Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon
s ont monoton bút konokon és fájón.
A részletekről felidéződő
emlékek és benyomások kiváltotta érzéseket, gondolatokat három
szóban kellett összefoglalnunk és lejegyezni az eredeti szöveg
mellé (így kerültek a papírra az avarszín, levélzsongás, lopakodni). Utána az instrukcióknak megfelelően párba csoportosulva rövid eszmecserét folytattunk
választásukról egy idegennel, megosztva vele az emléket és
az érzéseket, vagy csak gondolatokra szorítkozva, hogy aztán a
beszélgetést újabb három szóval jellemezve bővítsük a listát.
Mókás módon a velem beszélgető srác részlete Weöres Sándor galagonyás verséből származott, ami szintén őszi hangulatú. Végül a kapott és a hozzáírt szavakat felhasználva új verset
kellett költenünk, addig hajtogatni a gondolatokat, amíg azok
kerek kis egészet nem alkottak. A szavakat kis mértékben lehet módosítani, valamint korlátozott mennyiségben hozzáadhatóak névelők és kötőszavak. Nekem az alábbi háromsorosokat sikerült összehoznom (bár a haiku szabályainak csak az egyik felel meg):
Monoton zsongó tájon
tarkán ontott levelek -
mindenkiben találni Őszt.
*
A lopakodó Ősz
mindenkiben avarszín
levélzsongást talál.
Végezetül felolvastuk a verseket, sőt, a sátor mellett kiállításra is kerültek. Aki kedvet érez hozzá, kisebb baráti társasággal ki is próbálhatja, könnyű, kreatív szórakozást kínál, érdekes beszélgetéstémákkal.
Kitsune
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése