Lamantin-time!

November a lamantinoké! Ebben a hónapban az állatvédő szervezetek megpróbálják felhívni a közvélemény figyelmét ezekre a békés óriásokra, akik talán nem ragadják meg úgy szépségükkel a laikusokat, mint számos más védelemre szoruló faj, azonban egyáltalán nem unalmasak!

1. A lamantinok a sekély partmenti és folyami vizek tipikus lakói, főleg moszatokkal, mangroove-levelekkel és algákkal táplálkoznak. Majdnem napjuk felét szánják békés kérődzésre, miközben testtömegük 10%-ával megegyező növényt fogyasztanak el. Ami egy 1 tonnás súlyt is elérő állatnál nem kevés! Hosszra elérhetik a 4 métert és akár hatvan évig is élhetnek.

2. A nyugat-indiai és nyugat-afrikai lamantinok életük javát a sós és édes vizek határán töltik. Képesek aktívan szabályozni testük sóháztartását és túlélni ebben a fajokban szegény környezetben is.

3. A meleg víz létszükséglet ezeknek a békés óriásoknak – lassú metabolizmusuk és minimális zsírrétegük nem nyújt védelmet számukra a hideg ellen, kövérnek tűnő testük nagyobbik részét ugyanis irdatlan gyomruk és beleik foglalják el. Hidegebb időben az erőművekből származó meleg víz kivezetőinél vagy meleg folyóágakban tanyáznak, hiszen akár bele is pusztulhatnak.

4. A lamantinok 3-5 percenként bukkannak felszínre, hogy levegőt vegyenek, bár szükség esetén akár 20 percig is kibírják a víz alatt. Egyetlen lélegzetvétellel a tüdejükben lévő levegő 90%-a cserélődik ki (szemben az ember szánalmas 10%-ával).

5. Az amazóniai lamantin kizárólag édesvízben él, Dél-Amerikában az Amazonasban. Nehéz meghatározni a számukat, rejtőzködő életmódjuk és a folyó örökké zavaros vize miatt. A fő veszély az illegális szigonyos vadászat számukra, ami a helybéliek megélhetését jelenti.

6. A dugong, mely a lamantinokkal egy rendbe tartozik, összes idejét a sekély tengervízben tölti – ha első pillantásra hasonlóak is, uszonyuk alapján könnyű őket megkülönböztetni. A lamantinok farka kerek, míg a dugongé inkább a bálnákéhoz hasonló.

7. A lamantinok legközelebbi rokonai az elefántok – ugyanabból a szárazföldi emlősből fejlődtek ki, mint ormányos barátaik, jó 50 millió éve. A kövületek sokkal több fajt megőriztek, amelyek világszerte elterjedtek voltak, mint amennyit ma ismerünk.

8. Az embereknek egy szett tejfoguk van, amit így vagy úgy, de elvesztenek a felnőtté válás során. A lamantinok, akárcsak elefánt rokonaik, egész életükben folyamatosan cserélik elkopó fogaikat – a legöregebbek elől kihullanak, hátul pedig már nőnek az újak, amik az előttük lévőket folyamatosan tolják előrébb.

9. Kutatók szerint a már kihalt Steller tengeri tehén (a Szirénfélék legnagyobb tagja) az egész Csendes-óceán térségében elterjedt volt, Japántól az Egyesült Államok partjaiig. Az állatot 1741-ben Georg Wilhelm Steller írta le Oroszország partvizeiben, mint moszatokat legelésző és alámerülni képtelen lényt. Alig 27 évvel felfedezése után a vadászat és a tengeri sünökkel vívott harc a táplálékért kipusztította a fajt (ha emlékeztek a vidrás cikkre – ők tartják egyensúlyban a kelperdők ökoszisztémáját és a szőrméjük miatti vadászat túlságosan megritkította őket).

10. Kolumbusz Kristóf és felfedezőtársai váltig állították, hogy női alakokat láttak az óceánban úszni – ezek voltak a kor sellői, melyek írásokban és képeken is felbukkannak. Hogy túl sokáig hajóztak-e a nemes férfiúk a tengeren vagy optikai csalódás áldozatai lettek, a legtöbb ilyen esetben lamantinokkal találkoztak.

11. A lamantinok agyának felülete sima – már az emberivel összehasonlítva – és a test és agy méretének aránya is náluk a legalacsonyabb az emlősök közt. De ha nem is olyan okosak, mint a delfinek, könnyen megtanulnak egyszerű feladatokat, meg tudják különböztetni a színeket és kivételesen érzékeny a tapintásuk.

12. A lamantin mamák egyetlen borjat hoznak a világra minden 2-5 évben, mivel a kicsinyek legalább két évig szopnak. Emellett párhetes koruktól már fogyaszthatnak szilárd táplálékot is. A lamantin mellbimbói egyébként a mellső uszonyok tövében találhatóak.

13. Ha emlős vagy – légy bár ember, zsiráf avagy patkány – pontosan 7 nyakcsigolyád van. Ez alól csupán három lajhárféle és a lamantinok képeznek kivételt – nekik mindössze hat nyakcsigolyájuk van, ami a feltélelzések szerint a lassú metabolizmusukkal állhat összefüggésben.

14. A lamantinoknak nincs természetes ellenségük a vadonban, a kihalás szélére az emberek sodorták őket. A nyugat-indiai lamantinok halálát az esetek felében hajókkal való ütközés okozza, ahol a hajócsavar összeszabdalja őket. A testük igen nagy sűrűségű és vízszintesen elhelyezkedő rekeszizmuk és légzésük segítségével szabályozzák a sűrűségüket (és ezzel a mélységet is, ameddig merülnek). Ez és átlagos 4,5-7,5 km/órás sebességük túl lassúvá teszi őket a hajók elől való kitéréshez.