2014. augusztus 12., kedd

Végzőseink búcsúznak - Caius Randy Woodrow



Caius az Eridon egyik legrokonszenvesebb mestertanonca – barátságos, nyitott és rangidősként sem utasítja el a legkisebbek társaságát sem. A sportos megjelenésű fiatal férfi szinte mindig derűs, s nem csak a pályán, magánéletében is népes hölgykoszorú vette körbe. Elsős korától terelőként játszik, volt prefektus és fiókákat tanítgató Patrónus is, ám egy időre eltűnt a közösségből, s mára kevesebben ismerik. Ennek ellenére számos barátja és rajongója akad, s bármikor szívesen elbeszélget az újoncokkal. Mivel megneszeltem, hogy szereti a teát, egy néptelen estén meghívtam a Pillangó-varázsba, hogy egy kannányi finom ital mellett kikérdezzem.

Nyolc évet töltöttél a kastélyban, ami nem kevés idő. Milyen érzés most az utolsó vizsgák előtt állni, az utolsó lépésre készülni?
A helyzet az, hogy a vizsgaidőszakokban mindig is el voltam bújva, kb. a szobámban ültem mindig és tanultam, gyakran levegőzni sem voltam kint. Úgyhogy most is hasonló a helyzet, csak a vizsgákra koncentrálok. De igen, elég rossz érzés belegondolni, hogy most utoljára sétálok a kastély folyosóin, és rengeteg emlék feljön. Néha azon kapom magam, hogy csak állok egy portré előtt, vagy valami emlékezetes helyen és nosztalgiázom. Durva érzés, az biztos.

Ezek szerint nagyon a szívedhez nőtt a kastély. Mire, mikre emlékszel a legszívesebben?
Mindig is imádtam a vízesést. Manapság már annyira nem, de régebben gyakran fürödtünk benne, állati jó vízi csatákat rendeztünk. Illetve ami mág a szívemhez nőtt, az a Kandallós terem. Na, meg persze a kviddics pálya *nevet* Az esti járőrözések is jók voltak, azokat is élveztem. :)

Volt esetleg valamilyen emlékezetes csínyed, vagy épp rajtakapásod?
Nem, én jó gyerek voltam mindig is. Arra emlékszem, hogy Vikoék egyszer wc-t robbantottak, az durva volt. És annyira híres, hogy után néhány évvel egy ikerpár ismét megcsinálta ezt, elöntötték az egyik szárnyat ... cuccal. :D Rajtakapás... Hát, egyszer találtam az alagsorban az egyik lovagi páncélban egy Rellonos elsőst. Szegény állatira meg volt ijedve, de végül is nem jöttünk rá, hogy ki vagy kik voltak az elkövetők.

*Halkan nevet.* Akkor kiismerted a folyosók minden titkát, gondolom. De milyen volt itt először? Mik voltak az első benyomásaid?
Hatalmas volt a kastély. :D Arra emlékszem, hogy amikor beléptem a Bejárati csarnokba, kb. ledobtam a bőröndömet és "Wow"-ztam. Aztán megjelent Anetta, megmutatta az étkezőt és leöntött forró csokival. :D

Remélem, ez nem az akkori, általánosan bevett beavatási ceremónia része volt.
Nem, prefektusként nem emlékszem, hogy forró csokival öntöttem volna le a gólyákat. *vigyorog*

*Halkan horkant, aztán rendbeszedi a vonásait.* Milyen volt az Eridonba kerülni, Főnixnek lenni?
A jellememhez tökéletesen passzol. Talán még Levitás lehettem volna, de ahhoz nem vagyok elég szorgalmas. Nagyon imádtam és imádok Főnix lenni, el sem tudnám képzelni, hogy más ház milyen lehet és azt hiszem, hogy ez a társaság, ez a csapat fog a legjobban hiányozni. Hogy tudom, hogy tartozok valakikhez, és ez állati érzés! A ház és a társaság, az iskola emlékére csináltattam egy főnix tetoválást, hogy legyen valami rajtam az Eridonból.

Szerintem mi is hiányolni fogunk és szívesen látunk, ha visszalátogatsz. Tudod már egyébként, merre tovább?
Igen, kaptam két csapattól is lehetőséget, egy magyar másodosztályú csapattól, a Szegedi Szárcsáktól, illetve egy angliai, szintén másodosztálybeli csapattól kaptam felkérést terelőnek. Még nem tudom, hogy melyiket fogadjam el, de igazából a szívem hazahúz Angliába.

Mindkettő ígéretes kezdet. Hogyan kerültél egyébként Angliából ide, Magyarországra? Nem vágytál rá, hogy a nagy múltú Roxfortba járhass?
De, természetesen szerettem volna oda menni, de anyai ágon itt élnek a nagy szüleim, és igazából a szüleim úgy voltak vele, hogy inkább ide íratnak be, hogy mégis legyen valaki körülöttem. Most, hogy a húgom is idejár és tudom, hogy egyedül lesz - mármint persze hogy én nem leszek itt - örülök, hogy anno így döntöttünk. Rá is figyel majd valaki.

