2013. október 25., péntek

CSK vs. CSK - Avagy mit gondolnak az Eridon kviddicscsapatáról a csapatkapitányok?


Az idei első kviddicses cikkben a régi - Lenna Goldberg, illetve az új csapatkapitányt - Kiva Faraday - vettem elő és tettem fel nekik néhány kérdést. Érdekes, hogy hol eltérően, hol hasonlóan gondolkoznak a lányok. De tény, hogy mindketten szívügyüknek tekintették és tekintik az Eridon kviddics csapatát. Íme, hát a kérdések:



-Miért, vagy minek a hatására döntöttél úgy, hogy megpróbálkozol a kviddiccsel?
Lenna: - Valójában már gyerekkoromban találkoztam a sporttal, még a Bagolykő előtt; ugyanis édesapám szintén nagy rajongója a kviddicsnek, így természetes volt neki, hogy engem is megtanít repülni. Ennek köszönhetően, már nem teljesen értetlenül álltam a pályán, mikor töretlen lelkesedéssel jelentkeztem az Erion csapatába. 
______________________________________________________________________
Kiva: - Ha őszintének kell lennem, akkor megmondom, hogy már egyáltalán nem emlékszem hogy mi motivált arra, hogy ennek a sportnak a rögös ösvényére lépjek. Talán annyi maradt meg bennem, hogy mikor idekerültem az iskolába, lementem a pályára, csak úgy heccből és végignéztem egy edzést. Azt hiszem, innen eredeztethető a szerelmem a kviddiccsel. Smiley

-Hány éve játszol? Hogy érzed, sikerült fejlődnöd a csapattal együtt? Elfogadhatónak találtad az eddigi csapat szintjét ahhoz, hogy fejlődhessen a játékod?
L: *Egy kicsit ráncolja a homlokát, amint próbál visszaemlékezni.*
- Elég rég óta, a Főnixek csapatába, ha jól emlékszem elsőéves korom környékén kerültem be. A csapat nagyon sokat segített fejlődni, mert azt azért meg kell hagyni, nem voltam a kezdetek kezdetén profi játékos, és különben is mindig van mit fejlődni. *Mosolyodik el.*
Igen, a csapatban habár sok ember megfordult, voltak kiesők, visszatérők, állandó tagok, de összességében az jelentős pozitívum, hogy nincsenek olyan hihetetlenül nagyon kiemelkedő egyének, együtt vagyunk/voltunk csapat, nagyjából azonos erősségű emberekkel. De persze mindenkinek van jobb és rosszabb formája is, ez természetes.
____________________________________________________________________
K: - Régóta. Nagyon. Maximálisan úgy gondolom, hogy sikerült a tudásomat mindig az adott csapatéval együtt fejlesztenem, nem hinném, hogy bármikor is hátrányban lettem volna. Viszont mostanság kezdem úgy érezni, hogy lassacskán kinövök az iskolai kviddicsből. Túlságosan régóta játszom, kezdem lehagyni a többieket, mind korban, mind képességekben.


-Melyik poszt a kedvenced, milyen poszton játszol? Szereted ezt a posztot, vagy esetleg kipróbálnád magad máshol is?
L: - Amióta játszom, mindig hajtó voltam, és ezt szeretem is, jó érzés, hogy van melletted még két másik hajtó, akikkel fontos az összhang és a csapatmunka. Tulajdonképpen én szívesen kipróbálnék minden posztot, de azt hiszem végeredményben úgyis visszatalálnék a sajátomhoz. *Vonja meg a vállát a legnagyobb természetességgel.*
____________________________________________________________________
K: - Az őrző és ezen a poszton is játszom. Nagyon szeretem, mást el sem tudnék képzelni magamnak, főleg hogy eléggé nagy fóbiám van a gurkóktól az első edzésem óta, ahol beállítottak terelőnek és elkaszált az egyik vas. :-) Pocsékul célzok, így a hajtóság teljesen ki van zárva. A fogó poszt pedig sohasem vonzott annyira, hogy ki is próbáljam.


-Mit gondolsz, mi a legfontosabb dolog, ami összetarthatja a csapatot?
L: - A közös élmények. Legyen az akár egy egyszerű kis edzés, ami a végén hatalmas nevetésbe torkollik és talán annyira nem is sikeres a kviddics szempontjából, de hatalmas közösségi erő; vagy akár egy közös kudarc, elvesztett meccs, de az ellentétje is, a mámorító győzelem. A lényege az „együtt szívunk, együtt nevetünk” elv.  
___________________________________________________________________
K: - A csapatszellem, a tagok maguk és a csapatkapitány. Ha nincs meg a csapatszellem, az ugyanazért való harcolni akarás, akkor sufniba is lehet vágni az egészet. Csapattagok nélkül nincs csapat, így ők is elengedhetetlen részei a gépezetnek. És végül kell egy valaki, aki irányítgatja a többieket.


