A csendes, magányos és kívülálló Andrew Detmer számára nem egy álom a középiskola, de alkoholista apja és haldokló anyja mellett még a családi ház sem éppen a béke és boldogság mentsvára. Talán csak a kamera hoz némi izgalmat az életébe, amivel felveszi annak minden pillanatát, és ennek köszönhető az is, hogy amikor unokatestvére, Matt elrángatja egy buliba, az erdőben találja magát azon ügyködve, hogy filmre vegye az ott található különös földalatti jelenséget. Hogy mi történik vele meg két másik vakmerő társával, Matt-tel és Steve-vel, az jó kérdés, az azonban határozottan biztos, hogy valami nem mindennapi. A három fiú különleges erő birtokosa lesz, és hogy mire használják ezt az erőt, az kiderül a filmből, amiben egyébként javarészt az Andrew kamerájával készült felvételek kerülnek a néző elé.
A film viszonylag kis költségvetésből készült el, mindössze 12 millió dollárnyi összeget áldoztak rá a készítői, ennek ellenére azonban meglehetősen látványos jelenetekkel van tele és ha netán még egy-két közhelybe is botlanánk a jelenetek között, olyan kreativitással vannak megalkotva és egymáshoz fűzve, hogy a történet egyáltalán nem mondható unalmasnak. A szereplőket olyan színészek keltik életre a képernyőn, mint Dane DeHaan (Andrew), Alex Russell (Matt) és Michale B. Jordan (Steve). Mint a kamera tulajdonosa, Andrew az, akire igazán fókuszál a film, az ő életét ismerhetjük meg jobban az otthoni zűrökkel együtt, de a többiekről is megtudhatunk ezt-azt.
Josh Trank első mozis alkotása 2012 márciusában került a mozikba, és meglehetősen jól sikerült, egész izgalmas alkotás, látványos jelenetekkel és meglepő fordulatokkal. Ugyan az ál-dokumentumfilm műfajára jellemző kamerahasználat néha fárasztó vagy zavaró lehet, illetve akad benne néhány erőszakos jelenet, mégis megéri rászánni azt a másfél órát és megnézni, amennyiben az eddig leírtak sikeresen felkeltették az érdeklődést.
Josh Trank első mozis alkotása 2012 márciusában került a mozikba, és meglehetősen jól sikerült, egész izgalmas alkotás, látványos jelenetekkel és meglepő fordulatokkal. Ugyan az ál-dokumentumfilm műfajára jellemző kamerahasználat néha fárasztó vagy zavaró lehet, illetve akad benne néhány erőszakos jelenet, mégis megéri rászánni azt a másfél órát és megnézni, amennyiben az eddig leírtak sikeresen felkeltették az érdeklődést.
A fiúk már csak ilyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése