Rise and Shine

                      avagy kelj fel és járj zenék az évkezdésre

Mint minden évben, most is gyászoljuk a nyarat és az elvesztett szabadidőt az iskola beköszöntével. Az évnyitó után pedig belevethetjük magunkat a tanulásba, a könyvekbe és az igék magolásába. Kell ez nekünk egyáltalán? Elkeserítő válasz, de igen. Viszont ahhoz, hogy könnyebben kibírjuk ezt a tortúrát, hoztam is nektek pár zenét, amit addig hallgathattok, amíg a végén ki nem süt a nap, és túl nem vagyunk a vizsgákon. Megint. 

Szóval csapataitokat és erőiteket vonultassátok fel a harcmezőre, és készüljetek a csatára!

SzA

Főnixdal a naplementében

KAHLIL L. ROCHARD 

"Hihetetlenül nyúlánk és vékony, 205 centis figura, minden ruha lóg rajta. Előszeretettel öltözik kényelmesen és hanyagul, nem igazán figyeli, mi mihez passzol vagy sem, néha csíkos sálban, kockás ingben és farmerben indul el, néha meg gyászmenetet alakít."

Már csak pár nap, és egy kicsit elatyátlanodunk. Nagyon sokan szeretnék betölteni az űrt, melyet édesapánk, Kahlil hagy majd maga után, ám mind tudjuk, hogy ez az első időkben nem lesz olyan könnyű, hiszen már olyan szinten szerves része lett a piros háznak, hogy neve összeforr mindazzal, amit az Eridon jelent. Indulása előtt, még egyszer utoljára megmásztam a lépcsőfokokat, melyek hozzá vezetnek, ihattam a teájából és bevallom pár kocka csoki is legurult az interjú közben. Emlékezzünk, mosolyogjunk, és sírjunk együtt!

Mi inspirálta először arra, hogy az Eridon házvezetői posztjára jelentkezzen?

Amikor az iskolába érkeztem, nagyon kevés tapasztalattal rendelkeztem tanítás terén, de azt tudtam, hogy szeretek gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni és általában jól kijövök velük. Az Eridonosokkal pedig könnyű szót érteni, ha az ember győzi a hadarást és ki tudja bogozni a néha szóáradattá dagadó lelkesedésből a lényeget. Egy darabig Angel mellett voltam helyettes és az a pár hónap is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megszeressem őket, így Angel távozásakor úgy döntöttem, ringbe szállok, bár a testület legfiatalabb tagjai közé tartoztam.

És meg is kapta, a mi legynagyobb szerencsénkre. Mi volt az első gondolata, amikor az igazgató úr értesítette a döntéséről?

Gondolat? "Úristen, most fel kell állnom és kezet kell fogni vele és ficamot fog kapni a nyaka szegénynek."

A tanári karban sok alacsony tanerő van, az igazgató úr lehet, hogy örült, mert végre kiroppanthatta a hátát. Mit szóltak a diákok másnap, amikor megjelent, mint házvezető?

Már ismertek valamennyire, úgyhogy tudhatták, mire számítsanak, csak épp az iroda került máshova - valószínűleg az évek alatt sokan elátkozták a sok lépcsőt, ami a második emeletre vitt. Egyebek iránt mivel mindig jelentős mennyiségű tea és édesség lelhető fel a környezetemben, szerintem még örültek is.

Ki ne örülne neki? Megkapta a posztot, kiroppanhatott az igazgató háta, és utána? Mik voltak az úgynevezett 'első intézkedései" melyeket ilyenkor emlegetni szoktak?

Első lépésben a prefektusok sorait kellett feltölteni, mivel egyesek elballagtak, mások önként lemondtak a jelvényükről. Ezután ötleteltünk a Fiókákkal és kicsit tataroztunk, valamint szerveztem nekik egy húsvéti kis kalandot, ami elég emlékezetesre sikerült. Volt tojáskeresés és egy bizonyos tapsifüles is feltűnt a toronyban, hogy izgalmasabbá tegye az ünnepet, na meg megédesítse.

Ez pedig azóta hagyománnyá vált. Remélem a későbbiekben is részünk lehet még ebben. Néhány együtt töltött hét után, milyen benyomásokat szerzett? Mennyire tudott együtt dolgozni a fiókákkal?

Elsősorban jó tapasztalataim voltak - mivel nem nulláról indultunk, ismertük már valamennyire egymást és nem kellett kiharcolnom, hogy hallgassanak rám. Akadtak kisebbösszetűzések, ha az elképzeléseink egy-egy témában eltértek - ahány ember, annyi látószög - de sikerült kompromisszumokkal megoldani ezeket. Ami problémát jelentett és jelent, az a feledékenység és a kedvetlenség, mert egy Eridonost se veszel rá olyanra, amihez nincs kedve. Ezt leszámítva jó csapat, tele ötletekkel, fantáziával, ami emellett toleráns és megértő is.

Igen, ez egy nagy hátrányunk. Az érzelmi és lelkesedési hullámzásaink magukért beszélnek. Ha öt szóval jellemeznie kéne a házat és a diákokat, melyek lennének azok?

hangulat (legyen épp bármilyen), makacsság (nem is kevés), igazságérzet (bivalyerős), fantázia (csak merni kell elszakadni a hagyományostól), nyitottság (minden érdekli őket) és energia (amit néha nem ártana kicsit beosztani )

*Számol.* Ez hat. *Szemforgatás és nevetés.* Mindenki válasszon magának ötöt

Professzor út nagyon benne van ebben. Szerintem a hat is szuper, én örülök, ha van miből válogatnom, például sosem veszek csak egy ízű csokit. Na de, kérdések. *zavartan lapoz egyet* Vannak diákok, akik nyomot hagynak az emberek emlékezetében. Kik azok az Eridonos diákok, akiket ön nem tudna elfelejteni?
Huhh, most fejben elkezdtem sorolni, de sose érnénk a végére. Mindenkire, akivel szót válthattam vagy együtt dolgozhattam, aki hozzám fordult, megmarad nekem, a prefektusok, a helyettesek, a felelősök és felelőtlenek, a bohócok, a hősök és feketeöves sszájakartésok, a szabályszegők és a művészien szófogadatlanok, a kalandorok, a macskasimogatók... Sok-sok emlékem van és nincs alku, mindet viszem.
 

Akkor máris csomagolom a házat és megyünk a bácsival.Ha már itt tartunk, hova is? Merre viszi ezek után az élet?

Ó, remek lenne. *Sóvárogva néz körbe, kortyol a bögréjéből és a dobozokra pillant.* Egy időre haza, a szüleimhez, mert úgy adódott, hogy szükségük van rám. A többit még meglátjuk, mert most nem "én", inkább "mi" terén gondolkodom. Mondhatjuk, hogy apaságira megyek kicsit.

Egyszer mindenkinek fel kell nőni, ugye? Terveznek még babákat? ugye igen és mindegyiket elhozza megmutatni nekünk?

A látszat ellenére eddig is felnőtt voltam *önirónia* De most úgy adódott, hogy a saját fészkemmel és fiókámmal kell kicsit törődnöm, így a Fiókákat más szárnyai alá adom.

Ami a továbbiakat illeti, szívesen vállalnék még gyermeket, de örökbe is szeretnék fogadni, ha tehetem. Jómagam is árvaházból kerültem ki, szeretnék másnak is esélyt adni. A látogatásokat majd megoldjuk - jöhettek ti is, ha nem dugítjátok el a kandallót ^ ^

A szent cél érdekében igyekszünk majd fegyelmezettek lenni,,, vagy legalábbis megpróbálunk. Akkor ezek szerint, ha útnak indítjuk ön felé a baglyainkat, számíthaunk válaszra is?
Természetesen. Lehet, hogy nem a leggyorsabbra, elvégre Németország elég messze van innen, de nem zárkózom el. Legfeljebb majd azt mondom a szomszédoknak, hogy hobbiornitológusnak álltam.

Szegény szomszédok, már előre sajnálom őket. *nevet* Ami a fiókák átadását illeti, gondolta volna, hogy ennyi jelentkező lesz? Van köztük olyan, akire már most nyugodtan rábízna minket?
Nem, végképp nem számítottam ennyi pályázatra, hiszen az elmúlt években senki más nem mutatott érdeklődést. Akadnak ismerős és kevésbé ismert kollégák is, de a döntést szerencsére nem nekem kell meghoznom. Bízom abban, hogy olyan vezetői-prefektusi gárda alakul majd ki, aki fellendíti a házat, mert egy ember magában kevés ehhez, így nem a ki, inkább a kik a kérdés.

Bízzunk benne, hogy a ház továbbra is jó kezekben marad. Én szeretném megköszönni, hogy válaszolt nekem, és kívánom, hogy az élete a tervei szerint alakuljon. Térjen néha vissza hozzánk, hogy ne csak mi koszoljuk a szőnyeget a kandalló előtt. Zárszóként szeretne üzenni valamit az Eridonosoknak, amivel bíztatja őket?
Szeretném nekik megköszönni egy együtt töltött éveket és a rengeteg nevetést, őrültséget és meglepetést, amit okoztak. Otthonommá tették a kastélyt és a házat, elfogadtak és többet ennél nem is nagyon kérhetnék. Kívánom, hogy maradjanak erősek, de osszák be kicsit jobban, hogy legyenek kreatívak, de azért ne forgassanak fel mindent, hogy tartsanak össze és élvezzék ki az időt, ami megadatott nekik. Hogy ne féljenek az új, ismeretlen dolgoktól, beismerni, ha hibáztak, vagy segítséget kérni - még Batmannek is van Robinja, ennyi belefér a hős-komplexusba is Őrizzék meg a nyitottságukat, az őszinteségüket , a kedvességüket és azt a lelkesedést, amivel másokat is fel tudnak dobni.

Ez nagyon kedves és tele van hasznos tanácsokkal uram. Köszönöjük és azt is, hogy terelgetett minket, ön nélkül nem ment volna *Érzelemtúltengés okozta öleléssel zár*      

       

Abu 

Ki legyen a HV-nk?

Mivel sajnos Kahlil prof nem jelentkezik a posztra, ezért megkérdeztem házam diákjait, kit látnának szívesen a ház élén. A sorrendet az alapján állítottam, hogy hányan mondták ki az illető nevét, számot azonban nem írok hozzá, van, aki több nevet mondott, van, aki kevesebbet, nem lenne fair és befolyásolni se szeretném a pályázó professzorokat. Sajnos nem mindenkinek érkezett vissza a válaszbaglya. Ha menet közben még befut válasz, frissítem. Lássuk most az eredményeket: 

 Merkovszky Ádám

Igazság szerint eléggé megnyugtató, hogy van(nak) olyan(ok) a pirosak között, aki(k) szívesen látná(nak), mert már elkezdtem megírni a pályázatomat. Bízom benne, hogy az iskola vezetősége megfelelőnek fogja tartani, és az új tanévet már mint az Eridon házvezetője kezdhetem.

 Mészáros Gréta

Dwayne Warren

Megtiszteltetésnek venném a támogatást, örömmel lennék HV.

  

Vasváry Richárd Nándor

Megtisztelő hallani, hogy a ház diákjai között akadtak, akik szívesen látnának engem az Eridon élén, de félek, nem lennék megfelelő vezetője a főnixeknek, sajnos nem valószínű, hogy tudnék annyi időt szakítani a házra, amennyit az megkövetelne - és megérdemelne.
Hiszem, hogy megtalálják az önök emberét, de tartok tőle, hogy az nem én vagyok.

Szikszai Attila

 Angelinne Vinnin

Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy ennyi idő, és egy ilyen remek házután az eridonosok visszavárnának. Mindig is a szívügyem volt a ház, így terveim között szerepelt a kolléga távozásával, hogy ismét a ház vezetésére pályázzak. Szívet melengető érzés, hogy ez a diákoktól sem áll távol, hogy van, aki szívesen látna házvezetőjeként akár ismét, akár újonnan, és ez persze nagyon sok energiát is ad, valamint megerősíti az elhatározásomat, hogy ismét az Eridon házvezetője legyek. .

 Vécsey András

 Carl Tender

Úgy gondolom a pozíció betöltéséhez legfontosabb hiányosságom az idő. Szívesen vennék részt a ház életében és úgy gondolom hasznomat is vehetnék, viszont adminisztrátori feladataimat ritkán tudnám ellátni, így egy erre alkalmas házvezető helyettes kellene mellém.
 Amennyiben igényt tartanak egy olyan házvezetőre aki hétvégente tud belefolyni a ház életének sűrűjébe, szívesen benyújtok egy pályázatot és kötelességeimhez hűen lépek majd fel, valahányszor alkalmam nyílik rá.
 Nem árulok zsákbamacskát, ez bizonyára becsületemre válna házvezetőként is

 Sebastian Felagund

Értékelem a megkeresését, de valahogy nehezen hiszem, hogy bárki is szívesen látna az Eridon élén. Több alkalommal is pályáztam már, nem volt igény a munkámra. Mindettől függetlenül igen, szívesen lennék. De ezt a döntést ugyebár nem nekem kell meghoznom.

 Maróti Antal

Megtisztelő, hogy gondoltak rám, mint házvezetőre, de úgy érzem, nem lennék alkalmas a posztra. Egy varázslóiskolában sok olyan dolog történhet, aminek megoldásához nem árt, ha az ember ért a mágiához. Nem mellesleg hatalmas generációs szakadék is van köztem és a diákok között, házvezetőként viszont szerintem fontos lenne, hogy viszonylag könnyen megértsük egymást.
Szóval, nagyon megható, hogy felmerült a nevem, de nem fogok pályázni. 

Asher Noah Wayde

Természetesen szívesen lennék a házvezető. Az elmúlt tanévben a Házvezetőhelyettesi poszt betöltése során volt alkalmam megismerni az eridonosokat, és bármennyire is fáj bevallanom, nagyon is megszerettették magukat velem. Így, annak ellenére, hogy nagyon sajnálom, hogy Kahlil nem vállalja tovább a ház vezetését, én magam szeretnék jelentkezni a feladatra, mert őszintén, az élet az Eridon nélkül unalmas lenne - még számomra is.

Rédey András Kálmán

Hornyák Gábor

Ennek nagyon örülök, mert én meg is pályázom a posztot, csak még a pályázat nincs kéz, álmodói teendők miatt, de határidőre beadom.
Tényleg örülök, hogy engem akarnak házvezetőjüknek!

+1 Keith Coltrane

Hát ha én lennék a HV, akkor rengeteg buli lenne és viszonylag kevés csendesség, viszont sokkal többször jönnének át diákok más házakból, mindenki ismerné a nevünket és mindenki közénk akarna tartozni, Rohr kisasszony lenne a Kulturális Segédvezető Bulilevezénylő szakmenedzser, tartanánk tanári esteket, hogy lássuk őket lezülleni, és tartanánk hajnali grillezést a kistavacskánál, lennének kviddicsbemutatók és ahh.
De mivel így meg úgy, meg jövőre végzős leszek, meg hát bulizni HVság nélkül is lehet, meg amúgy is csúnyán néznének, ha a Házvezető a padláson aludna egy diákkal, azt hiszem, mégse jelentkezek.
Pedig szuper lenne ám.

25 furcsa adat

Gondoltam, feldobom a nyár utolsó napjait egy csokornyi érdekességgel, mert bár mindenki tudja, hogy az elefántok nem tudnak ugrani (szerencsére), annyi minden más fontos dolog van, amiről még nem is hallottunk:

1. Japánban van angolna ízű fagyi. (Nyami.)
2. Portugáliában udvariatlanság piros tintával írni. (Vajon ott akkor mivel javítanak a tanárok?)
3. A nílusi krokodil 2 órán keresztül vissza tudja tartani a levegőt a víz alatt, miközben áldozatra vár. (Ha krokodillal kerülsz szembe, elvileg segítheti a menekülési esélyeid, ha orrba vágod. Csak az a baj, hogy az orrához közel ott van az a sok fog...)
4. A medúzák nem halak, mert nincs se agyuk, se szívük, se csontjaik. (A medúzák a tengerek gombái?)
5. Az emberek jobban szeretik a kék fogkeféket, mint a pirosakat. (Úgy néz ki, az Eridonosok nem veszik elég komolyan a dolgukat!)
6. Voltak, akik azt hitték, hogy egy szamár megcsókolásával elmulasztható a fogfájás. (Vagy csak nagyon szerették a szamaraikat, és így akarták kimutatni!)
7. A csikóhal tudja ellentétes irányba mozgatni a szemét, ami jól jön neki, ha az ellenségeket vagy az élelmet kell kiszúrnia. (Az egyetlen állatfajta, ahol a hím hordja ki a kicsiket, biztos attól golyózott be a szeme is!)
8. Ahhoz, hogy az aszfalton megsüthess egy tojást, az aszfaltnak 70 Celsius fokosnak kell lennie. (De én ha már harmincnál is folyton olvad, hogy bírja ki 70-ig?)
9. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen termesztenek kukoricát. (Milyen kár, hogy egyáltalán nem tudjuk megemészteni... )
10. Naponta 50-100 hajszálat hullajtunk el. (*kétségbeesetten kapaszkodik a fején felfelé álló többibe*)
11. Minden majom nevet, ha megcsikizik. (De ez nem azt jelenti, hogy élvezi is!)
12. A tudósok úgy vélik, hogy az által, hogy egy tevékenységről álmodunk, jobbak leszünk benne a való életben. (Már csak azt mondja meg valaki, hogy tudok világuralomról álmodni?)
13. A tévé távirányítója a legkoszosabb elem egy átlagos háztartásban, kórházban vagy hotelben. (Fújj!)
14. A barnamedvék néha a fák tetején hibernálódnak. (Aztán el tudom képzelni, hogy meg lehetnek zavarodva, mikor felébrednek!)
15. A macskák szent állatok voltak az ókori Egyiptomban. Ha valaki megölt egyet, halálra is ítélhették emiatt. (És mint tudjuk, a macskák azóta sem léptek túl ezen a koncepción!)
16. A nadragulyát nagyon mérgező növénynek tartjuk, de a paradicsom, a padlizsán, és a krumpli is a nadragulyák családjába tartozik. (És a paradicsom érdekes módon még gyulladás csökkentő is. Ez aztán az ellentmondás!)
17. A gyerekek 4 hónapos korukig nem érzik a só ízét. (Ha lesz gyerekem, ezt tuti kipróbálom rajta!)
18. A hím pandák pisilés közben fejen állnak, miközben a fákat jelölik meg. (Én szerintem hasonló pózban csak magamat tudnám megjelölni...)
19. Az amerikai zászló fejjel lefelé fellógatása szükségállapot jele. (Vagy csak azt jelzi, hogy valaki nagyon béna volt. :P)
20. Az Uránusznak csak két évszakja van, a nyár és a tél, de mindkettő 42 földi évig tart! (Na, oda sem költözöm!)
21. A szívünk olyan erős, hogy 9 méter magasba fel tudja pumpálni a vért. (De inkább ne próbáld ki otthon, mert ha egyszer kijön belőled az a vér, nincs az a varázsló, aki azt beléd visszabájolja!)
22. 1963-ban egy Félix nevű macska lett az első macskaféle az űrben. (Névrokon!)
23. Az elefánt bőre helyenként akár 2,5 centi vastag lehet. (Vajon az arcán is? Van elég bőr a képén?!)
24. Az Egyesült Királyságban van egy férfi, aki egy óra alatt 144 alsónadrágot tud felhúzni magára, és ez a világrekord! (Izé... van kölcsön egy pár alsótok?)
25. Egy 2012-es felmérés szerint a legkedveltebb pizza feltét Amerikában a gomba. (Csak szerintem szabotálták az adatokat?)

- F2

Végzőseink búcsúznak - Caius Randy Woodrow

Caius az Eridon egyik legrokonszenvesebb mestertanonca – barátságos, nyitott és rangidősként sem utasítja el a legkisebbek társaságát sem. A sportos megjelenésű fiatal férfi szinte mindig derűs, s nem csak a pályán, magánéletében is népes hölgykoszorú vette körbe. Elsős korától terelőként játszik, volt prefektus és fiókákat tanítgató Patrónus is, ám egy időre eltűnt a közösségből, s mára kevesebben ismerik. Ennek ellenére számos barátja és rajongója akad, s bármikor szívesen elbeszélget az újoncokkal. Mivel megneszeltem, hogy szereti a teát, egy néptelen estén meghívtam a Pillangó-varázsba, hogy egy kannányi finom ital mellett kikérdezzem.

Nyolc évet töltöttél a kastélyban, ami nem kevés idő. Milyen érzés most az utolsó vizsgák előtt állni, az utolsó lépésre készülni?
A helyzet az, hogy a vizsgaidőszakokban mindig is el voltam bújva, kb. a szobámban ültem mindig és tanultam, gyakran levegőzni sem voltam kint. Úgyhogy most is hasonló a helyzet, csak a vizsgákra koncentrálok. De igen, elég rossz érzés belegondolni, hogy most utoljára sétálok a kastély folyosóin, és rengeteg emlék feljön. Néha azon kapom magam, hogy csak állok egy portré előtt, vagy valami emlékezetes helyen és nosztalgiázom. Durva érzés, az biztos.

Ezek szerint nagyon a szívedhez nőtt a kastély. Mire, mikre emlékszel a legszívesebben?
Mindig is imádtam a vízesést. Manapság már annyira nem, de régebben gyakran fürödtünk benne, állati jó vízi csatákat rendeztünk. Illetve ami mág a szívemhez nőtt, az a Kandallós terem. Na, meg persze a kviddics pálya *nevet* Az esti járőrözések is jók voltak, azokat is élveztem. :)

Volt esetleg valamilyen emlékezetes csínyed, vagy épp rajtakapásod?
Nem, én jó gyerek voltam mindig is. Arra emlékszem, hogy Vikoék egyszer wc-t robbantottak, az durva volt. És annyira híres, hogy után néhány évvel egy ikerpár ismét megcsinálta ezt, elöntötték az egyik szárnyat ... cuccal. :D Rajtakapás... Hát, egyszer találtam az alagsorban az egyik lovagi páncélban egy Rellonos elsőst. Szegény állatira meg volt ijedve, de végül is nem jöttünk rá, hogy ki vagy kik voltak az elkövetők.

*Halkan nevet.* Akkor kiismerted a folyosók minden titkát, gondolom. De milyen volt itt először? Mik voltak az első benyomásaid?
Hatalmas volt a kastély. :D Arra emlékszem, hogy amikor beléptem a Bejárati csarnokba, kb. ledobtam a bőröndömet és "Wow"-ztam. Aztán megjelent Anetta, megmutatta az étkezőt és leöntött forró csokival. :D

Remélem, ez nem az akkori, általánosan bevett beavatási ceremónia része volt.
Nem, prefektusként nem emlékszem, hogy forró csokival öntöttem volna le a gólyákat. *vigyorog*

*Halkan horkant, aztán rendbeszedi a vonásait.* Milyen volt az Eridonba kerülni, Főnixnek lenni?
A jellememhez tökéletesen passzol. Talán még Levitás lehettem volna, de ahhoz nem vagyok elég szorgalmas. Nagyon imádtam és imádok Főnix lenni, el sem tudnám képzelni, hogy más ház milyen lehet és azt hiszem, hogy ez a társaság, ez a csapat fog a legjobban hiányozni. Hogy tudom, hogy tartozok valakikhez, és ez állati érzés! A ház és a társaság, az iskola emlékére csináltattam egy főnix tetoválást, hogy legyen valami rajtam az Eridonból.

Szerintem mi is hiányolni fogunk és szívesen látunk, ha visszalátogatsz. Tudod már egyébként, merre tovább?
Igen, kaptam két csapattól is lehetőséget, egy magyar másodosztályú csapattól, a Szegedi Szárcsáktól, illetve egy angliai, szintén másodosztálybeli csapattól kaptam felkérést terelőnek. Még nem tudom, hogy melyiket fogadjam el, de igazából a szívem hazahúz Angliába.

Mindkettő ígéretes kezdet. Hogyan kerültél egyébként Angliából ide, Magyarországra? Nem vágytál rá, hogy a nagy múltú Roxfortba járhass?
De, természetesen szerettem volna oda menni, de anyai ágon itt élnek a nagy szüleim, és igazából a szüleim úgy voltak vele, hogy inkább ide íratnak be, hogy mégis legyen valaki körülöttem. Most, hogy a húgom is idejár és tudom, hogy egyedül lesz - mármint persze hogy én nem leszek itt - örülök, hogy anno így döntöttünk. Rá is figyel majd valaki.

Biztosan nem marad magára. Lehet róla többet is tudni? Van esetleg több testvéred is?
Nem, csak mi ketten vagyunk. Ő sárga lett, Navine-s, de azt hiszem, hogy örül neki, hogy nem Eridonos lett. Már dicsekedett is, hogy azért a Navine-ben is vannak jó fejek. :D Most kezdi az első évet, úgyhogy elég ideges a vizsgák miatt. Aranyos,emlékeztet magamra picit. Amúgy nagyon jól kijövünk, imádom a családomat!

Persze, hogy vannak. Szerintem neked is megvannak a magad tapasztalatai a házakkal és előítéletekkel kapcsolatban.
Hát igen.... Bár én soha nem adok az előítéletekre. Felesleges, mert minden házban vannak bunkóbb és kedvesebb egyedek is. De gondolom a rellonos előítéletre gondolsz *vigyorog* Mindkét oldalhoz volt már szerencsém, amikor megérkeztem, egy rellonos srác kötött belém, viszont néhány hétre rá pedig egy nagyon kedves barátra tettem szert, aki szintén a zöldekhez tartozott.

Nem csak velük szemben élnek előítéletek, minden háznak vannak sztereotípiái. Mi vagy mik voltak a legfontosabbak, amit nem az iskola, de az itteni emberek tanítottak meg neked?
Talán az, hogy nem változtathatod meg az emberek jellemét és nem erőltethetsz rájuk olyat, amit nem akarnak, vagy totál ellentétes a jellemükkel. És hogy a gurkók tényleg elég otrombák, a pletykák igazak. *a komolyság után oldja a feszültséget és felnevet*

És mi volt az, amit a seprűn szerzett bölcsességek mellett szerettél? Gondolkodtál esetleg más hivatáson, voltak példaképeid?
A tanári pályán gondolkoztam még, hogy itt maradok a Bagolykőben tanítani. Példaképek... Nem, nem igazán. Persze voltak olyan tanárok akiket kedveltem, pl Rédey-t nagyon bírtam, de igazából soha nem szerettem a példaképeket. Úgy érzem, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia azt, hogy miben jó és milyen szeretne lenni, nem máshoz hasonlítgatni magát.

Szemlélet kérdése. Nem kell feltétlen azonosulni a példaképpel, de rengeteg inspirációt lehet meríteni belőlük. Kik voltak azok, akik nagy hatással voltak rád a Bagolykövön?
*sóhaj* Hát, elég sokan voltak. Bukovics Heni mellett kezdtem el kviddicsezni, nagyon bírtam a leányzót, igazi erős egyéniség volt. Azt hiszem, hogy talán miatta fogott meg ennyire ez a sport. Aztán Hayline-nel nagyon jól kijöttünk, Kaitlyn Emily Green-t is nagyom imádtam, ő nevezett el Rémapónak, amit már nem emlékszem, hogy jött, de ez így megmaradt. Lennával jóban voltunk, és a mai napig jóban vagyunk úgy gondolom. Ava Green-t is megkedveltem, ő rellonos *vigyor* Hayline ikrével, Doriss-szal voltak kalandjaink.... *szemöldökhúzogatás* Illetve Loise, őt nagyon kedvelem és fontos nekem. És hát Kiss Merci. *sóhaj, látszik rajta, hogy ő talán a legfontosabb és róla nem igazán akar mesélni*

*Tapintatosan témát vált* Mit tanítottál volna tanárként szívesen?
Valami olyan menő tárgyat, amit mindenki felvesz és élvez. Mugliismeretet, vagy Bűbájtant, vagy valami ilyesmit *vigyorog*
*halkan beleprüszköl a csészéjébe, mert a Bűbájtant nem sorolja az élvezetes tárgyak közé, de ízlések és ficamok...*

Van olyan vágyad, álmod, amit a záróvizsgák után szeretnél valóra váltani?
Szeretnék kijutni egy kviddics világkupára. Akár játékosként, akár csak nézőként. Persze nyilván az előbbi nagyobb vágyam és nagyobb élmény lenne *nevet*

Remek lenne! Van egyébként valamilyen kabalád, amit a meccseken hordasz?
Nincs. Gondolod, hogy kellene lennie? *elgondolkozik* Lehet, hogy ha bekerülök valamelyik csapatba, keresek valami zoknit, vagy nem tudom. *nevet*

Csak kíváncsiságból kérdeztem, még ha nem is fizetnek érte *somolyog* Szeretnél még üzenni az Eridonosoknak, vagy bárki másnak?
Élvezzék az életet, a varázslatot és a kastély adta lehetőségeket! Igyekezzenek minden emléket a szívükbe zárni, mert egyszer még szükségük lesz arra, hogy egy ilyen fantasztikus közösségre emlékezzenek! ^^

Kitsune

Végzőseink búcsúznak - Kiva Faraday

Kiva Faradayt talán senkinek sem kell bemutatni – aktív tagja házának, elsős kora óta kviddicsezik, két tanévig vezette a Golyóálló Griffeket, egyig az Eridon csapatát és ha nem seprűn nyargalászik, akkor rendfenntart. Három évig viselte a prefektusi kitűzőt, ráadásul egyike a ritka pyromágusoknak. Az argentin származású lányt minden rendbontó ismerte, mert sokszor lehetett látni embertelen órákban a folyosón császkálni, járőrözés címen. A tűzrőlpattant hölggyel nem árt vigyázni, nyelvét és pálcáját is szaporán forgatja, de ha nem bosszantják, igen barátságos. Egy bögre forrócsokival kopogtam be hozzá, hogy beszélgetésre invitáljam, mielőtt elballagna.

Több szempontból is kilógsz a sorból. Hogyan kerültél éppen ide, és hogyan ragadtál itt ilyen soká?
Ez egy eléggé hosszú történet. Dédnagyapám magyar emigránsként telepedett le Argentínában, de maradtak Magyarországon rokonaink, akikkel tartjuk a kapcsolatot. Édesapám már régóta tudta, hogy ide akar engem majd küldeni, hogy lássak világot és tanuljak nyelvet egy kicsit.
Az itt ragadásom története nem éppen a legkellemesebb számomra. Másodikos voltam, mikor elvesztettem az édesapámat. Anyám teljesen összeomlott a dologtól, és hazahívott, még a vizsgáimat sem tehettem le. Két évbe telt, mire valahogy rendbe jött lelkileg, ekkor tértem vissza, hogy befejezzem a tanulmányaimat.

Nagyon sajnálom. Most már rendben van?
Talpra állítottuk valahogy a nagyszüleimmel, de volt egy korszaka, mikor teljesen lezüllött, nem volt hajlandó beszélni velünk, néha napokat kimaradt otthonról. Ekkor tájról lett valahogy az öcsém is. Mára már egészen ember formája van, de tudom, hogy ezt soha nem heveri ki.

Nehéz lehetett. Ha már említetted az öcsédet, van több testvéred is? Esetleg követnek majd ide?
Van két féltestvérem, egy 5 éves öcsém és egy lassan 14 éves húgom. Renée itt lakik velünk lent a faluban már pár hónapja, ő kezdi az iskolát jövőre. Kíváncsi vagyok, hova kerül majd, de az eddig megismert oldalából ítélve, Eridonos jellem. :)

És mit szólt a Bagolykőhöz? Meséltél már neki valamit?
A kastélyban még nem járt fent (tudtommal, de tőle kitelik, hogy feljött már...), de nagy izgalommal várja már, hogy elkezdhessen tanulni. Eddig teljesen mugli környezetben élt, neki nagyon sok újat tartogat még ez a világ.

Akkor neked is nagy sokk volt? Milyen volt a kastély, az első benyomások?
Ő félvér, és tudomása sem volt az erejéről. Nálam mindkét szülő varázslófelmenőkkel rendelkezik, egészen kicsi korom óta tudatában voltam annak, hogy valószínűleg lesz majd varázserőm és mágusképzőbe kell járjak.
A kastély, hát... Grandiózus és magával ragadó. Az első nap óta imádok itt lenni, és most egy kicsit szomorú vagyok, hogy elhagyom majd a tanév végével.

Tervezel továbbtanulni, vagy más célt tűztél ki?
Egyelőre úgy érzem, hogy nem tudnék tovább megülni a hátsómon az iskolapadban és muszáj mennem valahova. Ha minden rendben megy, akkor a vizsgák után Spanyolországba megyek, ahol már várnak egy kisebb kviddics-csapatnál. ^^

És onnan? Egyre feljebb, amíg csak seprű visz?
Remélem. :) Nehezen tudnék megélni a repülés nélkül, ez az életem.

Mi fog még hiányozni, ha elmész? Vagy kik?
A barátaim nagyon, a lakótársaim még inkább. Meg a hippogriffem. *hopp, ez nem volt túl publikus infó*

És az Eridon?
Már egy éve, hogy nem élek fent a toronyban, de előtte sok-sok évig ez a hely volt az otthonom, és az itt levők a családom. Természetes, hogy ők is hiányozni fognak majd, ha elmegyek.

Mire emlékszel vissza a legszívesebben?
Talán a prefektusi kinevezésemre, és mikor a Griffekkel bajnokok lettünk.

Követtél el emlékezetes csínyt, vagy volt a járőrözéseidnek emlékezetesebb pillanata?

Rédey proffal egyszer fogtunk egy kisebb cigarettázó bandát. Elég mókásan sikerült elütni a dolgot, prefektusmaffiával, ukrán cigarettával és személyivel, de természetesen az illetékes megkapta a büntetését.
Csínyeket prefektusként már nem csináltam a kastély falain belül, viszont nemrég az egyik elemi mágiás társammal elmentünk gyakorolni egy kicsit a messzi távolba, ami, hát... maradjunk annyiban, hogy jó, hogy nem volt a 2 kilométeres körzetünkben senki.

Ez nem csíny, hanem elemi csapás :')

^^"

Van valamilyen álmod, terved, amit a vizsgák után valóra váltasz?
Szeretnék magammal vinni valami kis apróságot a kastélyból, ami emlékeztet az itt eltöltött időre. természetesen csak a prefektusi jelvény leadása után... Nem tudom, mennyire legális helyről vinném el azt a valamit... ::)

Szerintem a cikk olvasása után lesznek, akik majd felajánlanak ezt-azt :D

Yaaay. :3 *-----* relikviák!

Mit gondolsz, mi volt a legfontosabb, amit az itteni évek alatt tanultál?
Hú, hát elég sok mindent tanultam meg itt a kastélyban a pályafutásom alatt. Például, hogy a prefektusság és a csapatkapitányság óriási felelősség, főleg egyszerre; mindenhol lehet jó barátokat találni, néha ott, ahol a legkevésbé számítasz rá; és hogy a tűz nem mindig éget, viszont veszélyes játékszer. ::)

Milyennek ismerted meg a többi házat? Mennyire szolgáltak rá a billogaikra? Okoztak neked nagy meglepetést?
Lényegében mindenre láttam példát. Van olyan Navinés ismerősöm, aki inkább a Rellonba tartozna, de mégis vannak olyan személyiségjegyei, amik jobban az unikornisokhoz kötik. Nem egy sztereotip nagyképű és gőgös Rellonost ismertem meg az évek alatt, de ha megtanulja kezelni az ember ezt a személyiségtípust, akkor nagyon könnyen meg lehet velük barátkozni, ha engedik. Láttam harci kakas Levitást, és mellette ugyanúgy könyvmoly, hallgatag, visszahúzódót is. Nem vagyunk egyformák, nem lehet bezárni szinte senkit egyetlen üvegbe, és ráírni, hogy ő most ide és ide tartozik. Keverednek a tulajdonságaink, de pont ettől olyan érdekes ez az egész.

Ha választhattál volna, akkor melyik házba szerettél volna kerülni?
Az Eridonba. Sztereotipikusan Eridonos jellem vagyok, enyhe Rellonos beütéssel (szeretek néha kínozni, na), ennél jobb helyre nem kerülhettem volna.

Mi a helyzet a kötelezőkkel? Félsz a vizsgáktól?
Nem. Kinőttem az évek alatt a vizsgától való félelmet. :D A VAV lesz húzós majd biztosan, de a többi tárgytól egyáltalán nincs gyomorgörcsöm.

Drukkolni fogunk. Melyik tárgyat és tanárt kedvelted a legjobban, egyébként?
Köszönöm. ^^ A repüléstant és a legendás lények gondozását, tanárok közül pedig Markovits és Rédey profot.

Hogy álltál az elementár mágiával? Mihez fogsz kezdeni az erőddel?
Nehéz volt beleszoknom abba, hogy az amúgy is eléggé lobbanékony természetemet vissza kell fognom valamennyire, hogy ne grillezek meg random embereket, ha izgatott vagyok vagy dühös, de az első év után egészen megszokottá vált már, hogy kontroll alá kell vonjam magamat.
Nincs még egészen konkrét képem arról, hogy mit is szeretnék majd csinálni a pyromágus voltommal, de mindenképpen fejleszteni, alakítgatni szeretném, esetleg megkönnyíteni vele a saját és mások életét.

Ez jól hangzik. Amúgy ha lehetne, elcserélnéd másik képességre?
Semmi pénzért. Imádom az erőmet minden felelősségével és bajával együtt, nem kellene másik képesség.

Még az állatokkal való beszédre sem? :D
Hm... Tekintve, hogy két állattal élek egy légtérben, és egyet látogatok az erdőben, megfontolandó lenne. De talán még akkor sem cserélném be. Egyszerűen a részemmé vált, képtelen lennék ezek után úgy élni, hogy nem vagyok képes többé irányítani a tüzet.

Mit üzensz az itt maradóknak?
Az Eridonosoknak: szeretem őket, és hiányozni fognak. És remélem, hogy tovább öregbítik a házunk hírnevét és sok-sok csínyben lesznek értelmi szerzők vagy társak az éveik során.

Mindenkinek: Élvezzétek ki azt az időt, amíg még diákok vagytok, mert nagyon gyorsan el tud telni az az 5 év (bár kinek mennyi)! Ne bánjatok meg semmit, érezzétek jól magatokat, mert ez nem csak a tanulásról és a vizsgákról szól!

Kitsune

Hajtogass verset!

Két hete részt vettem egy önismereti haiku-hajtogatásnak keresztelt kis programon a TANDEM egyesület rendezésében. Kevés kíváncsit vonzott (a tábor többszáz lakójából mindössze 10 embert), így családias hangulatban láttunk a feladathoz, mely első lépésben abból állt, hogy kétsoros dalszöveg- és versrészletek közül kellett választanunk egyet, amit akkor leginkább hangulatukhoz illőnek éreztünk. Nálam az alábbi cetli kötött ki:

Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon

s ont monoton bút konokon és fájón.

A részletekről felidéződő emlékek és benyomások kiváltotta érzéseket, gondolatokat három szóban kellett összefoglalnunk és lejegyezni az eredeti szöveg mellé (így kerültek a papírra az avarszín, levélzsongás, lopakodni). Utána az instrukcióknak megfelelően párba csoportosulva rövid eszmecserét folytattunk választásukról egy idegennel, megosztva vele az emléket és az érzéseket, vagy csak gondolatokra szorítkozva, hogy aztán a beszélgetést újabb három szóval jellemezve bővítsük a listát. Mókás módon a velem beszélgető srác részlete Weöres Sándor galagonyás verséből származott, ami szintén őszi hangulatú. Végül a kapott és a hozzáírt szavakat felhasználva új verset kellett költenünk, addig hajtogatni a gondolatokat, amíg azok kerek kis egészet nem alkottak. A szavakat kis mértékben lehet módosítani, valamint korlátozott mennyiségben hozzáadhatóak névelők és kötőszavak. Nekem az alábbi háromsorosokat sikerült összehoznom (bár a haiku szabályainak csak az egyik felel meg):

Monoton zsongó tájon

tarkán ontott levelek - 

mindenkiben találni Őszt.

*

A lopakodó Ősz

mindenkiben avarszín

levélzsongást talál. 

Végezetül felolvastuk a verseket, sőt, a sátor mellett kiállításra is kerültek. Aki kedvet érez hozzá, kisebb baráti társasággal ki is próbálhatja, könnyű, kreatív szórakozást kínál, érdekes beszélgetéstémákkal. 

Kitsune