Gall galibák

Asterix és Obelix

 

Bizonyára mindenki hallott már Asterixről, a kistermetű gall hősről, valamint társáról, a bivalyerős, nagydarab Obelixről. Kalandjaikról számos rajzfilm és játékfilm készült, Franciaországban pedig olyan nagy becsben tartják a nemzeti hősnek számító gallokat, hogy egy nekik szentelt szabadidőpark is létezik Párizs mellett. Történetük azonban papíron kezdődött 1959-ben, amikor Rene Goscinny és Albert Uderzo tolla alatt alakot öltöttek képregény formájában a Pilot című francia ifjúsági folyóirat számára. Nem egy egyszerű képregényről van szó, ami azt illeti. Az eddig megjelent történetek nem csupán szórakoztatóak. Azt például kevesen tudják, hogy Asterix és Obelix kalandjait iskolák használták és használják fel idegennyelv oktatásra, elsősorban a klasszikus nyelvek terén. Továbbá ez a képregény kicsit minden korosztálynak szól, nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is, hiszen vicces történetei, szépen kivitelezett figurái mögött ugyanis politikai szatíra is rejlik tele célzásokkal, utalásokkal.

A történet Galliában játszódik, egész pontosan e római provincia egyetlen olyan helységében, amelyet a rómaiknak még nem sikerült elfoglalni. Ez a bevehetetlen falu Asterix és Obelix szülőhelye is egyben, ahol a híres druida, Csodaturmix széles körben ismert varázsitalát készíti, ami a falu lakóit legyőzhetetlenné teszi.
Az alapötlethez Dávid Góliát felett aratott győzelme adott ihletet a szerzőknek, ugyanakkor pedig a rómaiknak ellenálló gall falucska a francia Ellenállás allegóriája is, amelynek tagjai az országot megszálló náci németek ellen igyekezett küzdeni a második világháború idején.
A képregény meglehetősen valósághűen ábrázolja a római kort, társadalmat, akárcsak a gallokat, néhány apróbb történeti pontatlanságtól eltekintve, ebbe a közegbe azonban sűrűn helyezi bele kortárs alakokat, hogy aztán kiparodizálja őket. Találkozhatunk például a bárdokkal, akik erősen a The Beatles-t idézik, vagy éppen Nullnullsix nevű druidával is, meg még számos ikonikus és ismert alakkal, akiknek valamely eltúlzott, kiemelt vonása megnevetteti az olvasót aztán. A célzások, utalások mellett azonban nagy teret kapnak az egyes népcsoportokhoz kötődő sztereotípiák is, amelyekkel francia vidékeken találkozni lehet. Így esik meg az, hogy a britek például pontban ötkor minden nap egy kis langyos vizet isznak tejjel, amíg csak meg nem kapják a tealeveleket Asterixtől, hogy az legyen az ő saját varázsitaluk, vagy a gótok, mint a németek elődei, libasorban masíroznak ki-be a provinciában, mint valami tökkelütött katonák. Rengeteg érdekességet találhatunk ezekben a képregényekben, ha figyelmesen olvassuk végig őket.

Ami ezeket a sztereotípiákat és előítéleteket illeti, a szerzők fontosnak érezték kiemelni, hogy elsősorban nem az egyes népcsoportok parodizálása volt a céljuk, hanem a francia nép előítéleteinek az ábrázolása, valamint az olvasók szórakoztatása, amihez igyekeztek élni a humorral, hogy minden korosztály számára tudjon valami érdekessel szolgálni.

Akinek felkeltette az érdeklődését és olvasna, az ITT találhatja meg a képregényeket magyar nyelven.

Jó szórakozást!