2016. szeptember 10., szombat

And so I kept living

Évente közel egymillió ember vet véget az életének világszerte, ami azt jelentik, hogy hozzávetőlegesen minden 40. másodpercben öngyilkos lesz valaki a bolygón. IDE kattintva elérhető a worldometer nevet viselő weboldal, amely valós idejű világstatisztikával szolgál és az egészség menüpont alatt az idén elkövetett öngyilkosságok pontos száma is megtalálható. Ijesztő sebességgel emelkedő számról van szó.  A legtöbb öngyilkosságot egyébként Kelet-Európában és Oroszországban jegyzik a statisztikák, a legkevesebbet Közép- és Dél-Amerikában, Magyarország pedig az ötödik helyen áll az öngyilkosságok gyakoriságát mutató listán. Napjainkban a 15-29 éves fiatalok körében a második leggyakoribb elhalálozási ok az öngyilkosság, és minden egyes eset hozzávetőleg hat másik embert érint közvetlenül. Olyan egyéni és társadalmi probléma ez, ami fölött nem lehet elsiklani. Ezért is kezdeményezte 2003-ban a IASP (International Association for Suicide Prevention), vagyis s a Nemzetközi Szövetség az Öngyilkosság Megelőzéséért, a WHO (World Health Organization) és a WFMH (World Federation for Mental Health) közreműködésével az öngyilkosság megelőzésének világnapját.



A 2016-os szlogen


Ez a világnapot 2003 óta minden év szeptember 10-én tartják, lehetőséget biztosítva ezzel, hogy a nagyközönség, a szakemberek és az érintettek egyaránt ráirányíthassák a figyelmet erre a kérdésre, mert az öngyilkosság bizony megelőzhető. Mit tehetünk ezért? Jelenleg 28 országnak öngyilkosság megelőzési stratégiája, amely a WHO által is megfogalmazott kulcsfontosságú gondolatokra épül, többek között arra is, hogy a közösségnek milyen szerepe van abban, hogy kevesebb ember válassza a halált bármire is megoldásként.

Az öngyilkosság elkövetésében számos rizikófaktor játszik szerepet, gazdasági válság idején például az esetek száma drasztikusan emelkedik, habár szakemberek szerint a munkanélküliség és a rossz anyagi helyzet szülte kilátástalanság, kétségbeesés az esetek többségében nem elég ok, viszont valamilyen pszichiátriai zavar, mint a depresszió, skizofrénia, alkohol- vagy drogfüggőség, jelentősen növeli a cselekvés esélyét. A társas kapcsolatok azonban csökkenthetik például az öngyilkosság elkövetésének rizikóját. Életet menthet, ha odafigyelünk azokra az emberekre, akik izolálódnak, elmagányosodnak. Ugyanígy a kommunikációnak is kulcsszerepe van a megelőzésben. 2010-ben éppen ezért igyekezett a IASP felhívni arra is a figyelmet a világnap alkalmával, hogy azzal végképp nem segít a társadalom a helyzeten, ha tabuként kezeli az öngyilkosság kérdését és stigmát kapcsol hozzá. Meg kel törni a hozzá kapcsolódó tévhiteket, mint azt, hogy ha valaki beszél róla, csak figyelemre vágyik, ha valaki eldöntötte, hogy elköveti, nem lehet megállítani, vagy ha valaki öngyilkosságot követ el, biztosan őrült. Nem tudhatjuk, mi jár a másik fejében, miért gondol erre, ezért is létfontosságú a kommunikáció ahelyett, hogy bárkit is elítélnénk. Fontos, hogy empátiával, ítélkezés nélkül forduljunk a másikhoz, és meghallgassuk, mit is mond.


Brené Brown az empátiáról


Bizonyos kulcsszavak esetén még olyan internetes közösségek is, mint a tumblr, valamiféle segítséget igyekeznek ajánlani, így eljuthatunk olyan oldalakra, ahol segíthetünk olyan embereknek, akiknek éppen arra van szükségük, hogy meghallgassák őket, vagy beszélhetünk a gondjainkról. Ilyen például a krízisintervencióra szakosodott 7 Cups of Tea.




A megelőzés legfontosabb összetevője pedig az említettek mellett nem más, mint a törődés. Törődni kell a jelenséggel, erre hívja fel a figyelmet ez a világnap, és törődni kell a magunk és embertársaink lelki egészségével is. Odafigyelni valakire nem kerül semmibe, viszont életeket menthet.


Végül pedig íme az idei fotó-kihívás az öngyilkosság megelőzősének világnapja kapcsán. Megéri végigcsinálni. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése