2014. június 2., hétfő

Állati (nagy) tévedések

A napokban kellett ráeszmélnem arra, vannak, dolgok, amikről azt hiszem, hogy tudom őket, aztán kiderül, hogy teljesen nem így van és átverés az egész életem. Például múltkor kiderült, hogy a bólintér a hasonló tulajdonságai ellenére sem hasonlít a botsáskára. Ki hitte volna?!
Szóval, miután kihevertem ezt az orbitális traumát, elmélkedtem az élet értelmén vagy másfél percig, rájöttem, hogy hátha más is él ilyen félrevezető információkkal: szóval arra jutottam, megvizsgálom az állatok világát kicsit közelebbről.
Te tudtad, hogy ...
  • a struccok valójában nem dugják homokba a fejüket? Ha így tennének, meg is fulladnának! Valójában csak messziről tűnik úgy, mintha a homokba dugnák a fejüket, mert veszély esetén a földre kuporodnak, és megpróbálják bokornak álcázni magukat. (Micsoda szerencse, hogy a bokroknak nincs természetes ellensége, különben eléggé megszívná szegény!)
  • az aranyhalaknak nem csak 5 másodperces memóriája van? Nagyon sokáig én is elhittem, hogy az aranyhalakat azért nem állatkínzás pici akváriumban tartani, mert annyira rövid az eszük, hogy mire átúsznak a túloldalra, már el is felejtették honnan jönnek, csakhogy egy 2003-as kutatás bizonyította, hogy az aranyhalaknak van időérzékük is, sőt, három hónapnál korábbra is vissza tudnak emlékezni! Kísérletek során az aranyhalak akkor kaphattak ételt, ha hozzáértek egy olyan gombhoz mely csupán egy órán keresztül működött naponta. Rövidesen megtanulták, mikor kell megnyomniuk a gombot, hogy ételt kapjanak. (Persze ez semmi a delfinek kommunikációs képességeihez mérve, de azért nem árt ezt sem tudni!)
  • a denevérek nem vakok? Bár valójában elég jól látnak, mégis sokkal biztosabban tájékozódnak a hallásukra támaszkodva. 
  • egy kettévágott gilisztából nem lesz két giliszta? Valójában a fej része képes a farok részét regenerálni, de a farok résznek kampec. (Azt meg, hogy melyik az eleje, ne tőlem kérdezzétek!)
  • a bikák színvakok? Számukra teljesen mindegy, milyen színű posztót lengetnek előttük, főleg a mozgás vonja magukra a figyelmet. Azt is hallottam, hogy a bikaviadalok előtt napokig nem kapnak vizet, így mikor a benedvesített rongyot lengetik előttük, azért vadulnak meg, mert nem ihatnak. (Szegények.)
  • a sünik bizonyos fajtái képesek lelapítani a tüskéiket, így nem szúrják meg a gazdájukat? És ha már a sünökről beszélünk, ezek az állatok rovarevők, ragadozók, tehát az alma az esetek többségében teljesen hidegen hagyja őket. (Ha kedveskedni akarsz nekik, inkább macskatáppal vagy hallal próbálkozz!)
Nektek milyen tévhitekkel kellett szembesülnötök?
- F2

2014. április 22., kedd

A boldogság világnapja

Március 20-a a boldogság világnapja – ennek apropójából több embernek feltettem néhány kérdést, minden házból keresve valakit, aki hajlandó volt őket megválaszolni. Érdekelt, mennyire eltérőek a házak, esetleg az egyének elképzelései – a zenéket listába szedtem, hogy legyen mit hallgatni a cikk olvasása közben.

Mit jelent számodra a boldogság?Vársz a boldogságra, vagy teszel is érte? Tudsz örülni a kis dolgoknak? Érdekel mások boldogsága? Milyen szám, idézet, kép jut eszedbe először erről a szóról?
Noel Rainsworth: A boldogság...találni még egy csokis sütit a dobozban, amikor már azt hitted, hogy elfogyott. Vagy amikor reggel ágyba hozzák a kávét, nehéz dönteni.
Teszek. Például különös boldogságot jelent számomra, hogy csak délután kettőkor ébredek fel, így néhány órával kevesebbet vagyok kénytelen foglalkozni imbecilekkel és retardáltakkal.
Mások boldogsága? Persze, hogy érdekel, elvégre a fél kastély depressziós, néha kifejezett felüdülés látni, ha valaki nem akarja vízbe fojtani magát. Ha pedig az illető a jó hangulatában elugrándozik a szobám előtt anélkül, hogy benyitna, még jobb.

Eris L. Awer-Kowai: *vicsorog, aztán inkább fintorogni kezd*A boldogság az, amikor Ophelia nem nyúl hozzá a cuccaimhoz és nem hagyja szét a bugyijait. Nincs ahhoz fogható.
Reviczky Kornél: Elérhetetlenséget. Próbálkozom, nem sok sikerrel. Ezt nem kérdezted komolyan... Várj, hagy gondolkozzam...nem.



Amanda Meggie Philips: Azt nevezném boldogságnak, mikor a gondok, bajok kisebbségben vannak minden mással szemben, amikor elégedett vagyok, és tudok mosolyogni.
Küzdő típus vagyok, szóval elég sokat cselekszem, próbálom azt úgy, hogy boldogságot, elégedettséget érjek el vele.
Igen, teljes mértékben.
Nem feltétlenül, ennyire nem vagyok jótékony lélek. Az más kérdés ha számomra fontos emberről van szó, akkor egy hangyányit igen.
Séllei Sára: Hogy mit jelent számomra a boldogság? Nekem nem a papa-mama-gyerekek happy end a célom. Elismerést akarok. Ki akarom vívni mások tiszteletét. Ha ezt megkapom, boldog leszek. Ezért természetesen teszek is, nyilván fel kell mutatnom érte valamit. Tudok örülni kis dolgoknak. Szörnyen örülök, amikor láthatom a bátyám eltorzult arcát. De szeretem, amiko anyám ír nekem, akkor is tudok örülni. Ha nem tudnék, nem élnék igazán. Mások boldogsága nem igazán hat meg. Az emberek többsége általában a saját életével foglalkozik, én miért tennék másképp?

Gwen Laura Kimiko Jones: Azt jelenti, hogy ha látok valakit az utcán és szomorú megpróbálom feldobni a napját, esetleg segítek neki. Néha várok rá, de általában teszek érte. Igen, én  mindennek tudok örülni. Igen, érdekel mások boldogsága. Idézetet nem tudok, a kép pedig a barátok és a család.
Elena Rose: Egy hihetetlen érzést. Amikor legszívesebben önfeledten pörögnél az utca közepén, miközben eszementül mosolyognál. Számomra ezt jelenti, a boldogság fogalma.
Általában teszek érte. Nem szeretek tétlenül ülni és várni, hogy a sült galamb a számba repüljön.
Persze! Véleményem szerint a boldogság titka nem abban rejlik, hogy mekkora az a dolog, amitől vidám leszel, hanem abban, hogy elfogadod, ezáltal boldog leszel a kis dolgok láttán is.
Legtöbbször igen, de akkor is inkább olyanokénak, akiket ismerek.
Idézet: "Csak akkor lehetünk
mindannyian együtt boldogok,
ha önmagunkból azt ajándékozzuk,
amire a másiknak szüksége van."


Ronald Little-Leah: Számomra az, ha szétnézek körülöttem és a táj varázsát figyelve melegség költözik a szívembe. A boldogság kis dolgokon múlik. De szeretem a családom és barátaim mosolyát is látni, hisz az is felmelegíti a napomat (na nem vagyok más, csak jobban nem tudtam megfogalmazni)
Igen. Úgy érzem tenni is kell érte, és ez is jó érzéssel tőlt el
Csak azoké, akik közel állnak hozzám. Másokét nem tudom befolyásolni, vagy érzékelni.
A Mona Lisa mosolya ugrott most be - nem tudom, miért.
Leonie Rohr: Létszükségletet. El sem tudom képzelni, milyen volna egy nap nevetés nélkül. Mint a túrós palacsinta mazsola nélkül: kétségbeejtő, unalmas és sivár.
Nyilván mindig csinálok valami mulatságosat, hogy felvidítsak másokat, és természetesen magamat, de ez a vidám köd csak úgy van a fejemben. Nem mondanám, hogy minden erőmmel a boldog életre törekszem, tulajdonképpen semmi tudatos nincsen benne. Egyszerűen csak mindenben találni valami csudálatosat. Ezt mindenkinek észre kéne vennie!
Persze! Azt ne mondd, hogy Te nem örülnél egy szem ribizlinek...
Sokkal inkább, mint a magamé. Egymagában hogy örülhetne az ember lánya? Igyekszem mindent megtenni azért, hogy javítsak mások hangulatán, például mindig van nálam színes karkötő. Kérsz egyet?
Keith Coltrane: A boldogság a pozitív érzelmek által meghatározott érzelmi-mentális állapot.   Legalábbis Tolsztoj szerint, de osztom a nézeteit.
A boldogságra nem várni kell, hanem elfogadnim, nem tudtad?   A kis dolgok a legjobbak! Tegnap például Leonie-vel elaludtam a réten és arra keltünk, hogy az arcunkba csöpög az eső...úgyhogy felkeltünk és énekeltünk, boldog délután volt. Ha valaki a környezetemben boldogtalan, az olyan, mint a vírus, úgyhogy muszáj foglalkozunk mások boldogságával. Például, ha te boldog vagy és festesz, de ő boldogtalan és elmeséli a búját, akkor már te se lehetsz teljesen boldog. Viszont csinálhattok kis boldog dolgokat, kidíszíthetitek a klubhelyiséget, vagy vehetsz neki egy koktélt. A boldogtalanságban az a jó, hogy még több boldogságot tudsz belőle csinálni. A boldogság jó, könnyű, meg derűs. Tulajdonképpen egy életérzésnek kéne, hogy legyen, mert inspirál.  Rengeteg dolog eszembe jut róla! Sok zeneszám! Meg a festékeim, Leonie, a kastély, a mágia, a barátaim, a hajnal fent a madarak lakásán, huuuu...Lemegyek ma a faluba.
Gyönyörű napot!

Lipovszky Dóra Villő: Egy olyan állapotot, amikor a gondok háttérbe szorulnak, és megvan mindenem, ami akkor abban a pillanatban számít. Tudok boldog lenni a nagyon nagy gondok között, de előfordul, hogy nem vagyok a legjobban, mikor pedig alig vannak kisebb gondok.
Nem az a típus vagyok, aki várja a sült galambot, bár nem teljes erőfeszítéssel kapkodok utána, mert annak nincs értelme. Igen, teszek érte, de szerintem ha valamire nem görcsölsz rá, sokkal hamarabb bekövetkezik, mélyebb és tovább tart, mintha igen.
Én sokkal jobban örülök a kisebb dolgoknak, mint a nagyoknak, legyen szó karácsonyról, születésnapról, vagy bármilyen megemlékezős napról (nőnap pl.). Sokszor többet jelent a szeretteim társasága, vagy egy mondat, vagy egy szó, mint egy olyan tárgy, amit lehet, hogy már régóta szerettem volna.
Érdekel, és vannak pillanatok, mikor azokat a magam elé helyezem. Ez pedig nagyon sokszor fordul ellenem, és sül el másképp, mint szeretném, és ez főként az én állapotomban látszik meg.
Színre a kék. Elég szimbolikus alkat vagyok, bár ennek tudata nélkül is valahogy erre asszociálnék.
Kép nem ugrik be, ez valahogy most nem megy.
Zenéről pedig éppen, hogy nagyon is sok, hiszen rengeteg szeretettípus van, szóval inkább előadókat írok nektek.
Pink, Steven Tyler, Guns 'n Roses, Taylor Swift, Take That, Phil Collins, Scorpions, Seal, Brian Adams, meg (külön lapon említve) az a sok tiniborzalom, rettenet, amit a rádióban hallani, bár ezektől inkább kiráz a hideg. Mondjuk a szövegük fogjuk rá módon a szeretetről szólnak... Azt viszont még hozzátenném, hogy szinte minden előadónak vannak ilyen dalai, de nekem a fent együttes szerint említettek azok, akik előszörre beugranak..
Pethő Abigél: Számomra a boldogság például az, ha olyanokkal lehetek, akiket szeretek. Ha úgy kelek fel, hogy süt a nap, és ahogy a sugarak bejönnek az ablakon keresztül a szobába, látom az apró, táncoló porszemeket. Ha rám mosolyog valaki, akiről azt hittem, hogy csak én kedvelem. Ha az emberek kedvesek egymással az utcán. Ha sütiillatot érzek. Ha látok valakit, akit már nagyon régen nem láttam. És még sok minden.
Szerintem a boldogságra nem kell várni, az itt van... talán csak annyit kell tenni érte, hogy észrevegyük. Mondjuk ez nehéz, mert sokaknak nagy elvárásaik vannak ezzel szemben. Pedig pont a sok apró dologból tevődik össze mindez.
Szeretem, ha az emberek körülöttem vidámak, és ha nem lennék ilyen kis félénk, néha szeretnék odamenni egy-egy szomorú arcú emberhez, és megölelni vagy adni neki csokit. De eddig még nem mertem ezt megtenni.
Azt hiszem, a boldogság madaraként szokták emlegetni a kék madarat, és szeretem nagyon a madarakat, szóval ez jut eszembe először.
 "A boldogság olyan, mint egy pillangó. Ha meg akarod fogni, elröppen, Ha csendben vársz, akkor rád száll. "
  


Yarista Palarn: Ha lövök egy gólt, az mindig boldoggá tesz.  Nem vagyok egy nagy filozófus - a nagyot akár el is hagyhatjuk -, a boldogság számomra ha a kviddicset nem számítjuk akkor az, ha tudom, hogy valaki vár rám, és ha találkozom vele jó érzéssel tölt el.
Én mindig teszek érte, sosem voltam várakozó típus.
Mennyire kicsi, mint egy kvaff?  Persze, hogy tudok örülni a kis dolgoknak, a lényeg, hogy kitől kapom. Mások boldogsága annyira nem érdekel, kivéve a páromé, a szüleimé, és néhány barátomé.
A levegőbe bokszoló, éppen góllövő hajtó képe.
Gál Botond: Maga a dolog relatív, mikor mi. Néha egy szó, egy mosoly, kedves gesztus. Néha egy tárgy, néha csak egy bizonyos tudat. De általában azt, amikor érzem, minden olyan, amit elképzeltem, sikeresnek érzem magam, hogy elértem valamit, no meg, hogy azzal lehetek, akit szeretek, akikkel szívesen töltöm az időt.
Teszek. Nem szeretek várni, mert ingyen úgymond semmi nincs. Megteszem ami tőlem telik, magam is próbálkozom arra, hogy ha kicsit is, de boldoggá tegyek másokat, akár apró dolgokkal, és így én is elégedett lehetek magammal. Kicsit maxyimalista vagyok, de nem szeretek tétlenkedni.
Hogyisne! Igazából már olyanoknak is tudok, mint apró tárgyak, gesztusok, nem igénylek nagy dolgokat. Mindent meg kell becsülni,  hisz biztosan szeretettel küldte/adta az, aki.
Természetesen igen, hiszen önző és kapzsi lennék ha csak magamra koncentrálnék. Nekem az nem megy, én nem olyan kategória vagyok. Ezért vagyok én kék, nem pedig más. Adok, ha tudok.
Nem vagyok bölcs ember, de ennyit tudok. A boldogság kulcsa? Megszerezni azt, amire a legjobban vágysz, és sosem engedni el!
Képnek pedig, Emma. küldjek róla fotót? :D
Katie Runa Blackwood: Egészen apró dolgok csempészik ezt az érzést az életembe. Például egy bögre forrócsoki, egy vidám mosoly, a nevetés, de ha érzem a szeretteim felől áramló biztonságot, az is egyfajta meghitt boldogságot lop a szívembe. A boldogság olyan számomra, mint egy léggömb: könnyű, színes és felrepít a levegőbe, legalábbis engem biztosan.
Sajnos elég nyámnyila vagyok, úgy hogy inkább várok rá és, ha csurran-cseppen belőle, végtelenül örülök neki. Tudom, hogy tenni kell érte, de még nem megfelelően erős az elhatározásom, hogy tettekbe forgassam át az elméletet.
Nagyon, legjobban az apróságokat értékelem. A hirtelen jövő, nagy boldogság elég rémisztő is tud lenni és nem is kezelem jól, viszont egy "köszönöm" feldobhatja az egész napom, ha szívből jön.
 Természetesen érdekel. Minél több a boldog ember, annál kevesebb a keserűség a világon. Ez így nagyon utópisztikusan hangozhat, de jobb egy olyan környezetben élni, ahol az emberek jókedvvel élik a mindennapjaikat, mint egy veszekedős, szétzilált, tönkretettben, nem? Ha tehetek is érte, megpróbálkozom a feladattal.

Kőszegi Brigitta Hanna: Azt, hogyha semmi miatt sem kell aggódnom, nincsenek problémáim, és stresszes napjaim, hanem egyszerűen csak élvezem az életemet, és a dolgokat, amiket csinálok.
Sajnos inkább csak várok. De igen türelmes ember vagyok.
Persze (: A legkisebb dolgokat is értékelni kell!
"A boldogság olyan, mint egy értékes, szép csiszolt üvegváza. Vigyázni kell, mert ügyetlen mozdulatra, szerencsétlen véletlenre kicsúszhat a kezünkből és ezer darabra törik."
Turnman Katalin: A boldogság? Azok a pillanatok, amikor egyszerűen csak élvezem, hogy vagyok   ( és ezzel kapcsolatban: azt mondják, hogy a boldogság állapot, de én valahogy nem tudom elképzelni, hogy megvalósuljanak olyan feltételek, amik között állandóan boldog lennék. Az már nagyon unalmas lenne egy idő után, és akkor már nem érezném boldognak magam. Sőt, milyen dolog már az, ha fenn kell tartani a boldogságot, mint állapotot?)
Kicsit kifacsart logikával ebből következik, hogy számomra a boldogság nem egyfajta cél, amiért tennem kellene. Élem szépen az életemet, és a boldogság egy érzés, ami jön, ha az ember nyitott rá:D
Igen, tudok, szinte mindennek, a napfénytől kezdve, a szokásosnál kakaósabb kakaós csigán keresztül, egészen addig, hogy hétvégén nem kell korán kelni.:D
Igen, eléggé kihat rám, ha azt látom, hogy a környezetemben lévők nem boldogok. Olyankor szeretném elvenni minden gondjukat^^


Elliot J. Wayne: Egy leírhatatlan érzést, ami jobbá teszi a napjaimat.
Is-is. Szerencsére már megtalált a boldogság, így csak azért tudok tenni, hogy még boldogabb legyek.
Persze, hiszen aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Egy bók, egy vajsör, de akár egy szónak is tudok örülni, ha a megfelelő személytől kapom/hallom.
Csak, ha fontos számomra az illető.
Újvári Adria: Szerintem a boldogság az, amikor nem hiányzik senki és semmi, vagy ha igen, a meglévő pozitív események képesek ezt ellensúlyozni. A megúszott rosszaktól is lehet valaki boldog, de ez azt hiszem alap, senki nem akar szenvedni. Az a legrosszabb, amikor az ember csak várja, hogy történjenek vele a jó dolgok, de ő maga nem tesz semmit, aztán meg úgy kesereg, mintha annyi mindennel próbálkozott volna, hogy helyrehozza az életét. Nem tartom túlzottan pozitív embernek magam, de igyekszem kihozni mindenből a legjobbat, még ha egyéni módon is, pontosan a kis dolgoknak szoktam örülni. Annyira nem, de azért igyekszem nem fokozni a rosszkedvüket, hogy ha látom rajtuk. Dalt hirtelen nem is tudok mondani, biztosan valamilyen pörgősre gondolnék. Idézetből egyből az „elkerült bajokból tevődik össze a boldogság” jut azt eszembe Benjamin Disraeli tollából. Kép? Egy jó nagy tábla csokié!




Szabó-Kelemen Zsombor: A boldogság számomra nagyon sok mindent jelent, annyi mindent, hogy el sem tudnám mondani. Érzések és gondolatok kavaros összessége, amik a szerencsének és sok más tényezőnek köszönhetően éppen úgy állnak össze, hogy az tetől talpig jó érzéssel tölt el.
Néha csak úgy várok, néha teszek is érte. A baj, hogy minél nagyobb szükségem lenne rá, annál kevésbé érzem az erőt magamban, hogy tegyek érte.
A legkisebb dolgoknak tudok a legjobban örülni.
Attól függ. Bár, én szeretek bárkit boldoggá tenni, attól nekem is mindig jobb.



És egy kis extra ;)
Kuma: A boldogság egyértelműen felismerhető abból, hogy valakinek horizontálisan ketté van szelve a feje, és olyan lelkesen beszél mindenféléről, hogy sokakat bosszant - mert az emberek nem szeretik, amikor mások boldogabbak náluk. De a boldogság ezerszázalék, hogy tartalmaz friss, zöld füvet, kellemes illatot és a már korábban említett mosolyt.
Részemről akkor vagyok boldog, amikor össze vagyok zárva egy nagy adag sütivel, de még jobb, ha más is társul, és együtt tömjük tele a bendőnket. Ez már csak azért is szerencsés, mert ilyenkor van, aki letisztítsa a bundámat, mert utálom, ha koszos. A koszos bunda, az pontosan a boldogság ellentéte tudniillik. Nézd meg az ellentétek szótárában, ha nem hiszed.
Én nem várok a boldogságra, mert szerintem az jön magától, csak jó időben kell elé ugrani, hogy eltaláljon. Ezért nagyon sokfelé járok és sok mindent csinálok, mert ki tudja, hol bújik éppen a boldogság?
Mindenki örül a kis dolgoknak, vegyünk például engem. Nekem mindenki örül, és én egy kis dolog vagyok. Ráadásul puha. Ha a kis dolog puha, az már tuti nyerő. Én legkönnyebben a nagy dolgoknak tudok örülni, mert nálam javarészt minden nagyobb. És egy kicsi csokinál sokkal jobb egy nagy csoki. Sajnos a csokik általában nem nagyobbak nálam, hanem még kisebbek, mint én. Ez tök hülyeség szerintem.
Igen, érdekel mások boldogsága. Szívesen megnézném az övékét, de ez valahogy úgy van, hogy az ő boldogságukat te nem feltétlenül láthatod. De azért szeretem, amikor vidámak és ragyognak a többiek körülöttem. Ha tehetem én is igyekszem úgy cselekedni, hogy mások örüljenek vagy nevessenek vagy megvigasztalódjanak, és akkor én is hozzáteszek egy cseppet a boldogságukhoz!

Kitsune

2014. április 21., hétfő

Kívánjunk rosszat!

Tudom, igazán nem lenne szabad erre buzdítanom titeket, de valljuk be, van olyan alkalom, amikor egyszerűen nem lehet csak jót és szépet kívánni másoknak! Természetesen összességében arra ösztönözlek benneteket, hogy keressétek a békés megoldásokat, én úgy vettem észre, hogy a konfliktushelyzetek kezelésekor általában a humor is hasznosnak bizonyul. De van, hogy az ember összebalhézik élete párjával, nem ért egyet a szüleivel, vagy a tanárai egyszerűen irracionálisan sok házi dolgozatot adtak fel... Ilyen helyzetekre tökéletesek a következő gondolatok és rossz kívánságok:

  • Kívánok neked hosszú életet, sok billegő asztallal!
  • Dőlj hátra, vacsora az öledben, ital a kézben. A távirányító meg a szoba túloldalán.
  • Bárcsak egy popcorn darab ragadna a fogaid közé örökre!
  • Kívánom neked 1000 el nem tüsszentett hapci érzését!
  • Azt kívánom, hogy tied legyen a világ legkisebb vízmelegítője!
  • ... és húgyhólyagja is. 
  • Kívánok neked sok-sok rosszul szinkronizált filmet!
  • Remélem, életed végéig úgy fogod érezni magad, mintha hapciznod kéne!
  • Bárcsak egy lennél abból a három emberből, akit illegális letöltés miatt lecsuknak!
- F2

2014. április 3., csütörtök

Leonie, a hárpia

Rettenetes hír látott napvilágot a legőrültebb prefektusunk, Leonie kapcsán. Mivel a ház megbecsült rendfenntartója, sokat gondolkoztam, nyilvánosságra hozzam-e ezeket az információkat, de aztán úgy döntöttünk, az igazság fontosabb, mint a prefektáról kialakított kép fenntartása, így közhírré tétetik, hogy Leonie titokban egy hárpia!
Igen, jól olvastátok, bizony ő egy hárpia. Mi másra következtethetnénk abból, hogy a testvére titkos szerelme, Titanilla is retteg tőle? Szemtanúk bizonyítják, hogy megfenyegette a lányt, ne merjen a testvére közelébe menni, így a két szerelmes már csak titokban mer találkozgatni, mert Kevin félti a hercegnőjét testvére haragjától.
A vörös hajú lányt más esetben is tetten érték már, amikor is egyik háztársát vizsga során bajba keverte egy máig felderítetlen módszerrel... olyan választ ültetett a fejébe, ami totálisan inkorrekt volt, hovatovább a tárgyat tanító tanár számára egyértelművé tette, hogy a válasz Leonie válaszával egyezik meg. Kézenfekvő lenne módszerként a legilimencia, de mivel inkább elmebomlásra gyanakszunk a lány esetében, mintsem ilyen erős képességre, így csak a már fent említett magyarázat maradt: hárpia, akinek vannak még titkos fegyverei. Óvakodjatok tőle!



Fecsegő Főnix


Ui.: Ha az üggyel kapcsolatban bárkinek további információi vannak, ne habozzon felkeresni a szerkesztőséget, illetve továbbra is várom a kiteregetendő szennyest másokról is!

