Talk like a pirate

Arrrr! Mihaszna billenytűzetkoptató léhűtő! Azt a csupasz fenekű fehér bálna mindenit, hát akarsz hallani valami igazán rumosztikus mesét? Akkor told ide magad, te kutya, gyere mán, hát a fekély rúgja meg, hát nem harap az öreg Vér. No, híjjá meg valamire, kölyök, híjjá meg, de ne gyengére, mert nem vagyok én harangszoknyás asszony, se sápadt gyermek, valami erősre, a szütyőd ne sajnáld, lám mondok én valamit, kutya, mesét ám. Dugd ide füled, hadd lássam a zsíros belsejét!

Veres ruhás isten nyila
No hát, aszongya, egyszer vót, egyszer nem vót, vót egyszer egy asszonyivadék, alig pár láb magas, - a tenger elnyelné - veres süsüvel a fején, olyan veressel akárha vér vóna. A penészes kenyérbe is, figyelsz te rám? Jóvan látom, figyelsz, akkor folytatom.
Szóval neve is vót, amolyan rútnév, viccnév, tudod mire gondolok, ugyé? Há hogy ne tudnád, amilyen patkánypofával megáldott az ég, lefogadom, van egy egész ládányival néked is. Ne húzd fel az orrod, barátom, hát nem lehet mindenki szép.
Na de az ő neve Piroska vót. Piroska életében vizet nem látott, buta vót és ostoba, az igazi veszélyt meg asszony léte miatt még csak hírből se ismerte soha. Azonban a szárazföldi veszedelem nem kerülte el őt, Fortuna nem volt hozzája kegyes - sosem kegyes azokhoz, akik ilyen tékozló életet élnek, a sótól távol, fiam. Szóval bétévedt egy erdőbe, amolyan korsóaljához hasonlító setét erdőbe, ahunn a madár se hablatyol mint kitollasozott szirén. A nagyanyjához tartott, a vén róka ugyanis makacs vót és a faluba béköltözni nem akart, de annyira öreg vót már a nyanya, olyan ráncos vót a bőre, mint a halak pikkelye, szeme akár a hánykolódó hab a felszínen, én mondom, fiam, tengeri boszorkány vót az, csak senki sem ösmerte be. No de, a veresbe bújtatott halpofa, mégiscsak megsajnálta, mert hát a szíve olyan vót akár a szétázott kenyér, szétmállott a dagadt kezek között, tudom én, fiam, tudom milyen az, elvégre a minap a mihaszna legénységem egyik békaképű, girnyó kölyke is beleejtette a kosztot a tengerbe, de kapott is tőlem akkorát, hogy a foga kihullt, rögtön kettő, azóta csak széljárta Jacknak hívjuk, mert hát a száján ki-be fúj a tengeri fuvallat.
Na de az isten szerelemére, térjünk vissza a történethez, mert vége nem lesz, én mondom, ha ilyen kitérőket teszünk ám. Az asszonyivadék az erdőben csak ment, mendegélt, nem vót hajó, ami elvinné ülepét, csak cipő, jáj, de milyen bogárorrú, randa cipellő. Azosztán egyszer csak zergett a bokor és kiugrott elé egy amolyan szárazföldi cápa. Elég az hozzá, hogy beszédbe elegyedtek.
" Mi járatban te ivadék, mondd, merre visz a tenger? "
" A banyához megyek, eressz utamra, vagy fél kezed is magammal viszem zálogba. "
" Ne harapj, hát nem vagy te eb, esetleg elkísérhetlek feleúton, nehogy bajod essen. "
De a veres istennyila nem kírt a segítségből és tovaindult. Ám a farkas nem adta fel, vacsorára asszonyt akart enni, kettőt is rögtön, jáj, hát nem tudta, milyen a nyanya, bizonyosan szépnek találta, mert alig egy fél óra ha elúszott, és menten a háznál találta magát.
Békopogott, amaz a ragyaorrú fülesbagoly meg mán bé is engedte és hogy, hogy nem, végül a szárazföldi, tetves állat megette a boszorkányt. Hiába sivalkodott az öreg bába, sorsa elől még maga Fortuna se bújtathatta vóna el.
Csakhogy időközben Piroska is megérkezett a rossz ladikhoz. Árrg, azt mennydörgős ménykűjét, hát kifogyott a kupa, töltesd újra, itóka nélkül a torok kiszáradt pottyantócsatorna. Khrag, khrag, tessék már köhögök is, szólj annak a patkánynak, hogy ne most csevegjen a semmiruhás éjszakai örömködőlyányval, mert kap az arcába a kampómmal.
No, így már jobb, hunn tartottam, oh meg is van. Szóval kopogtatott az ajtón, a farkas fogadta. Az ágyban pihentette farát, állig felhúzva a meleg rongyot, meg a fején is vót olyan sapka, mint az elmeháborodott úrimalacoknak.
" Piroska, édes szívem " szót fülnek olyan simogató hangon, akár toroknak a rum.
" Banya, hoztam a napi kosztot, nesze, egyék kend, ne dobja fel a talpát, mert az esküvőre kell ám a píze. " így a veres.
" Gyere közelebb, a macska rúgja meg, hát nem látlak én onnan tégedet "
És lám az ostoba ment is közelebb, egész az ágyig. Muréna barlang vót pedig az, én mondom neked, fiam. De az ivadék is kezdte látni, hiába mégiscsak szárazföldi volt a girnye lyánya, de kapcsolt, mégis szorút valami a két füle közé.
" Nagyanyám, hát mondja, miért ekkora a füle? "
" Mán, hogy jobban halljalak, a tenger zúgása egyre erősebb erre az öreg korra "
" No és a szeme miért akkora, mint a döglött ceté, mondja? "
" Hogy lássalak kedveském, hát a világ is nő, én meg zsugorodom itten, minél nagyobb a távcső, annál nagyobb felületet lát be "
" És a szája mén akkora, mint két kapu meg egy orrvitorla? "
" Hogy egyben bekaphassam azokat a patkányokat, akik sokat kérdezősködnek, Piroska! " azzal előrelendült a farkas és bekapta az asszonyivadékot egyben, akár ha csak egy csepp víz vóna, nem több és nem kevesebb.

No de itt a vége, tanuld meg, fiam, állj be kalóznak, akkor a farkasok nem eszék meg a gyenge tested, vagy erősödj meg, az ég szerelmére, a szellő is elfúj és kettétör menten. Mesémet köszönöm, hogy végighallgattad, és az italt is köszönöm, torkom új életre keltette.
Azonban a kagylószilánk hasogatja sarkam már egy ideje, kiszedném valahol, mielőtt elnyelne engemet.
Ég áldjon, Kutya!
Következőnek még szebbet regélek majd neked.