Poszt-apokaliptikus világok a könyvekben 1.

A mai ismert világ pusztulása és az emberiség túlélése már régen foglalkoztatja a történetírókat, akik nagyon vegyes világképeket alkotnak a témában. Az elkövetkezendőkben két olyan művet szeretnénk bemutatni, melyekben az a közös, hogy katonai tevékenység, háború nyomán vált lakhatatlanná a föld nagy része – viszont maga a megvalósítás, a könyvek témája és célközönsége nagyban eltér egymástól.

Dmitry Glukhovsky – Metro 2033

A moszkvai metró mindig is világhírű volt, hiszen olyan hatalmas, annyi különböző vonala van és olyan tömegeket szállít minden egyes nap, hogy azt nehéz felülmúlni. Ám egy napon, amikor a világ nagyvárosait atomtámadás érte, egészen más funkciót kellett ellátnia – óvóhellyé vált.

A történet, amelybe csöppenünk, húsz évvel a bombázás után kezdődik. A felszín élhetetlen, mutálódott, ismeretlen lények népesítik be, az emberiség megmaradt része pedig kénytelen az alagutakban tengetni az életét. Artyom, aki már idelent született, a VDNH állomás lakója. Állomását ostromolják a felszínről betörő vadak, mígnem egy nap megérkezik Hunter, aki szembeszáll velük – ámde nem tér vissza. Ehelyett egy küldetést bízott Artyomra, mégpedig hogy jusson el a metró szívébe, a Poliszba, és ott keressen meg valakit, aki segíteni fogja őt az útján és abban, hogy végül legyőzhessék a fenyegető veszélyt.

Ez önmagában nem tűnhet egy kifejezetten különleges történetnek, hiszen a tipikus problémamegoldás kalandok sorozatán át képlet látszik kirajzolódni, azonban van egy hatalmas előnye a Metro 2033-nak az ilyen típusú könyvekkel szemben – ez pedig nem más, mint a társadalomkritika.

A metró állomásai, vonalai különböző ideológiáknak adnak otthont, kicsiben leképezve modern világunkat. Nemcsak az Oroszországban nyilvánvalóan megjelenő kommunisták képviseletik magukat, hanem a fasiszták, a vallási szekták, a tudomány megszállottjai, a harcosok és még hosszan sorolhatnánk. Főhősünk rajtuk verekszi át magát, többször életveszélyes helyzetbe keveredve, hogy megmenthesse otthonát és talán az egész rendszert, ami számára a világot jelenti.

A könyv hangulata militarista, erre számítania kell annak, aki belefog. Nem szívderítő, nem vicces – tele van halállal, puskaropogással és olyan lényekkel, amelyek felülmúlják a képzeletet. Mindamellett, hogy nyilvánvalóan egy olyan világképet kapunk, amely tömörítve adja a kezünkbe a saját valóságunk kritikáját, komoly dózist kaphatunk az orosz nézetekből, gondolkodásból, amely nem biztos, hogy számunkra minden alkalommal logikusnak tűnik itt, Európa közepén.

Ezen könyvek esetében egyelőre nem számolhatunk be filmváltozatról, azonban a gamereket megihlette a világ, és egy remek játékot hoztak létre belőle, amely méltán híressé vált a köreikben.

Személy szerint ezt a művet azoknak tudnám ajánlani, akik nem riadnak vissza a vértől és a nehezen emészthető témáktól és lehetőleg elmúltak tizennyolc évesek. De aki ebbe a kategóriába esik és megtetszett neki a könyv, annak jó szórakozást az olvasáshoz! : )