Sokan
csak a futásig, illetve a konditermek látogatásáig jutnak. Kevesebb
kilóban, némi plusz izom növesztésében reménykednek, esetleg az emberben
felgyülemlett stressz akarják levezetni. Azonban vannak, akik sokkal
többre vágynak, és sokkal messzebb mennek el, már-már az ép ész határát
feszegetve, szenvedélyeik kielégítése miatt. Íme öt elképesztően extrém
sport, melybe te is könnyedén beleszerethetsz. [ha közben nem szeged nyakad, persze - a szerk megj.]
A
kajakozás egyik válfaja, ahol meredek, alacsonyabb vízeséseken, illetve
erős sodrású vadvizeken kell átverekednie magát az embernek. A sziklák
között száguldva nem csak a zátonyokra, de a vadvizek dermesztően hideg
vizétől is óvakodni kell, ha az ember kiesik a csónakból.
Egy
újabb, nagyon népszerű extrém sport, ahol két sziklafal közé
kifeszített rugalmas hevederen való " kötéltáncról" beszélhetünk. A
heveder átmérője mindössze 2,5 centiméter, a "híd" alatt pedig nincsen
más, csak a tátongó mélység. Sem biztonsági védőháló, sem egyensúlyozó
rúd, így a balesetek száma is sokkal több.
Talán
kevés ijesztőbb akad annál, mint amikor egy csapat feldühödött bika
üldöz bennünket. Pedig ez a sport pontosan erről szól. Leginkább
Portugáliában és Spanyolországban örvend népszerűségnek a bikafuttatás,
de Mexikóban sem ritka. A lényege, hogy menekülj! Ha pedig nem vagy elég
ügyes, könnyen megeshet, hogy egy-egy mérgesebb példány felöklel, vagy
csupán nemes egyszerűséggel "átsétál" az emberen. Ennek ellenére ezek a
rendezvények olyan híresek, hogy számos más országból érkeznek a
városokba csak azért, hogy megnézhessenek, vagy akár kipróbáljanak egy
ilyen "bulit".
Ez
egy meglepően új sport, ami lehetőséget kínál, hogy egy kitörésre kész
vulkán hamuján tudj leszörfözni. Mindehhez pedig egyetlen kelléke az
embernek egy fából készült deszka, melyen körülbelül ötven kilométer/óra
sebességgel száguldhat. Egy aktív vulkán oldalán lecsúszni, miközben a
lábadhoz nem több, mint egy snowboard van erősítve, talán rémisztő
lehet, de a legtöbb szenvedélyese a sportnak csak az izgalmat és az
újdonságot látja egy-egy ilyen alkalom során. A sportot különben Darryn
Webb találta ki, mikor 2005-ben lecsúszott egy hamu borította vulkán
oldalán.
A
bázisugrás a világ egyik legveszélyesebb sportja. A bázisoknak kijelölt
épületekről, antennákról való leugrást jelenti. De előfordul még az is,
hogy hidakról vagy természetben előforduló magasabb kiemelkedésekről
vetik magukat a mélybe, s csupán néhány percük van arra, hogy kinyissák
ejtőernyőiket. Csak egy esélyük van, talán pontosan ezért sem véletlen,
hogy számos országban illegális.
Hiába
a szédítő adrenalin-löket, vagy a veszélyhelyzetek élménye, vannak
olyan extrém sportok, amiket egyszerűen nem biztos, hogy érdemes
kipróbálni. Egy biztos: ha ki is próbáltok bármi ilyesmit, azt megfelelő
felszerelés, és egy drága biztosítás mellett tegyétek! Hajrá, Főnixek!
Assassination Classroom – Avagy hogyan öljük meg a tanárunkat
Eredeti cím: Ansatsu Kyoushitsu Angol cím: Assassination Classroom Kijött: 2015. 01. 10. Hossz: 22 rész × 24 perc
A célpont a tanárunk!
Eme
mondat igen sokszor hangzik el a Kunugigaoka Előkészítő Iskola E-3
osztályában. A tanár, egy bizonyos Koro-sensei névre hallgató furcsa,
halhatatlan lény, akinek nem titkolt célja a Föld elpusztítása. De
persze, ez hétpecsétes államtitok, mert így is volt egy kisebb pánik,
amikor a hold 70%-át csak úgy, erőfitogtatásból elpusztította. Az
iskoláról annyit, hogy Japán legjobb iskolája, mert míg a többiben 20% a
lecsúszott, rossz, állandóan bukó diák, 60% a szürke kisegér és csak
20% úgymond a zseni, itt másképp van. A diákok 95% a legjobban tanuló, a
maradék 5% pedig az E osztály. Az igazgató lelki terrort alkalmaz, hogy
a diákok ne akarjanak bekerülni az E osztályba.
A történetről
Rögtön
az események közepébe vág a sorozat. Épp névsorolvasás van, de nem a
megszokott módon. A nebulók puskával, sorozatlövővel, vadkanölővel,
kisebb fegyverrel lőnek egy három méter magas, citromsárga, csápokon
közlekedő, talárt viselő lényre, aminek 10 milliárd jen vérdíj van a
fején. Aki mellesleg 20 mach-os sebességgel kerüli ki a golyókat,
miközben felolvassa a tanulók neveit, akik egy-egy jelennel válaszolnak.
Ezzel a kezdéssel engem igazán meggyőzött. Nagisa szemszögéből
figyelhetjük általában a történetet, akinek a neme rejtély marad egy
ideig. A tanárt márciusig kell megölniük, mert akkor fogja felrobbantani
a bolygót. Sok-sok minden van a mangában, sok a történés. Nekem mondjuk
az nagyon tetszett, mikor egy tanuló átnyújtott a polipnak egy üveg
méregerős mérget és megkérte, hogy igya meg. Koro-sensei pedig megitta.
Persze, hogy túlélte, egy furcsa fejformán kívül nem lett semmi baja.
Hiába, halhatatlan.
A szereplőkről
Koro-sensei
a nevét a diákjaitól kapta. Koro-sensei hasonlít a Korosenai-ra, ami
egyenlő a megölhetetlennel. Vicces tanár, mindig segíti a diákjait
mindenben. Ahogy megmenti az életüket, ahogy tanítja őket a vizsgákra.
Hogy bekerüljenek a legjobb 50-be, hogy rájöjjenek, ők is ugyanannyit
érnek, mint mások.
Karma egy erőszakos srác, aki okos és ügyes
meg minden, csak szörnyen lusta. Felfüggesztést kap erőszakos
viselkedéséért, majd az E osztályba kerül, ekkor ismerjük meg. Épp az
igazgatóiban van és felvilágosítják a dologról, örömmel veszi, hogy
végre valahára megölheti az egyik tanárját.
Nagisa neme
megdöbbentést vált ki néhány emberből. Az ő szemszögéből olvashatjuk
majd a történetet, hogyan őrjíti meg a második tesi tanárt, majd hogyan
győz ellene. Kék hajú.
Összegzés
Nekem tetszett. Jó volt, szép volt. Annyira, hogy az animét is végignéztem, amiben minden tetszett. 10/8
Dan
Wells könyvsorozatának első kötete 2009-ben jelent meg, és őszintén
mondom, nagyon régen szippantott be ennyire könyv. Lehet, hogy rátett
egy lapáttal, hogy tanulnom kellett volna esténként, de már nem volt
hozzá agyam, így ezzel kapcsoltam ki egy kicsit. Ha hasonló problémával
álltok szemben, leteszteltem nektek, nagyon is hatásos esti
kikapcsolódás lesz.
A könyv címe egyből feltűnést kelt. Habár az első pár
fejezetben az ember nem gondolná, itt szólok és figyelmeztetek
mindenkit, hogy a könyv misztikus thriller és nem a finom fajtából! 16
év alatt nem igazán ajánlom, tekintve, hogy igen meredek témákat
feszeget a könyv. A leírásai pedig nagyon letisztultak, pont ezért a
vizuális típusok könnyedén meredek képekkel találhatják szembe magukat.
Akinek ezen a fronton alacsony a tűrőképessége, annak abszolút nem
ajánlom.
Viszont akit érdekelnek a hasonló témák, a sorozatgyilkosok, azoknak
remek szórakozást fog nyújtani a mű. Ugyanis a főszereplő, John Wayne
Cleaver, nem egy átlagos 15 éves fiú. Igaz, most kezdte a gimnáziumot,
már az otthoni körülményei sem szokványosak. Ugyanis egy halottasház
felett nőtt fel, a családi vállalkozás pedig holttestek balzsamozásából
és temetésre való előkészítésből áll. Az író nagyon is részletesen
leírja, hogyan történik a folyamat és igazából számomra baromi érdekes
volt, mert fogalmam sem volt, hogy is működik ez az egész és ezzel is
okosabb lettem.
Emellett van még egy apró, érdekes csavarja a
főszereplőnek: John antiszociális személyiségzavarban szenved. Ez pedig
tulajdonképpen egy pszichológiai thrillerré teszi az egész történetet.
Az antiszociális személyiségzavarban szenvedőkről - közismertebb nevén
szociopatákról - azt kell tudni, hogy nem rendelkeznek empátiával.
Érezni éreznek ugyan, de a legtöbb ilyesfajta érzéssel nem tudnak mit
kezdeni. Ahogy a könyvben is hangsúlyozzák többször, az összes
sorozatgyilkos ilyen jellemzőket mutatott gyerekkorában. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy minden antiszociális személyiségzavarban szenvedő
gyermekből sorozatgyilkos lesz.
Ezt a gondolatok meglovagolva John régóta, tudatosan
próbál nem sorozatgyilkossá válni. Szabályokkal kontrollálja a
betegségét, ezzel pedig visszafogja beteg gondolatait. Még terapeutához
is jár, Dr. Neblin személyében, aki megállapította nála ezt a zavart és
segít neki, hogyan maradjon normális.
A dolgok azonban egy nap
megváltoznak. Clayton megye nyugodt, érdektelen kisvárosának életét
fenekestül felforgatja valaki, akit csak úgy emlegetnek: a Claytoni
Gyilkos. John gyerekkora imádja a sorozatgyilkosokat, mindent tud róluk
és egyszerűen rajong értük. Így amikor a Claytoni Gyilkos újabb és újabb
áldozatokat szed, minél többet akar tudni róla, barátjával folyton
találgatnak, ki lehet, miért gyilkol, miért visz el szerveket az
áldozatoktól.
Idő közben pedig John egyre sötétebb és sötétebb
dolgokra bukkan, de nem csak a kisváros utcáiban; a saját lelkében
ugyanúgy. Eldönti, hogy véget kell vetnie ennek, el kell törölnie a
szabályait, kiengednie a benne lakó szörnyeteget és meg kell ölnie a Claytoni Gyilkost.
A könyvben a próbálkozásait, terveinek szövögetését követhetjük
végig, de nem akarom lelőni a legjobb poénokat. Ha felkeltette a
történet az érdeklődéseteket, essetek neki a könyvnek, ugyanis 2016-ban
elméletileg megjelenik a film is, ami az első kötetet dolgozza majd fel!
Hogy miért első kötet? Mert Dan Wells nem hagy minket további borzalmak nélkül. A második rész, a Szörnyeteg Úr címet kapta és 2010-ben jelent meg, a harmadik rész címe pedig szintén beszédes: Nem akarlak megölni. Mindegyik könyvben továbbra is John Wayne Cleaver lelki vívódásait követhetjük végig. A negyedik rész, Az ördög egyetlen barátja már megjelent tavaly, az ötödik pedig idén májusban fog megjelenni, A holttested felett
címmel. Dan Wells azonban minden bizonnyal nem hagy majd minket John
Cleaver nélkül, ugyanis azt rebesgetik, egy hatodik kötetet is tervez!
Ismét
hangsúlyoznám, hogy a könyv témája és megalkotása meredek, de ha bírja a
gyomrotok, érdekelnek a gyilkosságok, szeretnétek egy jó, izgalmas,
tipikusan "nem-lehet-letenni-thrillert", akkor lássatok neki!
A
sámánizmus egy ősi hitrendszer, amely a természeti erők és szellemek
tiszteletén alapul. Számos formája létezik szerte a világon, így sokszor
nem lehet általános igazságokat megállapítani a sámánizmust követő
népek szokásairól, de ettől még tény marad, hogy számos különlegességet
tartogat mindenki számára ez a téma, aki egy kicsit is jobban belemerül.
Mi
most elsősorban ízelítőt szeretnénk adni arról, hogy mik a főbb
jelenségek, hogyan működik a sámánizmus, de ne féljetek, nem fogjátok
halálra unni magatok! Ennek érdekében pontokba szedve tálaljuk az
egészet! : D
Tudtad, hogy..?
-
Sámánná nem lehet válni, azzá születni kell. Azoknak a gyermekeknek,
akik foggal születnek vagy eggyel több ujjuk van, mint a szokásos, jó
esélyük van arra, hogy kitanulják a sámánság mesterségét
-
Ugyanis ez is egy munka! A sámán az, aki a szellemekkel kommunikál a
közösség érdekében. Például, ha nem esik az eső és kiszárad a termés,
akkor ő könyörög azért, hogy szánja meg őket az ég. Mindemellett pedig a
gyógyítás feladata is gyakran rájuk maradt
- A jellegzetes, sokak által ismert sámándobot a sámán saját kezűleg szokta elkészíteni
- A sámánok sok hiedelemvilágban bika formáját képesek magukra ölteni, és a sámánok egymással ebben az alakban harcolnak
- Léteznek női sámánok is, mint például a japánok itakoja
-
Mielőtt valaki teljes jogú sámán lesz, egy másik sámán keze alatt
tanul, és avatáson kell részt vennie, amely a hiedelem szerint a
szellemek világában történik
- A sámánizmus jellegzetes hármas
világfelépítése (a Világfa törzse körül van az emberek világa, a
gyökerénél a holtaké, a koronájában pedig az isteneké) megegyezik a
magyar ősvallás világképével
- Mivel nálunk is voltak sámánok, csak éppen táltosnak hívták őket
- A szellemek között a ragadozó állatok képében megjelenőek általában ártó szellemet jelölnek
-
A sámánizmusban fontos a hármas szám. Szerintük az embereknek három
lelkük van, melyek közül az egyik az igazi, a másik, a „továbbvivő
lélek” a fajfenntartáshoz kapcsolódik, a külső lélek pedig a vándorló
lélek
- A sámánok, ha a szellemek mérgesek és az sem segít, ha
„meglátogatják” őket, akkor áldozatokkal próbálják meg őket
kiengesztelni
Kedvet
kaptál ahhoz, hogy kicsit komolyabban is elmerülj a sámánok világában?
Nem kell messzire menned hozzá, elég egyet kattintanod, ugyanis Diószegi
Vilmos rövidke, ám annál tartalmasabb könyve elérhető online!
Rengeteg különböző tanulási módszer van, amivel segíthetünk magunknak
megjegyezni a fontos dolgokat – ezek közül az egyik nem más, mint az
elmetérkép, vagy más nevén gondolattérkép. Azoknak, akik vizuális
alkatok és könnyebben tanulnak meg valamit, ha az látványos, ez nagyban
segíthet!
A módszer lényege nem más, mint a logikai kapcsolatok
megtalálása, amiket különböző jelzésekkel, képszerűen viszünk fel a
papírra. Elsősorban fekvő oldalon érdemes nekifogni, mert ez sokkal
nagyobb teret nyit a térkép elkészítésére – hiába ugyanakkora ugyanis a
lap, ha az agyunk az álló formátumnál korlátokat érez.
Első lépésben
középre írjuk fel a témát. Ezt kellően cikornyás betűkkel is
megtehetjük, hiszen ez lesz mindennek a kiindulópontja, és amíg
rajzolgatunk, addig lélekben fel tudunk készülni a tanulásra.
Az elmetérképnél mindig nagyobbtól a kisebb felé haladunk. Ennek az elvén a második lépés
az, hogy a fő altémáknak ágakat rajzoljunk a középpontból indulva.
Ezeket érdemes külön színnel jelölni, hiszen az ágak végén lesz maga a
lényeges, megtanulandó tartalom. Ha különböző színekkel írunk, akkor
sokkal jobban elkülönülnek egymástól a részek, ami segíti a jobb
átláthatóságot.
Miután megvannak a fő irányok, a harmadik lépésben
az egyes ágakat bonthatjuk tovább, kisebb egységekre. Itt már fontos,
hogy a saját logikánk szerint egymásra épülő sorrendet tartsuk, mert ez
lesz az, amit könnyebben megtanulunk. Nem feltétlenül egyezik a tankönyv
logikájával, de ettől nem kell megijedni!
Néhány hasznos tipp: -
Segít, ha az azonos logikai kapcsolatokhoz mindig ugyanazt a jelzést
használjuk, mint például a matematikában az egyenlőség jelnél – azonnal
tudod egy pillantásból, hogy mit jelent. Ilyeneket alkothatsz te is! -
A témákat nem csak az írás színével választhatjuk el, hanem
szövegbuborékszerűen is körberajzolhatjuk, ezzel keretet adva az egyes
részeknek. Ez főleg akkor hasznos, hogyha szövegtömböket is írunk rá,
nem csak szavakat és gondolatokat. - A betűk nagyságával jelezhetjük
magunknak, hogy mi az igazán fontos az elmetérkép tartalmából, és mi az,
ami szinte már csak érdekességszámba megy. - Az elmetérkép
kiegészíthető kompozícióba illesztett post-itekkel, sormintákkal,
bármivel, ami segít eszedbe juttatni a tananyagot.
Ha
pedig mindaz nem lenne elég, hogy a tanulást remekül segíti, akkor még
azt is eláruljuk, hogy ha elmetérképet készítesz és jól sikerül, akkor
mindenki a jegyzeteid csodájára fog járni! : D
Ha kipróbáltad és szerinted is jól sikerült, akkor fotózd le elmetérképedet és küldd el nekünk! : )
Vajon szavak hosszú sorának órákig tartó magolása jut eszünkbe először, ha arra gondolunk, hogyan tanultunk meg angolul vagy az, hogy élveztük az egész folyamatot és eredménye is volt? Az iskolai nyelvtanulás sok esetben kötődik össze a magolással, fárasztó energiakifejetéssel és esetleg azzal a nem éppen ritka irigykedéssel, amit azok iránt érzünk, akiknek ez ösztönösen megy. Jó a nyelvérzéke, mondanánk. El se hinnénk, hogy mennyire nem múlik azonban valaki nyelvérzékén, hogy mennyire jól tud elsajátítani egy idegennyelvet, sokkal inkább stratégia és hatékony energiabefektetés, valamit gyakorlás kérdése az egész. Ezt állítja Tim Farris is többek között, aki szerint néhány egyszerű tanácsot megfogadva könnyedén el lehet sajátítani bármely idegennyelvet, és ezt állítom én is, még ha nem is beszélek tucatnyi nyelvet, mint Farris.
Lássuk azonban, melyek ezek a hasznos tanácsok, amelyek segítségével egyszerűbb lehet elsajátítani és használni a későbbiekben egy új idegennyelvet.
1. A jó szavakat kell megtanulni.
Minden nyelv tanulása a szavaknál kezdődik. Kereshetünk kifogásokat, hivatkozhatunk arra, hogy a memóriánk rossz vagy egyszerűen csak véges és előbb-utóbb törlődnek bizonyos adatok, ez nem kifogás. Ha a jó szavakat tanuljuk meg, akkor kevés erőfeszítéssel érhetünk el viszonylag sokat. Tudtátok például, hogy a teljes angol szókincsből mindössze háromszáz szót kell ismernünk ahhoz, hogy értsük az írott szövegek 65%-át? Most már csak az a kérdés, hogy melyik háromszáz szót érdemes megtanulni. A különleges hangzású, nem sűrűn használt szavak nagyon szépek, de kezdetnek talán mégsem ajánlott olyan kifejezésekkel indítani, amiket még azok sem használnak sűrűn, akiknek az adott nyelv az anyanyelve. Ráér az később is, addig pedig tanuljuk, ismételgessük és használjuk kitartóan a mindennapi szókincs elemeit. Ráadásul minél többet használjuk ezeket a szavakat, annál nehezebben felejtjük el őket.
2. A nyelvtan mindig fontos.
Na nem egyetemi szinten természetesen, elvégre nem sok az esélye, hogy az ember egy mindennapi beszélgetésben fogja használni a feltételes mód legtávolabbi múlt időre vonatkozó alakját, vagy az egy bizonyos időpontra már megtörténő jövőbeli eseményekre hivatkozó igealakot, azonban amit használunk, azt használjuk rendesen. Érdemes utánanézni a rendhagyó alakoknak, kivételeknek és megtanulni azokat a szabályokat, amikkel találkozhatunk. Egy angol igeragozás jelenidőben például nem is nehéz, de egy némettel sem akadunk el különösebben, ha betéve tudjuk a végződéseket. Ez is gyakorlást igényel, de némi rááldozott idő és energia nyomán olyan rutin lesz belőle, hogy már nem is kell gondolkodni rajta, menni fog magától. Természetesen a nyelvtant nem árt teljes egészében sem elsajátítani a nyelvtanulás folyamata során, és addig gyakorolni, amíg ez is rutin lesz, mert egy nem használt szót bármikor megkereshetünk a szótárban vagy körülírhatjuk, de a nyelvtannal már bonyolultabb a helyzet.
3. A hasonló szavak minden nyelvben a barátaink.
Önálló nyelvek aligha vannak a világon, vagy legalábbis nagyon kevés. Ha valamelyik afrikai törzs csettintős, pörgős hangokkal teletűzdelt nyelvét szeretnénk megtanulni, akkor ez a tanács talán nem segít. Ellenben amíg neolatin vagy germán nyelvekben gondolkodunk például, nagyon is hasznunkra válhat, ha olyan szavakat tanulunk, amiket másik nyelvből már ismerünk. A neolatin nyelvek például relatív közel állnak egymáshoz, vannak hasonló szavak, kifejezések, érdemes figyelni ezekre. Vagy ha netán az embernek skandináv nyelveket támad kedve tanulni, ki gondolná, hogy akár az angol vagy német tudásának hasznát tudja venni egy izlandinál például, pedig nagyon is így van. Érdemes kapcsolatokat teremteni és kihasználni, ha már vannak. Azzal is nekünk könnyebb.
De lássunk egy olyan példát, amire talán a legkevésbé gondolnák: még a japán tanulásánál is hasznát vehetjük az angol tudásunknak.
4. Gyakorlás a tudás anyja.
Jelen esetben az ismétlés nem elég, a nyelveket gyakorolni kell. Önmagában hiába tudunk szavakat, az még nem használat, és ugyanez vonatkozik a nyelvtanra is. Ahhoz, hogy igazán elsajátítsunk egy nyelvet, nem elég az elmélet. Kell valaki, akihez beszélünk, és aki ki is javít, ha netán tévedünk. Nem megy ez úgy, hogy az ember kirázza a kisujjából, de nem kell félni a hibáktól. Keressünk valakit, akihez beszélhetünk, akiről tudjuk, hogy segít, ha elrontunk valamit, és ugorjunk a mély vízbe. Beszélve tanul az ember nyelvet, és sok-sok hiba után sajátítja el a helyes formákat, ez már csak így megy, a lényeg, hogy használni kell a nyelvet. Akármikor, akárhol tanulhatunk, ha nyelvekről van szó, legyen szó nyaralásról, vásárlásról, vagy ha egyszerűen csak találomra küldünk képeslapot a nagyvilágban valakinek, mert postcrossingra támadt kedvünk. Még a filmnézés is jó gyakorlásnak számít, ha lemondunk a szinkronos változatról és inkább felirattal nézzük.
5. Használd ki az internet adta lehetőségeket.
Nyelvkurzusra mennél, de nincs rá pénzed? A legjobb tanulási lehetőségek ingyenesek, csak alaposan szét kell nézni az interneten. Ha nem hallottál még róluk, akkor keress rá a Duolingo-ra vagy a Memrise-ra, esetleg kipróbálhatod az Unbabel-t, ahol egyik nyelvről a másikra fordítva tanulhatsz többet. Ráadásul megannyi szótár közül is válogathatsz, ahol a szókincsedet bővítheted, például a leo.org vagy a dictzone.com több, különféle nyelvű szótárral lesz a segítségedre, de használhatod az egynyelvű szótárakat is hosszabb magyarázatokkal ellátva. Amit nem ajánlok, azok a Google Translate és hasonlatos fordítók, mivel statisztikai adatok alapján a leggyakoribb variánsokat dobják ki, azonban nem biztos, hogy valami helyes is, csak mert öt felhasználóból három arra tippel.
6. Ne riasszon el a korod.
Átaludtad az iskolában a spanyol óráidat és attól tartasz, hogy most már, érettségi vagy államvizsga után késő lenne nekikezdeni? Sose késő. Ráadásul nem is olyan régen tudósok bebizonyították, hogy a felnőttek egyrészt szervezettebben, stratégikusabban tanulnak nyelvet, másrészt náluk sokkal nagyobb hatással van az agyra, később jó memóriát és döntőképességet eredményezve. Tulajdonképpen csak akkor van hátrányod, ha neki se fogsz, úgyhogy hajrá, vedd elő a könyvet, keress rá az interneten egy nyelvtanuló oldalra, és vesd bele magad a tanulásba.
7. Mnemotechnika a lelke a szókincsbővítésnek.
Szólistákat megjegyezni nehéz, főleg, ha nincs hozzá megfelelő technikánk. Ugyan a mnemotechnikát sokszor leértékelik, vagy csak olyan területeken használják, ahol különösen fontos listák megjegyzése és visszaadása, szavak tanulásánál is hasznos. Alkoss furcsábbnál furcsább kapcsolatokat, mondatokat, történeteket, és sokkal könnyebben megragadnak a szavak, mint ha ábécésorrendben magolnád őket reggeltől estig. Ezt használja ki egyébként a fentebb említett memrise nevű internetes oldal is, nagyon hatásosan.
8. Minden egyes szó egy újabb lehetőség arra, hogy hibázz.
Ezek a szavak egy tolmács szájából származnak, és igaza van. Még azok is hibáznak, akiknek egy adott nyelv az anyanyelve, hát fogadd el, hogy te is fogsz. Olyan nincs, hogy valaki egy nyelvet tökéletesen beszél. A tökéletességre csak törekedni lehet. Rengeteg gyakorlást igényel, rengeteg tanulást és munkát, de elérhetetlen cél önmagában. A hibák egyébként is azt bizonyítják, hogy törekszel, és a legrosszabb, amit tehetsz az az, ha meghátrálsz és abbahagyod a tanulást miattuk. Ne tántorítsanak el, inkább sarkalljanak további tanulásra.
9. Haladj lépésről lépésre.
Senki sem fog senki azonnal folyékonyan beszélni egyetlen nyelvet sem. Ha ezt elfogadod és okosan határozod meg a céljaidat, könnyebb dolgod lesz, mintha egyből a lehetetlenre számítanál. Haladj szép sorban, ennek megfelelően tűzd ki azokat a célokat. Csak okosan és reálisan. Ne akard a szótárat bemagolni. Tanulj meg napi egy szót, évente már az is 365, nem igaz? Ha ezeket a célokat teljesíted, elégedett leszel, viszont ha az irreális célokat nem sikerül elérni, csalódott és kiábrándult, és nincs is másik lehetőség abban az esetben. Gondold át, melyiket szeretnéd magadnak, és az alapján dönts.
10. Plusz egy: Ha szeretnél úgy beszélni mint valaki, akinek ez az anyanyelve, utánozd.
Szeretnél brit akcentust, de úgy beszélsz, mint egy ausztrál? Keress egy embert, aki születésétől fogva a brit angolt beszéli (leszögezem, ebben van némi sarkítás, de most ne gondoljunk a cockney-ra például és egyéb regionális változatokra, hanem csak a tévében hallott gyönyörű szép angolra, amit egyöntetűen szokás britnek nevezni), például egy színészt, hallgasd, amit mond, és mondd utána. Egy hónap kitartó gyakorlás után garantáltan hallani fogod a változást.
Annak, aki szívesen és sokat olvas klasszikus könyveket, alighanem elengedhetetlen kelléke a könyvjelző. Ami pedig ezen tárgyak sorsát illeti, én hajlamos vagyok elhagyni, összegyűrni és lépten-nyomon elpotyogtatni őket, ha belemerülök egy-egy történetbe, ezért elhatároztam, hogy a lehető legstrapabíróbb könyvjelzőket fogom elkészíteni magamnak. Az ötletet vastag papírból készült modell adta, de mivel meglehetősen sok régi bankkártya, igazolvány és telefonkártya hányódott épp itthon, ezekkel kezdtem kísérletezni.
Mire lesz hát szükséged?
műanyag kártya (egy darabból egy nagy vagy több kisebb kiijön)
éles, erős olló
papír, ceruza, filctoll (a tervezéshez)
matricapapír (remek egyedi matricákat lehet rájuk rajzolni!)
festék, színesceruza, tus - amivel csak díszíteni akarsz
öntapadós fólia vagy nagyon széles, áttetsző celuxragasztó (utóbbi olcsóbb)
vágókés (opcionális)
Maga a folyamat nem nehéz, némi türelmet igényel, amíg az ember belejön a vágásba. Az elején el kell döntened, mekkora könyvjelzőt szeretnél - mivel én ezen a ponton már 3-4 darabon kikísérleteztem a technikát, be mertem vállalni egy nagyobbat. A kártyát körberajzoltam a papírra és nekiláttam, hogy kitaláljam, mi legyen rajta - az egyetlen, amit észben kell tartanotok, hogy olyan alakot találjatok ki, aminek legalább három lelógó, különálló része van (farok, végtagok, csápok, bármi), mert ez fogja megtartani a lap szélén.
Sajnos egy fotó elveszett, így nem tudom megmutatni, hogy nézett ki a vázlatom, de a papíron kidolgozott figurát szépen átrajzoltam egy közönséges tűfilccel a kártyára és a vonalak mentén körbevágtam ollóval. Jótanács: ne tervezz túl éles kanyarokat és kerekítsd le a hegyes részeket! Könnyebb kivágni, jobban tart majd rajta a fólia és a könyvekkel szemben is kíméletesebb. Ha kivágtad a sziluettet, egyszerűen le kell ragasztani a matricapapírral.
Innentől kezdődik a legjobb része - felrajzolni a mintádat vagy alakodat, kiszínezni, addig díszítgetni, amíg elégedett nem vagy. Jómagam Fogatlant választottam (nagy sárkányrajongó vagyok) - mint látható, igyekeztem kerülni a sok apró, kilógó részt, amit piszok nehéz kivágni, ennek ellenére egész elégedett voltam az eredménnyel.
Ezek után kiszíneztem és lefóliáztam (ez a könyvet és a könyvjelzőt egyaránt védi, bár ez a típus alapból nem ázik el, a maszatolódás és foltok keletkezése nagyon is reális veszély). Így fest a kész könyvjelző, és ha becsukja az ember a könyvét, még mindig látszik a lap tetején könyöklő, nézelődő sárkány, úgyhogy nagyon megszerettem :3
Ha netalán kedvet kapnátok a kipróbálásához, mutassátok majd meg a végeredményeket!
Sokan használnak különféle
határidőnaplókat, amelyekben jó rendezni a teendőket, a bevásárló listát
vagy épp a fontos határidőket. Rengeteg különböző modell vásárolható
meg, de ha igazán személyes darabot szeretnénk, olyat, amely a saját
igényeink szerint van kialakítva, akkor érdemes nekifogni, hogy mi
magunk készítsük el.
Ezt tettem én is!
A plannernél
számomra fontos, hogy a naptár mellett olyan hely is legyen benne, ahová
szabadon jegyzetelhetek és hogy mindezek mellett kéznél legyenek olyan
kiemelő eszközök is, amelyekkel bármikor tudok magamnak olyan
feljegyzéseket kreálni, amik később egyszerűen nem tudják elkerülni a
figyelmem. Ezen szempontok szerint, a következő módon készült a planner:
Amire szükség lesz:
- Kapcsos mappa - Jegyzet lapok - Naptárbetét - Színes post-itek - Olló - Kétoldalú ragasztó - Egyik oldalán ragadós fólia - Gumiszalag - A borító elkészítéséhez szükséges tetszőleges eszközök
Először
a külső borítót készítettem el. Akvarell technikával dolgoztam az ehhez
megfelelő lapon. Fontos, hogy akkor is pontosan mérj, ha te készíted a
borítót és akkor is, ha előre nyomtatott képet raksz kívülre, mert
később nem tudsz korrigálni. Tehát, első körben felrajzoltam a
papírra a mappa kiterített hálóját, arra a szerkesztésektől jól ismert
fülecskéket is rajzoltam, hiszen így tudom majd behajtani és
felragasztani az egészet. Mivel az akvarell technika könnyen
meggyűrhetné a lapot, ezért festés előtt gondosan körberagasztottam
papírragasztóval, ami segít, hogy száradás után ne legyen majd hullámos a
felület. Miután ezzel végeztem, megfestettem a mintát. (Nem mellesleg
ez tartott az egész műveletben a legtovább, úgyhogy ha te nyomtatott
képet használsz, akkor viszonylag hamar lehet végezni az egész
plannerrel.)
A
következő mozzanat az volt, hogy a borítót a jelzések mentén kivágtam. A
gerincre tettem először kétoldalú ragasztót, amivel hozzá is
erősítettem a lapot a mappához, majd ez után a mappa sarkain, végül
pedig belül, a füleknél is leragasztottam a papírt. Miután ez
megvolt, a ragadós fóliából mértem ki a szükséges darabot – ez fogja
vízhatlanná tenni a borítót, mint a boltban vásárolt daraboknál is. Itt
már nem kell külön ragasztót használni, hiszen öntapadós az egyik oldala
a fóliának, egyszerűen csak rá kell simítani a borítóra.
Az
összefogó gumi elhagyható kiegészítő, nekem azért van rá szükségem,
mert legtöbbször a táskámban hurcolom a plannert és nem szeretném, ha
szétcsúszna, ami benne van. Két végén összevarrtam egy kimért
gumiszalagot, majd ragasztóval a belső oldalra erősítettem. Akinek van
módja rá az szegecseléssel is megoldhatja és természetesen a mappa hátsó
lapján is, de nekem most így tetszett. Mivel a sok ragasztás nem túl
szép látvány mikor kinyitjuk a plannert, így fogtam egy akvarell lapot
(de választhattok bármilyet, akár színeset is), kimértem és kivágtam
belőle a kapocs helyét, aztán kétoldalú ragasztóval felerősítettem a
mappa belsejére. Így minden olyan munkarészt eltakar, ami nem túl szép,
ráadásul megakadályozza, hogy az év folyamán feljöjjön a ragasztás
valahol.
Ezután
már nem maradt más hátra, csak hogy berakjam a belső kiegészítőket.
Először a jegyzetlapok kerültek be, aztán a naptárbetét, amit előre
megvásároltam. Ezen látszik, hogy nem csak a gyári lyukasztás van rajta,
mivel sajnos nem illeszkedett pontosan, de ekkor sem kell megijedni,
egy jó lyukasztó segít a dolgon! A borító belsejére ragasztottam a
post-iteket, végül pedig kis kartonokból olyan elválasztó elemet
készítettem, ami könnyebbé teszi a keresést, ha a naptár megfelelő
pontjain belefűzzük a plannerbe.
Az
elkészült planner még kapott egy tollat is a kapcsos részre, így
bárhova is viszem, rögtön tudok bele írni, valamint néhány gémkapcsot,
mert ki tudja, mikor jöhet az ilyesmi jól.
Engem nagyon
szórakoztatott a planner készítése. Ugyan már elmúlt a karácsony, de
akár ajándékként is remek lehetőség, mert olyanra alakítható, amilyen
épp szükség van. Próbáljátok meg elkészíteni ti is, és ha sikerül, ne
felejtsetek el képet küldeni nekünk róla! : D