Lassan
véget ér az új időszámítás szerint is a 20. tanév iskolánkban, ami
olyan jeles esemény, melyet érdemes megünnepelni. A jubileum örömére az
Eridon blog felkereste iskolánk alapítóját, hogy meséljen nekünk az
elmúlt évekről. Reméljük, interjúnk elnyeri majd a tetszésetek!
***
Alapvetően
az eltelt évekről és a saját benyomásaidról, tapasztalataidról
szeretnélek kérdezni, de előbb áruld el, az interjú során hogyan
szólíthatlak téged?
Ez már része az interjúnak? : D hát mivel álmodóilag akarsz kérdezni, ha jól értettem, szerintem legyen Remus : D
Rendben
: D Mint azt többen már bizonyára tudják, a Bagolykő Mágustanodát te
alapítottad, ebből pedig az következik, hogy te vagy a legrégebbi tag
is. Végig aktívan követted az iskola történetének alakulását?
Voltak
nagyobb kihagyások, de ezekben az időszakokban is jártam találkozókra,
tartottam a kapcsolatot a többiekkel, így mindig képben voltam a
történésekkel, még ha éppen nem is szerepjátékoztam aktívan.
Annak idején honnan jött az ötlet, hogy létrehozd az első fórumot?
A
Harry Potter mániám kellős közepében voltam, ezért jelentkeztem online
Roxfortokba tanárnak, viszont egyikért sem voltam annyira oda. Megvoltak
a magam elképzelései, én hogyan csinálnám. Ezért hát 2003-ban
létrehoztam a saját iskolámat Remus Lupin Roxfortja néven.
Remus Lupin Roxfortja - a belépő oldal részletei
Erről
a kezdeti időszakról már keveset tudnak a mai játékosok, sőt,
tulajdonképpen azt sem tudom felmérni igazán, hogy maradtak-e még rajtad
kívül álmodók azóta is a fórumon, de az biztos, hogy mindannyiunk
életét sok kapcsolattal gazdagította a fórum. Ennyi idő alatt bizonyára
voltak olyanok a BK gárdájában, akik kikoptak mellőled, újak érkeztek -
nehéz ezt jól kezelni hosszútávon? Vannak olyanok, akiket nagyon
hiányolsz?
Mindig sajnálom, ha valaki elkezd kevesebbet
feljárni, aztán szépen lassan eltűnik; azt meg főleg, ha olyasmi
történik, ami hirtelen kilépésre, távozásra sarkallja. Azonban
szerencsére a régi tagok egy jó részével a mai napig tartom a
kapcsolatot, és sokszor megesik, hogy visszatérnek, mert nekik is
hiányzik a közösség.
Személyes észrevételem, hogy a BK
sokaknak nem csak egy játék, hanem gyakorlatilag egy életforma. Te
mindannyiunknál régebben vagy a fórum tagja, ilyen szemszögből te hogyan
látod ezt?
Személye válogatja, de az esetek nagy részében
úgy van, ahogy mondod. Nálam mindenképpen. A barátaim legtöbbjét a
Bagolykövön keresztül ismertem meg. Nagyon fontos szerepet tölt be az
életemben ez a csapat.
Annak idején gondoltad volna, hogy ez a fórum és közösség még ennyi idő elteltével is virágozni fog?
Nem,
nem gondoltam. Igazából soha sem agyaltam azon, mi lesz a jövőben. Csak
játszottunk, építgettük ezt a világot, csináltuk, amit szerettünk.
Sok
változást élt meg a kezdetek óta a fórum és iskola, aminek egy részét
olvashatjuk az iskolatörténetben, de ezen kívül volt ugyebár
fórumcserénk is, valamint a közelmúltban két hosszabb „vakáció” is. Te
ezeket alapítóként és játékosként hogyan élted meg?
Az
újításokat, jó fejlesztéseket nagyon szeretem, ezért a fórumcserének
kifejezetten örültem. Ezek a kényszervakációk viszont sajnos nagyon le
tudnak törni és ki tudnak zökkenteni, akármilyen izgalmas helyeken
töltjük is el addig az időt. Ilyenkor mindig kiesem a ritmusból és
nehezen rázódom vissza. Nagyon örültem, hogy most viszonylag hamar
hazatérhettünk.

Immár Bagolykő Mágustanodaként - a régi fórum és a "Ki online?" felület, amit valószínűleg mindannyian elég sokat csodáltunk : )
Igen,
ennek valószínűleg mindenki : D Vannak olyan események, emlékek,
amelyeket szívesen emlegetsz fel a fórum életéből vagy személyes
történeteid közül az emlékezetessége miatt? Esetleg osztanál meg velünk
néhány ilyet?
Te jó ég, rengeteg ilyen van. : D De hogy néhányat említsek...
Ma
már nem annyira szokásunk ez találkozókon, de anno mindig talárban
jöttünk össze és úgy jártuk a várost, ültünk be valahova, vagy éppen
heveredünk le pokrócokra egy parkban. A tömegközlekedések alkalmával
pedig, ha valaki pl. jegyet lyukasztott a metróban, rendszerint
körbeálltuk és csodáltuk, hogyan használja a mugli ketyerét. Meg persze
ugyanígy minden más kütyüvel.
Az általunk tartott könyvváró
partyk is nagy élmények voltak, de az a helyzet, hogy a táborok mindig
is vittek mindent. És most jövök rá, hogy ezek egytől egyig offline
példák. Az a baj, hiába töprengek fórumos eseményeken, mert számtalan
remek és emlékezetes dolog történt ott is, de ezt naponta megélhettük.
Az igazi varázslat az volt, amikor találkoztunk és mindazt, ami a neten
történt velünk, így vagy úgy, de élőben, személyesen folytathattuk.
Ezek
nagyon érdekesnek tűnnek, főleg ez a talárban mászkálós történet,
biztos szívesen kipróbálná néhány új tag is : D Sok karaktered volt már
egyébként ennyi idő alatt vagy inkább néhányat használsz addig, amíg
csak lehet?
13 év alatt összesen 6 jelentősebb karakterem
volt Bagolykövön. Azt hiszem, az nem sok. Az biztos, hogy minden
karakterem nagyon fontos nekem. Mindük egy részem és emiatt igazából
olyanok, mintha a mai napig játszanék velük. Élnek és virulnak. Ki itt,
ki ott.
A hat karakter valóban nem sok, vannak, akik két év
alatt "elfogyasztanak" ennyit : D Szó volt a táborokról – erről
szeretnék még kérdezni. Annak idején honnan jött az ötlet, hogy legyenek
táborok? Gondolom először voltak a talik, utána alakult ez is ki.
Mesélnél nekünk erről?
Igen, a találkozók nagyon jól
sikerültek és rájöttünk, hogy ennyi nem elég egymásból. Úgyhogy
kerestünk egy megfelelő helyet, ahol pár napot együtt tölthetünk és
elmerülhetünk a varázslat világában.
Amikor elkezdtétek még sokkal kevesebben voltatok, mint mostanában, vagy inkább állandónak számít a táborlakók száma?
Sajnos meg nem mondom, pontosan mennyien voltunk, de soha nem táboroztunk kevesen. Talán olyan 20 fő körül kezdtük.
Az
azért már igazán szép szám kezdetnek is! A talikról már hallottunk
néhány érdekes történetet, esetleg a táborokból is felelevenítenél
nekünk pár emlékezetes pillanatot?
Ha már az első táborról
volt szó: ott házasodtam össze a nejemmel, Anne Little Lupinnal.
Természetesen csak szerepjátékosan, de ez mit sem vont le az értékéből. Ő
káprázatos fehér ruhában volt, én meg egy különleges dísztalárban.
Gyönyörű szertartás volt. Egyik évben éjszakai bátorságpróbán a
táborlakóknak végig kellett mennie egy erdei úton. Én voltam az egyik
rémisztgető. Egy fa mögül zörögtem, morogtam és vérfarkas vonyítást
hallattam. Volt valaki, aki annyira félt, hogy elő kellett jönnöm,
megmutatni magam, hogy csak én vagyok.
Patcán egyszer szakadó
esőben kviddicseztünk. Ugyanitt készítettünk egy zenevideót a Red Hit
Chili Peppers Tell Me Baby c. dalára, illetve egyik éjjel spontán
előadtuk az Oroszlánkirályból Zordon dalát. Azt hiszem, ebben főleg
Rellonosok vettek részt. De persze napestig tudnám még sorolni az
élményeket, emlékeket. Számtalan akad, és a tárház évről évre bővül.
Nos, nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre : D
Köszönöm én is, jó volt feleleveníteni ezeket.
A jelenlegi fórumunk
***
Mint
az a beszélgetés soraiból is kitűnik, rengeteg olyan pillanat volt
iskolánk életében, amelyet nem szabad hagyni feledésbe merülni.
Szerencsére Remus mai napig aktív tagként tevékenykedik körünkben,
jelenleg Adam Kensingtonként találkozhatunk vele, így lehetőség van rá,
hogy az első pillanatoktól kezdve végigkövessük a Bagolykő krónikáját.
Remus - mára a BK rabja. Szó szerint
Remus
jóvoltából szeretnénk egy videót is közzétenni, ami részben múltidézés a
régi tagoknak, részben pedig kedvcsináló az újaknak, és amelyről a
beszélgetés során is szó esett – fogadjátok szeretettel!
Kavicsok:
http://indavideo.hu/video/Kavicsok_-_Tell_Me_Baby_simple_edition_2
Az
interjút még egyszer köszönjük szépen Szabó Rémusznak, és kívánjuk,
hogy az iskola további hosszú évekig szolgáljon mindannyiunk otthonául!
Sebastian J. Selwyn