2014. március 16., vasárnap

Üdv az Eridonban, avagy az újoncok - Elena Rose

Az eridon egyik szeme sír, a másik nevet. Elvégre a tanév végén jó pár nagy piros kiballag az iskolából, azonban maradnak, sőt jönnek a helyükre kis pirosok. Így az elkövetkezendő pár cikkemben az újoncainkkal készítek kisebb interjúkat, hogy mindenki jobban megismerje őket.

Az első alanyom Elena Rose, a már nem is olyan új újonc. Elena tavaly évközepén költözött be az Ericon házba és azóta, mint valami forgószél közlekedik a folyosókon. A mindig vidám lánnyal a Tetőtéren futottam össze, ahol mindenféléről faggattam.


Szia! Ha jól tudom, akkor idén fejezed be az első osztályt. Így, egy év távlatából mit gondolsz; milyen dolog bagolykövesnek lenni? Milyen az iskola légköre?
Fantasztikus! Nem is tudom, eddig hogy élhettem úgy, hogy nem tudtam erről a helyről.
Lényegében barátságos. Jó, mindenhol vannak olyanok, akik legszívesebben rád küldenének nyolc átkot, csak hogy megszabaduljanak tőled, de mindezektől eltekintve, szeretek itt lenni.


Mi volt az első benyomásod az Eridonról?
Hogy, egy kedves ház. Az ittlevők többnyire barátságosak. Az első napomon is tárt karokkal fogadtak, ahogy betettem a lábam a toronyba.

Ki volt az első ember, akivel megismerkedtél az iskolában és ki volt az első a házban?
Az első... Ki is volt az... Á, megvan! Dolánszky Alex. Az Eridonból pedig a legjobb barátnőm, Ashley Valerie Stanwood.

Ha jól tudom, akkor te csak most, az iskola kezdete előtt tudtad meg, hogy boszorkány vagy. Milyen érzés volt, megtudni, hogy varázserővel bírsz?
Ijesztő, de egyben izgalmas is. Jó érzés volt tudni, hogy bármire képes lehet, de egyben rémisztő is, mert féltem attól, hogy esetleg valakinek baja lehet miattam.


Néha még nekünk is honvágyunk van, gondolom neked is. Arra lennék kíváncsi, hogy neked ki és mi hiányzik legjobban az otthonodból?

Hogy újra láthassam a valódi szüleimet. A nevelő szüleimet is nagyon, nagyon szeretem, de a valódiak mégis jobbak lennének.  Néha azt kívánom, bárcsak lenne még egy utolsó nap, amit velük tölthetnék.  Otthon Centraliában.

Hogy sikerültek a vizsgák? Esetleg van olyan, mint még nem vagy túl, ha igen, akkor félsz tőle?
Amiket eddig megírtam azok véleményem szerint, jól sikerültek.  Bár, még van kettő, amit meg kéne írnom, és bevallom, egy kicsit félek tőlük...

Melyik a kedvenc tantárgyad, ha ilyen nincs, akkor melyik az  tantárgy, amit a legközelebb érzel magadhoz?
Kedvenc tantárgyam még nincs. Viszont, ami véleményem szerint a legközelebb áll hozzám, az a Sötét Varázslatok Kivédése, vagy ahogy sokan rövidítik, SVK. Miután megtudtam, hogy boszorkány vagyok, onnantól kezdve kezdett érdekelni minden, ami a mágiával kapcsolatos. Így jött a képbe az SVK.  Nagyon szeretem, de  a "kedvencnek" még nem akarom beállítani, mert lehet, hogy az elkövetkező években lesz olyan tantárgy amit jobban fogok szeretni.

Ki a kedvenc tanárod?
Hornyák Gábor  tanárbácsi. Lehet, hogy azért, mert vele volt az első órám,  amikor  ideérkeztem.  Még mindig tisztán emlékszek arra a napra. Először nem mertem bemenni a Rúnatan terembe, de végül amikor összefutottam Keiko-val, ő behúzott a terembe.

Már elég régóta az iskolában tartózkodsz, ki az az ember, aki ez idő alatt a legközelebb került hozzád?
Hmm... A barátnőmön, Ashley-n kívül... Azt hiszem Végardó Erik. Pontosan én sem tudom megmagyarázni, miért választottam őt erre a "posztra".  Egyszerűen csak úgy érzem, hogy vele kell maradnom.

Van olyan, aki személyesen nem ismersz, csak láttad vagy hallottál róla, de szívesen megismernéd, esetleg találkoznál vele?
Persze! Nem ismerek még itt ebben az iskolában mindenkit.  Szóval,  sok emberrel szeretnék még találkozni az ittlétem során. Talán, akit közelebbről megismernék, az Czettner R. Benjámin.

Mit vársz a második évtől?
Több kalandot! Olyan eseményeket, amiket sosem fogok elfelejteni az életem során. Meg persze azt is, hogy több varázsigét sajátítsak el.

Lehet, sőt, biztos, hogy korai ezt kérdezni, de vannak nagyon elhivatott emberek, így hátha. Szóval már tudod, hogy mit fogsz csinálni, ha elvégzed az iskolát, vagy ezen még nem is gondolkoztál?
Bevallom nem sokat gondolkoztam még ilyeneken. Talán, visszamegyek Amerikába, de az is lehet, hogy itt maradok Magyarországon. Ha visszamegyek, akkor követem anya példáját, és színésznőnek tanulok tovább. Viszont, ha Magyarországon maradok, akkor pedig ideköltözöm Bogolyfalvára és keresek valamilyen munkát.

Üzenj valamit a jövendőbeli elsősöknek. Mit csináljanak másképpen, esetleg ugyan úgy mint te. Mit tanácsolsz nekik.
Hogy bármit ad az élet, bármennyire is maguk alatt vannak, az az egy gondolat lebegjen a szemük előtt, hogy egyszer majd vége lesz, és onnantól kezdve, csak jobb sors várhat rájuk.
Ja, és egy dolgot ne csináljanak úgy, ahogy én szoktam. Ne idegeskedjenek mindenen, ahogy én szoktam. Nálam általában amikor ilyen állapotban vagyok valamelyik testrészem bánja. Szóval csak higgadtan!

Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, további szép napot és sok szerencsét mindenhez.
Én is köszönöm! További szép napot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése