Christopher Moore: Biff evangéliuma

Jézus születésének történetét jól ismerjük. Csakúgy, mint bölcs tanításait, dicső cselekedeteit és isteni önfeláldozását a harmincadik születésnapját követően. De Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának történetéről senki nem tud semmit – Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Úgyhogy Biff egy szállodai szobába zárva nekiáll elmesélni az elveszettnek hitt évek történetét. Senkit és semmit nem kímélve végre kipakol a maga sajátos stílusában (persze, hogy nem véletlenül törölték ki őt az evangéliumokból), és megosztja velünk, hogy hogyan is történt minden valójában, a betlehemi jászoltól egészen a Golgotáig.

Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, kung-fúval, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal. De bármi is történjen velük, egy biztos: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a legjobb barátját keresztre feszíteni. Nem. Ő harcolni fog a végsőkig.

Christopher Moore könyve 2002-ben jelent meg és azóta is szórakoztatja az olvasókat egy olyan témával, amitől először talán kicsit felszalad az ember szemöldöke, hogy mégis, na de, komolyan. Vallásos berkekbe tévedve éppen Jézus misztifikált alakját veszi górcső alá, kitöltve jó néhány hiányos évet életéből, amit az evangéliumok érintőlegesen ha tárgyalnak. Az esetleges kezdeti szkepticizmus azonban félretehető, a megközelítés ugyanis vicces, már-már aranyos, és aligha lehet komolyan venni annyira, hogy az ember egy pillanatig is sértőnek érezze a felmerülő témákat. Ez amolyan "mi lett volna ha" megközelítés és úgy bele is gondol az ember, hogy tényleg, mi lett volna, ha Jézus kungfut tanul, meg a buddhizmussal ismerkedik és a megvilágosodás tanával, mielőtt még bármi egyébbe fogna bele.

A történet másik központi alakja egyébként, aki Jézus mellett még előtérbe is kerül, az Biff, avagy hivatalos nevén Lévi, Alfeus fia, akit a történet elején egy angyal támaszt fel, hogy írja meg Józsuának, József fiának igaz történetét. Egy hotelszoba mélyén aztán neki is lát, hogy Mari segítségével visszaemlékezzen, és minden szenteskedő áhítattól mentesen feljegyezze az egykori történéseket.

Biffről tudni kell, hogy nem csupán Józsua közeli rokona, de legjobb barátja is, aki vele tart a hosszú útra, aminek során nem csak rengeteget tanulnak másokról, meg a világról, de önmagukról is. Jópofa gyerek, humorral megáldva és állandó keresője a léha földi örömöknek, amolyan ellenpólusaként a cölibátusban élő, létét meglehetősen komolyan vevő Józsuának. Elég sokat mond róla, hogy miközben rokona éppen a megvilágosodást próbálja elérni, ő megtanul nyitott szemmel aludni meditálás helyett, például. Mindemellett mégiscsak ő az, aki állandóan feltalálja magát, mindent megold, és ha kell, még glóriát is tart Józsua feje fölé, akinek magának is megvannak azért a földi gyarlóságai, többek között kávéfüggő. Valóságos, emberi, szerethető alakok. 

A történet olvastatja magát, meglehetősen gördülékenyen haladva előre, telve humoros elemekkel, a sorok mögött pedig olyan komoly igazságokat is felfedezhetünk, amikre talán nem is számítunk éppen ettől az olvasmánytól. A mélyebb üzenet megértéséhez, de némely poénhoz is érdemes egyébként kissé behatóbban ismerni az evangéliumi történeteket, de mindenképpen ajánlott olvasmány a Brian életéhez hasonlóan, nem csak szórakozni vágyóknak, hanem akkor is, ha valakit komolyabban érdekel a téma.