-Hogy gondolsz magadra mint csapatkapitány? Kemény, erős kezű vezető vagy, vagy inkább barátias a hangulat az edzéseken?
L: - Inkább az utóbbinak mondanám magam, ha kell akkor persze, előveszem a szigorúbbik énem is, de inkább azért legyek vezető, mert szeretnek – legalábbis remélem – ; minthogy azért mert félelmet keltek.
__________________________________________________________________
K: - Mind a kettő. Helyzetfüggő, hogy hogyan reagálok. Ha eldurrantják az agyamat, akkor hajlamos vagyok átmenni állatba, de egyébként inkább próbálok együttműködni a csapattal.


-Miért jelentkeztél csapatkapitánynak? Szerinted mi a legnagyobb kihívás ebben a posztban?
L: - Úgy érzem, hogy mindig is volt bennem egy kis vezetni vágyás. Persze a legjobb parancsnok addig jó, amíg maga is tud engedelmeskedni… nem a hatalom csábítása miatt jelentkeztem, hanem mert úgy éreztem a csapatnak szüksége lehet rám vezetőként. A legnagyobb kihívás, hogy már nem csak magadra kell figyelned, hanem az egész csapatra, hogy időben ott legyenek, bíztatni őket, és noszogatni.
___________________________________________________________________
K: - Mint a legtöbben szerintem tudják, az előző két tanévben a Golyóálló Griffeket vezettem, nem is kevés sikerrel. Ezen felbuzdulva úgy éreztem, hogy most megpróbálkozok a saját házam csapatával is.


-Mit gondolsz az Eridon eddigi csapatairól? Ki tudsz emelni egy játékost, aki esetleg sokat tett hozzá a csapathoz, vagy aki a legtöbbet fejlődött a csapat által?
L: - Az Eridon szerintem mindig is jó volt a csapat összehozásában is, habár nem értünk el minden esetben maximális teljesítményt, és tökéletes eredményt; de pont azért, mert az eridonos diákok nyitottak, ezért erős közösséggé tudtunk válni. Mint korábban említettem a tagok nagyjából egy szinten vannak, de azt tudom, hogy én nagyon sokat köszönhetek a csapatnak. 
_________________________________________________________________
K: - Mielőtt eltűntem volna 1-2 évre, nagyon erős csapattal rendelkezett a ház, gondolok itt a Bukovics Heni által vezetett gárdára. Imádtam abban a csapatban játszani, nagyon jó volt a hangulat, összetartóak voltak a tagok, megvolt a csapatszellem és egy hihetetlenül erőskezű vezető irányított bennünket. Heni rengeteget tett a csapatért, aztán ott volt még Hayline is, most pedig talán te és Leonie a legmeghatározóbb emberek a csapatban.


-Mit gondolsz a Bagolykőben lévő kviddics csapatokról? Szerinted milyen színvonalon játszanak? Mennyre összetartóak a csapatok és mennyre aktívak, izgalmasak az idények?
L: - Szerintem a Bagolykőben mindig is jó volt a kviddics, ahol ennyi diák van együtt, biztos, hogy vannak köztük tehetséges játékosok. A csapatok  teljesítménye (az Eridont is beleértve) hullámzó. Van, hogy sikerül kifejezetten izgalmas, és érdekes idényt produkálni, de az is előfordult már, hogy ellaposodtak a játékok. Ami a csapatokat illeti, addig talán összetartóbbak voltak, amíg házanként szerepeltek, valahogy az, hogy a saját házának szerezhetett dicsőséget, elég erős motivációs erő, és dicsőséges cél volt.
__________________________________________________________________
K: - Most egy kicsit nehéz nyilatkozni, mert csak most alakultak újjá a házak csapatai, de amíg a vegyes csapatok voltak, szerintem majdnem magasabb volt a színvonal, mint előtte. Talán ez abból is adódott, hogy 2-3 jobb játékos összeállt és magukhoz felfejlesztették a kezdőket, így elég erős mezőny jött létre. Izgalomból nem volt hiány, főleg az első idényem a Griffekkel volt módfelett izgalmas, nagyon nagy volt a csata a Sárkánylovasokkal.


-Mit üzensz a csapatnak az elkövetkező idényekre?
L: - Mi mást mondhatnék, mint, hogy kitartást, és ne adják föl; de ne felejtsék, hogy habár a meccsek színvonalasak, és komolyak végtére azért ez csak egy játék a diákok között, tehát nem kell vérbosszút esküdni senki ellen. Ja, és edzenek sokat! *Mondja végül, egy csendes kis nevetés kíséretében.*
__________________________________________________________________
K: - Azt, hogy szétrúgom a hátsójukat, ha nem hozzuk el a kupát. :-)



Azt hiszem, hogy igen érdekes válaszokat kaptam, és vigyázat csapat, mert Kiva keménynek tűnik! ;)
Én is sok sikert kívánok magunknak, Hajrá Főnixek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése