Júliusi madarak

No, de kérem!
Most a pletykások célkeresztjébe Járási Jeromos került, aki igazán gyors, ha szerelemről van szó. Néhány verebünk arról számolt be nekünk, hogy a fiú titokban találkozgat Lillian Elswooddal. Igen ám, csakhogy a lány már el van jegyezve, sőt az esküvője dátuma is ki van tűzve. Talán a rellonos mégsem szeretné kimondani a boldogító igent? Vagy Jeromos fűzi úgy a szálakat, hogy mindenképpen neki kedvezzen a dolog?  Kíváncsiak vagyunk.

Jön az egész család
Biztosan ismeri mindenki a rellonos kézilabdás csajt, Hedda Jorgensent? Nos, igen. Nem régiben érkezett meg hozzánk a bátyja Noah, és állítólag  a másik két testvére is az iskolánkba fog járni. Sőt, ha pontosak az információink, Noahnak és Heddának jönnek majd az unokatesóik Norvégiából, Mexikóból és Svédországból is.  Azt a mindenit, szép nagy családotok van, srácok!

Kicsi a bors, de erős!
Mondják ezt az emberek, s valóban szoktak csodák történni. Úgy hallottuk, hogy a Aranyifjak lakói összemérték a fizikumukat, kíváncsiak voltak hogy ki is köztük a legerősebb. Úgy döntöttek, hogy egy lány háztársukat fogják majd fekve kinyomni. Vajon miért nem mentek az erőnlét termébe?
Az első versenyző Ronald  Little-Leah volt, aki szegény Tányát rosszul fogta meg. Tudniillik Tánya oldala és lábszára iszonyú csiklandós volt, így amikor először kinyomta a srác a mestertanoncot, az rögtön vihogásban tört ki, s ficánkolni kezdett. Mondanom sem kell, hogy kicsi a rakás lett a vége az erőösszemérésnek.

Eszetlenek!
Azt mondják, hogy az Eridonba járnak a legeszelősebb karakterek az iskolából. Ha lökött vagy, tuti pirosnak néznek. De ennek a sztereotípiának azért van némi alapja. Az elmúlt hetekben pár eridonos megpróbált besurranni a többi ház klubhelyiségébe takarodó után.  Háromfős csapatokra bomlottak, hogy a klubhelységeket kidíszíthessék eridonos sálakkal, piros-arany csíkos szalagokkal, és olyan kifejezéseket irkáltak, a falakra, hogy: „Csak az Eridon” „Mi vagyunk a legjobbak”
Sajnos, ennek az akciónak az lett a vége, hogy az egyik levitás prefektus,  Lyra Aurora Black meghallotta a randalírozást. Ennek köszönhetően a bajkeverőket a kékeknél elkapták. A másik két házban rosszalkodókról nem tudunk, de elvileg a kékeknél Elena Rose, Keith Coltrane és Nánásy Levendula hagyta ott az Eridon nyomát. Állítólag három hétig takarítaniuk kell majd a Levitában…

Az erő krónikája (Chronicle)

A csendes, magányos és kívülálló Andrew Detmer számára nem egy álom a középiskola, de alkoholista apja és haldokló anyja mellett még a családi ház sem éppen a béke és boldogság mentsvára. Talán csak a kamera hoz némi izgalmat az életébe, amivel felveszi annak minden pillanatát, és ennek köszönhető az is, hogy amikor unokatestvére, Matt elrángatja egy buliba, az erdőben találja magát azon ügyködve, hogy filmre vegye az ott található különös földalatti jelenséget. Hogy mi történik vele meg két másik vakmerő társával, Matt-tel és Steve-vel, az jó kérdés, az azonban határozottan biztos, hogy valami nem mindennapi. A három fiú különleges erő birtokosa lesz, és hogy mire használják ezt az erőt, az kiderül a filmből, amiben egyébként javarészt az Andrew kamerájával készült felvételek kerülnek a néző elé.

A film viszonylag kis költségvetésből készült el, mindössze 12 millió dollárnyi összeget áldoztak rá a készítői, ennek ellenére azonban meglehetősen látványos jelenetekkel van tele és ha netán még egy-két közhelybe is botlanánk a jelenetek között, olyan kreativitással vannak megalkotva és egymáshoz fűzve, hogy a történet egyáltalán nem mondható unalmasnak. A szereplőket olyan színészek keltik életre a képernyőn, mint Dane DeHaan (Andrew), Alex Russell (Matt) és Michale B. Jordan (Steve). Mint a kamera tulajdonosa, Andrew az, akire igazán fókuszál a film, az ő életét ismerhetjük meg jobban az otthoni zűrökkel együtt, de a többiekről is megtudhatunk ezt-azt.

Josh Trank első mozis alkotása 2012 márciusában került a mozikba, és  meglehetősen jól sikerült, egész izgalmas alkotás, látványos jelenetekkel és meglepő fordulatokkal. Ugyan az ál-dokumentumfilm műfajára jellemző kamerahasználat néha fárasztó vagy zavaró lehet, illetve akad benne néhány erőszakos jelenet, mégis megéri rászánni azt a másfél órát és megnézni, amennyiben az eddig leírtak sikeresen felkeltették az érdeklődést.

A fiúk már csak ilyenek.

Utazás világom körül

(Cikkírónk most egy nagyon érdekes programról hozott nektek beszámolót. Olvassátok szeretettel! - a szerk.)

Indul a küszöbről az Út:

ha nem vigyázok, elszelel;

Felkötöm én is a sarút,

gyerünk utána, menni kell!

Utazni más, mint egyszerűen nyaralni menni, turistaként „elugrani” pár napra valahova, mert az ilyen emberektől és történésektől zsúfolt, megtervezett pihenés távol áll azoktól az utaktól, amiknek eseményeit két-három mondatban össze lehetne foglalni. Bujna Zoltán, Leporisz Viktor, Kovács Zoltán és Angyal Réka elmondása szerint, ha nem távoli országokat jártak volna be, senki sem lenne kíváncsi történeteikre és arra, amit kínálnának, mert sokszor egy marék tengermorajt ajánlhatnak csak ahhoz képest, ami utazási irodák plakátjain kelleti magát. Ők mégis ezt a maréknyi mást keresték és találták meg, az utat az utazásban.

A biciklis világutazó, a nepáli túravezető, a VÁNDOR LÁSS alapítója és az újonc utazónak számító hölgy is rengeteg személyes történeten keresztül próbálták megosztani a közönséggel mindazt, ami elindította őket. Szó esett gyerekkori élményekről, szülők és más emberek befolyásáról, régi-új álmokról és arról is, hogyan fér bele életükbe a család, az otthon és az anyagiak. Legmeghatározóbb élményeikről meséltek, Nepál, India, Pakisztán, Izland, Skandinávia, Andalúzia messzeségeiről, bicikliről, gyaloglásról, stoppról és emberekről, akikkel találkoztak vagy akik velük tartottak. Az emberekről, akik nekivágtak és arról, mi minden lehet számukra az utazás - menekülés, ismerkedés, teljesítményhajszolás, de jellemzően inkább életük egy szakaszát lezárni és újrakezdeni vágyó emberek indulnak el. Több formában visszatérő gondolat volt, hogy az út nem egy cél, hanem egy folyamat, egy élmény, amit szavakban nem lehet átadni, mert egy pillanaton csak azok osztozhatnak igazán, akik együtt élték át. Mert a fizikailag és a lelkiekben megtett út is fontos, s ez utóbbi sokkal nagyobb, hosszabb és nehezebb, de fontosabb is. A megpróbáltatások, a komfortzóna elhagyása átmeneti, de az önismerethez szükséges ez a határfeszegetés, mert a szenvedésből kikristályosodik a lényeg és ez marad meg végül, minden más lekopik.

Sok embernek szüksége lenne egy útra, de nem mer nekivágni, megtenni az első lépést – az ismeretlentől és megpróbáltatásoktól való félelem pedig nem csak ezektől az élményektől fosztja meg őket, hanem sokszor életük más területein is gátként feszül. Az utazás nem megoldás erre, de gyógyír, ami időt és lehetőséget ad, hogy egyedül vagy mások társaságában megtanuljuk megélni a pillanatot, merni magunkkal maradni és szembenézni, míg kiszakadunk megszokott életünk kereteiből. Az úton az ott és az akkor van csak, de nem ér ennyivel véget, a történet itthon is folytatódik, ahogy a hétköznapok kontrasztot adnak mindennek és elmélyítik a benyomásokat. Az élmény fertőző lehet, nem engedi többet az embert, akiből észrevétlen Utazó válik. Az út pedig idővel lefaragja róla mindazt a türelmetlenséget, keménységet és páncélt, ami rárakódott, helyette ezernyi aprósággal teszi gazdagabbá, melyeknek varázsa szóban elvész.

