Itt az ősz – igyunk teát!

A tea, mint az egyik legismertebb ital, már hosszú évszázadok óta része az emberek életének szerte a világon. Különböző fajtáit sokféle módon felhasználják nem csak a hétköznapokban, hanem a gyógyításban vagy diétáknál egyaránt.

Teacserjét elsősorban a Távol-Keleten termesztenek (pl. Kína, Srí Lanka, Tajvan), de Ausztrália és Kenya is jelentős exportőr. Maga a teaital a teacserje leveléből készül, amelyet, miután leszedtek a növényről az ültetvényeken, különféle előkészítési eljárásoknak vetnek alá. Ezek történhetnek hagyományos, tehát kézi módon, vagy gépileg. A kézi módszer a jó minőségű tealevelek feldolgozására szolgál, míg a gépi módszer a gyengébb minőségű levelekhez használatos (ezekből általában filterek készülnek).

A teát a levelek leszedésének időpontja és a kezelés fajtája alapján osztályozzák. Megkülönböztethetünk tiszta teákat és teakeverékeket, így míg egyes teákban csak a levelek találhatók, addig másokban egyéb hozzáadott növényi részek vagy fűszerek is (pl. gyümölcsös teák vagy jázminos tea). Teának nevezzük továbbá azokat a forrázott növényi alapanyagokból készült italokat is, amelyek valójában nem tartalmazzák a teacserje levelét (pl. csipkebogyótea). A számtalan teafajta közül most a fekete, a zöld és a fehér teát emeljük ki.

A fekete tea a zöld tealevelek hőkezelésével (fermentálás) készül. Leforrázva – nevével ellentétben – nem fekete színű, hanem sötétsárgás árnyalatú. Íze erős, aromája szinte minden kortynál másnak érződik. Fogyasztása élénkíti a vérkeringést (koffein), illetve a benne található antioxidánsok hatására csökkenti a szívbetegségek és a rák kialakulásának kockázatát. Fogbetegségek megelőzésére is hasznos, de hátránya, hogy elszínezi a fogakat. Speciális fajtája az Earl Grey, ami különböző fekete teák keveréke.

A zöld tea leveleit a fekete teával ellentétben nem fermentálják. A szüret után gőzölik és melegítik a növényt, így az erjedési folyamatok leállnak. Főzete világos színű, íze lényegesen enyhébb a fekete teáénál. Gyógyhatása közismert, erősíti az immunrendszert, és a fekete teához hasonlóan szintén segít megelőzni a rákot. Fogyasztásának állítólag nincs semmiféle káros vagy kedvezőtlen hatása. A zöld tea közismert a japán teaszertartás kapcsán. A legfontosabb termelő országok Kína és Japán.

A fehér tea a legkiválóbb minőségű. Nem levelekből, hanem a cserje bimbójából készül, amit ma is kézzel gyűjtenek be. Különlegessége miatt régen csak a császárok fogyaszthatták. Főzete világos színű, íze kellemes, hűsítő. Ennek a teának a legjobb az élettani hatása, antioxidáns-tartalma a kétszerese a zöld teáénak, és csökkenti a vérnyomást. Kevés koffeint tartalmaz, és gazdag nyomelemekben.

A teaivás sok kultúrában társasági esemény, a japánok mellett gondoljunk csak az angolokra. Van, ahol különféle módon ízesí-tik a teát, és van, ahol a maga természetességében élvezik. Az angolok tejjel isszák, az Amerikában elterjedt a jeges tea, míg itthon többnyire cukorral és citrommal fogyasztjuk. Mindegy, hogy melyik hagyománynak hódolunk, a tea kedvező hatásai letagadhatatlanok – igyunk hát sok teát!

Szerkesztőségi kérdés: Nektek milyen a kedvenc teátok? :) A válaszokat várjuk bagolyban! :)

Egy hét a tengeri vidráknak

Szeptember utolsó hetét a világ számos táján a tengeri vidráknak szentelik, hogy felhívják az emberek figyelmét a tengerekben betöltött fontos szerepükre. Minden éven állatkertek, oceanáriumok, múzeumok, tengerbiológiai intézetek, filmesek, kutatók, oktatók kapcsolódnak be olyan programokba, amelyek ezeket az állatokat és a védelmükkel kapcsolatos témákat mutatják be. Ehhez szeretnénk mi is egy kicsit hozzájárulni :)

A tengeri vidrák a világ legkisebb tengeri emlősei - azonban a legnagyobb menyétféle ragadozók. Ezek a mókás állatok nem egy leg-et tudhatnak magukénak, lássunk ezek közül néhányat:

10. A tengeri vidra képes leélni úgy az életét, hogy sosem mászik ki a szárazföldre. Akár 60 méter mélyre is merülhet, a tengerfenéken vadászik, míg a felszínen - többnyire hátán lebegve - tisztálkodik, gondozza kicsinyeit, alszik és éli társas életét.

9. Szó szerint a legszőrösebb állat ezen a földtekén - bőrének egyetlen négyzethüvelykjén egymillió szőrszál van. Bundája annyira sűrű, hogy egyáltalán nincs szüksége zsírrétegre, hogy melegen tartsa magát.
8. Ezek a vidrák az állatvilág azon kevés fajához tartoznak, amelyek képesek eszközöket használni. Háton úszva, hasukon követ egyensúlyoznak és üllőként használják azt, hogy kemény héjú, ám ízletes zsákmányukhoz hozzájuthassanak (pl. kagylók, tengeri sünök).

7. A tengeri vidra az egyetlen tengeri emlős, ami képes a vízfenéken heverő köveket megmozgatni, valamint szintén az egyetlen, aki szája helyett mellső mancsaival kapja el zsákmányát.

6. Naponta testsúlyának 25-40%-ával megegyező tömegű ételt fogyaszt, több mint 100 különféle fajra vadászva.

5. Kínosan ügyel bundája tisztaságára - bármilyen szennyezés nehezíti a levegőbuborékok megtapadását a szőrszálak közt, amik izolálják, ami pedig létfontosságú számára. Ezért ideje jelentős százalékát azzal töltik, hogy tisztogatják a bundájukat és levegőt fújkálnak bele.

4. A vidrák társas állatok, sosem távolodnak el túl messzire. Gyakran alkotnak "tutajokat" - általában csak nőstények vagy csak hímek csoportjai - melyekben 10 vagy akár 1000 állat is együtt úszik, pihen, táplálkozik.

 3. Valaha 300 000-re becsülték állományukat és értékes szőrméjük miatt intenzíven vadászták őket, így számaik nagyon megcsappantak. Nemzetközi vadászati tilalmat vezettek be, ami segített megállítani a fogyatkozásukat, azonban mind a mai napig veszélyeztetett fajnak számítanak.

2. Hogy ne sodródjanak el egymástól alvás közben, egymás pracliját fogják.

1. Akár a jegesmedvék az Arktiszon, a vidrák a tengeri ökoszisztéma kulcsfontosságú faja - azzal, hogy tengeri sünökkel táplálkoznak, hozzájárulnak a kelperdők (ez egy hosszú algafajta) fennmaradásához, amik számos más fajnak - halaknak, apró, helyhez kötött lényeknek - adnak otthont. Ha a vidrák eltűnnének, a tengeri sünök teljesen lelegelnék az algát. Egyébként pont ezeket az algákat használják ágyként szőrös barátaink - derekuk köré csavarják a leveleket, hogy a tengeri áramlatok ne sodorják el őket.

Fall out boy - The Phoenix

Egy kis zene mára, ami felpörgethet titeket így a hét közepén! :) Jó szórakozást! :)

A studyblr jelenség

Először is gratulálni szeretnénk minden évfolyamlépő diáknak, hogy sikeresen vették a vizsgaidőszak akadályait, akinek pedig most nem sikerült, az se csüggedjen, jövőre biztosan jobban fog menni! :D

Most pedig következzen a cikk, ami talán segítséget nyújthat nektek egy kicsit a tanulós hétköznapokban! :)

A studyblr jelenség

Tudjátok mi az a Tumblr? Nyilván, hiszen nagyon sokan használjuk képek keresésére, megosztásokra, de azok kedvéért, akik mégsem tudnák, álljon itt egy rövid leírás:

A Tumblr mikroblogok létrehozására való felület, ahol a felhasználók szövegeket, képeket, videókat posztolhatnak és követhetik egymás blogjait. 2007-ben indult, azóta már több milliárd bejegyzés található rajta, amelyeket tagekkel láthatnak el a felhasználók, így könnyítve a keresést a blogok témái között. Nagyon sok közösség alakult ki, nem csak fandomok képviseltetik magukat, hanem különféle hobbik kedvelői, zenei stílusok szerint csoportosuló emberek, de olyanok is, akiknek a tanulás az életük.

Ezzel pedig el is jutottunk a mai témánkhoz, a Studyblrhöz. A szó az angol to study (tanulni) ige és a tumblr kereszteződéséből jött létre, néhol Studblrkét is megjelenik. Azok, akik magukat studyblrnek nevezik tanulással foglalkozó blogokat vezetnek, ahol vezetik a módszereiket, a napi/heti teljesítményüket, megmutatják egymásnak, hogy milyen jegyzeteket készítettek és hasznos tanácsokkal látják el egymást.

Ez miért jó? Pofon egyszerű! Nem csak hogy motiváló, még kreatívvá is teszi a tanulást. A studyblrt vezetők többnyire színes eszközökkel dolgoznak, tollakkal, filcekkel, igyekeznek minél szebb és átláthatóbb jegyzeteket készíteni, határidőnaplót vezetnek, amivel sokat dolgoznak, kidíszítik, és mindennek tetejében egymást is motiválják azzal, hogy megosztják, hogy mennyit haladtak. Mindeközben fotóznak, képszerkesztőket használnak, tehát nem csak az iskolai kő kemény tananyaggal vannak elfoglalva, hanem valódi alkotótevékenységet is végeznek – hasznos formában.

Mi kell ahhoz, hogy te is studyblr lehess?

Elsősorban kitartás, mellette pedig szép füzetek, amiket akár magad is kidíszíthetsz, olyan íróeszközök, amikkel szívesen dolgozol, valami, amivel tudsz fotózni, és természetesen egy blog a Tumblrön, ahová feltöltheted a képeidet. Ne felejts el tagelni, akkor sokkal több követőd lesz!

Mit nyersz vele?

- Egy olyan közösség tagja lehetsz, akik egész világon át öntenek az emberbe erőt, ha már megcsömörlött a tanulástól
- Kreatívan töltöd ez az időt, és ha nem unatkozol, akkor a tanulás is jobban fog menni
- Rengeteg tippet találhatsz, minimális angoltudással már tudsz kommunikálni a többiekkel, de magyarok is vannak fent az oldalon, csak keresni kell : )
- Sok-sok dicséretet! A studyblr közösség tagjai szívesen dicsérik meg egymás képeit, munkáit, úgyhogy az önbizalmadnak is jót fog tenni

Ha már sok a suli és úgy érzitek, hogy nincs időtök mindenre, csak kínlódás a tanulás, akkor mindenképp próbáljátok ki, veszteni nem lehet vele! : )

Csak ügyesen!

Interjú Bánkúti Izabellával

Bántúti Izabella, ismertebb nevén Izzi az Eridon egyik házhűen derűs és tűzrőlpattant tagja – a volt prefektus kisasszony hatalmas dinnyerajongó, így egy dinnyefagyit is kínáló cukrászdába invitáltam, hogy kifaggassam újdonsült erejéről. Nem épp mindennapi, hogy az ember elemi mágus legyen, eddig pedig nem is nagyon volt lehetőségem ilyen tanonccal beszélgetni, így nem kicsit voltam kíváncsi, amikor beléptem. A hölgy első pillantásra teljesen normálisnak és roppant rokonszenvesnek tűnt – ha eltekintünk örökös fészkelődésétől és attól, ahogy az ujjait tördelte időnként.



- Az első kérdésem az, hogy milyen volt először szembesülni az új erővel? Mennyire sikerült megbarátkozni vele?
- Féltem, rettegtem és még jobban megijedtem. De tényleg, csak úgy jött huss és puff, a szívbajt hozva rám. A legrosszabb, hogy azt mondták, ki se lehet kapcsolni, de elvileg nem bánt, meg jó dolog is. De én iszonyúan féltem, hogy mi lesz, ha fogom a kedvenc dinnyés fagyimat és a tűz miatt elolvad a tölcsér meg szenessé ég. *Kétségbeesett tekintet.* El tudod ezt képzelni, milyen rossz? Nem nyugodtam meg így egy tanév távlatából, de azt hiszem, annyira már nem tragikusan élem meg, sőt, látok benne néha jót is és lehetőséget, de azért még kicsit megrémiszt. Még mindig nem tudom, örülök-e neki vagy sem.

- Huss és puff? *avagy hogyan mutatkozott meg az erőd?* Tényleg ennyire vészes a helyzet? Üljek távolabb?
- Suhantam át a nappalin, itt a huss, mert... mert. Anyuék sose szoktak veszekedni, de megtörtént, miattam meg még rám is kiabáltak. Szóval otthon voltam, el akartam szaladni és láttam, hogy a tengericucum valaki kiengedte a hordozójából, én meg megijedtem, hogy besétál a kandallóba. Meg akartam őt menteni, de elbotlottam a szőnyegben és puff!, a kandallóban végeztem, ami tekintve, hogy még a téli időszakban jártunk, be volt gyújtva. Aztán puff! Majd kivettek onnan minden bibi és seb nélkül, aztán meg nagyon sírtam és hadonásztam és meggyulladt a kanapé. De ez a vége már elég... homályos.
Nem bántok senkit, becsszó.  Sosem akartam, csak azt se tudtam, honnan jött elő, meg mikor. Bár azért mintha a kezdettől fogva éreztem volna, mikor ki akart törni. Most nem olyan. Ha elég ügyes leszek, már nem csak magamra, de másra se leszek lassan veszélyes, azt hiszem ez az aggodalmam picit túlcsúszott egy határon utólag nézve. *nevetgél* De jobb félni, mint megijedni, nem?



- Mit mondott neked Merkovszky professzor? Hogy reagáltak a szüleid, a környezeted?
- Hogy hallotta, történt egy kis felfordulás. De aztán beszélgettünk, ő eléggé pozitívan állt hozzá, próbált segíteni és felvilágosítani, mi történik. Anyuék nálam sokkal jobban (mondjuk nálam mindenki...), azt tudnám mondani, hogy büszkék rám, nem furának, hanem különlegesnek tartanak. Az elején nagyon tartottam mások reakciójától, de most már biztosan tudom azt mondani, hogy még a barátaim is örülnek neki, mármint biztatnak és velem együtt szurkolnak a haladásomért. Elfogadták, nálam hamarabb és jobban. Sőt, van akitől már azt is hallottam mennyire menő ez az egész.

- Mihez kezdesz ezzel az új "turbóval"?
- Az elején meg akartam tőle szabadulni, de tényleg. Nem értettem miért, hogyan, miért pont a tűz. Aztán próbálkoztam - megszokni, elfogadni, kezelni. Nehéz ám! Szóval volt és van dolgom vele bőven, mielőtt bármit kezdhetnék vele. Meséltek sok szép dolgot, mit lehetne, mire lehetek vele képes. Kicsit még mindig motoszkál bennem az érzés, hogy talán nélküle egyszerűbb lenne, ahogy maradéktalanul a félelmem se távozott, de ahogy mondtam is, elkezdtem barátkozni vele és már magamtól is belevetem magma egy-egy feladatba, nem csak kényszerrel.



- Akkor szerencsére támogatás van  Mit gondolsz, meg fogja változtatni az erőd azt, ahogy az emberek rád tekintenek, viselkednek veled szemben?  Melyik lehetőségek tetszettek a legjobban? Befolyásolja a pályaválasztásodat, vagy még nem gondolkoztál ilyesmin?
- Igen, legalább rajtuk nem látom a félelmet, amit még érzek. Tartok tőle, hogy esetleg valaki megijed az erőmtől és majd nem barátkozik velem, viszont ismerek az iskolában mást, akinek már korábban kijött az ereje és őt nagyon menőnek tartják ezért. Szóval bármi lehet, kíváncsi vagyok rám hogy néznek majd.
Nagyon szeretem a fényeket, a fényjátékokat kiskorom óta és a tanárunk már jelezte, hogy valami színes tűzfélét is tudnak a már nagyon ügyesek csinálni. Azt picit várom már, hogy láthassam. Szerinte meg is fogom tanulni, de én ennyire nem rohannék előre. Pályaválasztás? Fogalmam sincs, kellene már ezen gondolkodni? *döbbenten pislog* Úúú! Kééépzeld, mikor volt a nagy nyaralásunk, a szigeten összefutottam egy kedves nénivel, aki szintén pyromágus. Valahogy úgy bevonzott. És bármennyire tartottam tőle, teljesen elragadta a tekintetem az, amit a tűzzel csinált és tanított is nekem valamit, na az nagyon megtetszett és azt hiszem azon a ponton kerültem először úgy a tűz közelébe, hogy félelem helyett örömöt éreztem. De még nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek! *kétségbeesett fej* Azértazértazért... ha majd megtanultam valamit, ami nem veszélyes, meg szép, megmutatom ám szívesen!

- Vannak, akik már kicsi koruk óta tudják, hogy mik szeretnének lenni, ezért kíváncsiskodtam. Milyenek egyébként az idősebb tanoncok, közösen tanultok vagy mindenki egyedül? És rendben, alig várom.
- Igazából még mindenkivel nem hozott össze a sors, de például van a házban a prefektus lány, aki a szobatársam is, Ashley, igaz, ő nem a tűzzel játszik, de már nagyon ügyes, képzett. Eleinte ő gyakorolgatott velem. Igazából azt mondták és ezt is látom én, hogy itt mindenki mindenkinek segít a haladásban. Az biztos, hogy nagyon tartalmas évem volt, dolgozhattam együtt olyannal, akinek két eleme is van! Az nagyon duuuurva! Nem csak ez a veszélyes, de még jön mellé egy másik is! Szerintem én már beleőszültem volna, viszont sokat lehet tőle és minden másik embertől tanulni, gondolom. Az egyik lány megtanított fonni. Az egyik fiú meg megmutatta, hogy kell homokvárat építeni. *avagy Izabella pontos feladatértelmezése és válasza*

- Mit gondolsz, hogyan fogod használni az erődet? Inkább titkolod majd és csak szükség esetén, vagy hozzászoktatod az embereket, hogy ez is részed és nincs tőle félnivalójuk?
- Igazából nem tudom. Mármint a magam részéről inkább nem ezzel kezdem a bemutatkozást, hiszen ha én félni tudok, biztos van így más is ezzel, és mi van ha megijesztem? Ettől viszont, ha csak egy kicsit is vagyok vele tisztában, de tudom, hogy a részem, velem jár, így eszerint kellene élni és cselekedni. Gondolom így lenne helyes.



- Egy bemutatkozás ritkán igényel bárminemű mágiát. Inkább olyan hétköznapi apróságokra gondoltam, amik egyaránt megoldhatóak mugli módra vagy rendes mágiával és elementárral is, de azt hiszem, értem a válaszodat.
- Igen, valahogy még nem tudom elképzelni a mindennapjaimban, de nem látom a jövőt. Egyelőre azt gondolom, hogy nem beszélek róla olyan nagy hévvel, hacsak nem kérdeznek.

-Szerinted miért pont a tűz? Ha szabadon választhatnál elemet, akkor is ez lenne a tied?
Én is ezt kérdeztem. Mármint a szó legszorosabb értelmében az egyik első miért volt, amire feleletet kerestem. Sosem állt hozzám közel, vagyis de, rémisztett és pánikba ejtett a közelsége, mégis azt mondták, illik hozzám. Nem tudom, az egyetlen dolog, amit láttam az elemben is és magamban is, az a vadság, vagyis anyu mindig azt mondja, ha elszabadulok, pusztító vagyok, mint a tűz.
Sosem kívántam hasonló nagy dolgot, de ha kellene... hááát. Azt hiszem, eleinte a földmágusra szavaztam volna. Nekik sok dinnye adatik meg! De tévedtem, azt hiszem. Szerintem a jó elem talált meg, csak… még nem jött el a mi időnk.

- Milyen reményekkel vagy elhatározásokkal futottál neki az évnek és mi lett ezekkel?
- Hűű… reméltem, hogy nő a hajam még vagy 20 centit, sok dinnyét ehetek a nyáron, sikerülnek majd a végén a vizsgák, anyu nem less mérges, amiért összetörtem egy vázát és még mindig nem szóltam, hogy Merki bácsi megérti a félelmem… *hosszú listaszerű felsorolás* De hogy mit is szeretem volna? Nem tudom. Azt hiszem, ügyes lenni és megmutatni, hogy tudok, ha akarok, akár elemi mágusként is. Hát a hajam nem nőtt meg. Ez nagyon szomorú, de dinnyeevésben rekordot döntöttem! És még biztos Radúz bácsit is meglátogatom!  *Vigyorog nagyon örömködve.* De azt hiszem, büszke lehetek arra, hogy igyekszem, minden téren. Remélem, hogy ez a cél lebeghet ezentúl is előttem: megfelelni magamnak, vagyis hogy én elég ügyesnek mondhassam magam őszintén. Csak ehhez még kérek egy kis időt. Nagyon hosszú időre nem tudok tervezni. Ki tudja mi lesz holnap? Lehet, meggondolom magam!


Azt hiszem, Eridonoshoz méltó lezárás ez a legtüzesebb Főnixtől

Interjú két csapattaggal

Az ez évi kviddics szezonban először a Rellon ellen a csapatunk, 110-200-ra győzött, a Levita ellen pedig 70-220-ra. Szerény véleményem szerint a második meccs nagyon szépen kivitelezett, ügyes meccset láthattunk. Viszont most két olyan csapattaggal készített interjút, olvashattok, akik nem játszottak a Levita elleni mérkőzésben. Többek között a csapatmunkáról, az első meccseikről, edzésekről.

Vér Lanetta

Hogy gondolod, hogy teljesítettél az évben, mint hajtó?

Nos, úgy vélem rengeteget bénáztam, mint hajtó. Első meccsemen mondjuk kétszer is hagytam, hogy labdát raboljanak tőlem. Azonban szerencsére a csapatom megértő volt, és nem haragudnak rám, így, habár az első év nem sikerült valami fényesre, a következőkben próbálok fejlődni, hogy egyre ügyesebb legyek, és a hátrányt - amit a csapatomnak okozok - előnnyé kovácsoljam.

Milyen érzés volt részt venni az első meccseden?

Semmihez sem fogható. Amikor kiálltam, és megláttam a tömeget, majd a csapatomat, egyszerre fogott el az öröm és az izgalom. Csodálatos érzés volt. Persze ez a játék során átalakult koncentrációvá, nemsokára fellazultam és ismét kaptam levegőt. Azonban az első percek még rengeteg éven át fog kedves emlékként a fejemben ücsörögni. Legalábbis nagyon remélem, hogy soha nem leszek annyira szenilis, hogy elfeledjem.

Hát, azt én sem hiszem.  Milyen volt az első kapura dobás?

Mint egy lassított felvétel. Ahogy elrepült a labda, ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben, mint üvöltött, és mind mást mondott. A  szívem a torkomban dobogott, és isten rá a tanúm, hogy azt hittem az utolsó pillanatig, ki fogják védeni a próbálkozásomat. Azonban a kvaff könnyűszerrel átrepült a karikán, én pedig legszívesebben sikítani és ugrálni akartam volna, mint egy ötéves kislány, ha megkapja karácsonyra azt a babát, amit kinézett a kirakatban.

Milyen a csapatmunka? Milyenek az edzések? Mi az, amiben a legjobbak vagytok szerinted? Végül is, megnyertétek a házkupát.

  A csapat szerintem lassan kezd összekovácsolódni a közösen megnyert meccsek alatt. Amikor én játszottam a pályán, még külön cselt is kifundáltunk, a labda megszerzése érdekében, és rengetegszer játszottunk összhangban.
 Az edzések? Sajnos időszűke miatt eddig egyre se tudtam benézni, természetesen tervezem, csak valahogy mindig közbejött valami. Eddig csupán Erikkel edzettem, de az egy igazán kellemes délután volt, ahol rengeteg dolgot tanultam meg és sajátítottam el.
 Az pedig, hogy miben vagyunk a legjobbak, szerintem a legnehezebb kérdés. Ha csak erről a két meccsről kell beszélni, akkor azt mondanám a cikeszfogásban, mert mindkét meccsen sikeresen elkaptuk az arany golyóbist.

Köszönöm az interjút!

Gwen L. Blake

Milyen volt az első meccsed? Milyen érzések keringtek benned, mikor először ütöttél gurkóba?

Már az első meccsem is izgalmas colt, bár az Ginnie irányítása alatt ment, azt hiszem. Akkor is nekifeszültünk a másiknak Kowaival, mivel fogóként kezdtem a kviddicses pályafutásom. Kétszer is elhalászta előlem a cikeszt, és gondoltam, ha ez nem megy, akkor megpróbálom a másik hozzám legközelebb álló posztot a terelőséget. Milyen volt először elütni? Nagyon jó volt! Leütheted a másikat a seprűről és nem büntetnek meg érte. Ki ne akarna terelő lenni?

Azért ahhoz erős karizom és jó állóképesség is kell, nem? Javíts ki, ha tévednék. Milyenek az edzések?

Ezekhez még adj egy kis pontosságot is. *nevet* Sok gyakorlással mindent könnyebbé lehet tenni, meg már előtte is sportoltam sokat. Jó hangulatban telnek, mindig vidámak vagyunk, még, ha három kört is kell futni a pálya körül. Akkor a legjobbak, ha mindenki ott van és nem a gyengélkedőn egy meccs után. Ilyenkor várjuk, hogy jobban legyen az az ember és jöhessen vissza hozzánk.

Mi az, amiben szerinted a legjobb a csapat? Végül is, megnyertétek a házkupát.

Mindenben! A posztokon a megfelelő emberek játszanak, az összjáték is megfelelő, a hajtók mindig a társaik mellett vannak. Mi terelők általában megvédjük a csapattársainkat a gurkótalálatoktól, és van olyan eset mikor összejátszunk, cselezünk a csapattal. Az őrzőnk gyors és szinte mindig annál a karikánál van, ahova éppen dobni szeretne az aktuális ember. A fogópárbajok pedig a legjobban. Az idényben Lilla és Fanni a lehetős legjobban szerepeltek, ha nem a gurkóra kellett figyeljek, néha rájuk pillantottam. Bár Lillára jobban figyeltem, mert akkor mindig körülötte repültem.

Végül egy utolsó kérdés. Mennyire szereted a kviddicset? Leélnéd azzal az életed, hogy kviddicsjátékos a hivatásod?

Kiskorom óta játszunk a rokonaimmal és elgondolkoztam, hogy leszerződöm egy csapathoz, akár csereként. Ezt még nem tudom pontosan, máson is gondolkoztam, de hobbi szinten biztos marad a kviddics.

Köszönöm az interjút, Gwen.

RAKD

Február 17-e Random Acts of Kindness Day - avagy a véletlenszerű kedvesség napja, ami arra buzdítja az embereket, hogy csempésszenek több kedvességet saját és mások életébe. A világ sok pontján más-más napokon "ünneplik" (Új-Zélandon például szeptember 1-jén), de az el mindenhol ugyanaz - segíts vagy vidíts fel egy vagy több ismeretlen embert, csak úgy. Nem kell ennek nagy dolognak lennie, csak meg kell ragadni az alkalmat és segíteni, mert másoknak egy számunkra jelentéktelen, apró gesztus is sokat jelenthet. Ennek kapcsán úgy gondoltam, érdekes lenne meginterjúvolni minnél több alanyt, hogy láthassuk, kinek mi a véleménye, milyen történeteket tud mesélni és hogyan kedveskedik, ha épp teheti. Az alábbi kérdéseket tettem fel mindenkinek: 

Mit jelent számodra a kedvesség? Fontosnak tartod-e?
Kikkel vagy kedves (az idegenekkel is, vagy csak az ismerőseidnek, közelebbi barátaidnak tartogatod)?
Mit szeretsz jobban, kedveskedni vagy kedvességet kapni?
Hogyan, mivel kedveskedsz leggyakrabban? Van-e olyan kedvesség, amit régóta szeretnél megtenni/kipróbálni?
Van kedvességgel kapcsolatos meghatározó emléked, élményed?



Doléance Arslí na Fírinne 
Persze, hogy fontosnak tartom! Ha az emberek nem lennének kedvesek, akkor mindenkinek folyton legörbülne a szája, és az nagyon lehangoló lenne. Ha valaki kedves veled, akkor attól jobban érzed magad, ha pedig goromba, akkor szomorú leszel. Még azt is hallottam, hogy néha beverik az orrát annak, aki nem kedves, már csak ezért is kifizetődő barátságosnak lenni a másikkal.
Én mindenkivel kedves vagyok, mert szeretném, ha mindenki mosolyogna.
Kedvesnek lenni szerintem magától értetődő és nem kerül erőfeszítésbe. Nem is gondolok rá, hogy "most éppen kedveskedtem", de ha valaki kedves velem, azt rögtön észreveszem, hiszen az olyan meleg érzés a szívedben. Úgyhogy kedvességet kapni tulajdonképpen jobb. És az, amikor valakinek legörbül a szája, de te felvidítod! Az is jó!
A tejbegrízes és kolbászos muffinok minden helyzetben kiválóan alkalmazhatóak! A levitások legalábbis odavannak érte. Ezen kívül szeretek karkötőket fűzni gyöngyből, és játszani azokkal, akik unatkoznak, vagy akik túl sokat tanultak már.
Egyszer szívesen sütnék egy cica alakú tortát, de nem vagyok valami jó a sütésben sajnos. A muffinoknál is mindig segítenek. És szeretném Tildát meglepni egy olyan könyvvel, aminek igazán örül, de még nem találtam olyat, ami érdekesnek hangzik, és ne lenne meg neki.
Amikor még együtt laktunk Kumagoroval, egyszer elveszítettem, és nem találtam több napon át. Akkor egy rellonos fiú megtalálta nekem, és tiszta koszos volt - mármint Kumagoro -, de megjavította, és az nagyon kedves volt tőle szerintem.

Gryllus Matilda
 - A kedvesség lehet egy mosoly is, vagy egy gesztus, ami jelzi a másik irányában az odafigyelést, törődést, hogy tudja, számíthat rá, megbízhat benne. A kedvesség fontos szerintem, enélkül csak monoton lények lennénk, nem figyelnénk oda egymásra.
 - Általában mindenkivel kedves vagyok, azzal is, aki durva másokkal, mert hiszem, hogy jó oka van rá, ami azonban feloldható, ha elég kitartóan próbálkozunk. Szerintem nem kiérdemelni kell a kedvességet, legfeljebb elveszteni lehet a másik szándékát felé, ha durván elutasítja azt.
 - Kedves lenni, feltétel nélkül. Persze ezt már főleg a szeretteimmel, akkor is, ha nem viszonozzák akkor. De ha tőlük visszakapom, annak még jobban örülök.
 - Könyvet ajándékozok. *nevet* Sokat mosolygok rájuk, meghallgatom őket. Nem tudom, milyen módon adhatnék többet, de megtenném.
 - Van.. de, még nem tudom, mit is érzek ezzel kapcsolatban pontosan.

Wolgast Bellafonte 
A kedvesség egyfajta áldozat, vagy ajándék. Nem feltétlenül fizikai értelemben. Az illedelmesség is a kedvesség egyfajta formája.
Ha kinyitod egy lánynak az ajtót, ha átadod a helyed a kóbor grimbuszon vagy a vonatod, ha valami aprósággal kedveskedsz valakinek, ez mind mind piciny áldozat, kicsi dolgok, melyektől megfosztod magad, mégis melegség tölti el a szíved.  Persze viszonzásul egy hálás mosolyt elvárok ;)
A barátaimmal alapvetően, idegenekkel amennyire az illem kívánja.
A kedveskedés az, ami engem éltet. Természetesen szeretek kedvességet is kapni, de szerintem az lenne az utópia, ha mindenki a másikkal való kedveskedést tűzné ki életcélnak, nem tekintve kort, nemet és rasszt.
Mindig is szerettem volna csak úgy venni ötven szál rózsát, és random hölgyeknek átadni. Szerintem jó móka lenne ^^
2013 március 14. Még mielőtt rájöttem volna, hogy varázsló vagyok.
Aznap hatalmas hóvihar kavarta fel Magyarországot. Kanadában ilyenkor mennek ki grillezni, nálunk apokalipszist emlegettek. Részletek a teljes sztoriból.

-Először az összetartást tapasztaltam meg...-
16:00, buszállomás, Székesfehérvár
"Ünneplőben - értsd: ing, zakó, vékony nadrág, vacak cipellő - álldogáltam a buszpályaudvaron, a busz pedig nem jött. Fél óra múlva, mikor a következő sem jött, de már tekintélyes tömeg gyűlt össze a kocsiállásnál, megindultunk az információhoz. Kiszuszakoltuk az ottaniakból, hogy valószínűleg nem is fognak jönni, sem azok, amikre vártunk, sem az azután lévők. Kupaktanácsot hoztunk létre a Veszprém irányába igyekvőkből. Elhatároztuk, hogy vonattal próbálkozunk tovább. Mint egy expedíciós csoport, láncban haladtunk a szembeszélben, miközben fagyos tűkként érték arcunkat a jégkristályok. Végül teljes létszámmal sikerült megérkezni a vasútállomásra."

-...majd a kedvességet...-
18:35, vonatállomás, Székesfehérvár.
"Átázott ünneplőben jegyet vettem. Tanúja voltam, hogy néhány embernek, akinek nem volt éppen elég pénze a jegyre, segítséget talált. A vonat késett, de legalább jött. Aznap az utolsó.a peronon vártam negyed órát, mire befutott a szerelvény. Egészen addig ismeretlenek beszélgetéseit hallgattam, ahogy ki-ki a maga kis sztoriját meséli el. Öröm volt látni, ahogy az amúgy némán ácsorgó emberek ilyenkor beszélgetnek. A vonaton nem akadt ülőhelyem. Kabinos kocsira szálltam fel, a folyosón ácsorogtam. Kint újra rám fagyott a ruha, most pedig megint olvadni kezdett. Két öreg hölggyel kezdtem el beszélgetni, akikkel még életemben nem találkoztam. Az emberek érdekesek, amikor a szabályok megbomlanak."

-...és végül kettőt együtt, a törődést.-
22:??, Várpalota, abban a tempóban fél órányira az otthonomtól, valamint becslések szerint negyed órányira a fagyhaláltól.
"Mikor eldöntöttem, hogy nem fogok meghalni, felkeltem a földről, hogy megtegyem az utolsó dolgot, amit megpróbálhatok. Ha ez nem jön be, akkor itt a vége. A legközelebbi háthoz botorkáltam, kinyitottam a kaput. Na itt az igazság pillanata, ha az ajtó nincs nyitva, feladom. Megragadtam a kilincset, kinyitottam az ajtót, beléptem, majd becsuktam. Talán öt percig álltam ott a sötétben lihegve, talán többet, mindenesetre a kezemet még mindig nem tudtam mozgatni, a lábam remegett és levegőt sem nagyon kaptam. Álmos voltam, fáradt, egy forró fürdőben elaludni lett volna nekem a mennyország. Amint úgy éreztem, meg tudok szólalni, egy hangos "Helló!" -val tudattam, hogy betörtem. A tévé kikapcsol, kínos csend. Köszöntem még egyszer, mire egy kis öleb veszettül ugatni kezdett rám. Hamarosan követte őt a gazdája, egy pocakos szemüveges úr, mögötte a felesége. Felmutattam a keményre fagyott végtagjaimat. "Nem mozog!" - nyögtem, mire a bácsi beljebb invitált, egészen a fürdőig. Kis diskurzus után jéghideg vizet folyattak a kezemre, ami valósággal égette a bőrömet. Pár másodperc múlva más mozgott is a kis mihaszna. Ezután toltak egy lavórt és egy széket a cserépkályha mellé, leültettek, levettem a jeges ruhákat és olvadni kezdtem.

Brandon Norrey
Nagyonnagyon fontos, de úgy wú de nagyon *-* A kedvesség olyan érzés, mint amikor valaki ad egy nyalást a fagyijából, vagy megsimogathatod a cicáját. :3
Mindenkivel kedves vagyok, a magam bizarr, kissé ijesztő módján... Például Viktort első pillantáskor berántottam a szobámba :3
Kedvességet kapni, bár  amikor én adok, olyan érzés van a gyomromban, mint amikor Ser Karom beköltözik az ölembe.
Talán a háziállataimmal kedveskedek a  legtöbbet, az emberekkel nincs szerencsém, Kivát is lelöktem egy hegyről ._.
Nagyon meghatározó nincs, de dolgozok rajta, nyugi *-*


Nemes L. Izabella
Csak egy nevet tudok az első kérdésre mondani: Vivien. Nem tudom jobban kifejteni. A nővérem nagyon fontos nekem, főleg azok után, ami történt vele.
Általában mindenkivel kedves vagyok, fontosnak tartom az első benyomást, ezért próbálok a legtöbb emberrel, akivel eddig találkoztam, rendesen viselkedni. Persze meglehet, hogy az elkövetkezendő találkozásokkor máshogy fogok viselkedni az illetővel, de ez már egy más kérdés.
Kedveskedni.
Kevés olyan alkalmam van, hogy valakinek kedveskedni tudjak, ez főleg azért lehet, mert nagyon kevés ember áll hozzám annyira közel hozzám.
Minden Viviennel kapcsolatos emlékem ilyen.

Návay L. Viktor
Kedvesség? Mondanám, hogy azt, hogy őszinte vagyok az emberrel, de mindenkivel őszinte vagyok és néha azt kapom vissza, hogy túlságosan is. Nem mindenki értékeli, hogy megmondom az igazat, és sokszor főként azt nem, ahogyan mondom, úgyhogy inkább azt mondanám, akkor vagyok kedves, ha például használom a ritka kegyes hazugságaim valamelyikét, vagy ezerszer átfogalmazok valamit, mielőtt kimondanám. Többnyire ezt persze az ismerőseim érdemlik ki. Pontosabban nem kiérdemelni kell, csak beletelik némi időbe, mire rájövök, mi az, amit az a bizonyos ember a környezetemben megbír és hogyan kell vele kommunikálnom. Persze, tudom, nem csak beszédben nyilvánulhat meg, és alapvetően nem is abban fejezem ki, csak elég nehéz kedves lenni, ha eleve bunkónak tartanak. Ha ez nem gond, hogy kerülnek, mert nem úgy közlök dolgokat, ahogy el tudnák viselni, akkor már sokkal könnyebb dolgom van, és igyekszem is élni a lehetőséggel és kedvesnek lenni. Nem az a célom, hogy minél többen utáljanak, és egyébként is, ez nem cél kérdése. Van, hogy csak spontán megölelek bizonyos embereket, vagy mondjuk teát készítek, kávét, érdeklődöm, esetleg ajándékot adok, mutatok valami különlegeset, szóval elég sokféleképpen mutatkozik ez meg. Ha belegondolok, igazán szeretek kedveskedni, főleg néhány számomra kivételesen fontos embernek, mert annál nincs jobb érzés, amikor láthatom őket igazán szívből mosolyogni. Azt nem tudnám megmondani, mi a leggyakoribb, inkább kedvencem van. Szeretek teát főzni reggelente a páromnak, hogy aztán az Earl Grey illatára ébredjen. Hirtelen nem tudnék olyat mondani, amit régóta szeretnék megtenni, de ezen még alaposabban elgondolkodom majd, azt hiszem.

Rentai Bálint
Nehezen tudnám meghatározni, de talán még az a legtalálóbb ha azt mondom, a kedvesség a másokkal szembeni pozitív magatartás. Jóság. A kedvesség az egészen apró dolgoknál kezdődik és igazán nincs határa. Kedvesség lehet a segítség nyújtás, egy mosoly, egy ajándék. Bármi.
Fontosnak tartom, mert szerintem az embernek szüksége van erre, ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és jó kedvű tudjon lenni. Az alaptermészetünk része, hogy vágyunk rá. Aki azt mondja nem, az hazudik.
Igyekszem mindenkivel kedves lenni. Egy görög szónok mondta, hogy úgy viselkedj másokkal, ahogy te is elvárod, hogy veled is viselkedjenek. Nekem ez egy nagyon szimpatikus bölcsesség, s mivel szeretném, ha velem is mindenki kedves lenne, próbálok én is kedves lenni. Azt nem mondom, hogy mindig sikerül. Vannak emberek, akik mellett kifejezetten nehezemre esik, de szoktam próbálkozni. Az is igaz, hogy a közelebbi barátaimmal kedvesebb vagyok, mint az ismerősökkel vagy a teljesen idegenekkel... és persze biztos, hogy sokszor őszintébb a kedvességem azok iránt, akik fontosak nekem.
Mi a jobb adni vagy kapni? Örök kérdés... Van olyan kedvesség, aminek a viszonzására egy élet is kevés. Ha csak egyszer részesülsz ilyenben, akkor utána csak adni szeretnél. Persze örülök, ha kapok, és tudom, hogy a kedvesség nem olyan, amit törleszteni kell. Mégis késztetésem van rá, hogy kövessem a példát, amit elém állított az élet. Másoknak kedveskedni egyébként is magával vonja, hogy kapj is. Nagyon ritka, hogy semmiféle viszonzásra nem kerül a tetted. Nem nagy dolgokra gondolok, egy mosoly is kedves, azért meg már megéri.
Hmm... otthon a húgomnak mindig rengeteget segítettem a tanulásban, ez volt a legyakoribb... De itt mindig úgy kedveskedek, ahogy jónak látom. Amúgy nem tudom. Szerintem nem lehet meghatározni, hogy mi a leggyakoribb. De talán, az, hogy segítek. Ha tudok... Kipróbálni meg... Szeretnék valami különlegeset, de nem tudom, hogy mi számít annak. Ezen még gondolkodnom kell...
Kiskoromban kaptam egy vesét. Ennek köszönhetően élek. Nem tudom mi történt azzal a személlyel, akitől kaptam. De nagyon hálás vagyok neki és igyekszem vigyázni magamra, hogy ne vesszen kárba a kedvessége. Egyébként meg... Lehet valami kedvesebb annál, hogy egy vadidegen ember életét megmented?

Pethő Abigél
A kedvesség számomra azt jelenti, hogy az emberek nem ellenségesen, hanem segítőkészen, barátságosan viselkednek a másikkal, akár ismerősről, akár ismeretlenről van szó. Fontosnak tartom, mert nem csak annak okozhat jó érzést, aki kapja, hanem annak is, aki adja! :) Meg különben sem értettem soha azokat az embereket, akik gonoszkodnak. :/
Az idegen emberektől még mindig tartok. Fogalmam sincs, velük hogyan viselkedem. Mindig zavarban vagyok, azt tudom. Lehet, nem is vagyok kedves velük... :/ Na, majd legközelebb kiderítem!
Mindkettőt. :3
Szeretném valakinek a házát teleszórni virágokkal, vagy színes lufikkal! Sook lufival. Vagy konfettivel. Vagy kifesteni a falakat. Ilyesmi.
Ja, és szeretek állatokat menteni. *-* 
De általában sütivel kedveskedek (amiből szoktam én is kapni *-* ).
Nagyon sok ilyen emlékem van. Nem tudnék kiemelni egyet... ühm. Sok-sok olyan emberrel találkoztam már, akik valamilyen formában kedvesek voltak hozzám. Rózsa néni szerint nekem amúgyis könnyű kedveskedni. ^^
Múltkor odajött hozzám egy cica, és nekidörgölőzött a lábamnak. *-* Csakúgy. Na! Az is egy kedves dolog volt. :3

Mészáros Gréta
Szerintem fontos az, hogy pozitívan, kedvesen álljunk hozzá a környezetünkhöz, mert akkor ez visszajut hozzánk.
Igyekszem mindenkivel kedves lenni - aki úgy áll hozzá a helyzethez. Alapvetően úgy gondolom, hogy mindenki megérdemel egy kedves szót, lehet ezzel dobjuk fel a napját.
Mind a kettőt szeretem.
Általában szavakkal, tettekkel nehezen fejezem ki magamat.
Édesanyámnak szeretnék egyszer mutatni egy demiguise-t, mert tudom mennyire szeretne látni egyet, de soha nem volt még rá lehetősége.
Az egyik legkedvesebb élményem egy tündérhez, Flórához kötődik, akivel itt találkoztam az iskolában. Olyan kis gyermeteg, mégis annyira bájos volt a kis kérdéseivel, mikor először találkoztunk. Akkor már régóta nem csevegtem olyan kellemeset senkivel, mint vele, így ez megragadt bennem.

Rédey András Kálmán
A kedvesség mindenképpen egy pozitív tulajdonság, legalábbis az én véleményem szerint. Igen, fontosnak tartom, mert szerintem jócskán megkönnyíti az életünket.
Igyekszem mindenkivel kedves lenni, főleg a hivatásom miatt is... viszont a viszonzást is elvárom.
Igazából mindkettőt nagyon szeretem, de inkább kedveskedni. Az jobban megy.
 Általában szavakkal, de van hogy ez tettekben is megnyilvánul. Hmm... őszintén szólva ilyen ki nem próbált kedvességet nem tartok számon, egyelőre.
Igen, amikor gyermekkoromban a boltban mindig kaptam valami édességet, ha megdicsértem a tulajdonos új hajkölteményét. : D

Szombat Anna
Persze, hogy fontos. De azért nem kell túlzásba se vinni. Tudod, nekem az a lényeg, hogy legyen az illető önmaga. Ha túl kedves, az gyanús, ha meg túl bunkó, akkor neki is valami problémája lehet. De az biztos, hogy ha nyitottan és kedvesen közeledünk másokhoz, akkor több esélyünk van ismerkedni és barátokat szerezni.
Az idegenekkel megtartom a három lépés távolságot. Nem bízok meg minden jött-mentben, aki az utcán jön velem szemben, de azért alapvetően normálisan állok az emberekhez. Az biztos, hogy akit jobban ismerek, azokkal nyitottabb és kedvesebb is vagyok. Lehet, hogy ez nem jó tulajdonság, de nehéz ilyesmiről leszokni.
Ha erre most válaszolni kell, úgy, hogy mindenki látja, hát akkor adni. De azért valljuk be őszintén, hogy kapni legalább olyan jó dolog, és vágyik is rá az ember. Igen jól esik, ha valaki kedves velem, és én ezt úgy viszonozhatom, ha én is kedves vagyok vele. Ez egy oda-vissza dolog.
Általában csak a viselkedésemmel tudok kedveskedni. Úgy szólok hozzá, úgy beszélgetek vele, figyelek a másikra. Megdicsérem, ha olyat mond, vagy ha új a frizurája van, vagy új talárt vásárolt magának. De az lenne a legjobb, ha végre elhívhatnám azokat az embereket egy kávézóba forró csokit vagy töklevet, akiknek tényleg tartozom valamivel, vagy úgy érzem, adnom kell nekik valamit nekem is.
Talán a legmeghatározóbb személy ebből a szempontból a nevelőnőm, Dorottya volt, aki segített eljuttatni engem az iskolába, hogy én is tanulhassak. Bár tény, hogy neki ez volt a kötelessége, de ehhez az embernek nem kell jó arcot vágnia. Viszont nála éreztem, hogy fontos volt, hogy nekem jó legyen, és ez volt a legjobb dolog és legkedvesebb tett, amit kaphattam valakitől.

Álmosvölgyi Szira
Kedvesség számomra annyit tesz, hogy odafigyelünk egymásra, egy-egy mosoly is jobbá tud tenni dolgokat. Mondjuk nem szoktam kimondottan kedves lenni...azért jó dolog, de csak ha adom-kapom működik.
Főleg a barátnőmmel, aztán ha olyan napom van, bárki mással is. Kivéve az ellenségeket. Khm.
Adom-kapom. Szívesen kedveskedek, ha az a valaki megérdemli.
Ööö...szeretném megvenni Bubinak az álomruháját, de még nem sikerült összespórolni rá a pénzt. Egyébként általában valami dicsérettel, mosollyal.
Erre nem tudok értelmes választ adni. *elgondolkodik*