Biztosan nem marad magára. Lehet róla többet is tudni? Van esetleg több testvéred is?
Nem, csak mi ketten vagyunk. Ő sárga lett, Navine-s, de azt hiszem, hogy örül neki, hogy nem Eridonos lett. Már dicsekedett is, hogy azért a Navine-ben is vannak jó fejek. :D Most kezdi az első évet, úgyhogy elég ideges a vizsgák miatt. Aranyos,emlékeztet magamra picit. Amúgy nagyon jól kijövünk, imádom a családomat!

Persze, hogy vannak. Szerintem neked is megvannak a magad tapasztalatai a házakkal és előítéletekkel kapcsolatban.
Hát igen.... Bár én soha nem adok az előítéletekre. Felesleges, mert minden házban vannak bunkóbb és kedvesebb egyedek is. De gondolom a rellonos előítéletre gondolsz *vigyorog* Mindkét oldalhoz volt már szerencsém, amikor megérkeztem, egy rellonos srác kötött belém, viszont néhány hétre rá pedig egy nagyon kedves barátra tettem szert, aki szintén a zöldekhez tartozott.

Nem csak velük szemben élnek előítéletek, minden háznak vannak sztereotípiái. Mi vagy mik voltak a legfontosabbak, amit nem az iskola, de az itteni emberek tanítottak meg neked?
Talán az, hogy nem változtathatod meg az emberek jellemét és nem erőltethetsz rájuk olyat, amit nem akarnak, vagy totál ellentétes a jellemükkel. És hogy a gurkók tényleg elég otrombák, a pletykák igazak. *a komolyság után oldja a feszültséget és felnevet*



És mi volt az, amit a seprűn szerzett bölcsességek mellett szerettél? Gondolkodtál esetleg más hivatáson, voltak példaképeid?
A tanári pályán gondolkoztam még, hogy itt maradok a Bagolykőben tanítani. Példaképek... Nem, nem igazán. Persze voltak olyan tanárok akiket kedveltem, pl Rédey-t nagyon bírtam, de igazából soha nem szerettem a példaképeket. Úgy érzem, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia azt, hogy miben jó és milyen szeretne lenni, nem máshoz hasonlítgatni magát.

Szemlélet kérdése. Nem kell feltétlen azonosulni a példaképpel, de rengeteg inspirációt lehet meríteni belőlük. Kik voltak azok, akik nagy hatással voltak rád a Bagolykövön?
*sóhaj* Hát, elég sokan voltak. Bukovics Heni mellett kezdtem el kviddicsezni, nagyon bírtam a leányzót, igazi erős egyéniség volt. Azt hiszem, hogy talán miatta fogott meg ennyire ez a sport. Aztán Hayline-nel nagyon jól kijöttünk, Kaitlyn Emily Green-t is nagyom imádtam, ő nevezett el Rémapónak, amit már nem emlékszem, hogy jött, de ez így megmaradt. Lennával jóban voltunk, és a mai napig jóban vagyunk úgy gondolom. Ava Green-t is megkedveltem, ő rellonos *vigyor* Hayline ikrével, Doriss-szal voltak kalandjaink.... *szemöldökhúzogatás* Illetve Loise, őt nagyon kedvelem és fontos nekem. És hát Kiss Merci. *sóhaj, látszik rajta, hogy ő talán a legfontosabb és róla nem igazán akar mesélni*

*Tapintatosan témát vált* Mit tanítottál volna tanárként szívesen?
Valami olyan menő tárgyat, amit mindenki felvesz és élvez. Mugliismeretet, vagy Bűbájtant, vagy valami ilyesmit *vigyorog*
*halkan beleprüszköl a csészéjébe, mert a Bűbájtant nem sorolja az élvezetes tárgyak közé, de ízlések és ficamok...*

Van olyan vágyad, álmod, amit a záróvizsgák után szeretnél valóra váltani?
Szeretnék kijutni egy kviddics világkupára. Akár játékosként, akár csak nézőként. Persze nyilván az előbbi nagyobb vágyam és nagyobb élmény lenne *nevet*

Remek lenne! Van egyébként valamilyen kabalád, amit a meccseken hordasz?
Nincs. Gondolod, hogy kellene lennie? *elgondolkozik* Lehet, hogy ha bekerülök valamelyik csapatba, keresek valami zoknit, vagy nem tudom. *nevet*

Csak kíváncsiságból kérdeztem, még ha nem is fizetnek érte *somolyog* Szeretnél még üzenni az Eridonosoknak, vagy bárki másnak?
Élvezzék az életet, a varázslatot és a kastély adta lehetőségeket! Igyekezzenek minden emléket a szívükbe zárni, mert egyszer még szükségük lesz arra, hogy egy ilyen fantasztikus közösségre emlékezzenek! ^^

Kitsune

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése