Poszt-apokaliptikus világok a könyvekben 1.

A mai ismert világ pusztulása és az emberiség túlélése már régen foglalkoztatja a történetírókat, akik nagyon vegyes világképeket alkotnak a témában. Az elkövetkezendőkben két olyan művet szeretnénk bemutatni, melyekben az a közös, hogy katonai tevékenység, háború nyomán vált lakhatatlanná a föld nagy része – viszont maga a megvalósítás, a könyvek témája és célközönsége nagyban eltér egymástól.

Dmitry Glukhovsky – Metro 2033

A moszkvai metró mindig is világhírű volt, hiszen olyan hatalmas, annyi különböző vonala van és olyan tömegeket szállít minden egyes nap, hogy azt nehéz felülmúlni. Ám egy napon, amikor a világ nagyvárosait atomtámadás érte, egészen más funkciót kellett ellátnia – óvóhellyé vált.

A történet, amelybe csöppenünk, húsz évvel a bombázás után kezdődik. A felszín élhetetlen, mutálódott, ismeretlen lények népesítik be, az emberiség megmaradt része pedig kénytelen az alagutakban tengetni az életét. Artyom, aki már idelent született, a VDNH állomás lakója. Állomását ostromolják a felszínről betörő vadak, mígnem egy nap megérkezik Hunter, aki szembeszáll velük – ámde nem tér vissza. Ehelyett egy küldetést bízott Artyomra, mégpedig hogy jusson el a metró szívébe, a Poliszba, és ott keressen meg valakit, aki segíteni fogja őt az útján és abban, hogy végül legyőzhessék a fenyegető veszélyt.

Ez önmagában nem tűnhet egy kifejezetten különleges történetnek, hiszen a tipikus problémamegoldás kalandok sorozatán át képlet látszik kirajzolódni, azonban van egy hatalmas előnye a Metro 2033-nak az ilyen típusú könyvekkel szemben – ez pedig nem más, mint a társadalomkritika.

A metró állomásai, vonalai különböző ideológiáknak adnak otthont, kicsiben leképezve modern világunkat. Nemcsak az Oroszországban nyilvánvalóan megjelenő kommunisták képviseletik magukat, hanem a fasiszták, a vallási szekták, a tudomány megszállottjai, a harcosok és még hosszan sorolhatnánk. Főhősünk rajtuk verekszi át magát, többször életveszélyes helyzetbe keveredve, hogy megmenthesse otthonát és talán az egész rendszert, ami számára a világot jelenti.

A könyv hangulata militarista, erre számítania kell annak, aki belefog. Nem szívderítő, nem vicces – tele van halállal, puskaropogással és olyan lényekkel, amelyek felülmúlják a képzeletet. Mindamellett, hogy nyilvánvalóan egy olyan világképet kapunk, amely tömörítve adja a kezünkbe a saját valóságunk kritikáját, komoly dózist kaphatunk az orosz nézetekből, gondolkodásból, amely nem biztos, hogy számunkra minden alkalommal logikusnak tűnik itt, Európa közepén.

Ezen könyvek esetében egyelőre nem számolhatunk be filmváltozatról, azonban a gamereket megihlette a világ, és egy remek játékot hoztak létre belőle, amely méltán híressé vált a köreikben.

Személy szerint ezt a művet azoknak tudnám ajánlani, akik nem riadnak vissza a vértől és a nehezen emészthető témáktól és lehetőleg elmúltak tizennyolc évesek. De aki ebbe a kategóriába esik és megtetszett neki a könyv, annak jó szórakozást az olvasáshoz! : )

Marissa Meyer: Holdbéli krónikák

Cinder – Hamupipőke a kiborgok között

Új Peking utcáin járunk 126 évvel a IV. világháború után. A Keleti Nemzetközösség nehéz helyzetben van. Lakosságát a letumózis néven ismert halálos járvány tizedeli, Kai hercegnek pedig nem csak azzal kell szembenéznie, hogy apját sem kerüli el a gyógyíthatatlan betegség, hanem még a holdbéli királynő, Levana is állandó fenyegetést jelent a birodalomra nézve. Ha mindez nem lenne még elég gond, még az androidja is meghibásodik és nem meri akárkire bízni a megjavítását. A főváros utcáit azonban nem csak emberek népesítik be, hanem a társadalom által technológiai tévedésnek tartott kiborgok is. Köztük van Linh Cinder is, akit Új Peking egyik legjobb műszerészeként tartanak számon mindössze tizenhat éves létére, ugyanis robotoktól lebegőjárművekig mindent képes megjavítani, még saját meghibásodott alkatrészeit is. Kai herceg úgy dönt, hogy androidja a legnagyobb szakértelmet igényli, így személyesen keresi fel a lányt ez ügyben, és itt veszi kezdetét minden későbbi bonyodalom…

Scarlet – Piroska és az Ordas Rend katonái

Scarlet Benoit, aki nevét skarlátvörös hajáról kapta, eltűnt nagyanyja után kutat, közben pedig helyette is igyekszik egyben tartani és működtetni a méltán híres biogazdaságot, ami nagyanyja után hátra maradt. A nyomozás során egyre különösebb dolgok történnek vele és olyan titkokra derít fényt, amikre soha még csak álmában sem gondolt volna. Megismerkedik Farkassal is, a különös, egyszerre vonzó és ijesztő pankrátorral, akivel végül közösen indulnak Párizsba a tanyáról, hogy felderítsék a rejtélyeket.
Közben Cinder kalandjai is folytatódnak természetesen. Fiatal, ámde rendkívül tehetséges műszerészünk a Nemzetközösség legkeresettebb állampolgára lesz. Noha nem így tervezte, egy véletlen folytán Carswell Thorne kadét, a megjelenésére meglehetősen sokat adó, de nem kifejezetten okos bűnöző és önjelölt kapitány is hozzácsapódik szökés közben, hogy segítse, vagy éppen hátráltassa kalandos útjuk során.
Mindeközben a Nemzetközösségben is tovább romlik a helyzet, és kérdés, hogy sikerül-e a küszöbön álló katasztrófát elkerülni…

Cress (angol)

Cress, teljes nevén Crescent Mira, avagy Aranyhaj egy szatellit foglya gyerekkora óta, képernyők és az internet minden társasága. Nem tudja leengedni a haját, hogy ismeretlen lovagja bejusson és megmenthesse börtönéből, viszont magányában remekül sikerül kiismernie minden szerkezetet, ami körülveszi és sikerül kapcsolatba lépnie Cinderrel. Természetesen minden eddig megismert szereplő is felbukkan, és kalandjaik számos fordulatban bővelkednek. Mi több, találkozhatunk a következő kötet címszereplőjével is futólag, ugyanis felbukkan Levana királynő nevelt lánya, Winter hercegnő is a történet során.
A kötet magyar nyelvű kiadásáról egyelőre még semmi biztosat nem tudni sajnos, de ami késik, nem múlik.

Az eddig megjelent kötetek remek olvasmány akár meserajongóknak, a fantasy vagy éppen disztópiák kedvelőinek, de még a science fiction és a robotika rajongói is bizonyára találnak benne kedvükre valót. Marissa Meyer remekül hasznosít újra régről ismert meséket oly módon, hogy valamilyen különös, nem várt fordulattal közben állandó meglepetést szolgáltat. Nehéz letenni ezeket a történeteket, bármelyik kötetről legyen is szó. Kifejezetten izgalmasak, itt-ott megfűszerezve valami félelmetessel vagy éppen egy kis romantikával, és nem utolsó sorban humorral. Bár az igazán hangsúlyos szál minden kötet esetében a címszereplőé, egyik könyv sem korlátozódik egyetlen nézőpontra, és minél messzebb jutunk a történetben, annál több szál fonódik egymásba. Az egész sorozatnak van valami különös varázsa, remélhetőleg a hamarosan megjelenő negyedik kötet sem okoz majd csalódást.

Cinder, Scarlet és Cress

Hello Halloween!

  Sziasztok!

Mindjárt itt a Halloween, drága egyetlen főnixek. A rémségek éjszakája, a rémület éjszakája, stb. Rengeteg dolog szól erről a témáról, most jöjjön egy kis ajánló. Filmek, olvasmányok, könyvek. Először is, jöjjön az irodalom. Oké, tudom, van aki nem akar annyira olvasni, van aki igen, de így nagyobb az esélye, hogy elolvassátok.


Agatha Christie, Halloween és halál

Woodleigh Commonban vendégeskedik Mrs. Ariadne Oliver. A kisvárosban Halloweeni mulatságot rendeznek. Többek között liszttorta-szeletelést, almahorgászás, seprű szépség verseny is szerepel a programok közt. A tizenhárom éves Joyce Reynolds meglepő kijelentéssel áll elő - tanúja volt egy gyilkosságnak. A legtöbben nem hiszik el a lány állítását, de mikor a holttestét megtalálják az almahorgászásnál, Mrs. Oliver hívja Poirot-ot, a legendás szürke sejtek tulajdonában lévő nyomozót. Bár a világ változott, mióta először találkoztak, Poirot zsenialitása még mindig a régi maradt.

Stephen King könyvei


És tényleg. Mindegyik könyvét szívből ajánlom, amelyik ijesztő, személy szerint nem mertem elolvasni egyiket sem. Mindegyikről csak jót hallottam, megéri belenézni. Pár darab tőle: A ragyogás, Állattemető, Tortúra, Az, Christine, Borzalmak városa és még sok egyéb. Félelmetesek, ijesztőek, jók. Ijesztően jók. Negyvennél is több példányban lefordították az irományait, több, mint 400 millió műve kelt el.

Jöjjenek a filmek.

A kör, A kör 2, A kör 3, fűrész, stb. Gondolom, nem kell részletezni, mindenki ismeri a klasszikusokat. Most jöjjön egy pár, melyet szerintem nem annyira ismernek.

Carrie

Carrie White egy végzős lány a chamberlaini Ewen Gimnáziumban. Az anyja nagyon mélyen vallásos, sokszor eljár a keze a lányán. Egy incidens miatt kiderülnek a lány paranormális képességei. Mindeközben könyvtárban és az interneten kutat a telekinézis kapcsán és tanulja azt. Egy lány, Sue, megkéri az udvarlóját, Tommy-t, hogy kísérje el Carrie-t a bálba. Chris és pár srác betör a suli tornatermébe, hogy egy vödör disznóvért rejtsen el, hogy mikor kiválasztják a bálkirályt és királynőt, az rájuk boruljon. Chris szerencsétlenkedése miatt a fémvödör rosszul esik és betöri Tommy fejét, aki szörnyet hal. És hogy reagál erre Carrie? Mi történik a végén? Miért dönti magára a házat? Túléli-e? Azt a filmből meg lehet tudni.

Karácsonyi lidércnyomás

Az egész film, úgy ahogy van kitűnő.  És, ez az, amit láttam is. Ez mehet karácsonyra is, meg ide is. Az ünnepek birodalmában járunk, ahol Halloween város ceremóniamestere, Jack már eléggé beleunt a rémisztgetésbe, ezért ellátogat a közeli Karácsonyfaluba, ahol rájön, hogy a Télapó munkája sokkal érdekesebb. Elraboltatja a Mikulást, és átveszi a karácsonyi feladatokat. A megszokott labdák és babák helyett ezúttal levágott fejű rongybáb meglepetések várják a gyerekeket a fa alatt. És hogy mi lesz ebből? Hatalmas kalamajka. Az egész film több szálon fut, mint mondjuk a töklámpás srác szerelmi életébe is betekinthetünk. Megéri megnézni, ajánlom!

Zene!

MARILYN MANSON, This Is Halloween  : A Karácsonyi lidércben szerepel, meg lehet hallgatni akár százszor egymás után. Maximum a körülötted élők nem fogják díjazni.

John Debney, Come Little Children : Bár, nem annyira Halloween-os, mint az előbbi, de azért jó. A Hókusz pókusz című filmben van, ami egy úgy szint Halloween-i témájú film.

Trick r Treat, It's almost Halloween / Corpse Bride, Little Ghost / Halloween, Halloween /  Dead Like Me, Walking With A Ghos.

Még rengeteg nagyon jó zene, film és könyv van, az összeset képtelenség felsorolni.

Lilith

Macskanap – avagy hogyan hódították meg a macskák a világot?

Október 29-e az USA-ban nemzeti macskanap. Aki oda van ezekért az aranyos szőrgombócokért, az biztosan tudja, hogy nem ez az egyetlen macskás nap az évben, hiszen február 17-e a macskák világnapja. Azonban valljuk meg, az igazi macskabarátoknak bőven megfelel egy amerikai macskanap is ahhoz, hogy ünneplésbe fogjanak.

Tegyünk így mi is!

Ennek érdekében pedig következzen a macskák világhódításának rövid története!

A négylábú kajafalók már akkor is az ember körül lebzseltek, amikor az először kezdett letelepedni – igaz, ekkor még közel sem lehetett volna őket háziasítottnak nevezni. Az már más kérdés, hogy jó eséllyel nem is mi háziasítottuk a macskákat, hanem ők idomítottak minket be arra, hogy szolgáljuk őket. Mi sem mutatná ezt jobban, semmint, hogy az ókori Egyiptomban szent állatként tekintettek rájuk. Olyannyira, hogy az elhullott példányok testét gondosan mumifikálták!

Az ókori sikersztori után kicsit ugyan visszaesett a közkedveltségük, de ez is csak azt mutatja, hogy az a bizonyos középkor tényleg sötét volt. Ekkoriban főleg egerészésre használták őket, de nem tekintették őket igazán különlegességnek. Sőt! A fekete macskákat balszerencsehozónak tekinteték, és egyébként is a boszorkánysághoz kötődő lényeknek gondolták őket. Pedig ugye, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy egy ilyen cuki állat bármi gonoszságot műveljen?

Az idő előre haladtával egyre inkább elismerték a macskák hasznosságát, egyre több helyen kezdték őket tartani. A 19. századtól már tenyésztették őket és macskakiállításokat rendeztek, ahol a legszebb példányokat bemutatták.

A huszadik századra már az egyik legelterjedtebb háziállattá váltak a macskák – mi több, újra kis kedvencek lettek! Prémium macskaeledel, selyempárna, macskavárak... egyik sem furcsa dolog ma már egy fejlett világbéli lakásban! Az emberek pedig a televízióban, a mozikban, az interneten imádják őket. Ki ne gyanakodna ezek után arra, hogy a macskák direkt törtek világuralomra? Cukiságukkal, csodás mozgásukkal vagy épp szinte megjátszott esetlenségükkel még a legkeményebb ember szívét is megolvasztják. Japánban szerencsehozóként tekintenek rájuk, Szentpéterváron múzeumot őriztetnek velük, és már nálunk is megnyíltak az első macskakávézók, ahol doromboló cicákokkal az ölünkben lehet elfogyasztani a frissítő feketét.

Imádjuk a macskákat együtt!

Vér Lanetta - könyves kérdések

Nemrég szabadon engedtem baglyokat levelekkel apó karmaik között. Azon az estén rengeteg bagoly kelt szárnyra, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott diáknak továbbítsa a levelet. Sokan eltévedtek közülük, de voltak, akik célba értek, és voltak, akik vissza is hozták a diákok válaszait.

Ezen adatok alapján pedig bátorkodtam jellemezni az Eridont, legalábbis ami a könyves szokásaitokat illeti.

Így hát fogadjátok szertettel ezt a cikket, mely rólatok mesél:

 
Kutatásaim alapján az Eridonosok szeretnek olvasni, sőt vannak, akik kifejezetten imádják a könyveket és életük részét képezik.
Általában - mint szorgos hangyák – naponta legalább egyszer ölbe kaptok egy-egy bőrbe burkolt példányt, vagy ha mást nem heti egyszer biztosan jut időtök az apró lényekre.

Amikor pedig sikerül helyet szorítanotok egy-egy kedves könyv számára a szoros időbeosztásotok mellett, leginkább kettő, esetleg három órát rabol el életetekből az a bizonyos regény, mely óriási eséllyel fantasy regény. Hiszen a levelek alapján imádjátok a csodás helyeken játszó, természetfeletti dolgokat művelő emberekről szóló írásokat. Vagy mivel ti is ebben a világban éltek mondhatnám azt is, hogy szerettek magatokról olvasni?

Egy átlagos évetekben habár húsznál több, de azért harmincnál mégis kevesebb könyv megismerésére fordítotok időt. De ez a szám sem mindenkire vonatkozik, ugyanis vannak, akik büszkén felvállalták, hogy ők hatvan könyvön is képesek voltak átrágni magukat mohóságuk miatt. Gratulálok nekik!

Az utolsó két kérdésemmel szerettem volna mosolyt csalni az arcotokra azzal, hogy nem szokványos kérdéseket teszek fel továbbra is nektek. Az utolsó kérdések szituációs kérdések voltak, melyekből rengeteg minden kiderült.
Példának okául, ha egy könyvtárban találnátok magatokat melyben minden létező papírra vetett könyv fellelhető, azonban a könyvtár süllyed, és ha nem juttok ki időben az épülettel együtt temet el benneteket a föld, ti kockáztatnátok.
Meg akarnátok keresni azokat a könyveket amiket szerettek, hogy megmentsétek a végső elpusztulástól, még azon az áron is, hogy ha túl sokáig keresitek a végén, nem hogy megmentenétek a hőn imádott példányokat, hanem azokkal a markotokban szenderülhettek örök álomra a könyvtár padlóján.

De vannak, akik még ennél is tovább mentek és úgy döntöttek benn maradnak a könyvtárban. Semmi kapkodás, sem pánik, csak a béke és a nyugalom… örökké.
Ha pedig szintén egy könyvtárban – hol máshol? – ragadnátok, ám ez esetben nem süllyedne, sőt még csak meg sem remegne, csupán a hideg tombolna és táncolna köröttetek az évszázad leghidegebb, apokaliptikus telén, igenis feláldoznátok a könyveket néhány vörösen izzó lángért. Azonban mint jó könyvszeretők úgy döntöttetek java részt, hogy nem mohón össze-vissza dobálnátok a máglyára a könyveket, hanem kiválogatnátok és csak az irodalom selejtjei kerülnének oda, kezdve az Alkonyat szériával és a Szürke ötven árnyalatával.

Persze néhány jámbor lélek megkegyelmezne még ezeknek a könyvecskéknek is, és helyettük más égetnivaló után nézne, bár egy könyvtárban nincs túl sok könyvnél gyorsabban lángra kapó tárgy.

Oh, és természetesen egy személy élt azzal a bizonyos „e” választással is, és úgy döntött pyromágiáját a hideg megzabolására fordítaná. Igazán Eridonos és vörös tett tőle.

Végül, de nem utolsó sorban, íme a „top” kérdéseitekre kapott válaszok összegzései, kezdve a legkedvesebb könyveitekkel.

Mint várható volt a pálmát J.K. Rowling Harry Pottere vitte, hatalmas előnnyel. Ezután J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura trilógia következik a sorban, és végül holt versenyben a harmadik G.R.R.Martin: Trónok harca és Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak könyvei végeztek. Azonban meglepően sokszínűek vagytok olvasás terén. Magam is meglepődtem, hogy mennyi különböző irományt küldtetek be, mennyi különböző műfajból szedtétek össze a magatok top ötös verzióját.

Ezután arra kérdeztem rá, hogy melyik könyvekben élnétek legszívesebben. Mint mondanom sem kell, itt is igazán eltérő eredményeket kaptam, de döntő többséggel, ismét a Harry Potter könyveket jelöltétek meg. Ezen kívül négyes holtverseny alakult ki a második helyért, melyben leírásra került a J.R.R. Tolkien: Gyűrűk Ura világa. Hm… milyen izgalmas lehetne tündének lenni.  Cassandra Clare: Végzet Ereklyéinek a világa, melyben a rúnák és a halál között egyensúlyozna az ember árnyvadászként, PC.Cast-Kristin Cast: Éjszakák Háza sorozat világa, melyről igaz nem hallottam még, de bizonyosan ez sem marad el a többi világtól, no meg természetesen a legizgalmasabb világot is megjelöltétek,  Narnia  világát, melyet először C.S.Lewis képzelt el, azonban ha megtaláljátok ti is a ruhásszekrényt, azonnal szóljatok róla nekem is, ha lehet.

Nos körülbelül ennyi is lenne az apró cikkem mely elmesélte a könyvről szőtt szokásaitok java részét. Köszönöm a figyelmet, remélem izgalmas és néha megmosolyogtató sorokkal is találkoztatok, és akik kitöltötten visszaküldték a kérdőívet, azoknak plusz egy csók és ezer ölelés jár.

Interjú a házvezetőséggel - Riviera kisasszony

*Lorelai házvezető-helyettes asszony után rohan a folyosón* Hát csóóókolom Lorcsa néni, esetleg tegeződhetnénk? Tudom, Önnek kéne felajánlania, de szeretnék egy fergeteges interjút készíteni szerény személyével, esetleg szabad? *megnyerő mosoly*
*Finoman felvonja egyik szemöldökét*
Sajnos nem preferálom a tegeződést, szóval ha lehet, maradjunk a magázódásnál, Szentmihályi úr. És essünk túl rajta gyorsan és - lehetőleg - fájdalommentesen.


Hát, Lorcsa néni tudja... *lebiggyeszti a száját, majd komolyra fordítja a szót* Milyen érzés az Eridon élén állni Radúzzal? A vele való közös munka, vagy mi vonzottuk inkább a tanárnőt?
Amikor megláttam, hogy Kafka úr lesz a házvezető, úgy éreztem, kell mellé valaki, aki kissé ráncba szedi a házat és a diákokat, betartatja a szabályokat. Nem sértésnek szánom, de Kafka úr nem biztos, hogy a szigoráról vagy a határozottságáról híres. Én viszont úgy érzem, képes leszek ellensúlyozni őt, ezzel biztosítva a ház gondtalan működését.

És ez miben fog megnyilvánulni? Ugye nem tetszik majd túlságosan szigorúnak lenni? *kissé riadt tekintet*
Az szubjektív, mi számít túlságosan szigorúnak. Ne aggódjon, nem tervezek katonás rendet tartani. *elmosolyodik* De én a helyében nem okoznék túl sok nagy galibát, amíg velem kell majd elszámolnia azt követően.


Pedig a tanárnő egész jól szórakozott a vizsgámon is, úgy hallottam. *kajánul elvigyorodik* Már akartam is mondani, hogy szeretném megismerni az LSD néven ismert bájitalt. *kíváncsian pislog*
El kell ismernem, hogy roppant kreatív megoldásokat alkalmazott és valóban jól szórakoztam. A következetességgel nem jár együtt a szívtelenség, és igen, van humorérzékem is. De kérem, jövőre próbáljon meg tanulni is a vizsgájára, vagy brillírozzon a gyakorlati órán, különben kénytelen leszek megbuktatni. Azt a bájitalt pedig felejtse el, mert nem létezik.

Én mindent megtettem Lorcsa néni, de győzött aaaa... Hát szóval sérült voltam. *próbál kifogást találni* Viszont, ha már erre járok, az LS bájital sem létezik, sajnálom. *bűnbánó fejet vág* Viszont a tanárnő nem szeretne nekünk külön órát tartani? Csak eridonosokkal!
Igen, tudom, de legközelebb majd okosabb lesz és nem megy fel repkedni a vasgolyók közé. Közben pedig nem próbál egy aerobic edzést is tartani a seprűjén. Mellesleg, ha valami, hát a kviddicscsapat nem fog tőlem támogatást kapni, az biztos.
Emellett, ha van rá igény, természetesen szívesen segítek az Eridonosoknak. Fontos lenne, hogy minden diák tudja, hogyan kell reagálni éles helyzetekben, akár az elsősegély alapjait is elsajátíthatnák.


Miért nem kapunk támogatást? Na de tanárnő, ez most mélyen érintett! Nem is fontos a kviddicscsapat? *félig döbbent, félig felháborodott hangon kérdezi*
No és milyen programokra tetszettek gondolni így, hogy Önök vezérelnek minket a csillagos égig? Ne tessék titkolózni Lorcsa néni, csak bátran! *buzdítja, mint egy retardált*
Nem, sajnos nem. A kviddicset egy abszolút infantilis játéknak tartom, amiben a gyerekek feleslegesen repkednek a magasban és egymásra vasgolyókat ütnek. Aztán ha megsérülnek, én látom el őket. Szerintem nem kéne az iskolában engedélyezni ezt a sportot. *szigorú tekintet, határozott vélemény és pont*
Az év elején tervezünk egy évnyitó bulit csinálni, aminek keretein belül bemutatkozik az új vezetőség is. Mivel java részt Radúz és a prefektusok szervezik, nem tudok sokat a részletekről, én csak próbálom addig megoldani a klubhelyiségben jelenleg fellépő *köhint egyet* gravitációs gondokat.

Mi sem szeretünk megsérülni, de azért nem semmi teljesítmény volt megnyerni az idényt! Ugye erre legalább büszkének tetszik lenni?
Ugyan már, tarthatnánk repülő show-t! Lorcsa néni és Radúz kézen fogva belebegnének, mi pedig könnyekben szállva meghatódnánk. Nem lenne tökéletes?
Tekintve, hogy mennyi sérülést szereztetek közben, én ezt nem tartom olyan nagy érdemnek. Ha pedig nem szeretnétek ilyen módon megsérülni, ne játsszatok, ilyen egyszerű a képlet.
Szerintem ön lenne az első, aki beütné a fejét a plafonba, esetleg valami lebegő tárgyba, de majd meglátjuk. Remélhetőleg addigra kész leszünk és megtaláljuk azt a vicces kedvűt is, aki ezt felfordulást okozta. *kellemes mosoly*


Ön tegezni tetszett! Tudtam! Egyébként a sérülés az csak egy rossz velejáró, mind vállaltuk, mikor elkezdtük.
Én nem verném be a fejem, mert Ön vigyázna rám, igaz? Tudja Lorcsa néni, nagyon szépnek tetszik lenni. Arra gondoltam, hogy eljöhetne velem teázni, mit tetszik szólni? *csillogó szemekkel pislog a tanárnőre*

Na pont ez az infantilis viselkedés az, amit nem preferálok a kviddicsjátékosokban. A tehetségüket, energiájukat, harci szellemüket értékelem, de fektessék valami kevésbé öngyilkos vállalkozásba és támogatni fogom.
Azt hiszem, ez a kérdés tökéletes lezárása az interjúnak, Szentmihályi úrfi. További szép napot. *mosollyal az arcán elsétál*

Dedede... Lorcsa néni, nem vagyok infantilis, neee, ne tessék elmenni! *kétségbeesetten próbál a tanárnő után nyúlni, de már hiába* Azért köszönöm az interjút!

Interjú a házvezetőséggel - Radúz

Jared egy összetekert pergamennel felszerelkezve indult ez úttal a vadőrlak felé, mivel most az volt a terve, hogy interjút készít az újdonsült házvezetővel. Mivel már korábbról is jól ismerték egymást, a kopogás után különösebb zavar nélkül lépett be a házba. Radúz kedvenc sült teáinak egyikéből főzött egy nagy csuporral, sőt, még némi kecskesajtos sütemény is akadt. Fotel híján a földön szétszórt párnákon helyezkedtek el, hogy Jared kényelmesen jegyzetelhessen.

J: Szerintem csapjunk is bele a közepébe. Eléggé meglepődtem, hogy te lettél a házvezető, de nagyon örülök neki. Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod?

R: Nem is tudom, nem gondolkodtam rajta túl sokat – jött a lehetőség és úgy éreztem, remek móka lenne ilyen sok emberrel együtt dolgozni és játszani. Meg az Eridonosok olyan aranyosnak tűntek, szeretni valónak, miután megismertelek téged, Katát meg Fannit és Lénárdot. *sorolja, ujjain számolva* Aztán mikor megkérdezték, boldogulnék-e a főnixekkel, azt feleltem, hogy ha hippogriffménest tudtam terelni, ez is menne, ami valahogy meggyőzte őket, hogy titulus meg minden nélkül is jó leszek.

J: Most az jutott eszembe, hogy vajon célzásnak kellene-e venni, hogy a vadőrt választották hozzánk házvezetőnek… *eltöprengő ábrázat*

R: Hát, kicsit olyanok tudtok lenni, mint a csókáim. Csalafinták, cserfesek, csintalanok. *nevet, az örökké nyughatatlan kompánia felé nézve, amik azt lesik, hogyan csenhetnének maguknak a pogácsákból*

J: Szépen alliteráló csupa cs vagyunk!

R: Csudajó csapat, úgy ám!

J: Egyébként, mi szerinted az, ami a legnagyobb kihívás lesz neked ebben az új pozícióban?

R: Megjegyezni a neveket! Előre bocsánat mindenkitől, akire bambán nézek majd három bemutatkozás után is. Mármint, tudni fogom, mi a kedvenc édességed, milyen állataid vannak, milyen tárgyakat tanulsz, csak épp azon agyalok majd, hogy is hívnak... *Kicsit szégyenkezve vakarja a tarkóját, aztán folytatja* Nem hiszem, hogy bármi mással komoly gondok lennének. Mindent megoldunk együtt - ti, én meg a mágia.

J: Ha szeretnéd, biztos szívesen csinálnának a diákok maguknak kis névtáblákat *együttérzően néz rá* A házvezető-helyettesi pozíció betöltésekor miért pont Riviera kisasszonyra esett a választásod?

R: Önként jelentkezett, képzeld! Ő itt tanult, nagyon megbízható és módszeres. Ráadásul ha kell, kioszt, mint a huzat! Azt hiszem, ellensúlyoz kicsit. Meg emlékeztet a szabályokra, dátumokra, úgyhogy nem késem le a gyűléseket se, roppant okos, szép és kedves!

J: Akkor nagyon hasznosnak fog bizonyulni a jelenléte, ahogy ismerlek *vigyorog* Fel fogsz költözni ezek után az Eridonba, vagy maradsz a vadőrlakban?

R: Költözni nem tervezek, bár a klubhelyiség puffjai és foteljai nagyon kényelmesek, a munkám az erdőhöz köt - amíg ti tanultok meg alusztok (vagy amíg ezt kellene tennetek), addig őrzöm a vadat (akit érdekel az LLG, jöhet velem cserkészni). Majd kitalálunk valamit, hogy mindig elérhessetek, titkos lejárót a vadőrlakba vagy ilyesmit. Mondjuk lehet, hogy kicsit ki kellene bővítenem a kunyhót, mert sokan vagytok, de hát sok jó ember kis helyen is elfér, nem?

J: Értem. Kár is lenne egyébként most hagyni itt a vadőrlakot, miután ilyen szépen ki lett dekorálva. Van valami konkrét terved, amit szeretnél velünk megvalósítani?
R: Sok! A manók megfenyegettek, úgyhogy nagy bordelt nem csinálhatok, de sok apró érdekességgel szeretném feldobni a napjaitokat, hogy ne csak a tanulásról szóljanak. Együtt fogunk karácsonyozni, farsangozni, húsvétkor tojást keresni, nyár elején tüzet ugrani és sütögetni... Egy egész évet szeretnék veletek tölteni, hidegben-melegben, hóban-sárban, jóban-rosszban. *----*

J: *torokköszörülés*
R: Konkrét? Kis kirándulásokat, némi tatarozást, meglepetéseket, közös délutánokat, játékokat akarok, állatetetést és mindent, amit ti találtok ki!

J: Úú, ez remekül hangzik! Hmm…. Miután letudtuk a kérdések hivatalos részét, arra lennék kíváncsi, hogy honnan származol? Elég különleges neved van.

R: Morva vagyok, vagyis Csehország délkeleti részéből származom, egy nagyon vegyes családból. A világháborúk sakkozásának hála körülbelül mindenfelé vannak rokonaink - Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban, de Ausztriában is. A nevem odahaza picit sem furcsa és azt hiszem, a szülővárosom, Valašské Meziříčí nevéhez képest egészen barátságos.

J: Tessék..? * pislog, miközben próbálja érzelmezni a furcsa hangzókat Radúz beszédében * Mit jelent egyébként a neved?

R: Valašské Meziříčí! *megismétli és nevet Jared fejének láttán* Röviden Valmez.

Hát, a vezetéknevem elméletben csókát, az egyik keresztnevem sast, a másik meg vidámat, szóval én egy ilyen heppy kis állatkert vagyok. Nomen est omen, vagy hogy is van?

J: * vigyorog egy sort * Valahogy úgy. És ha már itt tartunk... ha lehetne valami egzotikus állatod, akkor mi lenne az, amit választanál?

R: Csak egy? *kétségbeesetten néz*

J: Lehet több is.

R: *Nem biztos, hogy ez segít a helyzeten, de próbálkozni szabad - Radúz szeme úgy ragyog fel, mint egy ötévesé.* Kínai sárkányt, japán unikornist, egy kis raj billywiget, ír főnixet, jackalope-ot és mennydörgésmadarat, rukh-ot és.... *jobb lesz, ha Jared beléfojtja a szót* 

J: * Kicsit döbbenten bámul a férfire, akiből ömlik a szó, és egy ponton rájön, hogy valószínűleg nem így kellett volna feltenni a kérdést. De ugye késő bánat...* Tényleg, csak ennyit? * Nevet közbevágva * Viszont azt hiszem kifogytam a kérdésekből, van még valami, amit szeretnél nekünk elmondani az interjú keretein belül?

R: Szeretet és béke mindenkivel!

J: *Jót nevet* Köszönöm az interjút!