...utak találkozása vár,

futok, a lábam bizsereg -

csak ott lehetnék végre már!

Aztán hová? Ki mondja meg?

Zene-bona

Videó, zene, amv, bmv, gmv!

Rengeteg zenefélével találkozhatunk az életben. Pop, rock, metal, punk, blue, klasszikus. De ezek sem ennyiből állnak. Én most egy másik módot találtam arra, hogy miszerint mutatok nektek párat.
Mert lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.

Zene az kell...

Ha már itt tartunk. Ti már belegondoltatok abba, hogy milyen jó érzés egy-egy számra ugrálni vagy mozogni? Míg másra inkább aludni lehet. Személy szerint erre bármikor ugrálnék:

Shut up

Aki zenét hallgat, az előbb-utóbb az amv-kbe is belefut. Ez az Anime Music Video rövidítése, legjobb tudomásom szerint. Képeket vagy gifteket illesztenek egymás utánra, majd egy hozzáillő zenét illesztenek be.

Fairy Tail

Ha már túljutottunk ezen, akkor jöjjön a gmv, ami Game Music video. Videojátékból lefilmeznek részleteket és megcsinálják zenés videónak.

Jin

Végül a legjobb, a könyv. Mert persze, van BMV is, bár ezt nem nagyon reklámozzák. Mégis, talán ez a legjobb. A ember rajzokból dolgozik, egyszerűen elképesztő. Van aki ebből él.

Nico

Miután meghallgattuk a számokat, jöhetnek az átdolgozások. Mert persze, azt is csinálják jó sokan. Bevezetőnek legyen mondjuk, nem is tudom...

two cellos

Továbbá azok, akik elénekelnek egy számot, méghozzá valami ritka nagy tehetséggel, szívből jövően:

This is Halloween!!!

Ha viszont egy hangszeren csinálják átdolgozás nélkül, na, az általában szinte mindent visz.

GoT

Szóval főnixek, a zenés videókat nem csak hallgatni kell. Van, mikor jobb nézni is!

Nyári bakancslista

A nyár minden ember szemében a kikapcsolódásról, pihenésről, bulizásról és ellazulásról szól. Ez a néhány hónap jelképezi a szabadságot, ilyenkor vannak beütemezve a nyaralások, a fiatalok fellélegezhetnek az iskola terhe alól, a napok hosszabbak, a bikinik előbújnak a fiókból és mintha minden folyton mosolyogna, de van amikor a semmittevés unalmassá válik. Csak ülni egy szobában és görnyedni a mobilok, illetve számítógépek előtt egy idő után monotonnak és egyhangúnak fog tűnni.
Ezekre az esetekre hoztam nektek néhány ötletet, melyet a nyári szünidőben lehet megvalósítani, mind egyénileg, mind barátok/szerettek társaságában.

1. Biciklitúrára menni. Ugyan ne üljünk már otthon, amikor a szabadban is tölthetjük helyette az időt. Vegyetek fel bukósisakot és elő a bringákkal, egy kis mozgás még senkinek sem ártott meg.
2. DIY dolgok készítése. Biztos rengeteg kacat hever körülötted, amelyeken egy kis festés, barkácsolás, gondoskodás igazán nagyot segítene. Keress ötleteket és rendezd be saját nyári szobád olcsón úgy, ahogy te szeretnéd.

3. Hennáztass. A tetoválás egy életre szól, ám egy henna két-három hétnél nem tart tovább, így az nem olyan nagy döntés, és nagyon jól tud mutatni egy-egy divatos nyári ruhából kikandikálva.

4. Sétálni a természetben. Csak nyisd ki a szemed, és élvezd az erdőben uralkodó illatokat, képeket, érzéseket. Menj piknikezni, vagy csak egyszerűen sétálj egy kört a friss levegőn.

5. Jót tenni egy idegennel. Ne csak magadra gondolj, segíts másokon is. Egy kedves szó, néhány figyelmes tett is akár életeket változtathat meg.

6. Sátorban aludni. A természet lágy ölén, a barátokkal és a ropogó tűzzel, no meg a szalonna és pillecukor illatával az orrotok alatt. Mi lehetne ennél jobb nyári program?



7. Kikapcsolni a telefont egy egész napra. Ne függj tőle. Próbáld ki milyen lenne, ha egy napig nem csipogna, csörögne vagy rezegne az a ketyere, hanem ő is pihenne egy nagyot.

8. Úgy örülni mint egy gyermek. Néha elfeledjük azt, hogy egyáltalán nem rossz, ha vidámak vagyunk, mosolygunk és a legkisebb apróságoknak is úgy tudunk örülni, mintha valami óriási dolog volna.

9. Kipróbálni valami új ízt. Legyen az fagyi, étel esetleg ital, amitől eddig ódzkodtál, most próbáld ki. Meglátod, a végén épp az az íz lesz a kedvenced, amit meg sem akartál kóstolni.

10. Új nyári frizura. Kísérletezz. Vágasd le, vagy csak csinálj olyan frizurát, amit még nem próbáltál ki. A választék széles, keress ötleteket, és próbálj ki minél többet.

11. Karaoke. Gyűljetek össze és engedjétek ki a hangotokat, egy karaoke partira senki sem mondhat nemet.

12. Esti fürdő. Ha van a közelben egy tó, esetleg a Balatonon nyaralsz, nézd meg milyen az éjjeli pancsi. Hívj barátokat, vagy menj egyedül a pároddal. Akárhogyan is legyen, biztos hangulatos élményben lesz részetek.

Ez amolyan bakancslista, nem egy életre, hanem csupán egy nyárra szól, és nyár végén meglesheted, mennyire voltál ügyes, és hány pontot tudtál kihúzni a listádról. Menne mind? Készíts róluk képeket, videókat, őrizd meg az élményeket, és legyen szép a nyarad.

Gall galibák

Asterix és Obelix

 

Bizonyára mindenki hallott már Asterixről, a kistermetű gall hősről, valamint társáról, a bivalyerős, nagydarab Obelixről. Kalandjaikról számos rajzfilm és játékfilm készült, Franciaországban pedig olyan nagy becsben tartják a nemzeti hősnek számító gallokat, hogy egy nekik szentelt szabadidőpark is létezik Párizs mellett. Történetük azonban papíron kezdődött 1959-ben, amikor Rene Goscinny és Albert Uderzo tolla alatt alakot öltöttek képregény formájában a Pilot című francia ifjúsági folyóirat számára. Nem egy egyszerű képregényről van szó, ami azt illeti. Az eddig megjelent történetek nem csupán szórakoztatóak. Azt például kevesen tudják, hogy Asterix és Obelix kalandjait iskolák használták és használják fel idegennyelv oktatásra, elsősorban a klasszikus nyelvek terén. Továbbá ez a képregény kicsit minden korosztálynak szól, nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is, hiszen vicces történetei, szépen kivitelezett figurái mögött ugyanis politikai szatíra is rejlik tele célzásokkal, utalásokkal.

A történet Galliában játszódik, egész pontosan e római provincia egyetlen olyan helységében, amelyet a rómaiknak még nem sikerült elfoglalni. Ez a bevehetetlen falu Asterix és Obelix szülőhelye is egyben, ahol a híres druida, Csodaturmix széles körben ismert varázsitalát készíti, ami a falu lakóit legyőzhetetlenné teszi.
Az alapötlethez Dávid Góliát felett aratott győzelme adott ihletet a szerzőknek, ugyanakkor pedig a rómaiknak ellenálló gall falucska a francia Ellenállás allegóriája is, amelynek tagjai az országot megszálló náci németek ellen igyekezett küzdeni a második világháború idején.
A képregény meglehetősen valósághűen ábrázolja a római kort, társadalmat, akárcsak a gallokat, néhány apróbb történeti pontatlanságtól eltekintve, ebbe a közegbe azonban sűrűn helyezi bele kortárs alakokat, hogy aztán kiparodizálja őket. Találkozhatunk például a bárdokkal, akik erősen a The Beatles-t idézik, vagy éppen Nullnullsix nevű druidával is, meg még számos ikonikus és ismert alakkal, akiknek valamely eltúlzott, kiemelt vonása megnevetteti az olvasót aztán. A célzások, utalások mellett azonban nagy teret kapnak az egyes népcsoportokhoz kötődő sztereotípiák is, amelyekkel francia vidékeken találkozni lehet. Így esik meg az, hogy a britek például pontban ötkor minden nap egy kis langyos vizet isznak tejjel, amíg csak meg nem kapják a tealeveleket Asterixtől, hogy az legyen az ő saját varázsitaluk, vagy a gótok, mint a németek elődei, libasorban masíroznak ki-be a provinciában, mint valami tökkelütött katonák. Rengeteg érdekességet találhatunk ezekben a képregényekben, ha figyelmesen olvassuk végig őket.

Ami ezeket a sztereotípiákat és előítéleteket illeti, a szerzők fontosnak érezték kiemelni, hogy elsősorban nem az egyes népcsoportok parodizálása volt a céljuk, hanem a francia nép előítéleteinek az ábrázolása, valamint az olvasók szórakoztatása, amihez igyekeztek élni a humorral, hogy minden korosztály számára tudjon valami érdekessel szolgálni.

Akinek felkeltette az érdeklődését és olvasna, az ITT találhatja meg a képregényeket magyar nyelven.

Jó szórakozást!

Sorozatajánló - Dead like me (Haláli hullák)

Georgia Lass egy 18 éves lány, aki abszolút semmit nem tud kezdeni az életével: otthagyta az egyetemet, nincsenek barátai, nincs munkája, és ezen nem is nagyon szeretne változtatni; még a házból is egyedül anyja unszolására lép ki. Egy napon azonban rázuhan az égből a MIR űrállomás egy kósza vécéülőkéje, azonnali halált okozva a számára, legalábbis részben - noha a testének tényleg vége, nem léphet tovább a halál után következő állomásra, mivel szerencsétlenségére kénytelen betölteni egy épp nyugdíjazott kaszás (grim reaper) állását. Feladata az lesz, hogy az épp meghalni készülő  emberek lelkét még azelőtt kiemelje a testükből, hogy valóban elérné őket a halál, majd továbbsegítse őket a túlvilágra. Ehhez természetesen nem fűlik a foga, így ahogy életében is, itt is igyekszik minél jobban és minél kreatívabban szabotálni a munkát.

  

A sorozat két évadot - 29 részt - és egy kisfilmet élt meg. 2003/2004-ben futott, és bár nincsenek benne a mai sorozatokból ismert trükkök - és szpesöl iffektsz -, nagyon szórakoztató kis történet, épp kellőképpen idióta, de szerethető karakterekkel. Amellett, hogy megismerjük George új munkatársait, végigkövethetjük a családja sorsának alakulását is, ahol mindenki másként igyekszik feldolgozni halála tényét - kishúga például szentélyt épít vécéülőkékből.

Ahogy azt a történet összefoglalójából legtöbben valószínűleg már kitaláltátok, általában inkább komikus, de elvétve találni komolyabb és elgondolkodtató elemet is benne.
A történet Bryan Fuller fejéből pattant ki (őt ismerhetitek a Hannibal, a Pushing Daisies - Halottnak a csók, és a Heroes írói gárdájából), a főszerepet pedig Ellen Muth (Hannibal), Mandy Patinkin (Gyilkos elmék, The Princess Bride) és Callum Blue (Smallville) játssza.

Rajzolási, mulatási, kviddics BUMM

Bevallom, hirtelen jött az ötlet. De egész jó dolog sült ki belőle.
A videót én készítettem, felvettem, ahogyan rajzolok ( általában ). Ezt egy tutorial videónak is besorolhatjuk, or idk.
Mivel Szikra cikkénél már a legfontosabbakat leírtam >>itt<<, ezért most csak röviden lekörmölöm azoknak, akik nem szeretnének kisregényt olvasni, vagy olvasták a cikket.
Tapasztalataim szerint jobb, ha egy egyszerű vázlattal kezdesz. Karika, csíkok, görbe és egyenes vonalak. Ezek nagyon sokat tudnak segíteni a test felépítésében, és az anatómia eltalálásában. Ha ezek megvannak, elkezdheted megrajzolni a csupasz testet. Nem, nem kell mindent kirajzolni, csak úgy nagyvonalakban, hogy mi, hol helyezkedik el pontosan. Erre kerül a rá a haj, arc, ruházat, kiegészítők, stb.
Hogyha ez is készen van, a lehető legfontosabbakat emeld ki feketével, vagy amilyen színnel szeretnéd csinálni a vonalrajzot ( lineart ). Ezt követi a színezés, tónusozás. Ennyike lenne röviden. A videóban benne van minden.

Sok sikert! <3

 

 

Japán csonka farkú macska

Nem is a felkelő nap országáról lenne szó, ha nem találnánk itt még a macskák között is helyi különlegességet, a csonka farkú cicát! Eme bennszülött macskafajta rövidke farkincájával igencsak különbözik a nálunk megszokott cicáktól, és érdekes tulajdonságaival is eléggé elüt tőlük. Lássuk hát, hogy milyen is egy őshonos macska!

A fajta története és megjelenése

Japánban, ahol nagy népszerűségnek örvendenek a macskakávézók, vagyis azok a helyek, ahol a panellakásokba bezárt emberek, akik nem tarthatnak állatot, nyugodtan simogathatják a cicákat, egyáltalán nem furcsa dolog, hogy gyakran megjelenik a szigetország saját tenyésztésű macskafajtája az animékben, reklámokban és a különféle médiafelületeken. Ez a kedves jószág alkalmas arra, hogy jó benyomást keltsen bárkiben, még talán olyanokban is, akik inkább kutyapártiak, hiszen némely tulajdonsága az ugatós ellenségekére emlékeztet.

A japán csonka farkú macska (tenyésztők által használt nevén a japanese bobtail, japán nevén pedig mi-ke), ősi távol-keleti fajta, melynek képe megtalálható akár ezeréves festményeken is. Nemcsak Japánban, hanem a környező országokban is elterjedt, ezt bizonyítja az is, ahogy a fajta Európába is bekerült. A történet szerint egy thaiföldi cicát hoztak el Franciaországba, őt pároztatták egy Amerikából származó kandúrral, így kezdődött el ennek a különleges macskafajtának a tenyésztése.


A fajta első pillantásra is feltűnő jellegzetességei a hátsó lábaknál jóval rövidebb mellső lábak, illetve természetesen a csonka, bunkószerű, körülbelül tizenkét centiméter hosszú farok. Emellett elmondható róla, hogy teste hosszú, végtagjai erősek, szőrzete pedig rövid és sűrű, ami jól a testéhez simul. Foltjai élesen elütnek a szőrzet alapszínétől. Többféle színvariációban is létezik, de a legismertebb a fehér alapon fekete és vörös foltokkal tarkított bunda, és ezzel a fajtaszínezettel találkozhatunk mi is a legtöbbet az animékben.

Tenyésztés és viselkedés

A csonka farkú cicák nagy hírnévnek örvendenek szerte a világon, így nem kevés tenyésztő akad, aki a szaporításukkal foglalkozik. Mivel a csonka farok nem domináns gén, figyelni kell arra, hogy ne párosodjon a nőstény hosszú farkú macskával, mert akkor a kicsinyek egészen biztosan hosszú farokkal fognak megszületni, azonban ha fajtabeli macska termékenyíti meg, akkor garantált a rövid farkú alom. Általában egyszerre három-négy cica születik. A kismacskák nagyon gyorsan fejlődnek, értelmesek és tanulékonyak. Maga a fajta tenyésztése hálás dolog, hiszen a csonka farok ellenére náluk nincs meg a például a Man-szigeti macskákat (Manx) sújtó rizikófaktor, egyfajta „halálos gén”, ami a Manx sokszorosan egymással való keresztezéséből adódott, és gyakori halva születéssel jár.

A japán csonka farkú jó természetű cica, ragaszkodó és barátságos. Szeret úszni, élénken kommunikál, viszont a táplálása problémás lehet, mivel csak halat hajlandó enni. Viselkedésében olykor a kutyákra emlékeztet, mint például amikor az egyik mellső lábát felemelve kér vagy köszön. E miatt a tulajdonsága miatt terjedtek el olyan nagyon Japánban a maneki neko, vagyis a „köszönőmacska”-szobrok, ezek az üldögélő, mancsukat emelgető vidám szerencsehozó cicák, amelyeket gyakran megtalálhatunk üzletek bejáratánál, vagy az ajándékboltokban.

Lényeg a lényeg; Japán őshonos macskafajtája bájával és érdekes tulajdonságaival a legtöbb macskatartó álma lehet.