Suicide Squad – avagy a szociopata is lehet hasznos

Mikor a csapból is egy adott film folyik, és minden geek fórumon bele lehet botlani a címébe, akkor az emberben felmerül, hogy valóban érdemes-e megnézni egy agyon hypeolt valamit. Nos, az Öngyilkos osztag az, amit mindenképp!

Az Öngyilkos osztag, angol címén Suicide Squad augusztus 5-én jelent meg, a DC moziuniverzum harmadik filmjeként. Alapsztorija szerint néhány roppant káros elemet, akiket főgonoszként ismerhetünk a képregények lapjairól, bebörtönzésük után valamivel belekényszerítenek egy egyezségbe a kormánnyal – nevezetesen hogy hagyják, hogy osztaggá szervezve bevessék őket olyan helyzetekben, ahol a metahumánok (különleges képességgel bíró „emberek”) olyan veszély jelentenek, amellyel a katonaság nem bír el egymagában. Sok választásuk nincs, vagy csatlakoznak, vagy meghalnak, így hát hamarosan megalakul kis csapatuk és megkapja az első küldetést is.

A sztoriról ennyit – nyilván csak azért, mert a spoilerveszély igen komoly lenne, ha folytatnám. Azonban nézzük meg kicsit közelebbről a karaktereket és még néhány szempontot!

A film abszolút győztese Harley Quinn, aki egyszerűen zseniálisan lett megalkotva. A film poénjainak nagy részét tőle kapjuk, és olyan eszményien őrült, hogy azt öröm nézni. Mellette még Deadshot, Killer Croc és El Diablo ütött nagyot, valamint a másik oldalon a főgonosz hölgyike. Persze nem szabad megfeledkezni arról az iszonyúan hidegvérű nőről sem, akié az öngyilkos osztag ötlete volt – ha valakitől ki fog rázni a hideg, mikor megnézed a filmet, hát az ő lesz. A többiek tény és való, hogy nem sok vizet zavartak, sőt, ami azt illeti eléggé lapos volt néhány figura, vagy csak simán nem maradt idő kifejteni a történetük, de ez nem teszi kevésbé érdekessé a többi színész teljesítményét. Oh, igen, és Joker. Joker, akitől kedvem támadt nekem is őrült módjára vigyorogni. Na, őt sem szabad kihagyni!

Egyebek/pro: Eszméletlen látványvilág! 3D-ben láttam, és abszolút lenyűgözőnek találtam az egészet. Kidolgozott részletek, remek színek, csodás grafika. A zene terén pedig remekül válogattak, és akik a kétezres évek elején odavoltak Eminemért (mint én) örömkönnyeket fognak hullatni.

Egyebek/kontra: Imádom az akciódús, lövöldözős jeleneteket, de egy kicsit még nekem is sok volt belőlük. Kétségtelen, hogy szükséges bele és a karakterek jelleme miatt sem elvitatható a jogosságuk, deee… Talán a rendezőnek érdemes lenne megemlíteni az apróságot, hogy a kevesebb néha több. Valamint talán egy kicsit túl hamar alakult ki túl erős kötődés ennyi szociopata között, de ez talán már csak kukacoskodás.

Egy szó, mint száz: érdemes megnézni! (Már ha elmúltál 16) Ha pedig láttad, akkor írd meg nekünk, neked hogy tetszett!

Sebby