Andrew
Wiggins szülei harmadik gyermekeként jön világra egy olyan
korban, amikor a túlnépesedés miatt senki sem vállal már
kettőnél többet – bátyja, Peter azonban túl durvának, míg
nővére, Valentine túl puhának bizonyultak a feladatra, ami most
az ő osztályrésze. Hat évesen az emberiség sorsa nyugszik a
vállán, és Ender – aki így vagy úgy, de a hangyokkal vívott
háború végét jelenti – családjától elszakítva megkezdi
kiképzését és a versenyfutást az idővel. A hadsereg élete
minden területét a kezében akarja tartani, hogy pontosan azt
gyúrja ki anyagából, amire szüksége van: a tökéletes
Hadvezérre, az áldozatra, hogy milliárdok túlélhessenek. Ender
azonban nem könnyen alakítható – megvan benne nemcsak a
könyörtelenül éles intellektus, de az empátia is, így
felettesein túl saját lelkiismeretével és kételyeivel is meg
kell küzdenie, ha meg akarja őrizni emberségét.
Ez a
könyv annak idején nagyon megrázott és napokig nem tudtam
szabadulni a hatása alól. Több olyan kérdést és témát boncolgat, ami egyszerű nyelvezete ellenére idősebb olvasók számára is rengeteg gondolkodnivalót kínál. Pozitívumként könyvelem el, hogy szerelmi szál nincs - egyrészt a kötet nagyjában gyerekekről van szó, akármilyen könnyű is ezt elfelejteni a katonai egyenruhák rejtekében, másrészt viszont Ender karakterének egészen más mélységet ad az, ahogy szeret. A kliséként hangzó elemek ellenére –
amilyenek a rovarszerű idegenek, a nagy csillaghajók csatái – a
hangsúly sokkal inkább Ender belső világán és annak
átalakulásán van. Az olvasó nem azonosul vele, ami tovább növeli
a karakter elszigeteltségét, minden szeretetreméltósága ellenére
támasz nélkül kell győznie vagy elbuknia. Az ő szemén keresztül látjuk azonban a dolgokat, az ő gondolatain át ismerjük meg világát és vele tartunk, tehetetlenségre kárhoztatva. Emellett betekintést
nyerünk Peter és Valentine történetébe is, akik a Földön
maradva egy másféle fenyegetéssel néznek szembe – mert ha a
közös ellenség eltűnik, a világ visszatér a régi kerékvágásba,
ahol ember embernek farkasa.
A nagy sikerű
könyvből film is készült 2013-ban, mely az első kötet
eseményeit dolgozza fel – a hangsúly azonban az időszűke miatt a látványon és
cselekményen van, így kevesebb hely marad a karaktereknek, épp
ezért ajánlom, hogy megtekintés előtt olvassátok el a könyvet.
Ide pofátlankodom levitásként (H. Napcsi), nekem nagy kedvencem ez a könyv és a folytatásai is. Viszont a mai napig nem jövök rá, hogy a fordító a nagyon találó angol címet (Ender's game), miért fordította végjátéknak. Ráadásul a mai politikai helyzetben én kötelező olvasmánnyá nyilvánítanám az egész trilógiát, hátha tanul belőle valamit az ifjúság és a szüleik.
VálaszTörlésValószínűleg mert az angol eredeti is kicsit szójáték, hasonló témára, viszont magát a nevet nem nagyon lehet lefordítani (nincs az Andrew-re rímelő szavunk). Egyetértek egyébként a felvetéssel és nagyon elszomorítónak tartom, hogy pont ez az író támogat melegellenes csoportokat.
TörlésAmi a folytatásokat illeti - a jövőben várható még cikk ;) Csak előbb végig akarom rágni magam az egész szérián.
Szerintem a melegellenessége a vallásosságából adódhat, ráadásul mormon a szentem, így elvileg a darwini evolúcióban sem hisz. Nem lehet mindenki tökéletes.
TörlésDe legalább az idegengyűlölet ellen van és ezt gyerekek, fiatalok számára érthető módon írta le.