Derek Taylor
Hogy mit jelent számomra, pontosan nem tudom megmondani, de az biztos, hogy nagyon fontos. Talán ugyanannyira mint a vidámság meg a nevetés. Végül is kedvességgel is lehet örömet szerezni a másiknak, nem csak humorral.
Anyum mindig azt mondja: "Sosem kapunk annyi kedvességet, mint amennyi járna nekünk." Ezt én úgy értelmezem, hogy az emberek mind azért vannak, hogy kedvesek legyenek a másikhoz, és, hogy nekik is jobb napjuk legyen egy kis kedvesség miatt. Teljesen mindegy, hogy a haverod dicséri meg mondjuk a klassz új talárod, vagy a patikában a pénztáros nem csak elköszön, hanem szép napot is kíván. A kedvesség nem válogatja meg, hogy ki a barát és ki az ismeretlen.
Mindig jó kapni, de a barátaim azt hiszem már tudják rólam, hogy megrögzött ajándékvásárló vagyok!:D Így szerintem jobban szeretek kedveskedni, ha úgy vesszük, mert jó látni, ahogy a másik örül ennek annak az apróságnak, legyen az valami kis tárgy, vagy akár csak egy bók vagy valami hasonló.
Hát öhm... a mágikus ajándékokat szeretem bespajzolni, és szülinapra névnapra satöbbi, odaadni a megfelelő személynek. De nem tudom mivel kedveskedek a leggyakrabban. Amivel éppen tudok. Például baromira tetszik a felsőd! De most komolyan. Hol vetted? Ilyet már én is kerestem!
Ja meg, hogy kipróbálni... nem tudom. Az biztos, hogy kíváncsi vagyok, milyen lehet egy lánnyal... na úgy, együtt lenni, járni. Ha volna ilyen, neki biztos kitalálnék valami spéci dolgot.
Nem is tudom... Anyum rengeteg sok kedvességet adott nekem mindig. Bár ő mindenkihez kedves, és jó fej. És az is nagyon jó volt, hogy az első Bagolyköves Karácsonyomra ennyi ajándékot kaptam az új barátaimtól, és kábé miattam maradtak a suliban is, az nagyon jólesett! Egyébként elég sok van, ami számomra fontos, de nem hiszem, hogy ez másoknak túl lényeges volna. Ha meg mégis belevágnék, akkor itt ülhetnénk egész este!:D Majd ezt inkább kifejtem az emlékirataimban!:D

Gyarmati Mihály Ádám
Számomra már az is kedvesség kategóriába tartozik, ha valaki elmegy mellettem a folyosón és nem lök arrébb. Nincs bajom az emberekkel, inkább csak ők gúnyolnak ki, mert rendellenességem van. Szóval… izé… nekem már ez is kedvesség. De ássunk picit mélyebbre, és azt mondom, ha már segítséget kapok egy bűbáj gyakorlásánál, vagy csak beszélgetsz velem (ami nálad beszélés, nálam egy lapra való jegyzetelésben merül ki), számomra már ez is kedvesség. Fontosnak tartom, hogy az emberek kedvesebbek legyenek egymással, de senki nem egyforma, és nem lehet rájuk kényszeríteni, hogy legyenek kedvesek. Én próbálok mindenkivel az lenni, csak ez nem mindig kifizetődő.
Mindenkivel az próbálok lenni, és első találkozáskor, aztán kiderül, hogy a későbbiekben milyen is leszek az idegenekkel. Mert ez nem csak tőlem függ, hiszen, ha bunkó velem, én sem leszek kedves. Közelebbi barátaim száma nulla, így velük nem is tudnék kedves lenni. Az ismerősök meg attól függ… ha butaságot csinálnak, nem kedvesen közlöm vele, hogy bolond vagy.
Kedveskedni. Szeretem, ha az emberek boldogok, mert kaptak tőlem valamit. Legutóbb is kedveskedtem egy Navinés fiúnak, csak azt nem vártam meg, hogy mit fog reagálni rá, mert titokban kellett megtennem. *izzadó tenyerét gyorsan megtörli a nadrágjába*
Általában édességet adok az illetőnek, vagy csak megölelem, esetleg kisebb ajándékot veszek.  Spontán határozom el, hogy mit adjak egyes illetőknek, vagy a szituáció adja meg a dolgot. Huhh, hát igazából nincs olyan dolog, ami most eszembe jutna, hogy meg kellene tennem vagy ki szeretnék próbálni. Talán, mikor idősebb leszek, és már több tapasztalatom van, biztosan lesz olyan kedvesség, amit szívesen kipróbálnék.
*gondolkodik, hogy melyik is a legmeghatározóbb* Azt hiszem… a gyengélkedős… igen az. Régen nagy butaságot csináltam, és elvesztettem a látásomat, így bedugtak a gyengélkedőre, amit nagyon utáltam. Az iskolában volt valami gálamérkőzés, amit én is meg szerettem volna nézni, és elhatároztam, hogy megpattanok. Sikerült is, ám csak a lépcsőkig jutottam, mert Emma néni lefülelt. Igazából örültem neki, mert lezúgtam volna a tetejéről, és így megmentette az életemet, utána meg felajánlotta, hogy elmegyünk sétálni. Számomra ez egy nagyon kedves és meghatározó élmény, hiszen Emma néni a szabadidejét áldozta rám, holott nincs közünk egymáshoz, és ezt a mai napig nem felejtettem el, és azon gondolkodok, hogy mivel hálálhatnám meg neki. De erről pszt, meglepetés lesz.

Lasch Ervin Balázs
Fontosnak tartom,de nem minden körülmények között. Alapjáraton normálisan állok az emberekhez, azonban, ha valaki vét ellenem, nem tudom tovább adni a kedveset, akkor sem, ha alapjáraton normális ember vagyok.
Elsőre mindenkivel igyekszem normális lenni, ezt mindenki annak mondja, aminek szeretné. Van, aki rögtön kedvességnek, más - mint én is - nem tenném ilyen magasra a dolgot. A helyzetre reagáló ember és a köztünk kialakult kapcsolat határozza meg, hogy a kedvesség mennyire játszik szerepet.
Is-is. Szerintem ez kölcsönösségen kell, hogy alapuljon.
Nincs meghatározott, akivel kedves szeretnék lenni, azzal úgy kedveskedem, hogy azt adom, amire vágyik.
Egyszer kaptam egy cukorkát egy nénitől, mert korgott a gyomrom. Azt hitte árva vagyok, pedig csak leestem a fáról. 

Emma McNeilly
Egy olyan köntös ez a kommunikációban (legyen az bármilyen), ami kellően szívmelengető és pozitív, minden értelmében. Szerintem fontos és kifejezetten szüksége is van erre az embereknek, még azoknak is, akik nem vallják be.
Mindenkivel! Leginkább azzal, akivel kapcsolatba kerülök, így a házam diákjai, a kollégák, a barátok, vagy akik megállítanak a folyosón.
Adni, ez nem csak a kedvességre, egy jó szóra, egy apró bókra igaz, hanem mindenre az életben. Tényleg jobb ám adni, mint kapni!
Bárkire szakítok időt, hogy meghallgassam; gyakran lepem meg apró édességgel a kisdiákokat; nem íratok röpdolgozatokat; a fülön csípett tilosban mászkálókat is gyakran elengedem, ha megígérik, hogy többet ilyet nem tesznek... 
Mindegyik olyan, amire szívesen emlékszem, de egy kifejezett nagy nincs, amit most elmesélhetnék. Örömöm lelem abban, hogy bármikor, bárhol, bárkivel kedves lehetek, sőt, még viszonozni is szokták ezt!

Mat Filips
Igen, sőt szerintem ez az ember egyik legfontosabb tulajdonsága.
Én mindenkivel kedves vagyok, habár ha valaki szánt szándékkal okoz fájdalmat, vagy bosszúságot, vele kivételt teszek, de fölösleges veszekedésekbe meg nem szeretnék keveredni, ezért nem borulok ki minden apróságon. Lehet, hogy a másikban is eldurrant valami, vagy ne add' isten szívott valamit.*mosolyog a mondat végén*
Igazság szerint mindkettőt, de az utóbbit egy icuri-picurit jobban. De az ember addig ne várjon kedvességet mástól, ameddig bunkó az emberekkel, tehát mindkettő nagyon fontos.
Inkább mentálisan szeretek (és tudok) nagyobb hatást elérni, de a másik lehetőségtől sem riadok vissza. És nem, igazából ezen annyira nem is gondolkodtam még, meg nem is annyira ismerem ezeket a külön fajta kedvességi úgymond "szokásokat". *a kezével is idézőjelet mutat*
Hát, igazából annak hiánya miatt vannak inkább emlékeim, ugyan is a mugli gyerekek régebben sok negatív kritikát fogalmaztak meg  velem kapcsoltban. Emiatt eléggé vastag fal került közém és a környezetem köré. De amióta itt vagyok, ez a fal úgy leomlott, akár a Berlini. *mosolyog*

Révész Kornél
A kedvesség az, amikor valaki reggel kávéval ébreszt. Vagy az, amikor az „azt még megeszed” kérdésre azt mondja, hogy „nem, tessék”. Vagy, ha lemásolhatom róla a házi feladatát. Az ilyen arcba-mosolygunk-és-diplomatikusan-kedvesen-beszélünk dolog nálam például nem kedvesség, nemt’om, lehet az a baj, hogy magamból indulok ki. Az meg, hogy fontos-e, helyzettől függ. Ha megúszhatok vele egy büntetőmunkát, akkor az. Ha semmi előny nem származik belőle, akkor meg már úgy is tök mindegy, nem?
A csinos lányokkal, ha nem idegesítenek, miután kinyitják a szájukat. Amúgy bárkivel tudok kedves lenni – lásd, előző válasz vége.
Kedvességet kapni. Aki azt válaszolja, hogy az első, az is csak azért csinálja, hogy aztán visszakapja.
a) Őőő, nem jut eszembe konkrét dolog, tényleg nem. Ha van barátnőm, veszek neki néha virágot, de azt már csak akkor szoktam, mikor rég nincs értelme. Meg bókolok, ilyesmi, az emberek szeretik azt hallani, amit hallani akarnak.
b) Nincs, ha véletlenül ki is szakad belőlem valami hasonló, az biztos spontán.
Mondjuk legutóbb megmentettem a gyógyító csaj életét, az kedvességnek számít?


Dr. Mácsai Zója
A kedvesség számomra alapvető. Ismeretlenül is úgy fordulok a másik felé, hogy abban ne legyen bántó hang, inkább pozitívumra törekszem, hiszen nem ismerem őt, a múltját, és nem is ítélkezhetek.
Bárkivel, aki szembe jön, elég csak rám pillantania hosszabban, akaratlanul is mosollyal felelek.
Azt hiszem, én többet adok, mint kapok, de nem bánom, mert ha egy embernek jobb napja lesz tőle, akkor már megérte.
Csak szimplán és egyszerűen, emberként, partnerként kezelem a másikat, nem gondolom, hogy feljebbvaló lennék nála ilyen vagy olyan kritériumok okán. Nem tudom, hogy milyen más fajta kedvességet lehet kipróbálni, én maradok annál, ami zsigerből jön.
Persze, rengeteg apró. Minden egyes emléket elraktározok, hiszen ezekből tud az ember a nehezebb napjain táplálkozni.

Névtelen
Még jó rellonosként sem tagadhatom, hogy a kedvesség fontos dolog. Na nem nekem, de valakinek egészen biztosan. Egyébként szeretem, ha megpróbálnak a kedvemben járni, akár egy bókkal is - attól függetlenül, hogy minden kedves szó csapdát rejthet.
Az idegenek tehetnek egy szívességet... Viszont a nagyon közel állókkal tudok kedves lenni. Rossz beidegződés. Viszont most is kedves vagyok, hiszen válaszolok ezekre a kérdésekre, szerencsés napod van.
Mindenki azt hangoztatja, hogy jobb adni, mint kapni. Hát, én jobban kedvelem, ha mások tepernek nálam, így a választás az enyém: elfogadhatom vagy visszautasíthatom.
Na ne röhögtess. A kedvességet képtelenség előre tervezni, esetleg néha felböffen, de arra ott a gyomorkeserű...
Az, akit nem nevezek nevén megtanított... Ja nem, mégsem. Szívesen felfedném, milyen tündibündi, de valójában egy paraszt, ráadásul az egyetlen jó cselekedete szabályellenes volt. Tiszta pech.

Farkas Zétény
Az, ha nem másznak rám és kiszolgálnak, ahogy kérem. Az nagyon kedves. Például Rohr már túlmegy ezen. Mindegyik.
Lyrával.
Kapni, ez természetes.
Nem csapom le, nem szólok be, és nem mondom ki a véleményemet minden esetben.
Van. Rohr nem hitte el, hogy nem jó a rajza, kénytelen voltam eltépni. Kedves voltam, hiszen Trollt kapott volna rá, így meg legalább semmit.

Cyanne North
Engem marhára nem érdekel, hogy kedvesek-e az emberek velem, vagy sem, én úgy is tahó leszek, ha akarnak tőlem valamit.
Még egyszer mondom, én nem kedves szoktam lenni, maximum udvarias. A kedvesség szó irritál, hidegen hagy.
Egyiket se
Régóta szeretnék pár Navinésnek kedveskedni egy balhoroggal
Amikor egy Eridonos beletérdelt a vesémbe, az kifejezetten jólesett.

Matthew G. Kinsey
A tiszteletnek és esetleg a szeretetnek egyik következményét. Ez alapján pedig nyilván akkor tartom fontosnak, ha minimum tisztelem a másik személyt.
Mintha nem tudnád már erre a választ, Gareth... *morog* Tudod mit? Mindenkivel az vagyok. Csak nem mindenki ismeri fel a kedvességemet.
Attól függen, kiről van szó, mindkettő vagy egyik sem.
Apró ajándékokkal, kompromisszumokkal, ilyesmivel. Például néha már akkor összeszedem a ház különböző pontjairól a bögréket és csészéket, mikor még bőven lenne miből teáznom, és valami furcsa véletlen folytán esetleg még el is mosogatom őket. Egy ilyen eset után radikálisan megnövekedik a rend mértéke a lakásban, és vele együtt a kedvességem is megmutatkozik. A második kérdésre pedig nem szeretnék válaszolni.
Öhm... Elég meglepő tud lenni, amikor alapból a lehető legkellemetlenebb arcodat mutatod valakinek, hogy időben meggondolhassa magát az ismeretségetekkel kapcsolatban, aztán meg minden rossz után is képes kedvesen viszonyulni hozzád.

Adam Kensington
A kedvesség elengedhetetlen. Azonban attól még, hogy valaki mosolyog és édeskedve beszél, nem feltétlen viselkedik kedvesen és ő maga sem feltétlenül kedves. Én kedvesség alatt a közvetlenséget, a jó szándékot, a törődést értem. Azt, hogy nem sétálunk el egy bajba jutott mellett, vagy hogy nem éreztetjük azt senkivel, hogy jelentéktelen volna.
Részemről nem igazán válogatom meg, kivel mennyire vagyok közvetlen. Nem viselkedem mindenkivel ugyanúgy, de alapvető odafigyelésre bárki számíthat tőlem. Még akkor is, ha a legtöbben nem gondolják annak, tekintve, hogy nem vagyok egy derűs, túláradó természet. Márpedig sokan ezt társítják a kedvességhez. De mint már említettem: egyik nem következik mindenképpen a másikból.
Egyformán jóleső kedvességet tanúsítani és megkapni azt. Amit én adni szoktam, az általában a figyelmem és a segítőkészségem. Ha meg kedveskedésről beszélünk, nos szeretem apróságokkal meglepni azokat, akik valamennyire közelebb állnak. Csak úgy megajándékozni őket valami egészen egyszerű, ám számukra igen becses értékkel. Amilyen kedvességet szeretnék megtenni, mindig meg is teszem. Nem reked bennem semmi.
A legmeghatározóbb élményem, emlékem a kedvességről ugyanaz, ami igazából bármilyen szinten a legmeghatározóbb esemény az egész életemben, ez pedig az, hogy vámpírrá váltam. Nyilván sokakat elborzaszt a gondolat is, az én átalakulásom körülményeit figyelembe véve azonban nem tudok mást mondani, mint hogy akkor olyan mértékű kedvességet tapasztaltam, amilyennel sem előtte, sem azóta nem találkoztam, és kétlem, hogy valaha fogok.
 
Dwane Warren
Gondolom. Különben nem lenne karácsony meg semmi, nem?
Hát idegenekkel nem értem, minek kéne. Mármint nem szoktam hátba szúrni meg felrúgni őket az utcán, ha erre gondolsz. Meg a barátaimat se.
Egy férfi nem "kedveskedik".
Néha megjavítok dolgokat annak, aki kéri. Meg ilyesmi.
Egyszer kimentettem egy macskát egy latrinából, de nem kaptam kitüntetést érte. De a gazdája asszem örült.