2014. március 24., hétfő

Az ajtó mögött



A The Doors zenekar egy olyan világot nyitott meg, ami nagyban meghatározta a későbbi rock zene történetét. 


 A hatvanas évek közepén alakuló együttes a mai napig ismert, köszönhető ez a feledhetetlen, sámánista előadásoknak.  A kor szelleméhez híven lázadó szellemű, és kihívó dalszövegeik voltak, amiket élő egyenes tévé adásban sem kívántak cenzúrázni. Nevüket egy William Blake által írt vers idézetéről kapták: "Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek." Színpadi előadásaikon az énekest annyira elragadta a zene, hogy külön szeánsznak tűnt egy-egy dal előadása és olykor a színpadról kellett lerángatni őt.

 Sokszor az együttest kizárólag Jim Morrison miatt ismerik, és bizony így volt ez az ő idejükben is. Bár ő volt az énekes, és a zenék többségét is ő írta, mindig kiemelte, hogy egy bandában játszik. A hírek szerint egyszer, mikor úgy konferelták fel a zenekart, hogy Jim Morrison és a The Doors, nem volt hajlandó addig felmenni a színpadra, amíg egyszerűen csak The Doors-ként nem hívják be őket.

 Még egy évtizedet sem zenéltek, amikor a frontember, Jim Morisson rejtélyes körülmények között meghalt. Előtte barátnőjével Párizsba vonult vissza. Egyes pletykák szerint Morrison megrendezte a halálát, hogy elbújjon a nyilvánosság elől, mások szerint pedig egy bárban halt meg, majd visszacipelték a testét a hotelszobájába, hogy minden nyomot eltüntessenek.
Zenéjük hitvallását Jim Morrison így fogalmazta meg: „Szeretek minden reakciót, amit a zenével váltok ki. Bármit, amitől az emberek gondolkodni kezdenek. Úgy értem, hogyha egy egész helyiséget meg tudsz tölteni részeg, belőtt emberekkel akkor ideje felébredni és elgondolkodni, hogy sikerült valamit elérni."
















People Are Strange

The End


Riders on the Storm


L.A. Woman


SzA

2014. március 16., vasárnap

Üdv az Eridonban, avagy az újoncok - Elena Rose

Az eridon egyik szeme sír, a másik nevet. Elvégre a tanév végén jó pár nagy piros kiballag az iskolából, azonban maradnak, sőt jönnek a helyükre kis pirosok. Így az elkövetkezendő pár cikkemben az újoncainkkal készítek kisebb interjúkat, hogy mindenki jobban megismerje őket.

Az első alanyom Elena Rose, a már nem is olyan új újonc. Elena tavaly évközepén költözött be az Ericon házba és azóta, mint valami forgószél közlekedik a folyosókon. A mindig vidám lánnyal a Tetőtéren futottam össze, ahol mindenféléről faggattam.


Szia! Ha jól tudom, akkor idén fejezed be az első osztályt. Így, egy év távlatából mit gondolsz; milyen dolog bagolykövesnek lenni? Milyen az iskola légköre?
Fantasztikus! Nem is tudom, eddig hogy élhettem úgy, hogy nem tudtam erről a helyről.
Lényegében barátságos. Jó, mindenhol vannak olyanok, akik legszívesebben rád küldenének nyolc átkot, csak hogy megszabaduljanak tőled, de mindezektől eltekintve, szeretek itt lenni.


Mi volt az első benyomásod az Eridonról?
Hogy, egy kedves ház. Az ittlevők többnyire barátságosak. Az első napomon is tárt karokkal fogadtak, ahogy betettem a lábam a toronyba.

Ki volt az első ember, akivel megismerkedtél az iskolában és ki volt az első a házban?
Az első... Ki is volt az... Á, megvan! Dolánszky Alex. Az Eridonból pedig a legjobb barátnőm, Ashley Valerie Stanwood.

Ha jól tudom, akkor te csak most, az iskola kezdete előtt tudtad meg, hogy boszorkány vagy. Milyen érzés volt, megtudni, hogy varázserővel bírsz?
Ijesztő, de egyben izgalmas is. Jó érzés volt tudni, hogy bármire képes lehet, de egyben rémisztő is, mert féltem attól, hogy esetleg valakinek baja lehet miattam.


Néha még nekünk is honvágyunk van, gondolom neked is. Arra lennék kíváncsi, hogy neked ki és mi hiányzik legjobban az otthonodból?

Hogy újra láthassam a valódi szüleimet. A nevelő szüleimet is nagyon, nagyon szeretem, de a valódiak mégis jobbak lennének.  Néha azt kívánom, bárcsak lenne még egy utolsó nap, amit velük tölthetnék.  Otthon Centraliában.

Hogy sikerültek a vizsgák? Esetleg van olyan, mint még nem vagy túl, ha igen, akkor félsz tőle?
Amiket eddig megírtam azok véleményem szerint, jól sikerültek.  Bár, még van kettő, amit meg kéne írnom, és bevallom, egy kicsit félek tőlük...

Melyik a kedvenc tantárgyad, ha ilyen nincs, akkor melyik az  tantárgy, amit a legközelebb érzel magadhoz?
Kedvenc tantárgyam még nincs. Viszont, ami véleményem szerint a legközelebb áll hozzám, az a Sötét Varázslatok Kivédése, vagy ahogy sokan rövidítik, SVK. Miután megtudtam, hogy boszorkány vagyok, onnantól kezdve kezdett érdekelni minden, ami a mágiával kapcsolatos. Így jött a képbe az SVK.  Nagyon szeretem, de  a "kedvencnek" még nem akarom beállítani, mert lehet, hogy az elkövetkező években lesz olyan tantárgy amit jobban fogok szeretni.

Ki a kedvenc tanárod?
Hornyák Gábor  tanárbácsi. Lehet, hogy azért, mert vele volt az első órám,  amikor  ideérkeztem.  Még mindig tisztán emlékszek arra a napra. Először nem mertem bemenni a Rúnatan terembe, de végül amikor összefutottam Keiko-val, ő behúzott a terembe.

Már elég régóta az iskolában tartózkodsz, ki az az ember, aki ez idő alatt a legközelebb került hozzád?
Hmm... A barátnőmön, Ashley-n kívül... Azt hiszem Végardó Erik. Pontosan én sem tudom megmagyarázni, miért választottam őt erre a "posztra".  Egyszerűen csak úgy érzem, hogy vele kell maradnom.

Van olyan, aki személyesen nem ismersz, csak láttad vagy hallottál róla, de szívesen megismernéd, esetleg találkoznál vele?
Persze! Nem ismerek még itt ebben az iskolában mindenkit.  Szóval,  sok emberrel szeretnék még találkozni az ittlétem során. Talán, akit közelebbről megismernék, az Czettner R. Benjámin.

Mit vársz a második évtől?
Több kalandot! Olyan eseményeket, amiket sosem fogok elfelejteni az életem során. Meg persze azt is, hogy több varázsigét sajátítsak el.

Lehet, sőt, biztos, hogy korai ezt kérdezni, de vannak nagyon elhivatott emberek, így hátha. Szóval már tudod, hogy mit fogsz csinálni, ha elvégzed az iskolát, vagy ezen még nem is gondolkoztál?
Bevallom nem sokat gondolkoztam még ilyeneken. Talán, visszamegyek Amerikába, de az is lehet, hogy itt maradok Magyarországon. Ha visszamegyek, akkor követem anya példáját, és színésznőnek tanulok tovább. Viszont, ha Magyarországon maradok, akkor pedig ideköltözöm Bogolyfalvára és keresek valamilyen munkát.

Üzenj valamit a jövendőbeli elsősöknek. Mit csináljanak másképpen, esetleg ugyan úgy mint te. Mit tanácsolsz nekik.
Hogy bármit ad az élet, bármennyire is maguk alatt vannak, az az egy gondolat lebegjen a szemük előtt, hogy egyszer majd vége lesz, és onnantól kezdve, csak jobb sors várhat rájuk.
Ja, és egy dolgot ne csináljanak úgy, ahogy én szoktam. Ne idegeskedjenek mindenen, ahogy én szoktam. Nálam általában amikor ilyen állapotban vagyok valamelyik testrészem bánja. Szóval csak higgadtan!

Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, további szép napot és sok szerencsét mindenhez.
Én is köszönöm! További szép napot!

2014. március 8., szombat

Nemzetközi nőnap

Sziasztok!

Boldog nőnapot minden kedves nőnemű Főnixnek!

Tudtátok, hogy nőnap már 1948. óta létezik Magyarországon? Minden évben március 8.-án a férfiak köszöntik a nőket és kifejezik tiszteletüket és megbecsülésüket a női nemet képviselők iránt.
A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.
Az első március 8-hoz kötődő esemény 1857-ben történt, amikor március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin.
Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg.
A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.

/Forrás: wikipédia/