Hogy gondolod, hogy teljesítettél az évben, mint hajtó?
Nos, úgy vélem rengeteget bénáztam, mint hajtó. Első meccsemen mondjuk kétszer is hagytam, hogy labdát raboljanak tőlem. Azonban szerencsére a csapatom megértő volt, és nem haragudnak rám, így, habár az első év nem sikerült valami fényesre, a következőkben próbálok fejlődni, hogy egyre ügyesebb legyek, és a hátrányt - amit a csapatomnak okozok - előnnyé kovácsoljam.
Milyen érzés volt részt venni az első meccseden?
Semmihez sem fogható. Amikor kiálltam, és megláttam a tömeget, majd a csapatomat, egyszerre fogott el az öröm és az izgalom. Csodálatos érzés volt. Persze ez a játék során átalakult koncentrációvá, nemsokára fellazultam és ismét kaptam levegőt. Azonban az első percek még rengeteg éven át fog kedves emlékként a fejemben ücsörögni. Legalábbis nagyon remélem, hogy soha nem leszek annyira szenilis, hogy elfeledjem.
Hát, azt én sem hiszem. Milyen volt az első kapura dobás?
Mint egy lassított felvétel. Ahogy elrepült a labda, ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben, mint üvöltött, és mind mást mondott. A szívem a torkomban dobogott, és isten rá a tanúm, hogy azt hittem az utolsó pillanatig, ki fogják védeni a próbálkozásomat. Azonban a kvaff könnyűszerrel átrepült a karikán, én pedig legszívesebben sikítani és ugrálni akartam volna, mint egy ötéves kislány, ha megkapja karácsonyra azt a babát, amit kinézett a kirakatban.
Milyen a csapatmunka? Milyenek az edzések? Mi az, amiben a legjobbak vagytok szerinted? Végül is, megnyertétek a házkupát.
A csapat szerintem lassan kezd összekovácsolódni a közösen megnyert meccsek alatt. Amikor én játszottam a pályán, még külön cselt is kifundáltunk, a labda megszerzése érdekében, és rengetegszer játszottunk összhangban.
Az edzések? Sajnos időszűke miatt eddig egyre se tudtam benézni, természetesen tervezem, csak valahogy mindig közbejött valami. Eddig csupán Erikkel edzettem, de az egy igazán kellemes délután volt, ahol rengeteg dolgot tanultam meg és sajátítottam el.
Az pedig, hogy miben vagyunk a legjobbak, szerintem a legnehezebb kérdés. Ha csak erről a két meccsről kell beszélni, akkor azt mondanám a cikeszfogásban, mert mindkét meccsen sikeresen elkaptuk az arany golyóbist.
Köszönöm az interjút!
Nos, úgy vélem rengeteget bénáztam, mint hajtó. Első meccsemen mondjuk kétszer is hagytam, hogy labdát raboljanak tőlem. Azonban szerencsére a csapatom megértő volt, és nem haragudnak rám, így, habár az első év nem sikerült valami fényesre, a következőkben próbálok fejlődni, hogy egyre ügyesebb legyek, és a hátrányt - amit a csapatomnak okozok - előnnyé kovácsoljam.
Milyen érzés volt részt venni az első meccseden?
Semmihez sem fogható. Amikor kiálltam, és megláttam a tömeget, majd a csapatomat, egyszerre fogott el az öröm és az izgalom. Csodálatos érzés volt. Persze ez a játék során átalakult koncentrációvá, nemsokára fellazultam és ismét kaptam levegőt. Azonban az első percek még rengeteg éven át fog kedves emlékként a fejemben ücsörögni. Legalábbis nagyon remélem, hogy soha nem leszek annyira szenilis, hogy elfeledjem.
Hát, azt én sem hiszem. Milyen volt az első kapura dobás?
Mint egy lassított felvétel. Ahogy elrepült a labda, ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben, mint üvöltött, és mind mást mondott. A szívem a torkomban dobogott, és isten rá a tanúm, hogy azt hittem az utolsó pillanatig, ki fogják védeni a próbálkozásomat. Azonban a kvaff könnyűszerrel átrepült a karikán, én pedig legszívesebben sikítani és ugrálni akartam volna, mint egy ötéves kislány, ha megkapja karácsonyra azt a babát, amit kinézett a kirakatban.
Milyen a csapatmunka? Milyenek az edzések? Mi az, amiben a legjobbak vagytok szerinted? Végül is, megnyertétek a házkupát.
A csapat szerintem lassan kezd összekovácsolódni a közösen megnyert meccsek alatt. Amikor én játszottam a pályán, még külön cselt is kifundáltunk, a labda megszerzése érdekében, és rengetegszer játszottunk összhangban.
Az edzések? Sajnos időszűke miatt eddig egyre se tudtam benézni, természetesen tervezem, csak valahogy mindig közbejött valami. Eddig csupán Erikkel edzettem, de az egy igazán kellemes délután volt, ahol rengeteg dolgot tanultam meg és sajátítottam el.
Az pedig, hogy miben vagyunk a legjobbak, szerintem a legnehezebb kérdés. Ha csak erről a két meccsről kell beszélni, akkor azt mondanám a cikeszfogásban, mert mindkét meccsen sikeresen elkaptuk az arany golyóbist.
Köszönöm az interjút!
Milyen volt az első meccsed? Milyen érzések keringtek benned, mikor először ütöttél gurkóba?
Már az első meccsem is izgalmas colt, bár az Ginnie irányítása alatt ment, azt hiszem. Akkor is nekifeszültünk a másiknak Kowaival, mivel fogóként kezdtem a kviddicses pályafutásom. Kétszer is elhalászta előlem a cikeszt, és gondoltam, ha ez nem megy, akkor megpróbálom a másik hozzám legközelebb álló posztot a terelőséget. Milyen volt először elütni? Nagyon jó volt! Leütheted a másikat a seprűről és nem büntetnek meg érte. Ki ne akarna terelő lenni?
Azért ahhoz erős karizom és jó állóképesség is kell, nem? Javíts ki, ha tévednék. Milyenek az edzések?
Ezekhez még adj egy kis pontosságot is. *nevet* Sok gyakorlással mindent könnyebbé lehet tenni, meg már előtte is sportoltam sokat. Jó hangulatban telnek, mindig vidámak vagyunk, még, ha három kört is kell futni a pálya körül. Akkor a legjobbak, ha mindenki ott van és nem a gyengélkedőn egy meccs után. Ilyenkor várjuk, hogy jobban legyen az az ember és jöhessen vissza hozzánk.
Mi az, amiben szerinted a legjobb a csapat? Végül is, megnyertétek a házkupát.
Mindenben! A posztokon a megfelelő emberek játszanak, az összjáték is megfelelő, a hajtók mindig a társaik mellett vannak. Mi terelők általában megvédjük a csapattársainkat a gurkótalálatoktól, és van olyan eset mikor összejátszunk, cselezünk a csapattal. Az őrzőnk gyors és szinte mindig annál a karikánál van, ahova éppen dobni szeretne az aktuális ember. A fogópárbajok pedig a legjobban. Az idényben Lilla és Fanni a lehetős legjobban szerepeltek, ha nem a gurkóra kellett figyeljek, néha rájuk pillantottam. Bár Lillára jobban figyeltem, mert akkor mindig körülötte repültem.
Végül egy utolsó kérdés. Mennyire szereted a kviddicset? Leélnéd azzal az életed, hogy kviddicsjátékos a hivatásod?
Kiskorom óta játszunk a rokonaimmal és elgondolkoztam, hogy leszerződöm egy csapathoz, akár csereként. Ezt még nem tudom pontosan, máson is gondolkoztam, de hobbi szinten biztos marad a kviddics.
Köszönöm az interjút, Gwen.
Már az első meccsem is izgalmas colt, bár az Ginnie irányítása alatt ment, azt hiszem. Akkor is nekifeszültünk a másiknak Kowaival, mivel fogóként kezdtem a kviddicses pályafutásom. Kétszer is elhalászta előlem a cikeszt, és gondoltam, ha ez nem megy, akkor megpróbálom a másik hozzám legközelebb álló posztot a terelőséget. Milyen volt először elütni? Nagyon jó volt! Leütheted a másikat a seprűről és nem büntetnek meg érte. Ki ne akarna terelő lenni?
Azért ahhoz erős karizom és jó állóképesség is kell, nem? Javíts ki, ha tévednék. Milyenek az edzések?
Ezekhez még adj egy kis pontosságot is. *nevet* Sok gyakorlással mindent könnyebbé lehet tenni, meg már előtte is sportoltam sokat. Jó hangulatban telnek, mindig vidámak vagyunk, még, ha három kört is kell futni a pálya körül. Akkor a legjobbak, ha mindenki ott van és nem a gyengélkedőn egy meccs után. Ilyenkor várjuk, hogy jobban legyen az az ember és jöhessen vissza hozzánk.
Mi az, amiben szerinted a legjobb a csapat? Végül is, megnyertétek a házkupát.
Mindenben! A posztokon a megfelelő emberek játszanak, az összjáték is megfelelő, a hajtók mindig a társaik mellett vannak. Mi terelők általában megvédjük a csapattársainkat a gurkótalálatoktól, és van olyan eset mikor összejátszunk, cselezünk a csapattal. Az őrzőnk gyors és szinte mindig annál a karikánál van, ahova éppen dobni szeretne az aktuális ember. A fogópárbajok pedig a legjobban. Az idényben Lilla és Fanni a lehetős legjobban szerepeltek, ha nem a gurkóra kellett figyeljek, néha rájuk pillantottam. Bár Lillára jobban figyeltem, mert akkor mindig körülötte repültem.
Végül egy utolsó kérdés. Mennyire szereted a kviddicset? Leélnéd azzal az életed, hogy kviddicsjátékos a hivatásod?
Kiskorom óta játszunk a rokonaimmal és elgondolkoztam, hogy leszerződöm egy csapathoz, akár csereként. Ezt még nem tudom pontosan, máson is gondolkoztam, de hobbi szinten biztos marad a kviddics.
Köszönöm az interjút, Gwen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése