyon jók voltak, szerintem angolul jobbak.

3.  Könyv után filmet nézni csak akkor érdemes, ha egy jót akarsz röhögni. Például volt olyan film, ahol egy fontos szereplő nevét megváltoztatták. Na azon nagyot röhögtem. Vica versa? Na, azt még nem próbáltam ki. Általában hamarabb olvasom a könyvet.

4.  Attól, hogy mennyire hű. Fontos, hogy minél jobban hű legyen a könyvhöz, különben mehet a kukába az egész.

5.  Legjobban? Mindegyik adaptáció a maga nemében borzalmas. Kivételt képez mondjuk a... "Nagyon erősen gondolkodó fejet vág" Meg van! Az animék és azok filmjeik többsége! Mert ugye a mangából jön a film és a film olyan, mint a manga, teljesen. Legrosszabb? Egy pár : Hobbit, Percy Jackson és az Olimposziak 1, 2, Eragon.

6. Második Atlantisz, mint film. "Nagyon vigyorog"

Váradi Fanni

1. Igen, előfordult már ilyesmi. Inkább könyvek után nézek meg filmeket, de történt már másképp is.

2. Húha, most így kapásból a Gyűrűk Ura ugrik be. Abból pont a filmet láttam először, és utána olvastam a könyvet. De például az Abigélt először olvastam, aztán láttam a filmet.

3. Általában én inkább könyvpárti vagyok, de túl kíváncsi vagyok a filmadaptációkra, hogy hogyan sikerült megjeleníteni a könyvet; utána viszont van, hogy megbánom, mert ront az élményen. Viszont film után a könyv azért nem annyira élvezhető, mert ösztönösen a filmben látott képek jelenhetnek meg, kevesebb teret hagyva a saját képzeletnek.

4. Én ebben a kérdésben eléggé válogatós vagyok, és gyakran hangosan kifogásolom, ha valami másképpen volt a könyvben. Viszont már megtanultam elválasztani a könyvet a filmtől, és ha külön műként kezeli őket az ember (persze összekapcsolódó alkotásokként), akkor egészen más szempontok szerint nézheti, és mindkettő élvezetesebb lesz, még összehasonlítva is. Sokkal inkább szoktam arra figyelni, hogy a film megragadta-e a könyv hangulatát.

5. Mint az előbb említettem a hangulat számomra fontos tényező, és a Gyűrűk Urában (még ha sok is az eltérés) remekül megragadták a könyvek és a világ hangulatát. De jól sikerült adaptáció szerintem még az Éhezők viadala is.

6. Még nem néztem, hogy van belőle feldolgozás avagy sem, de szívesen megnézném Szerb Antal Utas és holdvilág vagy A Pendragon legenda című műveit.

Végardó Erik

1. Persze, számtalanszor, de a fordítottja is megtörtént már. 

2. Most fog rávenni a Maze Runner film, hogy elolvassam a könyvet; de elég sok regénynek néztem meg a filmváltozatát, például Harry Potter, Hunger Games, Divergent, Twilight. Történt fordítva is: a film miatt olvastam el a könyvet, de azok közül most csak a Sorstalanság jut eszembe.
Illetve előfordult, hogy azért olvastam el a könyvet, mert tudtam, hogy jön ki belőle film (pl. The Fault in our stars).

3. Előfordul, hogy egy könyv után csalódás a film (Darren Shan sorozat, illetve a rossz vélemények miatt inkább meg sem próbálom megnézni A hetedik fiút); viszont van, hogy az ember nagyon vágyik rá, hogy ne csak könyvben, de vásznon is lássa kedvenc történetét. Ha a film után keresi meg az ember a könyvet, annak az a kockázata, hogy a könyv unalmas lesz, ha mindig tudjuk, mi következik; viszont annyiban jó, hogy általában részletesebb (olykor pedig csak így érthető teljesen, mármint a könyv ismeretével) egy mű. Nem tudok dönteni, könyve válogatja. Én félni szoktam a filmadaptációktól, mert felülírják a karakterek, helyszínek általam elképzelt kinézetét.

4. Én azt szeretem, ha maximálisan illeszkedik a film a könyvhöz, és lehetőleg semmi sincs kihagyva belőle. Az eredeti sztorit szeretem, nem kell azt megváltoztatni. A Csillagainkban a hiba nagyon jó példa erre. Szinte teljesen visszaadja a könyvet, és csupán két apró viccet hiányolok a filmből, amit a könyvben nagyon szerettem. 

5. Fault in our stars les a legjobban sikerült adaptáció. A legrosszabb? Az Elátkozott Ella kicsit csalódás a könyvhöz képest, de a színésznő miatt és a maga nemében aranyos. A Neveletlen hercegnő második része! Bahh. Ez a film folytatása, de a könyvhöz már semmi köze, és megbombázza a könyvbéli álompárosunkat, amiért nagyon haragszom.
Biztos tudnék jobb példát mondani, de épp nem emlékszem, miket olvastam-néztem. 
A The Perks of being a Wallflower is jól sikerült nagyon, szerintem! Sokak szerint Az emlékek őre lett leszúrva, de nekem szerencsére sikerült elválasztanom a könyvet, és a filmet magában szeretni, függetlenül attól, hogy itt-ott átvariálták az eredeti történetet, és számomra kedves karaktert átírtak ezzel.

6. Ha a Gyacsenkoktól az Alexandra és a teremtés növendékeit meg tudnák csinálni, az szerintem egy Kamera által homályosan szerű őrület volna, tetszene nekem. Ja, eszembe jutott, hogy ezt már tervezgetik is! Nagyon izgulok, hogy ne ferdítsék el az egészet csak azért, hogy nagyobb tömegeket vonzzon. 
https://www.youtube.com/watch?v=RJC5MKdl0WM

NAVINE

Isaac Nikolai Eccelstone

1. Elérte, de mindig úgy, hogy előbb az adaptációt láttam, utána olvastam az eredeti művet. Sajnos régen nem adatott meg, hogy könyvekkel legyen tele a polcom, de ma már nem tudom hova tenni az újakat.

2. Nem hiszem, hogy meglepetésként ér, ha azt mondom: Harry Potter. Emellett még: A Negyedik; Gyűrűk Ura; Ender's Game (Végjáték); illetve a Szeptimusz sorozat első könyve. Utóbbi még tudtommal nem jött ki filmben, még csak készítik, de lelkesen várom.
Harry Potter: egyértelműen a könyvek tetszettek jobbak, de ameddig nem olvastam őket, addiga  filmek.
Gyűrűk Ura, A Negyedik: itt sajna nem tudom eldönteni a mai napig.
Ender's Game: könyv, de csak egy hajszálnyival jobban, mint az adoptáció.
Szeptimusz: még nem tudok nyilatkozni az adoptáció hiánya miatt.

3. Úgy gondolom, hogy megéri. Habár fel kell készülni arra, hogy az ember csalódni fog, nem azt olvassa/látja, amit korábban látott/olvasott. Vannak rossz tapasztalataim, mikor a könyvben jól meg van írna egy jelenet, és egyszerűen kimarad az adoptációból, vagy nagyon nem úgy adják vissza, ahogyan én azt korábban olvastam. Emellett van jó is, mert pl én nem úgy képzeltem el valamit, és a vásznon másképpen van, ami jobban tetszett. De azt mondom, hogy mindenki maga döntse el, hogy megérné-e neki, azt viszont tudni kell, hogy fel kell készülni mindenre.

4. Már attól jó, hogy adaptáció készül belőle. Rossz viszont az benne, hogy legtöbb alkalommal nem sikerül úgy visszaadni a vásznon a dolgokat, ahogyan az papírra van vetve. Leginkább igazodni kellene, hiszen egy olvasó, ha filmként szeretné látni a művet, azt szeretné viszontlátni, amit olvasott. Ez legtöbbször nem jön vissza, sokszor kimarad, vagy megváltoztatva vannak dolgok, amik később csalódáshoz vezethetnek. Persze azt is megértem, hogy nem lehet minden egyes oldalt szóról-szóról visszaadni, de mikor oltárira nem az van a könyvben, mint a vásznon, az eléggé elkeserítő tud lenni.

5. Legjobb: Ender's Game. Annak ellenére, hogy a karakterek kora fel lett emelve a vásznon, számomra visszaadta azokat a dolgokat, amiket olvastam, sőt! Néha csak pislogtam, hogy mennyire jól meg van csinálva egy-egy jelenet, holott a könyv olvasása közben én nem úgy képzeltem, ahogyan. S azért mondtam, hogy a kor ellenére, mert a könyvben nagyon fiatalok (5-10 éves) a szereplők, a filmben pedig 15-16 körüliekre tették őket. Ez gondolom azért volt, mert esélytelen lett volna ennyi fiatal színészt találni, habár nem tudom. Nekem így is tetszett.
Legrosszabb: Harry Potter és a Főnix Rendje. Hatalmas csalódásként ért, hogy a könyv fele kb ki van hagyva az egész adaptációból. Ahhoz persze már hozzászoktam, hogy nem stimmelnek néha a dolgok, de ahogyan kihagytak fontos részeket, azt nem tudom megemészteni. A Minisztériumi kalandnál meg egyenesen húztam a számat, hogy ez mi a ... De attól még szeretem, csak akkor is ez okozta a legnagyobb csalódást a számomra, ezért kapja tőlem a legrosszabbul sikerült adaptáció címet.

6. Szeptimusz adaptációját várom nagyon, illetve az Ender's Game testvérkönyvének filmesítését, az Ender's Shadow-t, és a többi részét ezeknek a könyveknek.

LEVITA

Warren Mina
1. Igen, határozottan. Sok könyvvel és filmmel is így ismerkedtem meg.

2. A legmeghatározóbb előbb a film, aztán a könyv eset nálam az Elfújta a szél volt. A fordítottja pedig az Emlékek őre és a Ha maradnék. Az Elfújta a szélnél mind a kettő nagyon tetszett, az Emlékek őre, mint könyvadaptáció hatalmas csalódás volt. A Ha maradnék viszont könyvként és filmként is megfogott, de ott egy picit a könyv nyert.

3. Érdemes megnézni a trailert. Ha az megfog, érdemes megnézni a filmet, ha nem, akkor nem. Ha nyitott vagy úgy is, hogy a trailerben már látod a bakikat, akkor érdemes. A filmekben nem mesélnek el mindent, ha jó a film és utána olvasod a könyvet, teljesebb képet kapsz. Például a Harry Potternél is sok mindent csak az ért, aki a könyvet is olvasta.

4. Jó ha a szereplők korban és kinézetben azonosak. Ha meg van adva a könyvben, hogy egy szőke dundi kisfiú, akkor legyen szőke dundi, ne barna és ne vékony. Szerintem ezek az apróságok azok, amik a legfontosabbak. Eltérni csak annyira térjen el, ha könyvadaptációnak akarják, hogy a végkifejlethez eljussunk.

5. Legrosszabb: Végtelen történet
Legjobb: Négyen egy gatyában

6. Remélem, hogy megcsinálják a Hová tűntél? c. könyvet is, ami a Ha maradnék folytatása. Illetve én nagyon szeretem még Lois Lowry Számláld meg a csillagokat és Nyáron történt című műveit is.

RELLON

Michelle Angelique Saint-Venant

1. Igen, előfordult már mindkét eset. 

2. Először az Egy ágyban az ellenséggel című filmet láttam, ami nagyon a szívemhez nőtt, jó volt a történetvezetés és a szereposztás is, az alakításról nem beszélve. Egy idő után leesett, hogy ez valójában egy könyvadaptáció, így rákerestem és megvettem az eredeti művet és hát... Nagyon jó volt. Személy szerint a film jobban tetszett - bár lehet, hogy csak azért, mert előbb láttam, mint olvastam -, viszont, mint ahogy az lenni szokott, voltak eltérő mozzanatok mind a kezdésben, mind a végében és összességében is, ezek viszont számomra nem voltak zavaróak. Az Elfújta a szél folytatását, a Scarlett-et is előbb láttam filmen, jelenleg olvasom a könyvet és hát lebilincselő, egyetlen a probléma vele, nagyon sokban különböznek egymástól. Persze elég hosszú könyvről beszélünk, nem lehet minden részlete ugyanaz, ekkora eltérések viszont film és könyv között, hát... Necces. Mivel még nem értem a végére, így nem tudok róla véleményt mondani, melyik volt jobb, mindkettő nagyon tetszik. Az utolsó pedig egy negatív példa, a Csontváros. A film egész tűrhető volt, viszont a könyvben olyan alapvető különbségek vannak, hogy félbehagytam az egészet és azóta sem olvastam el. A Csillagainkban a hiba viszont remek esete annak, amikor előbb jött a könyv és aztán szerettem bele a filmbe. A mai napig se tudok dönteni köztük, mindkettőt végigbőgtem. 

3. Én úgy gondolom, hogy egy próbát megérnek, de inkább amellett vagyok, hogy adaptáció után könyvet. Ha egyszer olvasok egy igazán jó könyvet, túl magasak az elvárásaim a filmmel szemben - ezért is van, hogy kissé ódzkodom attól, hogy megfilmesítsék/sorozattá alakítsák a kedvenc trilógiámat. Ennek az is az oka, hogy egy könyv a fantáziámra bízza a szereplőket, magukat a jeleneteket, ezeket én valahogy elképzelem, aztán a film gyakran előfordul, hogy teljesen máshogy adja vissza. Nem kellemes az ember szívének.

4. Mint azt említettem, nem lehet egy filmadaptáció ugyanolyan, mint az eredeti könyv, de amennyire csak tud, szerintem igazodnia kell, hiszen azért adaptáció. Minden másra ott a MasterCard. 

(szerk. megj.: Azt hiszem az 5-ös kérdés elveszett valahol a éterben )

6. Gyermeki lelkem még reménykedik abban, hogy egyszer a Szent Johanna gimit láthatom sorozatban/filmben, a komolyabbik lelkem pedig a Port Fare trilógiát szeretné nagyon Sherry Gammontól és a Csak lélegezz! trilógiát Rebecca Donovantől (amitől tartok, mert elvileg az írónő hamarosan megkezdi a szereplőválogatást és meghalok, ha tönkreteszik nekem őket). Esetleg csurranhat-cseppenhet Jamie McGuire adaptáció is, de kicsi szívem nem azt áhítja igazán. 

Ombozi Noel

1. Persze, több esetben is.
2. HP, Útvesztő és ott van a Szürke ötven árnyalata is, amit bár nem voltam képes kiolvasni a rengeteg szóismétlés, és a sorok közül ordító tehetségtelenség miatt, megnéztem a filmet. A Szürke ötven árnyalata kivételével mindig a könyv tetszett jobban, ennek ellenére a Harry Potter filmek látványvilága rendesen lenyűgözött/ lenyűgöz mai napig. 

3. Szerintem igen. Sokan mondják, hogy ne, mert úgyis szar lesz, meg kár elrontani a könyvélményt... szerintem érdemes megnézni, legalább látni, hogy a rendező hogyan képzelte el az egészet.

4. Erre laikusként nehéz válaszolnom, nem értek a filmekhez, így nem tudom elmondani mitől lesz jó vagy rossz. Persze az zavaró, ha a filmből sok minden kimarad, vagy az időkorlát miatt másként valósítanak meg egy-egy fontos, vagy kevésbé fontos szálat, de szerintem, ha már leülünk megnézni egy filmet, ne Szirmai Gergőként tegyük (imádom, szeretem, nem ellene szól), hanem azért, hogy kikapcsolódjunk egy picikét az élet zajából.

5. Legjobb a Harry Potter és az azkabani fogoly, legrosszabb.... talán az útvesztő lett egész máshogy bemutatva filmként. Meg ott van a csillagainkban a hiba, az se a legtökéletesebb, de... *legyint* én szerettem őket is.

6. Idővel a sajátjaimat. 

Battle Royale - "Van rosszabb az iskolánál"

  Könyv és Film



Szögezzük le, hogy mind a kettőt imádom, nemrég olvadtam, illetve láttam őket (filmből mind a kettőt). A mangát is tervezem elolvasni, azonban ezt még nem sikerült beszerezni.
Kezdjük azzal, hogy csak és kizárólag erős idegzetűeknek ajánlom, akik nem lesznek rosszul attól, hogy részletesen le vannak írva a halálmódok. Erre még később visszatérek. Szóval a sztori adott, van 42 gimnazista, akik bekerülnek ebbe a Battle Royale programba, amit a japán kormány szervez. Minden évben (Vagy félévben? Erre nem sikerült rájönnöm a könyvben.) kiválasztanak egy osztályt, és lerakják őket egy szigetre, azzal a mondattal, hogy csak egy maradhat. Mondhatnánk, hogy olyan, mint az Éhezők Viadala, semmi újat nem mutat, de ez HATALMAS TÉVEDÉS. Az előbbiben nem fogott meg a dolog, és nem a történettel van bajom, csak ahogy ezt az egészet megrendezik, az nem tetszett. Ez is sokat számít, mind a két könyvben. A BR-ben adott egy sziget, ahonnan naponta 12 helyszínt jelölnek ki tiltott zónának. Ha betévedsz, meghalsz.



Azonban nem ez az egyetlen hátráltató tényező, hanem az időkorlát is. Maximum három napig megy a játék, és ha 24 óráig nem hal meg valaki, akkor az összes nyakpánt felrobban. Ebben az esetben nincs győztes. Valamint ha valaki feszegeti ezeket a nyakörveket, akkor is meghal. Emellett mindenki kap kenyeret, vizet, iránytűt, térképet és valamilyen fegyvert. Az sem mindegy, hogy milyet. Például a két főszereplő egy lábosfedőt és egy távcsövet kaptak, miközben a két pszichopata karakter gépfegyvereket. Igazságos, mi? Csak akkor juthatsz ki, ha mindenki más halott rajtad kívül. Maradj életben! Ez az egyetlen szabály.
Szóval a mostani játékra a Kagava tartomány, Siroiva 3/b osztályát választották ki. Az első pár oldalban megtudhatjuk, hogy kik járnak ide, illetve, hogy Kuninobu már nem az osztály tagja, hanem az egyik lány hívta meg az osztálykirándulásra, mert azt hitték oda mennek. Szóval elindulnak, a buszon elkábítják őket, majd egy osztályteremben ébrednek, nyakukban a nyakörvvel. Senki nem ért semmit, egymástól várnak választ. Ekkor lép be Szakamocsi a régi osztályfőnökük, akit Kuninobu elüldözött, és elmondja, hogy részt fognak venni ebben a programban. Azonban nem mindenki éri meg a verseny szabályainak elmondását sem. Az előbb említett fiú és Fudzsijosi Fumijo szabályszegés miatt meghalnak. Majdnem ez lesz a sorsa Nakagawa Norikonak is, de Ő végül megússza. Közben mondják a szabályokat és a filmben ez engem nagyon meglepett, mert a lány, aki ezeket mondja, felettébb vidám. Olyan, mintha csak azt közölné: "Ingyen fagyit kap ma mindenki." "Jaj, de jó, nemsokára mindenki meg fog halni és csak egy marad." Vidámabban nem is lehetne. Ezután név szerint mindenki elhagyja a termet.



És megkezdődnek a harcok. Jobban megismerkedünk a főszereplőkkel Nanahara Shuyával és Nakagawa Norikoval, akikhez később Kawada Shougo. Ő és Kiriyama Katuo idősebb diákok, az elsőt még egyszer kiválasztották, míg az utóbbi fiú csak kedvtelésből és játékszínesítés céljából van itt. Vele később sok baj lesz. A könyvek sarkában található egy számláló, ami azt jelzi, hogy hány ember van még. A többi karakter szemszögét is megismerjük. Ki száll be a játékba, kik próbálnak csapatot toborozni, ki szerelmes kibe, kik válnak barátból ellenséggé és még sorolhatnám. Van még valami, amit meg szeretnék említeni. Gondolom mindenkivel megesett már, hogy a kedvenc karaktere meghalt, vagy legalábbis súlyosan megsérült. Én ezt itt többszörösen is átéltem! A személy, akinek a legjobban drukkoltam az Mimura Sinji. Keveset szerepel, de rengeteg dolgot tudunk meg róla. És amikor bizonyos dolgok történnek vele, akkor egyszerre voltam szomorú és büszke. Még azokban a pillanatokban is azon van, hogy megölje Kiriyamát és emiatt hatalmas respect neki. Ő lett a kedvencem!
És a vége, hát az valami fantasztikus. Ennyire nem izgultam még egyik könyv végén sem. Egy héttel a könyv befejezte előtt láttam a filmet, tudtam mire számítsak, mégis sikerült megtévesztenie. Az utolsó lapokat olvasva nem akartam elhinni, hogy a filmnek nem adnak más véget, valami boldogabban, de nem. Ugyanaz a kettő és IMÁDOM! Szó szerint. A film ugyanolyan fantasztikus, mint a könyv. Ebből készült egy második rész, azt is megnéztem. Nem olyan jó, mint az első, de élvezhető, nekem az is tetszett. Itt kicsit megváltoznak a BR szabályai, párokban rendeződnek a szereplők, és, ha a páros egyik tagja meghal, a másik követi. A fő cél, pedig megölni egy bizonyos személyt. Ennél többet nem mondhatok.
Szóval, akit érdekel az ilyesmi, nem retten vissza az ilyesfajta dolgoktól, az most szaladjon a könyvtárba és vegye ki, mert nem fogja tudni letenni. Először én is kritikusan álltam hozzá, bevallom az első pár oldalnál is, de utána, bumm! Nem tudtam letenni. Illetve a könyv tartalmaz rajzokat is a szereplőkről a fejezeteket elején.

Gwen

Álomvilág a papíron - tussal

Egy nagyon egyszerű, szórakoztató és kreatív technikát mutatnék meg nektek, ami jó móka lehet a beköszöntő esős napokra. Főleg mindenféle lények megálmodásához használom, egészen szürreális alakokat lehet alkotni a segítségével, csak némi fantázia kell hozzá.

Mire lesz szükséged?
- papír (mindegy, milyen színű, de ne legyen túl vékony!)
- tus
- szalmaszál (ha több darab, másféle vastagságban, csak jó!)
- tustoll/filctoll

Jó tanácsok:
- A tust ne hagyd nyitva feleslegesen és olyan helyre tedd, ahol nem lökheted fel! (Semmiképp se dolgozz terítőn!!!)
- Legyen kéznél nedves rongy és papírzsebkendő, szükség esetére - akár a rajzodat is megmentheti!
- Ha tustollal dolgozol, tarts tisztán a hegyét - egy régi, puha rongy ideális, hogy megtisztogasd.

Első lépésben ejts néhány tuscseppet a papírra - nyugodtan kísérletezz kisebb-nagyobb cseppekkel, egymástól különféle távolságra. Csupán arra ügyelj, hogy gyorsan kell dolgoznod, különben megszáradnak!
Ezután fogd a szalmaszálat és fújj rá a cseppekre! A tus szét fog futni a papíron - minél vékonyabb szívószál, annál véknyabb vonalakat tudsz elérni. Ügyelj arra, hogy a szívószálban a lélegzetedből kicsapódik a pára, úgyhogy egy idő után cserélni kell vagy megszárítani. Próbálkozz - forgasd a papírt, döntsd meg, fújj rá különböző szögekben!

Eredményül valami ilyesmit kellene kapnod - kusza, pókhálószerű vonalakat.

Hogy egy vagy több pacát alkotsz-e, a te döntésed - mivel én nagy papírt vettem elő, további tuspöttyöket ejtettem és tovább játszottam velük, amíg nagyjából az egész lapot betöltötték a kisebb krix-kraxok :) 

Egyenes vonalat egyenletes fújással, kacskaringósakat a szívószál gyors ide-oda mozgatásával vagy körözésével lehet elérni, kanyarokat a papír fújás közbeni forgatásával. Főleg azért érdekes, mert soha sincs teljes kontrollod afelett, merre futnak majd szét a vonalak, a papír felülete is alakítja őket. Ennek ellenére, ha valahova még szeretnél párat, apró tuscseppek hozzáadásával (én tustollal csináltam) lehetséges.

Mivel szeretem kicsit érdekesebbé tenni a dolgokat,  tustollat vettem elő (filctoll is megfelel) és nézegetni kezdtem a vonalakat - itt jó, ha meg is forgatod a papírt, hátha különféle nézetből újabb dolgokat fedezel fel bennük. Kiválasztottam néhány pacát és kiegészítgettem őket, lényeket kreálva belőlük - a jobb alsó sarokban egy sellőt és egy igen furcsa, szárnyas bestiát láttam, ezeket dolgoztam ki. Főleg hozzárajzoltam, de néhol a fújós technikával hangsúlyoztam ki részeket.

A játék tetszés szerint folytatható színezéssel (fixet, pasztellt vagy vízfestéket ajánlok, élénk színekkel a legszebb a kontraszt), ha pedig az ember számítógépes programba viszi be a képeket, akkor módja van akár törölgetni is belőlük és kedve szerint tökéletesíteni kreatúráit.

Az Eridon kalózhölgyei

Mint már biztosan értesültetek róla, a madagaszkári nyaralásunk különösen jól sikerült a ház diákjai számára, nem csak élményekben gazdagon tértek haza a szigetről. Vér Lanetta és Péter Fanni ugyanis felfedezésre indultak a szigeten, és sok más kincsvadásszal ellentétben nem üres kézzel tértek haza az expedícióból. Meséljetek egy kicsit erről! Honnan tudtátok, hogy  kincs van elrejtve a szigeten?

Fanni: - Az nem kifejezés, hogy sikeres. Én személy szerint rettenetesen élveztem az egész nyaralást, még ha kényszernyaralás is volt! - mosolyogva felkacagtam - De a témára amúgy, igazából nem készültünk rá az expend expe.. őőhm… ARRA! Sőt előtte még nem is ismertük egymást. – hüvelykujjammal a lányra mutattam - Elmesélem, hogy kezdődött a kaland az én szemszögömből. Szóval, az egyik reggel, miután felkeltünk Himével, a párnám alól akartam előkotorni a pálcám. Amikor felemeltem a párnácskám, ott virított egy levél is a pálcám mellett, amit egy kalóz nekem címzett. Totál megörültem, izgatottam szedtem szét a borítékot és elolvastam. Elég murisnak hangzott, bár azt gondoltam először, biztos csak egy vicces kedvében lévő eridonos szórakozhatott rajtam, a kis gólyán. Végül adtam egy esélyt a dolognak és lementem a partra, ott találkoztam Lalával is.

Lanetta: - Expedíció- pofázik bele vigyorogva az ifjú ezüst hajú. Amikor társa eljutott a mesében hozzá, átveszi a szót. - Igazából éppen napoztam. Kicsit megkésve érkeztem az iskolába, és mit adott isten, pont a madagaszkári nyaralás közepén toppantam be. Kevés embert ismertem és engem se ismert szinte senki. Habár már akkor is volt egy balszerencse-átok a kezemen, de az lényegtelen - ránéz a kézfejére, ahol szerencsére már nincs semmi - Azon a napon igazából csak egyedül akartam lenni. Elkötöttem egy csónakot, és kifeküdtem napozni. Talán alig tíz percet feküdtem a napon, mikor meghallottam, hogy Fanni hangosan hívogat holmi térképet. - itt felnevetett és kedvesen Fannira mosolygott - Először nem értettem mit csinál. Csak bámultam rá bambán azután megkérdezte, hogy segítek-e neki. Mai napig nem tudom, miért mondtam igent olyan hirtelen. De azóta se bántam meg...

Fanni:- Naaa. Valld csak be nyugodtan, Lala, hogy csak azért mentél bele ilyen egyszerűen, mert szimpi voltam. Tudom, hogy igazam van! –vágtam bele a társam mondókájába.

Akkor mondhatjuk, hogy szerencsés véletlen, hogy éppen így egymásra találtatok. Hogyan tudtatok így együtt dolgozni? Nem voltak viták vagy félreértések?

Fanni: - Mondhatjuk szerencsés véletlennek, igen! –bólogattam vigyorogva, aztán elgondolkodtam picit, és a szemöldököm kérdőn felhúzva Lanettára pillantottam- Voltak viták? Neeeeeem. –ráztam a fejem, amikor már beugrott- Nem volt semmi, jó csapat voltunk, vagyunk!

Lanetta: - Meglepő, de igazából szerintem az első pillanattól fogva egymásra hangolódtunk... vagy a kincsre... lényeg a lényeg, szavak nélkül is közös megegyezésekre jutottunk, vitához hasonló pedig még csak ki sem alakult. Nem mintha lett volna rá egy szemernyi időnk is, a sok kutyagolás, majdnem vízbe fúlás, a beszélgetés a kalóz úrral... nos ezek mellett nem nagyon lehet a másiknak esni...

Melyik volt a legrémisztőbb feladat? Mondtad ugye, hogy majdnem vízbe fúltatok, ráadásul egy kalózzal is találkoztatok. De melyik volt az, amit nem biztos, hogy még egyszer átélnétek?

Lanetta: - A Legrémisztőbb? - SeSére nézett és grimaszba fordult arccal mélázott azon, melyik élményt is sorolhatná ide. Végül ismét Annára nézett. - Azt hiszem, mikor még igazán nem is dolgoztunk együtt, és a tengerben kutattunk a térkép után. Ugyanis ahogy gondoltam kievickélek a partra, és megkérdezem a lányt, hogy mégis mi a szándéka, mit tegyek, észrevettem, hogy a hörcsögöm, Ozzy is velem akar tartani. Csakhogy nem tudott úszni, s mint fekete gömböt, kezdte elnyelni a tenger. Ez borzalmas volt. Abban a pillanatban az járt a fejemben, hogy meg fog halni, meg fog halni, - kezeivel gesztikulálva majdnem orrba csapta társnőjét, annyira magával ragadta az élmény - és én nem tehetek semmit. Még sosem éreztem előtte azt, hogy valamit el fogok veszteni harc nélkül. Ez ismeretlen volt számomra. - Kifújta a levegőt és megpróbált megnyugodni. - Azóta se tudom, mikor ugrottam utána. A következő képkocka csak a térkép volt a tenger alján, és az érzés, hogy a markomban van a hörcsög.

Fanni: Folyamatosan bólogattam, helyeseltem, ahogy Lala mesélni kezdte azt a kellemetlen élményét a tengerrel és a hörcsögével, annyira bólogattam, hogy ahogy a lány a mancsait lengette magyarázás közben, majdnem behúzott nekem egyet. Szerencsére pont akkor húztam hátra a fejemet. - Igen, igaz! Ez mind így volt! - A kis mese után rajtam volt a sor. Így azonnal bele is kezdtem. - Számomra az elhagyatott ősi romokban lévő kalóz szelleme volt az, amitől egy ici-picit megijedtem. - Büszkeségem miatt lekicsinyítettem az akkori problémámat. – Tulajdonképpen, tudni kell rólam, hogy halálosan félek a pókoktól és a szellemektől egyaránt, ami poén, mert a kastélybeliektől nem tartok. Én sem tudom megmagyarázni, de nem! - zavaromban felnevettem, a tarkóm vakargatva. - Szóval, a kalóz manusz, akit valamilyen... Jack.. John.. Nem is emlékszem a nevére, vagy mondta egyáltalán? - Kérdőn pillantottam az ezüsthajú szirénára, aki mellettem ült. 

Lanetta: - Nem hinném, hogy mondott volna nevet - kelt gyorsan a másik védelmére Lala. Igazából ő sem emlékezett rá, hogy bemutatkozott, vagy sem, de ha azt mondja nem mutatkozott be a kalóz, akkor nem tűnnek olyan feledékenynek. 

Fanni : - Mindegy. A lényeg a lényeg, a bácsi igencsak aszott volt, leharcolt, tele volt sebhellyel, ránccal, piszokkal... Igazából nem volt egy matyó hímzés, sőt, hiányos és fekete fogsora volt. Lényegében egy igazi kalóz lehetett. Én pedig szokásomhoz híven megpróbáltam nála bevágódni. Nem tetszettem neki és pimasz kölöknek nevezett. Lényegében várható is volt. MAJDNEM MEGPRÓBÁLT KINYÍRNI! Felém tartotta a pisztolyt! - hangot adtam annak a dolognak, ami igazán megmaradt bennem. - Éreztem a halálfélelmet, igazából nem is biztos, hogy meg tudott volna ölni. Vagyis hát... nem tudom.. - elbizonytalanodva kaptam a fejemhez kezemmel, idegesen beletúrtam a hajamba, majd csak hátratoltam a szemeim előtt éktelenkedő kósza rózsaszín tincseket.

Lanetta: - Arra a részre én is emlékszem, azt hiszem, akkor gondolkodtam azon, hogy ha elsüti a fegyverét, valahogy megpróbálom kinyírni őt a varázspálcámmal megtorlás gyanánt.

Fanni: - Igen, látta is, hogy készenlétben voltál, talán megijesztetted vagy valami... - felkacagtam, a saját idióta teóriám hallatán.

Lanetta: - Ááh - Lanetta izgatottan befeszített, majd elégedetten bólintott, - hát ettől a kicsikétől nem is csoda, hogy beijedt.

Na de ha nem az izmotok, akkor végül mi volt az, ami miatt elengedett titeket?

Lanetta: - Nos természetesen az eszünk - megkopogtatta SeSe kobakját, hogy illusztrálja.

Fanni: - Héj! -kaptam a buksimra, mikor Lala megkopogtatta az imént említett testrészem.

Lanetta: - Egy feladványt adott fel, melyre helyesen válaszoltunk. De ezután se adta könnyebben a választ, ugyanis az a gaz a kincs megfelelő helyét morzejelekkel irkafirkálta le. Még szerencse, hogy annyit értettem a jelekből - családi háttérnek hála-  hogy hiányosan, de leolvassam. Onnantól kezdve pedig könnyebb volt kipótolni.

Fanni: - Egyébként így volt, azt hittem, hogy meg fojtom, de... aztán rájöttem, hogy felesleges erőlködnöm, hisz neki már édes mindegy volt, hogy meghal-e még egyszer vagy sem... - kihúzva magamat helyeseltem. - Egyébként miután nagy nehezen kiszedtük belőle a választ, csónakot loptunk és elcsónakáztunk a Szirének szigetére. - Elvigyorodva Lalára pillantottam, aztán vissza Annára. - Hazamentünk... - hangomon hallatszott a komolytalanság, a gyerekes hangnem. Igazából csak az Ezüst Szirénák csapatnevünk miatt is jelentettem ki.

Na és akkor mit találtatok végül a szigeten? Mi volt a kincs?

Fanni: - A keresztfiam! –felkiáltottam.

Lanetta: - Igen, a kincs egy papagáj volt, Elmo - kotyogott bele Lala, - aki mit ad isten, pont SeSe keresztfia lett.

Fanni: - És Lala pici fia... - angyalian elmosolyodtam, és pár pillanat erejéig az Ezüst Sziréna vállára hajtottam a buksimat.

Lanetta: Megsimogatta az apró fejecskét. - Pontosan. De most, hogy beköltöztünk a Fekete Gyöngybe az egész brigádot szórakoztatja a kalózszövegeivel, még ha néha értelmetlen nyelven is. Azt hiszem, érte érdemes volt próbák sorozatát kiállni. 

És ha minden igaz, Elmo is megjelent itt személyesen veletek. Letta, mindig a válladon szokott közlekedni? Vagy megosztjátok ezt a tisztséget a keresztanyával?

Elmo: Amint meghallotta a nevét, apró fejecskéjét a vörös hajú leányzó felé fordította, szárnyait megemelvén nyújtózkodott egyet és csapkodott egy párat, viszont felszállni nem szállt fel. Talán a szirénák fejeit is súrolhatta a tollaival. - A héttenger ördögét, úgy bizony szavamra! A fehér szirén válla olyan, akárcsak egy puha kagyló belseje. Kényelmes! – csicseregte.

Lanetta: Lala halkan felkuncogott, miközben ujjaival megcirógatta a madár csőre alatt. - Szóval egy kagyló lennék?

Elmo: Si-si, egy fehér kagyló, puha vállal.

Fanni: Én csak felkuncogtam a madár monológján, hisz mindig a nevetés kerülgetett, amikor csak beszélt.

Most, hogy te is megszólaltál végül, mondd csak Elmo, milyen volt a kalózélet? Nem hiányzik?

Elmo: Hinnye, néha tényleg felemlegetem, amióta ismét az élők sorában hajózom Lala kapitány oldalán. Gyakorta meséltem a Fekete Gyöngy legénységének a hősi kalandjaimról, amiket átéltem a hőn szeretett gazdámmal.

Mesélj el egyet!

Elmo: Elmesélhetek akár száz történetet is, hisz kalandos útjaink során rengeteg mindent megtapasztaltam, Jackson Black kapitánnyal! - ismét kinyújtóztatta elgémberedett szárnyait a papagáj s folytatta. - Once upon a time, amikor már rég kinőttem a fióka korszakomat, volt egy velejéig romlott és csúf kalóz kapitány, William "Hunted" Harrison. Ez a férfi egyszer régen beleszeretett egy szirénbe, aki furcsa módon nem falta fel a lelkét. Azt beszélték, hogy a szirén is beleszeretett ebbe a kalózba, de olyat is hallottam már, hogy nem volt mit megennie, hisz Harrison kapitány eladta a lelkét az ördögnek. Senki sem tudja, hogy miért nem falta fel, ez máig örök rejtély. Ám nagy kópé volt a fickó, ez olyan holtbiztos, mint hogy most én is itt vagyok

ebben a furcsa ám izgalmas jövőben és beszámolok nektek erről a történetről. Szóval a kapitány elhatározta, hogy feleségül fogja venni azt a szörnyeteget, illetve emberré fogja változtatni előtte. William nem totojázott, hamar elindult, Szingapúr felé vette az irányát, hisz a tengeri boszorka akkoriban arra tanyázott. Beletelt pár hétbe, hónapba, mire elhajóztunk a banyához, persze addig nem egy, nem két hajót fosztottunk ki. Harrison kapitány, miután rátalált a nőre az egyik jósdában, azonnal elregélte szándékait. - Szóvál, té ázt mondáni nékém, ’ogy lénni egy szirén, ki szérétni tégedét? Micsodá bádárság! Á szirénéknék lénni több észük, ném lénni bolondok!- mondta a nő valamiféle különleges tengeri akcentussal. - Ide figyeljen! - rántotta elő a kardját mérgében a feldühödött kalóz és a tengeri banya torkához tartotta. - Ha akarnám, akár egy suhintással megölhetem magát, de mivel szükségem van az erejére, eltekintek az előbbi megszólalásától. - Jól ván, jól ván. Kössünk égyézségét. Ám éz ném lénni könnyű féládát. Nékém lénni szükségém titángyökér néktár, hálottémbér friss véré és égy párszáz évés sérlégré. Ézt á várázs főzétét égy Mádágászkári széntélybén kéll élkészíténém, téliholdkor. Mit gondolsz, ménni fog á dolog? - Persze, hogy menni fog. Mikor lesz telihold?- az asszony azonnal a pergamenei és kristályai közt kezdett kutakodni, végül megszólalt- Há ázt vésszük, hogy méddig kell bészérézni ézékét áz összétévőkét, ákkor két hónáp! Dé, há még lesz a főzét, nékém kéll ádnod áz élőttéd álló életed félét. Bénné vágy? - Rendben. - ezután a bájcsevej után a kapitány elviharzott még az épület közeléből is. Azonnal hajóhoz sietett s útnak indult. Hosszas hónapokon át tartó begyűjtések illetve utazások árán megérkeztünk Madagaszkárra. Békés sziget volt, épp hogy csak pár színes bőrű bennszülött lakta. A kapitányt és az első tisztet, Jackson Blacket - a következő gazdámat- valamint az üvegkoporsós Fiorellát, a szirént már sok órája várta ott a boszorkány. - Készén álltok? - kérdezte az asszony, aztán bele is csapott a hókusz-pókuszaiba. A főzet elkészítésével illetve elfogyasztásával, a kapitány újdonsült felesége immáron két lábon állott. Harrison, amint megkapta az ő részét, úgy gondolta, hogy ő nem ad ezért cserébe semmit sem. Előrántotta csillogó kardját és elvágta a banya torkát. Az asszony utolsó pár lélegzetvétel után holtan rogyott össze. Harrison örült, hogy nem kell az élete felét egy tengeri banyának ajándékoznia, viszont arra nem számított, hogy a boszorkány megátkozta őt. Megtiltotta, hogy elhagyja az ősi szentélyt, örök kárhozatra ítélvén a kapitány szellemét egy poros épületben. Amint az asszony meghalt, a föld rengeni kezdett, Jack és én megmenekültünk, ám Fiorella és a kapitány benn ragadtak a rájuk zuhanó kövek agyonnyomták őket. Jack átvette a kapitányi posztot, Harrison pedig azóta is a szigeten található ősi romoknál kísért. - a hangsúlyt levitte a madár, végül biccentett egyet, meghajlásként.

Lanetta: Tátott szájjal nézett a madárra. - Ősi rom? Szellem? Mi Harrisonnal találkoztunk a romnál?

Fanni: Ezek szerint... igen. Te Elmo, ezt eddig miért nem mesélted?

Elmo: Oooo, por favor, nem kérdeztétek még!

Hölgyeim és uraim, igazi megrendítő igazságoknak és meglepetéseknek lehettünk a tanúi ma este, és azt hiszem, méltó befejezés egy ilyen történet a beszélgetésnek. Köszönöm az esti mesét, és hogy válaszoltatok mindenre. Kitartást az új évhez, és Elmo meséihez!