A Halloween bizonyára már senkinek sem ismeretlen, hiszen az eredetileg angolszász területeken elterjedt ünnep napjainkra már a világ minden részén teret hódított magának. Borzongást keltő díszleteivel és újkeletűnek tűnő szokásaival olybá tűnhet, mintha egy Tim Burton film világából szökött volna át a mindennapokba, a valóságban azonban egy ennél sokkal ősibb ünnep, a kelta Samhain maradványa.
Az ír Samhain (ejtsd: "szávin") kifejezés nyárvéget jelent. A kifejezést bármely gael nyelvű naptárban könnyedén megtalálhatjuk, ugyanis e kelta eredetű nyelvek mindegyikében a november hónapot is jelöli, mint a tél kezdetét. A kelta kultúrkörben azonban nem csak egy hónap neve, de az az október 31-ről november 1-re virradó éjszakára eső ünnep is ezzel a névvel bír, amely egyszerre zárja le a nyarat, a betakarítást, és jelenti az év sötétebb felének, valamint a kelta újévnek a kezdetét is.
Ha a Samhain-ról beszélünk, fontos megjegyezni, hogy egységesen kelta népről, mint olyanról, aligha lehet beszélni. Sokkal inkább több kisebb-nagyobb, néha akár teljesen egyedi hagyományokkal, hiedelmekkel és szokásokkal rendelkező törzsről van szó, és ezért nem is csoda, hogy a Saimhain-t is különféleképpen nevezik a különböző térségekben (skót-gael: Samhuinn, manx: Sauin, welsh: Calan Gaeaf, "a tél első napja", breton: Kala Goañv, "november eleje" ). Az ünnephez társuló szokások is nagyon változatosak.
A területenként megnyilvánuló eltérések ellenére az alapkoncepció azonban mindenhol ugyanaz: a Samhain az év legmágikusabb éjszakája, amikor felborul a világ rendje. Ezen az éjszakán elmosódik e világ és túlvilág határa, megnyílnak az úgynevezett tündérdombok, és a természetfeletti lények, valamint a holtak szabadon járhatnak ennek következtében az élők között. Ír területeken éppen ezért vált hagyománnyá például, hogy ezen az estén az emberek kisebb csoportokba verődve házról házra jártak, kántálással igyekezve elűzni a rontó szellemeket, természetesen fizetség fejében, amely gyakran az ünnepi vacsora alkalmával asztalra kerülő ennivaló volt. Más területeken örömtüzeket gyújtottak, esetleg kísértethistóriákat meséltek a tűz köré ülve, és többnyire mindenhol faragtak töklámpást, az ugyanis a Samhain egyik rendkívül fontos eleme és jelképe. Ugyan vitatott, hogy skót vagy ír hagyomány-e eredetileg a töklámpás készítése, az azonban bizonyos, hogy azok, akik útra indultak ezen az éjszakán, töklámpással védték magukat az ártó szellemektől és a kelta mitológia gonosz tündéreitől.
Hagyományos ír töklámpás (Seán Na Gealaí), 20. század eleje
Museum of Country Life, Írország
A Samhain, mint ünnep, kissé beporosodott az idők során, majd a tizenkilencedik-huszadik században feltámadt egy időre a nemzeti öntudatra ébredés hatására, ez az új reneszánsz azonban nem tartott túlságosan sokáig. Manapság már főként olyan közösségekben ünneplik meg, mint például a wicca közösség, viszont azt sem mondhatjuk, hogy mások teljesen megfeledkeztek volna róla. Szokásait és hagyományait tekintve, a Halloween-ben él tovább, keresztény közegben pedig a Mindenszentek napja őrzött meg valamennyit belőle az utókornak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése