RAKD

Február 17-e Random Acts of Kindness Day - avagy a véletlenszerű kedvesség napja, ami arra buzdítja az embereket, hogy csempésszenek több kedvességet saját és mások életébe. A világ sok pontján más-más napokon "ünneplik" (Új-Zélandon például szeptember 1-jén), de az el mindenhol ugyanaz - segíts vagy vidíts fel egy vagy több ismeretlen embert, csak úgy. Nem kell ennek nagy dolognak lennie, csak meg kell ragadni az alkalmat és segíteni, mert másoknak egy számunkra jelentéktelen, apró gesztus is sokat jelenthet. Ennek kapcsán úgy gondoltam, érdekes lenne meginterjúvolni minnél több alanyt, hogy láthassuk, kinek mi a véleménye, milyen történeteket tud mesélni és hogyan kedveskedik, ha épp teheti. Az alábbi kérdéseket tettem fel mindenkinek: 

Mit jelent számodra a kedvesség? Fontosnak tartod-e?
Kikkel vagy kedves (az idegenekkel is, vagy csak az ismerőseidnek, közelebbi barátaidnak tartogatod)?
Mit szeretsz jobban, kedveskedni vagy kedvességet kapni?
Hogyan, mivel kedveskedsz leggyakrabban? Van-e olyan kedvesség, amit régóta szeretnél megtenni/kipróbálni?
Van kedvességgel kapcsolatos meghatározó emléked, élményed?



Doléance Arslí na Fírinne 
Persze, hogy fontosnak tartom! Ha az emberek nem lennének kedvesek, akkor mindenkinek folyton legörbülne a szája, és az nagyon lehangoló lenne. Ha valaki kedves veled, akkor attól jobban érzed magad, ha pedig goromba, akkor szomorú leszel. Még azt is hallottam, hogy néha beverik az orrát annak, aki nem kedves, már csak ezért is kifizetődő barátságosnak lenni a másikkal.
Én mindenkivel kedves vagyok, mert szeretném, ha mindenki mosolyogna.
Kedvesnek lenni szerintem magától értetődő és nem kerül erőfeszítésbe. Nem is gondolok rá, hogy "most éppen kedveskedtem", de ha valaki kedves velem, azt rögtön észreveszem, hiszen az olyan meleg érzés a szívedben. Úgyhogy kedvességet kapni tulajdonképpen jobb. És az, amikor valakinek legörbül a szája, de te felvidítod! Az is jó!
A tejbegrízes és kolbászos muffinok minden helyzetben kiválóan alkalmazhatóak! A levitások legalábbis odavannak érte. Ezen kívül szeretek karkötőket fűzni gyöngyből, és játszani azokkal, akik unatkoznak, vagy akik túl sokat tanultak már.
Egyszer szívesen sütnék egy cica alakú tortát, de nem vagyok valami jó a sütésben sajnos. A muffinoknál is mindig segítenek. És szeretném Tildát meglepni egy olyan könyvvel, aminek igazán örül, de még nem találtam olyat, ami érdekesnek hangzik, és ne lenne meg neki.
Amikor még együtt laktunk Kumagoroval, egyszer elveszítettem, és nem találtam több napon át. Akkor egy rellonos fiú megtalálta nekem, és tiszta koszos volt - mármint Kumagoro -, de megjavította, és az nagyon kedves volt tőle szerintem.

Gryllus Matilda
 - A kedvesség lehet egy mosoly is, vagy egy gesztus, ami jelzi a másik irányában az odafigyelést, törődést, hogy tudja, számíthat rá, megbízhat benne. A kedvesség fontos szerintem, enélkül csak monoton lények lennénk, nem figyelnénk oda egymásra.
 - Általában mindenkivel kedves vagyok, azzal is, aki durva másokkal, mert hiszem, hogy jó oka van rá, ami azonban feloldható, ha elég kitartóan próbálkozunk. Szerintem nem kiérdemelni kell a kedvességet, legfeljebb elveszteni lehet a másik szándékát felé, ha durván elutasítja azt.
 - Kedves lenni, feltétel nélkül. Persze ezt már főleg a szeretteimmel, akkor is, ha nem viszonozzák akkor. De ha tőlük visszakapom, annak még jobban örülök.
 - Könyvet ajándékozok. *nevet* Sokat mosolygok rájuk, meghallgatom őket. Nem tudom, milyen módon adhatnék többet, de megtenném.
 - Van.. de, még nem tudom, mit is érzek ezzel kapcsolatban pontosan.

Wolgast Bellafonte 
A kedvesség egyfajta áldozat, vagy ajándék. Nem feltétlenül fizikai értelemben. Az illedelmesség is a kedvesség egyfajta formája.
Ha kinyitod egy lánynak az ajtót, ha átadod a helyed a kóbor grimbuszon vagy a vonatod, ha valami aprósággal kedveskedsz valakinek, ez mind mind piciny áldozat, kicsi dolgok, melyektől megfosztod magad, mégis melegség tölti el a szíved.  Persze viszonzásul egy hálás mosolyt elvárok ;)
A barátaimmal alapvetően, idegenekkel amennyire az illem kívánja.
A kedveskedés az, ami engem éltet. Természetesen szeretek kedvességet is kapni, de szerintem az lenne az utópia, ha mindenki a másikkal való kedveskedést tűzné ki életcélnak, nem tekintve kort, nemet és rasszt.
Mindig is szerettem volna csak úgy venni ötven szál rózsát, és random hölgyeknek átadni. Szerintem jó móka lenne ^^
2013 március 14. Még mielőtt rájöttem volna, hogy varázsló vagyok.
Aznap hatalmas hóvihar kavarta fel Magyarországot. Kanadában ilyenkor mennek ki grillezni, nálunk apokalipszist emlegettek. Részletek a teljes sztoriból.

-Először az összetartást tapasztaltam meg...-
16:00, buszállomás, Székesfehérvár
"Ünneplőben - értsd: ing, zakó, vékony nadrág, vacak cipellő - álldogáltam a buszpályaudvaron, a busz pedig nem jött. Fél óra múlva, mikor a következő sem jött, de már tekintélyes tömeg gyűlt össze a kocsiállásnál, megindultunk az információhoz. Kiszuszakoltuk az ottaniakból, hogy valószínűleg nem is fognak jönni, sem azok, amikre vártunk, sem az azután lévők. Kupaktanácsot hoztunk létre a Veszprém irányába igyekvőkből. Elhatároztuk, hogy vonattal próbálkozunk tovább. Mint egy expedíciós csoport, láncban haladtunk a szembeszélben, miközben fagyos tűkként érték arcunkat a jégkristályok. Végül teljes létszámmal sikerült megérkezni a vasútállomásra."

-...majd a kedvességet...-
18:35, vonatállomás, Székesfehérvár.
"Átázott ünneplőben jegyet vettem. Tanúja voltam, hogy néhány embernek, akinek nem volt éppen elég pénze a jegyre, segítséget talált. A vonat késett, de legalább jött. Aznap az utolsó.a peronon vártam negyed órát, mire befutott a szerelvény. Egészen addig ismeretlenek beszélgetéseit hallgattam, ahogy ki-ki a maga kis sztoriját meséli el. Öröm volt látni, ahogy az amúgy némán ácsorgó emberek ilyenkor beszélgetnek. A vonaton nem akadt ülőhelyem. Kabinos kocsira szálltam fel, a folyosón ácsorogtam. Kint újra rám fagyott a ruha, most pedig megint olvadni kezdett. Két öreg hölggyel kezdtem el beszélgetni, akikkel még életemben nem találkoztam. Az emberek érdekesek, amikor a szabályok megbomlanak."

-...és végül kettőt együtt, a törődést.-
22:??, Várpalota, abban a tempóban fél órányira az otthonomtól, valamint becslések szerint negyed órányira a fagyhaláltól.
"Mikor eldöntöttem, hogy nem fogok meghalni, felkeltem a földről, hogy megtegyem az utolsó dolgot, amit megpróbálhatok. Ha ez nem jön be, akkor itt a vége. A legközelebbi háthoz botorkáltam, kinyitottam a kaput. Na itt az igazság pillanata, ha az ajtó nincs nyitva, feladom. Megragadtam a kilincset, kinyitottam az ajtót, beléptem, majd becsuktam. Talán öt percig álltam ott a sötétben lihegve, talán többet, mindenesetre a kezemet még mindig nem tudtam mozgatni, a lábam remegett és levegőt sem nagyon kaptam. Álmos voltam, fáradt, egy forró fürdőben elaludni lett volna nekem a mennyország. Amint úgy éreztem, meg tudok szólalni, egy hangos "Helló!" -val tudattam, hogy betörtem. A tévé kikapcsol, kínos csend. Köszöntem még egyszer, mire egy kis öleb veszettül ugatni kezdett rám. Hamarosan követte őt a gazdája, egy pocakos szemüveges úr, mögötte a felesége. Felmutattam a keményre fagyott végtagjaimat. "Nem mozog!" - nyögtem, mire a bácsi beljebb invitált, egészen a fürdőig. Kis diskurzus után jéghideg vizet folyattak a kezemre, ami valósággal égette a bőrömet. Pár másodperc múlva más mozgott is a kis mihaszna. Ezután toltak egy lavórt és egy széket a cserépkályha mellé, leültettek, levettem a jeges ruhákat és olvadni kezdtem.

Brandon Norrey
Nagyonnagyon fontos, de úgy wú de nagyon *-* A kedvesség olyan érzés, mint amikor valaki ad egy nyalást a fagyijából, vagy megsimogathatod a cicáját. :3
Mindenkivel kedves vagyok, a magam bizarr, kissé ijesztő módján... Például Viktort első pillantáskor berántottam a szobámba :3
Kedvességet kapni, bár  amikor én adok, olyan érzés van a gyomromban, mint amikor Ser Karom beköltözik az ölembe.
Talán a háziállataimmal kedveskedek a  legtöbbet, az emberekkel nincs szerencsém, Kivát is lelöktem egy hegyről ._.
Nagyon meghatározó nincs, de dolgozok rajta, nyugi *-*


Nemes L. Izabella
Csak egy nevet tudok az első kérdésre mondani: Vivien. Nem tudom jobban kifejteni. A nővérem nagyon fontos nekem, főleg azok után, ami történt vele.
Általában mindenkivel kedves vagyok, fontosnak tartom az első benyomást, ezért próbálok a legtöbb emberrel, akivel eddig találkoztam, rendesen viselkedni. Persze meglehet, hogy az elkövetkezendő találkozásokkor máshogy fogok viselkedni az illetővel, de ez már egy más kérdés.
Kedveskedni.
Kevés olyan alkalmam van, hogy valakinek kedveskedni tudjak, ez főleg azért lehet, mert nagyon kevés ember áll hozzám annyira közel hozzám.
Minden Viviennel kapcsolatos emlékem ilyen.

Návay L. Viktor
Kedvesség? Mondanám, hogy azt, hogy őszinte vagyok az emberrel, de mindenkivel őszinte vagyok és néha azt kapom vissza, hogy túlságosan is. Nem mindenki értékeli, hogy megmondom az igazat, és sokszor főként azt nem, ahogyan mondom, úgyhogy inkább azt mondanám, akkor vagyok kedves, ha például használom a ritka kegyes hazugságaim valamelyikét, vagy ezerszer átfogalmazok valamit, mielőtt kimondanám. Többnyire ezt persze az ismerőseim érdemlik ki. Pontosabban nem kiérdemelni kell, csak beletelik némi időbe, mire rájövök, mi az, amit az a bizonyos ember a környezetemben megbír és hogyan kell vele kommunikálnom. Persze, tudom, nem csak beszédben nyilvánulhat meg, és alapvetően nem is abban fejezem ki, csak elég nehéz kedves lenni, ha eleve bunkónak tartanak. Ha ez nem gond, hogy kerülnek, mert nem úgy közlök dolgokat, ahogy el tudnák viselni, akkor már sokkal könnyebb dolgom van, és igyekszem is élni a lehetőséggel és kedvesnek lenni. Nem az a célom, hogy minél többen utáljanak, és egyébként is, ez nem cél kérdése. Van, hogy csak spontán megölelek bizonyos embereket, vagy mondjuk teát készítek, kávét, érdeklődöm, esetleg ajándékot adok, mutatok valami különlegeset, szóval elég sokféleképpen mutatkozik ez meg. Ha belegondolok, igazán szeretek kedveskedni, főleg néhány számomra kivételesen fontos embernek, mert annál nincs jobb érzés, amikor láthatom őket igazán szívből mosolyogni. Azt nem tudnám megmondani, mi a leggyakoribb, inkább kedvencem van. Szeretek teát főzni reggelente a páromnak, hogy aztán az Earl Grey illatára ébredjen. Hirtelen nem tudnék olyat mondani, amit régóta szeretnék megtenni, de ezen még alaposabban elgondolkodom majd, azt hiszem.

Rentai Bálint
Nehezen tudnám meghatározni, de talán még az a legtalálóbb ha azt mondom, a kedvesség a másokkal szembeni pozitív magatartás. Jóság. A kedvesség az egészen apró dolgoknál kezdődik és igazán nincs határa. Kedvesség lehet a segítség nyújtás, egy mosoly, egy ajándék. Bármi.
Fontosnak tartom, mert szerintem az embernek szüksége van erre, ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és jó kedvű tudjon lenni. Az alaptermészetünk része, hogy vágyunk rá. Aki azt mondja nem, az hazudik.
Igyekszem mindenkivel kedves lenni. Egy görög szónok mondta, hogy úgy viselkedj másokkal, ahogy te is elvárod, hogy veled is viselkedjenek. Nekem ez egy nagyon szimpatikus bölcsesség, s mivel szeretném, ha velem is mindenki kedves lenne, próbálok én is kedves lenni. Azt nem mondom, hogy mindig sikerül. Vannak emberek, akik mellett kifejezetten nehezemre esik, de szoktam próbálkozni. Az is igaz, hogy a közelebbi barátaimmal kedvesebb vagyok, mint az ismerősökkel vagy a teljesen idegenekkel... és persze biztos, hogy sokszor őszintébb a kedvességem azok iránt, akik fontosak nekem.
Mi a jobb adni vagy kapni? Örök kérdés... Van olyan kedvesség, aminek a viszonzására egy élet is kevés. Ha csak egyszer részesülsz ilyenben, akkor utána csak adni szeretnél. Persze örülök, ha kapok, és tudom, hogy a kedvesség nem olyan, amit törleszteni kell. Mégis késztetésem van rá, hogy kövessem a példát, amit elém állított az élet. Másoknak kedveskedni egyébként is magával vonja, hogy kapj is. Nagyon ritka, hogy semmiféle viszonzásra nem kerül a tetted. Nem nagy dolgokra gondolok, egy mosoly is kedves, azért meg már megéri.
Hmm... otthon a húgomnak mindig rengeteget segítettem a tanulásban, ez volt a legyakoribb... De itt mindig úgy kedveskedek, ahogy jónak látom. Amúgy nem tudom. Szerintem nem lehet meghatározni, hogy mi a leggyakoribb. De talán, az, hogy segítek. Ha tudok... Kipróbálni meg... Szeretnék valami különlegeset, de nem tudom, hogy mi számít annak. Ezen még gondolkodnom kell...
Kiskoromban kaptam egy vesét. Ennek köszönhetően élek. Nem tudom mi történt azzal a személlyel, akitől kaptam. De nagyon hálás vagyok neki és igyekszem vigyázni magamra, hogy ne vesszen kárba a kedvessége. Egyébként meg... Lehet valami kedvesebb annál, hogy egy vadidegen ember életét megmented?

Pethő Abigél
A kedvesség számomra azt jelenti, hogy az emberek nem ellenségesen, hanem segítőkészen, barátságosan viselkednek a másikkal, akár ismerősről, akár ismeretlenről van szó. Fontosnak tartom, mert nem csak annak okozhat jó érzést, aki kapja, hanem annak is, aki adja! :) Meg különben sem értettem soha azokat az embereket, akik gonoszkodnak. :/
Az idegen emberektől még mindig tartok. Fogalmam sincs, velük hogyan viselkedem. Mindig zavarban vagyok, azt tudom. Lehet, nem is vagyok kedves velük... :/ Na, majd legközelebb kiderítem!
Mindkettőt. :3
Szeretném valakinek a házát teleszórni virágokkal, vagy színes lufikkal! Sook lufival. Vagy konfettivel. Vagy kifesteni a falakat. Ilyesmi.
Ja, és szeretek állatokat menteni. *-* 
De általában sütivel kedveskedek (amiből szoktam én is kapni *-* ).
Nagyon sok ilyen emlékem van. Nem tudnék kiemelni egyet... ühm. Sok-sok olyan emberrel találkoztam már, akik valamilyen formában kedvesek voltak hozzám. Rózsa néni szerint nekem amúgyis könnyű kedveskedni. ^^
Múltkor odajött hozzám egy cica, és nekidörgölőzött a lábamnak. *-* Csakúgy. Na! Az is egy kedves dolog volt. :3

Mészáros Gréta
Szerintem fontos az, hogy pozitívan, kedvesen álljunk hozzá a környezetünkhöz, mert akkor ez visszajut hozzánk.
Igyekszem mindenkivel kedves lenni - aki úgy áll hozzá a helyzethez. Alapvetően úgy gondolom, hogy mindenki megérdemel egy kedves szót, lehet ezzel dobjuk fel a napját.
Mind a kettőt szeretem.
Általában szavakkal, tettekkel nehezen fejezem ki magamat.
Édesanyámnak szeretnék egyszer mutatni egy demiguise-t, mert tudom mennyire szeretne látni egyet, de soha nem volt még rá lehetősége.
Az egyik legkedvesebb élményem egy tündérhez, Flórához kötődik, akivel itt találkoztam az iskolában. Olyan kis gyermeteg, mégis annyira bájos volt a kis kérdéseivel, mikor először találkoztunk. Akkor már régóta nem csevegtem olyan kellemeset senkivel, mint vele, így ez megragadt bennem.

Rédey András Kálmán
A kedvesség mindenképpen egy pozitív tulajdonság, legalábbis az én véleményem szerint. Igen, fontosnak tartom, mert szerintem jócskán megkönnyíti az életünket.
Igyekszem mindenkivel kedves lenni, főleg a hivatásom miatt is... viszont a viszonzást is elvárom.
Igazából mindkettőt nagyon szeretem, de inkább kedveskedni. Az jobban megy.
 Általában szavakkal, de van hogy ez tettekben is megnyilvánul. Hmm... őszintén szólva ilyen ki nem próbált kedvességet nem tartok számon, egyelőre.
Igen, amikor gyermekkoromban a boltban mindig kaptam valami édességet, ha megdicsértem a tulajdonos új hajkölteményét. : D

Szombat Anna
Persze, hogy fontos. De azért nem kell túlzásba se vinni. Tudod, nekem az a lényeg, hogy legyen az illető önmaga. Ha túl kedves, az gyanús, ha meg túl bunkó, akkor neki is valami problémája lehet. De az biztos, hogy ha nyitottan és kedvesen közeledünk másokhoz, akkor több esélyünk van ismerkedni és barátokat szerezni.
Az idegenekkel megtartom a három lépés távolságot. Nem bízok meg minden jött-mentben, aki az utcán jön velem szemben, de azért alapvetően normálisan állok az emberekhez. Az biztos, hogy akit jobban ismerek, azokkal nyitottabb és kedvesebb is vagyok. Lehet, hogy ez nem jó tulajdonság, de nehéz ilyesmiről leszokni.
Ha erre most válaszolni kell, úgy, hogy mindenki látja, hát akkor adni. De azért valljuk be őszintén, hogy kapni legalább olyan jó dolog, és vágyik is rá az ember. Igen jól esik, ha valaki kedves velem, és én ezt úgy viszonozhatom, ha én is kedves vagyok vele. Ez egy oda-vissza dolog.
Általában csak a viselkedésemmel tudok kedveskedni. Úgy szólok hozzá, úgy beszélgetek vele, figyelek a másikra. Megdicsérem, ha olyat mond, vagy ha új a frizurája van, vagy új talárt vásárolt magának. De az lenne a legjobb, ha végre elhívhatnám azokat az embereket egy kávézóba forró csokit vagy töklevet, akiknek tényleg tartozom valamivel, vagy úgy érzem, adnom kell nekik valamit nekem is.
Talán a legmeghatározóbb személy ebből a szempontból a nevelőnőm, Dorottya volt, aki segített eljuttatni engem az iskolába, hogy én is tanulhassak. Bár tény, hogy neki ez volt a kötelessége, de ehhez az embernek nem kell jó arcot vágnia. Viszont nála éreztem, hogy fontos volt, hogy nekem jó legyen, és ez volt a legjobb dolog és legkedvesebb tett, amit kaphattam valakitől.

Álmosvölgyi Szira
Kedvesség számomra annyit tesz, hogy odafigyelünk egymásra, egy-egy mosoly is jobbá tud tenni dolgokat. Mondjuk nem szoktam kimondottan kedves lenni...azért jó dolog, de csak ha adom-kapom működik.
Főleg a barátnőmmel, aztán ha olyan napom van, bárki mással is. Kivéve az ellenségeket. Khm.
Adom-kapom. Szívesen kedveskedek, ha az a valaki megérdemli.
Ööö...szeretném megvenni Bubinak az álomruháját, de még nem sikerült összespórolni rá a pénzt. Egyébként általában valami dicsérettel, mosollyal.
Erre nem tudok értelmes választ adni. *elgondolkodik*

Derek Taylor
Hogy mit jelent számomra, pontosan nem tudom megmondani, de az biztos, hogy nagyon fontos. Talán ugyanannyira mint a vidámság meg a nevetés. Végül is kedvességgel is lehet örömet szerezni a másiknak, nem csak humorral.
Anyum mindig azt mondja: "Sosem kapunk annyi kedvességet, mint amennyi járna nekünk." Ezt én úgy értelmezem, hogy az emberek mind azért vannak, hogy kedvesek legyenek a másikhoz, és, hogy nekik is jobb napjuk legyen egy kis kedvesség miatt. Teljesen mindegy, hogy a haverod dicséri meg mondjuk a klassz új talárod, vagy a patikában a pénztáros nem csak elköszön, hanem szép napot is kíván. A kedvesség nem válogatja meg, hogy ki a barát és ki az ismeretlen.
Mindig jó kapni, de a barátaim azt hiszem már tudják rólam, hogy megrögzött ajándékvásárló vagyok!:D Így szerintem jobban szeretek kedveskedni, ha úgy vesszük, mert jó látni, ahogy a másik örül ennek annak az apróságnak, legyen az valami kis tárgy, vagy akár csak egy bók vagy valami hasonló.
Hát öhm... a mágikus ajándékokat szeretem bespajzolni, és szülinapra névnapra satöbbi, odaadni a megfelelő személynek. De nem tudom mivel kedveskedek a leggyakrabban. Amivel éppen tudok. Például baromira tetszik a felsőd! De most komolyan. Hol vetted? Ilyet már én is kerestem!
Ja meg, hogy kipróbálni... nem tudom. Az biztos, hogy kíváncsi vagyok, milyen lehet egy lánnyal... na úgy, együtt lenni, járni. Ha volna ilyen, neki biztos kitalálnék valami spéci dolgot.
Nem is tudom... Anyum rengeteg sok kedvességet adott nekem mindig. Bár ő mindenkihez kedves, és jó fej. És az is nagyon jó volt, hogy az első Bagolyköves Karácsonyomra ennyi ajándékot kaptam az új barátaimtól, és kábé miattam maradtak a suliban is, az nagyon jólesett! Egyébként elég sok van, ami számomra fontos, de nem hiszem, hogy ez másoknak túl lényeges volna. Ha meg mégis belevágnék, akkor itt ülhetnénk egész este!:D Majd ezt inkább kifejtem az emlékirataimban!:D

Gyarmati Mihály Ádám
Számomra már az is kedvesség kategóriába tartozik, ha valaki elmegy mellettem a folyosón és nem lök arrébb. Nincs bajom az emberekkel, inkább csak ők gúnyolnak ki, mert rendellenességem van. Szóval… izé… nekem már ez is kedvesség. De ássunk picit mélyebbre, és azt mondom, ha már segítséget kapok egy bűbáj gyakorlásánál, vagy csak beszélgetsz velem (ami nálad beszélés, nálam egy lapra való jegyzetelésben merül ki), számomra már ez is kedvesség. Fontosnak tartom, hogy az emberek kedvesebbek legyenek egymással, de senki nem egyforma, és nem lehet rájuk kényszeríteni, hogy legyenek kedvesek. Én próbálok mindenkivel az lenni, csak ez nem mindig kifizetődő.
Mindenkivel az próbálok lenni, és első találkozáskor, aztán kiderül, hogy a későbbiekben milyen is leszek az idegenekkel. Mert ez nem csak tőlem függ, hiszen, ha bunkó velem, én sem leszek kedves. Közelebbi barátaim száma nulla, így velük nem is tudnék kedves lenni. Az ismerősök meg attól függ… ha butaságot csinálnak, nem kedvesen közlöm vele, hogy bolond vagy.
Kedveskedni. Szeretem, ha az emberek boldogok, mert kaptak tőlem valamit. Legutóbb is kedveskedtem egy Navinés fiúnak, csak azt nem vártam meg, hogy mit fog reagálni rá, mert titokban kellett megtennem. *izzadó tenyerét gyorsan megtörli a nadrágjába*
Általában édességet adok az illetőnek, vagy csak megölelem, esetleg kisebb ajándékot veszek.  Spontán határozom el, hogy mit adjak egyes illetőknek, vagy a szituáció adja meg a dolgot. Huhh, hát igazából nincs olyan dolog, ami most eszembe jutna, hogy meg kellene tennem vagy ki szeretnék próbálni. Talán, mikor idősebb leszek, és már több tapasztalatom van, biztosan lesz olyan kedvesség, amit szívesen kipróbálnék.
*gondolkodik, hogy melyik is a legmeghatározóbb* Azt hiszem… a gyengélkedős… igen az. Régen nagy butaságot csináltam, és elvesztettem a látásomat, így bedugtak a gyengélkedőre, amit nagyon utáltam. Az iskolában volt valami gálamérkőzés, amit én is meg szerettem volna nézni, és elhatároztam, hogy megpattanok. Sikerült is, ám csak a lépcsőkig jutottam, mert Emma néni lefülelt. Igazából örültem neki, mert lezúgtam volna a tetejéről, és így megmentette az életemet, utána meg felajánlotta, hogy elmegyünk sétálni. Számomra ez egy nagyon kedves és meghatározó élmény, hiszen Emma néni a szabadidejét áldozta rám, holott nincs közünk egymáshoz, és ezt a mai napig nem felejtettem el, és azon gondolkodok, hogy mivel hálálhatnám meg neki. De erről pszt, meglepetés lesz.

Lasch Ervin Balázs
Fontosnak tartom,de nem minden körülmények között. Alapjáraton normálisan állok az emberekhez, azonban, ha valaki vét ellenem, nem tudom tovább adni a kedveset, akkor sem, ha alapjáraton normális ember vagyok.
Elsőre mindenkivel igyekszem normális lenni, ezt mindenki annak mondja, aminek szeretné. Van, aki rögtön kedvességnek, más - mint én is - nem tenném ilyen magasra a dolgot. A helyzetre reagáló ember és a köztünk kialakult kapcsolat határozza meg, hogy a kedvesség mennyire játszik szerepet.
Is-is. Szerintem ez kölcsönösségen kell, hogy alapuljon.
Nincs meghatározott, akivel kedves szeretnék lenni, azzal úgy kedveskedem, hogy azt adom, amire vágyik.
Egyszer kaptam egy cukorkát egy nénitől, mert korgott a gyomrom. Azt hitte árva vagyok, pedig csak leestem a fáról. 

Emma McNeilly
Egy olyan köntös ez a kommunikációban (legyen az bármilyen), ami kellően szívmelengető és pozitív, minden értelmében. Szerintem fontos és kifejezetten szüksége is van erre az embereknek, még azoknak is, akik nem vallják be.
Mindenkivel! Leginkább azzal, akivel kapcsolatba kerülök, így a házam diákjai, a kollégák, a barátok, vagy akik megállítanak a folyosón.
Adni, ez nem csak a kedvességre, egy jó szóra, egy apró bókra igaz, hanem mindenre az életben. Tényleg jobb ám adni, mint kapni!
Bárkire szakítok időt, hogy meghallgassam; gyakran lepem meg apró édességgel a kisdiákokat; nem íratok röpdolgozatokat; a fülön csípett tilosban mászkálókat is gyakran elengedem, ha megígérik, hogy többet ilyet nem tesznek... 
Mindegyik olyan, amire szívesen emlékszem, de egy kifejezett nagy nincs, amit most elmesélhetnék. Örömöm lelem abban, hogy bármikor, bárhol, bárkivel kedves lehetek, sőt, még viszonozni is szokták ezt!

Mat Filips
Igen, sőt szerintem ez az ember egyik legfontosabb tulajdonsága.
Én mindenkivel kedves vagyok, habár ha valaki szánt szándékkal okoz fájdalmat, vagy bosszúságot, vele kivételt teszek, de fölösleges veszekedésekbe meg nem szeretnék keveredni, ezért nem borulok ki minden apróságon. Lehet, hogy a másikban is eldurrant valami, vagy ne add' isten szívott valamit.*mosolyog a mondat végén*
Igazság szerint mindkettőt, de az utóbbit egy icuri-picurit jobban. De az ember addig ne várjon kedvességet mástól, ameddig bunkó az emberekkel, tehát mindkettő nagyon fontos.
Inkább mentálisan szeretek (és tudok) nagyobb hatást elérni, de a másik lehetőségtől sem riadok vissza. És nem, igazából ezen annyira nem is gondolkodtam még, meg nem is annyira ismerem ezeket a külön fajta kedvességi úgymond "szokásokat". *a kezével is idézőjelet mutat*
Hát, igazából annak hiánya miatt vannak inkább emlékeim, ugyan is a mugli gyerekek régebben sok negatív kritikát fogalmaztak meg  velem kapcsoltban. Emiatt eléggé vastag fal került közém és a környezetem köré. De amióta itt vagyok, ez a fal úgy leomlott, akár a Berlini. *mosolyog*

Révész Kornél
A kedvesség az, amikor valaki reggel kávéval ébreszt. Vagy az, amikor az „azt még megeszed” kérdésre azt mondja, hogy „nem, tessék”. Vagy, ha lemásolhatom róla a házi feladatát. Az ilyen arcba-mosolygunk-és-diplomatikusan-kedvesen-beszélünk dolog nálam például nem kedvesség, nemt’om, lehet az a baj, hogy magamból indulok ki. Az meg, hogy fontos-e, helyzettől függ. Ha megúszhatok vele egy büntetőmunkát, akkor az. Ha semmi előny nem származik belőle, akkor meg már úgy is tök mindegy, nem?
A csinos lányokkal, ha nem idegesítenek, miután kinyitják a szájukat. Amúgy bárkivel tudok kedves lenni – lásd, előző válasz vége.
Kedvességet kapni. Aki azt válaszolja, hogy az első, az is csak azért csinálja, hogy aztán visszakapja.
a) Őőő, nem jut eszembe konkrét dolog, tényleg nem. Ha van barátnőm, veszek neki néha virágot, de azt már csak akkor szoktam, mikor rég nincs értelme. Meg bókolok, ilyesmi, az emberek szeretik azt hallani, amit hallani akarnak.
b) Nincs, ha véletlenül ki is szakad belőlem valami hasonló, az biztos spontán.
Mondjuk legutóbb megmentettem a gyógyító csaj életét, az kedvességnek számít?


Dr. Mácsai Zója
A kedvesség számomra alapvető. Ismeretlenül is úgy fordulok a másik felé, hogy abban ne legyen bántó hang, inkább pozitívumra törekszem, hiszen nem ismerem őt, a múltját, és nem is ítélkezhetek.
Bárkivel, aki szembe jön, elég csak rám pillantania hosszabban, akaratlanul is mosollyal felelek.
Azt hiszem, én többet adok, mint kapok, de nem bánom, mert ha egy embernek jobb napja lesz tőle, akkor már megérte.
Csak szimplán és egyszerűen, emberként, partnerként kezelem a másikat, nem gondolom, hogy feljebbvaló lennék nála ilyen vagy olyan kritériumok okán. Nem tudom, hogy milyen más fajta kedvességet lehet kipróbálni, én maradok annál, ami zsigerből jön.
Persze, rengeteg apró. Minden egyes emléket elraktározok, hiszen ezekből tud az ember a nehezebb napjain táplálkozni.

Névtelen
Még jó rellonosként sem tagadhatom, hogy a kedvesség fontos dolog. Na nem nekem, de valakinek egészen biztosan. Egyébként szeretem, ha megpróbálnak a kedvemben járni, akár egy bókkal is - attól függetlenül, hogy minden kedves szó csapdát rejthet.
Az idegenek tehetnek egy szívességet... Viszont a nagyon közel állókkal tudok kedves lenni. Rossz beidegződés. Viszont most is kedves vagyok, hiszen válaszolok ezekre a kérdésekre, szerencsés napod van.
Mindenki azt hangoztatja, hogy jobb adni, mint kapni. Hát, én jobban kedvelem, ha mások tepernek nálam, így a választás az enyém: elfogadhatom vagy visszautasíthatom.
Na ne röhögtess. A kedvességet képtelenség előre tervezni, esetleg néha felböffen, de arra ott a gyomorkeserű...
Az, akit nem nevezek nevén megtanított... Ja nem, mégsem. Szívesen felfedném, milyen tündibündi, de valójában egy paraszt, ráadásul az egyetlen jó cselekedete szabályellenes volt. Tiszta pech.

Farkas Zétény
Az, ha nem másznak rám és kiszolgálnak, ahogy kérem. Az nagyon kedves. Például Rohr már túlmegy ezen. Mindegyik.
Lyrával.
Kapni, ez természetes.
Nem csapom le, nem szólok be, és nem mondom ki a véleményemet minden esetben.
Van. Rohr nem hitte el, hogy nem jó a rajza, kénytelen voltam eltépni. Kedves voltam, hiszen Trollt kapott volna rá, így meg legalább semmit.

Cyanne North
Engem marhára nem érdekel, hogy kedvesek-e az emberek velem, vagy sem, én úgy is tahó leszek, ha akarnak tőlem valamit.
Még egyszer mondom, én nem kedves szoktam lenni, maximum udvarias. A kedvesség szó irritál, hidegen hagy.
Egyiket se
Régóta szeretnék pár Navinésnek kedveskedni egy balhoroggal
Amikor egy Eridonos beletérdelt a vesémbe, az kifejezetten jólesett.

Matthew G. Kinsey
A tiszteletnek és esetleg a szeretetnek egyik következményét. Ez alapján pedig nyilván akkor tartom fontosnak, ha minimum tisztelem a másik személyt.
Mintha nem tudnád már erre a választ, Gareth... *morog* Tudod mit? Mindenkivel az vagyok. Csak nem mindenki ismeri fel a kedvességemet.
Attól függen, kiről van szó, mindkettő vagy egyik sem.
Apró ajándékokkal, kompromisszumokkal, ilyesmivel. Például néha már akkor összeszedem a ház különböző pontjairól a bögréket és csészéket, mikor még bőven lenne miből teáznom, és valami furcsa véletlen folytán esetleg még el is mosogatom őket. Egy ilyen eset után radikálisan megnövekedik a rend mértéke a lakásban, és vele együtt a kedvességem is megmutatkozik. A második kérdésre pedig nem szeretnék válaszolni.
Öhm... Elég meglepő tud lenni, amikor alapból a lehető legkellemetlenebb arcodat mutatod valakinek, hogy időben meggondolhassa magát az ismeretségetekkel kapcsolatban, aztán meg minden rossz után is képes kedvesen viszonyulni hozzád.

Adam Kensington
A kedvesség elengedhetetlen. Azonban attól még, hogy valaki mosolyog és édeskedve beszél, nem feltétlen viselkedik kedvesen és ő maga sem feltétlenül kedves. Én kedvesség alatt a közvetlenséget, a jó szándékot, a törődést értem. Azt, hogy nem sétálunk el egy bajba jutott mellett, vagy hogy nem éreztetjük azt senkivel, hogy jelentéktelen volna.
Részemről nem igazán válogatom meg, kivel mennyire vagyok közvetlen. Nem viselkedem mindenkivel ugyanúgy, de alapvető odafigyelésre bárki számíthat tőlem. Még akkor is, ha a legtöbben nem gondolják annak, tekintve, hogy nem vagyok egy derűs, túláradó természet. Márpedig sokan ezt társítják a kedvességhez. De mint már említettem: egyik nem következik mindenképpen a másikból.
Egyformán jóleső kedvességet tanúsítani és megkapni azt. Amit én adni szoktam, az általában a figyelmem és a segítőkészségem. Ha meg kedveskedésről beszélünk, nos szeretem apróságokkal meglepni azokat, akik valamennyire közelebb állnak. Csak úgy megajándékozni őket valami egészen egyszerű, ám számukra igen becses értékkel. Amilyen kedvességet szeretnék megtenni, mindig meg is teszem. Nem reked bennem semmi.
A legmeghatározóbb élményem, emlékem a kedvességről ugyanaz, ami igazából bármilyen szinten a legmeghatározóbb esemény az egész életemben, ez pedig az, hogy vámpírrá váltam. Nyilván sokakat elborzaszt a gondolat is, az én átalakulásom körülményeit figyelembe véve azonban nem tudok mást mondani, mint hogy akkor olyan mértékű kedvességet tapasztaltam, amilyennel sem előtte, sem azóta nem találkoztam, és kétlem, hogy valaha fogok.
 
Dwane Warren
Gondolom. Különben nem lenne karácsony meg semmi, nem?
Hát idegenekkel nem értem, minek kéne. Mármint nem szoktam hátba szúrni meg felrúgni őket az utcán, ha erre gondolsz. Meg a barátaimat se.
Egy férfi nem "kedveskedik".
Néha megjavítok dolgokat annak, aki kéri. Meg ilyesmi.
Egyszer kimentettem egy macskát egy latrinából, de nem kaptam kitüntetést érte. De a gazdája asszem örült. 

Február 3. - A nap, amikor meghalt a zene

A cím nem tévedés és nem elgépelés, hanem egy nap, ami emléket állít néhány kiváló zenész tragikus és korai halálának. Ez a bejegyzés tehát kicsit "jeles nap" és kicsit zene is.
Buddy Holly, Richie Valens és J. P. Richardson, aka: “The Big Bopper” 1959 elején turnéztak és olyan hideg lepte meg őket, hogy Buddy zenekarának dobosát fagysérülésekkel kellett kórházba szállítani. A banda ekkor akart repülőre szállni, de végül az önállóan koncertező Richardson megfázásra panaszkodva kérte meg Jenningset, hogy engedje őt a repülőre, míg Richie Valens érmefeldobáson nyerte a saját helyét. A buszon maradót azzal ugratta Holly, hogy „reméli, befagy a busz, mire odaérnek”, amire Jennings úgy válaszolt: „én meg remélem, hogy lezuhan a repülőtök!” A sors fintora, hogy gép öt perccel felszállás után irányíthatatlanná vált és valóban le is zuhant.
Mindhárman nagyon fiatalok voltak - Richie Valens csak tizenhét múlt és Big Bopper sem volt több huszonnyolcnál, a huszonkét éves Buddy Holly pedig mindössze másfél évig volt bandája, a Crickets frontembere, bár így is a rock and roll egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. Holly annyi zenét vett fel, hogy halála után még sokáig jelentek meg számai; a karrierjéért középiskoláját félbehagyó Richie Valensnek is készült posztumusz lemeze.

Ez a dal 1972-ben az ő emlékükre íródott és ennek szövege adta az emléknap nevét is.

 Végezetül, lássunk néhány számot a már említett zenészektől (ne felejtsétek, 1950-es évek ;D):

 

 

Vicces módon egyébként harmadika a répatorta nemzetközi napja is :3

Eridonos hétköznapok, III. forduló

Kedves Főnixek!

A pályázat előző fordulójáért nem lelkesedtetek annyira, ami valószínűleg az eléggé nehézre sikerült kvízkérdéseknek tudható be. Sajnáljuk, ha valakinek kedvét szegtük ezzel a sok-sok keresgetni valóval, ígérjük, most nem kell majd ennyit böngésznetek a világhálót. :)

Jöjjenek a megoldások!

Először egy varázscsoki receptet kellett rendbe tennetek, hogy újra értelmesek legyenek a szavak. Az összekuszálódott hozzávalók: unikornistej, kakaómassza, varázsbab.

A csínyeknél nagyon kreatívak voltatok, ki enyhébb, ki kicsit durvább tréfákat talált ki társai számára, de mind ügyesek voltatok. :)

Következzenek a kvíz megoldásai:

1. 209 kilogrammot.
2. 5792,5 kilogrammos és 2011 októberében alkották.
3. 7000 fontért.
4. 8273,3 kilogramm.
5. Brazíliában.
6. 100,5 méter hosszú volt.
7. A cukor, a kakaóvaj és a tej.
8. Az aztékoktól eredeztetjük a forrócsokit, mint találmányt.
9. Ide jöhetett kürtőskalács, dobostorta, rákóczi-túrós, somlói galuska, Rigó Jancsi, palacsinta. Kvázi bármi, ami itthonról terjedt el a nagyvilágba.
10. Gombóc Artúr pedig minden csokoládét szeret, ezt mindannyian tudjuk, de azért a rend kedvéért eláruljuk a lehetőségeket: Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, gömbölyű csokoládé, lapos csokoládé, tömör csokoládé, lyukas csokoládé, csomagolt csokoládé, meztelen csokoládé, egész csokoládé, megkezdett csokoládé, édes csokoládé, keserű csokoládé, csöves csokoládé, mogyorós csokoládé, tejcsokoládé, likőrös csokoládé, tavalyi csokoládé, idei csokoládé és minden olyan csokoládé, amit csak készítenek a világon.

Pontállások a II. forduló után:

Bánkúti Izabella: 27 pont
Gyarmathi M. Ádám: 26 pont
Végardó Erik: 23 pont

Gwen Jones: 23 pont

Elena Rose: 15 pont

Váradi Fanni: 15 pont

Kolf Krisztián: 15 pont

Ashley V. Stanwood: 15 pont

Gareth S. Nightingale: 13 pont

Szoros a csata az első helyekért, lássuk hát, hogy teljesítenek a diákok ebben a fordulóban!

A III. forduló a ház diákjai körül forog, így fantáziadúsan adhatnánk neki azt a nevet, hogy "főnixtojások". Mindenhol egy Eridonos diák lesz a megfejtés, nézzük is a feladatokat!

Legelőször itt van ez a puzzle. Semmi egyéb dolgotok nincs vele, mint kirakni, csinálni róla egy képet (PrintScreen), úgy, hogy a kirakás ideje is látszódjon, és a megoldást rejtő levélhez hozzácsatolni. Nevezzétek meg azokat a diákokat, akiket felismerni véltek a kirakott képen!

A kirakóhoz kattints ide!

Barkóba. Senkinek nem kell bemutatni ezt a játékot, igaz? Az alábbi 3 barkóbás "párbeszéd" kigondolt személyei Eridonos diákok. 5 kérdés lett feltéve, melyre igen vagy nem volt a felelet, nektek az a dolgotok, hogy kitaláljátok, kikre gondoltunk! (Segítségképp: mindhárom diák rendelkezik az "Ismerj meg!" topikban bejegyzéssel, érdemes körbenézni, ha nem tudjátok a választ. :))

1.

- Lány?
~ Igen.
- Van testvére?
~ Igen.
- Régóta idejár?
~ Igen.
- Szőke hajú?
~ Nem.
- Spanyol származású?
~ Igen.
- Rákérdezek: … ?

2.

- Lány?

~ Nem.

- Sok testvére van?

~ Igen.

- Vannak köztük ikrek?

~ Igen.

- Aranyvérű?

~ Nem.

- Szereti a krokodilokat?

~ Igen.

- Rákérdezek: … ?

3.

- Fiú?

~ Nem.

- A toronyban lakik?

~ Igen.

- Fiatalabb az évfolyamtársainál?

~ Igen.

- Van valamilyen különleges képessége?

~ Igen.

- Idén végez?

~ Igen.

- Rákérdezek: … ?

A végére pedig hagytunk nektek két képet. A két diák arca sajnos elmosódott valahogyan, így nem lehet rendesen kivenni, kik szerepelnek a fotókon. Nevezzétek meg a két homályos háztársatokat - vagy ha épp ti magatok vagytok az alanyok, akkor önmagatokat! :)

A megoldásaitokat most is bagolypostán várjuk, február 1., éjfélig!

Kellemes töltögetést!

Eridonos hétköznapok, II. forduló

Kedves Főnixek!

Öröm volt látni, hogy milyen sokan beküldtétek az első forduló megoldásait, szorgos kis népség vagytok, ennek nagyon örülünk. :) Most eláruljuk, hogy mik voltak az első forduló megoldásai, hogy az is megtudhassa, aki nem töltötte ki.

Párosítás:
1-E: Ginnie Marrywather és Csibe/Pisti
2-D: Kevin F. Rohr és Tóni
3-B: Kávássy A. Henrietta és Alma
4-A: Szentesi Alíz Zsófia és Nara
5-C: Mark R. X. Averay és Ayame

Mindenki sikeresen rábukkant Obszidiánra, aki a Kuktasarok egyik alsó szekrényébe lett valahogy becsukva. De most már újra köztetek mászkál, mivel sikeresen megtaláltátok!

Pontállások az I. forduló után:

Elena Rose: 15 pont
Gyarmathi M. Ádám: 15 pont
Váradi Fanni: 15 pont
Végardó Erik: 15 pont
Bánkúti Izabella: 15 pont
Kolf Krisztián: 15 pont
Ashley V. Stanwood: 15 pont
Gareth S. Nightingale: 13 pont
Gwen L. K. Jones: 13 pont

Még mindenki versenyben van, tekintve, hogy a mostani kvíz egy kicsit nehezebbre sikerült, mint számítottuk. Szóval nem kell csüggedni, élre lehet kerülni, illetve ugyanígy lejjebb is lehet csúszni.

És most a II. fordulóról: bár a halloweeni időszaknak már vége szakadt, az Eridonosoknak nagyrészt van egy olyan tulajdonságuk, hogy eléggé vásottak. És meglehetősen szeretik az édességet. Sokukat le lehet kenyerezni egy kis csokoládéval, hogy ne csináljanak galibát. (Nagyon ronda általánosítás, de igen, van, aki ilyen. :D) Ez a forduló így viselhetné a "Csokit vagy csalunk!" fedőnevet, mert főleg az édességekről fog szólni - egy kis csíntevéssel megspékelve. Kezdjünk is neki!

Alant olvashattok egy varázscsoki receptet, amely hozzávalóinak betűi néhol összekuszálódtak. Rakjatok rendet a betűk között, hogy ismét elkészíthető legyen a recept!

• Cukor
• Kakaóvaj
• itsnUroknije
• amzaósKsaka
• aáVrabbsz

Kreatív feladat következik! Ebben az esetben sajnos nem sikerült a csokoládéval való lekenyerezésed, így végrehajtod a tervezett tréfádat. Dolgod a következő: az alábbi két, iskolai helyszínhez találj ki egy oda illő csínyt! Ilyesmire gondolok, hogy a medencéhez ideális lenne például a törölköző meghintése viszketőporral...

• Tanulószoba
• Erőnlét terme

Most is kaptok tőlünk ajándékba egy kvízt, ami most az édességek körül forog. Figyeljetek oda, mert némelyikhez 2-3 adatot is találhattok! Tipp: nem feltétlenül csak magyar oldalakon kell kutatgatni a helyes megoldások után. :)

1. Hány kilót nyom a világ legnagyobb szaloncukra?

2. Mekkora a világ legnagyobb csokiszelete, és mikor készítették el (év, hónap!)?


3. Fontban számolva mennyiért kelt el a világ legdrágább csokitojása?


4. Mekkora a Föld legnagyobb csokoládé szobra?


5. Hol készítették el a világ legnagyobb csokinyusziját?


6. Milyen hosszú a Magyarországon elkészített leghosszabb rétes?


7. Mi a fehér csokoládé 3 alapvető hozzávalója?


8. Kik "találták fel" a forrócsokit?


9. Sorolj fel 3, világszerte ismert magyar édességet!


10. Sorolj fel 5 csokoládéfajtát, amit Gombóc Artúr szeret! :-)

A megoldásokat ezúttal is bagolypostán várjuk, január 22. éjfélig!

Mindenkinek kellemes töltögetést!

Nagyon hideg van... Vagy mégsem?

"Ebben az időben csak a jegesmedvék élnek túl...!" vagy "Még a bennem levő víz is megfagyott!" Ismerős mondatok, nem igaz? A legtöbb ember még a vastag ruházata alatt is vacog, ha megtalálják őt a súlyos mínuszok, míg a kevés kivétel egy vastagabb pulcsiban és egy kabátban is eléldegél egész télen. A világ népei vajon hogy állnak a különböző hőmérsékletekhez? A következő mókás kis összeállításból megtudhatjátok!

+ 25 °C: A görögök felveszik a pulóverüket. (Ha megtalálják)
+ 20°C: A jamaicaiak bekapcsolják a fűtést. (Persze, ha van nekik)
+ 15°C: Az amerikaiak reszketnek a hidegtől, az oroszok a kiskertben uborkát ültetnek.
+ 5°C: Leheletünk már látszik. Az olasz autók felmondják a szolgálatot.
0°C: Amerikában megfagy a víz, Oroszországban csak sűrűbb lesz.
- 5°C: A francia autók felmondják a szolgálatot.
- 10°C: A macska ragaszkodik hozzá, hogy veled aludjon az ágyban. A norvégok előveszik a pulóvert.
- 15°C: Oslóban bekapcsolják a fűtést, az oroszok a szezon végén utoljára utaznak ki a dácsába.
- 20°C: Az amerikai autók nem indulnak el.
- 25°C: A német autókat nem lehet elindítani, a jamaicaiak kihaltak.
- 30°C: A hatóságok napirendre tűzik az otthontalanok kérdését, a macska a pizsamádban alszik.
- 35°C: Túl hideg van ahhoz, hogy gondolkozz. A japán autókat sem lehet elindítani.
- 40°C: A svéd autók is felmondják a szolgálatot.
- 45°C: Európában már nem működik a közlekedés, az oroszok még az utcán fagylaltoznak.
- 50°C: Vannak még görögök?
- 55°C: A szempillák megfagynak két pillantás között. Alaszkában a fürdőszobák kis ablakát fürdéskor behajtják.
- 60°C: A jegesmedvék délebbre vonulnak.
- 70°C: A pokol is befagyott.
- 75°C: A finnek menekítik a Mikulást Lappföldről, az oroszok felveszik a füles sapkájukat.
- 80°C: Az oroszok nem veszik le a kesztyűjüket még a vodka pohárba töltésekor sem.
- 115°C: Az alkohol megfagy. Az oroszok irtó dühösek.


Kellemes téli időszakot mindenkinek! :D

Eridonos hétköznapok, I. forduló

Kedves főnixek!

Így a tanév derekán szeretnénk nektek egy belső pályázattal kedveskedni, amely az "Eridonos hétköznapok" fedőnevet viseli. A kis agytornánk előreláthatóan 4 fordulós lesz. Becsszó nem nehéz, és még pontokat is kaphattok érte, ha bekülditek, fordulónként 15-öt. A végén az a három ember, aki a legtöbb pontot szedte össze a fordulók során, plusz 30-25-20 pont jutalomban részesül. Csatlakozni természetesen bármikor lehet a játékba, de minél később kapcsolódik be valaki, annál kisebb az esélye a győzelemre. Kezdjük tehát! ;)

Az első forduló az állatok körül forog, legfőképpen a házbéli állatok körül. Néhány állatka elkóborolt a gazdájától, és most nem találják egymást. Párosítsd össze a megfelelő számot a hozzátartozó betűvel, hogy a kiskedvenc és tulajdonosa újra együtt lehessen. Megoldásod csak úgy érvényes, ha feltünteted a gazda és a háziállat nevét is a párosításod mellett!

Ajaj, Obszidián elveszett! A nemrég elhunyt Maróti professzor búcsúlevelében a házunknak ajándékozta kedvencét, aki azóta is a tornyon belül éldegél. Szinte mindig a megszokott helyén, a klubhelyiségben található, de már jó ideje nem látták. Segíts megkeresni! Ha helyesen töltöd ki az alábbi kvízt, akkor egy Eridonon belüli helyiség betűi fognak kijönni a megoldások betűjeleiből, melyből kiderül, hol bujkál a kutyus.

Ki alapította az Eridont?
K. Aranyvértes András
H. Rácz Ramóna
M. Aranyvértes György

Melyik jellemző leginkább az Eridonos diákra?
Á. befelé forduló
U. a jelenben él, életvidám
L. realista, céltudatos

Az Eridon első házvezetője:
Z. William S. Livingstone
G. Valerin Hellabrith
K. Dycedarg Til Alexandros XVII

Legtovább állt a ház élén:
V. Angelinne Vinnin
L. Valerin Hellabrith
T. Kahlil L. Rochard

Leghosszabb ideig volt egyhuzamban prefektus:
I. Melissa Mao
A. Ginnie Marrywather
E. Lenna Goldberg

A „legnagyobb” Eridonos:
T. Ginnie Marrywather
K. Gabrielle Campo
S. Kevin F. Rohr

Kire ismersz rá a leírás alapján? Volt Eridonos diák, lételeme a seprű és a kviddics, boltot üzemeltet Bogolyfalván.
E. Roran Vanrir
É. Bukovics Henrietta
A. Vikohino Thaihasy

Kire ismersz rá a leírás alapján? Volt prefektus, legeridonosabb diák, kviddicscsapattag. Jelenleg a nyulával és a kutyájával tengeti mindennapjait.
R. Leonie Rohr
L. Caius Randy Woodrow
Ő. Keith Coltrane

Mit tanított egykori házvezető-helyettesünk, Szendrődy-Nagy Áron?
T. Gyógynövénytant
O. Fotográfiát
I. Bűbájtant

Hogy hívták a házszellemünket Orovecz Teodor előtt?
K. Shirley Staff
I. Aranyvértes András
R. Borbás Tamás

A megoldásokat bagolypostán várom, 2015. január 11. éjfélig! A kvíz esetében elég, ha csak a kapott helyiség nevét írjátok bele a leveletekbe.

Mindenkinek kellemes töltögetést kívánunk!

Három karácsonyi kütyü, ami még jól jöhet

Nehéz a karácsonyi készülődés, főleg mikor az ember rájön, mennyi ismerőse van, akinek ajándékot kellenek, illene adnia. Az alábbi tárgyak, amik vagy léteznek vagy nem (bár nagy részükre találtunk tényleges bizonyítékot), segíthetnek a feladatokban. Nem biztos, hogy csökkentik a tennivalók listáját, de megkönnyítik azok elvégzését.

(Ha bárkinek van tudomása ezekről a tárgyakról, esetleg van vagy látott eladót, feltétlenül értesítsen bennünket. - a szerk.)

24... 23... 22... 

Már csak 22 nap és itt a karácsony! Vagy mégsem? Hogyan számoljuk vissza az időt, ha elveszünk a sok látnivalóban a karácsonyi vásárban, tennivalóban az ünnep között és az adventi kalendárium csokidarabkáját is már megettük mind? A válasz nem más, mint órával. 

Haha, nagyon vicces, mondaná a szkeptikus a fejemben, és talán a tiétekben is megszólalt. Órával mérni a karácsonyt, amikor ott a naptár? Igen ám, de ez nem akármilyen óra. Figyelmeztet, mit mikor érdemes elkezdeni, és ha elfelejtettél valamit, addig zargat, amíg meg nem csinálod, nehogy lekéss akármiről is. Az ajándékozásról, a fadíszítésről, az adventi koszorú gyertyájának meggyújtásáról. Jól jöhet egy szétszórt főnixnek eme kaotikus időkben.



Ez a doboz nagyon ritka tárgy. Pedig kifejezetten jól jönne a karácsonyi készülődésben. Ha nem tudsz mit adni valakinek, vagy egyszerűen csak szeretnéd meglepni anyukádat, testvéredet, barátnődet barátodat egy apró ajándékkal, de nem akarsz valami unalmas és sztereotip dolgot adni neki, akkor ez az, amire szükséged van. A doboz ugyanis segít megválaszolni ezt a kérdést.

A dobozt fogva csak a személyre és a vele töltött időre kell gondolnod, és az már tudja is, mi lenne a legjobb ajándék a számára. Ha ez után kinyitod a fedelét, akkor látni fogod a dobozban annak a valaminek a képét. De nem mond meg mindent, hisz az ajándék jelenés formájában tűnik elő, és bizony a színét és a részleteit neked kell kitalálnod. Addig láthatod a meglepetést, amíg az illetőre gondolsz, utána a kép köddé válik. Olykor pedig akár élőlényeket is adhat a doboz, ilyenkor egy nyuszi vagy egy fürgébb kiskutya akár jól megijeszthet, mikor kiugrik belőle, amint felnyitod a fedelét.

Viszont mindezek után akadhat még egy nagy akadály, ami talán inkább a fiúkat érinti. (Köztudott ugyanis, hogy a lányoknak jobb a kézügyességük és jobban szeretnek ilyesmivel bíbelődni.) A csomagolás. A forrás nem megerősített, de azért érdemes megemlíteni ezt az "apróságot" (értsd: hallottam az ágyszomszéd beszélgetését a barátnőjével, aki elmondta, hogy az otthoni fodrásza mesélte, hogy találkozott olyan emberrel akinek a rokona látott már ilyet).

Szóval a forrás szerint létezik olyan asztal, amire ha ráteszed a hozzávalókat és a tárgyat, becsomagolja magától az ajándékot szépen, ízlésesen. Persze neked kell kiválasztanod, milyen színű, milyen anyagú legyen a papír, milyen széles legyen a szalag (bár elvileg az asztal a szent cél érdekében képes megváltoztatni a színét és formáját is a papíroknak).

SzA