A nyelvtudás előnyei

Gondolkodtatok már azon, hogy mi haszna van más nyelvek nyelvtanával, sajátos logikájával, esetleg különös betűivel szenvedni? Mire jó az, ha naphosszat szavakat magol az ember, újra és újra ismételgetve őket (átlagosan legalább ötször kell találkozni egy szóval, hogy megjegyezzük), és mondatokat rakosgatni össze belőlük gyakorlás címszó alatt? Lássuk csak. Nagyon is megéri a befektetett energia, amikor a megszerzett tudásodnak köszönhetően nem adnak el a piacon, elboldogulsz a reptéren egyedül is, és nyaraláskor végképp nem kell tolmács, csak azért, mert szeretnél szuvenírt vásárolni. Az ilyetén akadályok felszámolása mellett azonban a nyelvtudás többek között arra is lehetőséget ad, hogy olyanokkal kommunikálj, akikkel másként nem tennéd, és sokkal többet láss a világból, mint egyébként esetleg lehetőséged lenne egy csupán egy nyelvet beszélő, minden mástól elzárkózó közösségben. Ebben a kis fejtegetésben azonban nem kifejezetten ezekre a többé-kevésbé ismert előnyökre szeretnék kitérni, még csak nem is arra, hogy a több nyelvet beszélők orvosi kutatások alapján átlagban jobb egészségnek és memóriának örvendenek, mint egy nyelvet beszélő társaik, hanem egy nyelvészeti kutatások tárgyát képező kérdésre.

Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz - szól a közismert mondásunk. Talán különösnek hangzik, mert mégis hogyan? Miért? Mitől lenne valaki más ember, ha még egy nyelvet beszél? Többek között attól, hogy másként is látja a világot. Több, nyelvészek által végzett tudományos kutatás is alátámasztja, hogy az egyes nyelvek közötti különbségekből adódóan az is különbözik, ahogy az adott nyelvek beszélői rálátnak a világra.

A kutatók számára a színek érzékelése bizonyult az egyik leginkább elérhető területnek ahhoz, hogy szemléltessék a különbségeket, rámutassanak a változó valóságokra a beszélt nyelv függvényében. Például vegyük csak a kék színt. Az ókori görögöknek egyáltalán nem volt szava a kék színre. Az ősi Japánnak ezzel szemben már igen, azonban nem létezett külön szó a kékre és a zöldre. Az ao tulajdonképpen a mai napig egy olyan szín megnevezése, amely utalhat a kékre is és a zöldre is, például az ao shingo az utcai jelzőlámpák zöld színét nevezi meg, az aozora pedig az ég kékjét. Egyetlen szó két arca, ami a könnyedén tud gondot okozni fordításoknál, amennyiben a másik nyelvben sokkal egyértelműbb a különbség kék és zöld szín között, mint az mondjuk az angol blue és green esetében is van. Ráadásul, ha már fordítási nehézségekről esett szó, a japánnak egyébként is sokkal több kék színárnyalata van, mint az angolnak, ami szintén meg tudja nehezíteni egy fordító dolgát.

Néhány plusz árnyalat azonban meglepően kis kellemetlenségnek tűnik, amikor az ember szembesül azzal, hogy milyen más elképzelései vannak a világról a más kultúráktól meglehetősen elzártan élő törzseknek Afrika területén, példának okáért. Igaz, hogy egy fordító aligha kerül abba a helyzetbe, hogy ezekről a nyelvekről kelljen átültetnie bármit is egy másik nyelvre, már amennyiben nem antropológiai és hasonló témabeli kutatásokra szakosodott, de vessünk mégis egy pillantást egy elzártan élő namíbiai törzs színvilágára. A Himba törzs nem ismeri sem a kéket, sem a zöldet ilyen formában. Öt színkategóriával rendelkezik csupán, ami különféle általunk másként megkülönböztetett színeket vesz egy csoportba. Két kategória, a burou és a zoozu egyformán utal a két színre, csak míg előbbi inkább a világosabb, addig utóbbi inkább a sötétebb árnyalatokat foglalja magába, és sokkal több zöld árnyalatot látnak, mint kéket. Igazából a kék is inkább kékeszöld, semmint az általunk ismert kék.

A Himba törzs valósága látványosan más, mint egy nyugati kultúráé, azonban még ott is vannak különbségek kultúrából, nyelvből adódóan, amikhez egy másfajta logika szükségeltetik és végeredményben másfajta rálátást is enged aztán a körülöttünk lévő világra, ezzel együtt pedig a dolgok szélesebb körű megértését, átlátását eredményezi, és talán valamivel több türelmet és toleranciát is valami olyan iránt, amit egyébként furcsának tartanánk, csak mert nem látunk bele és a legkevésbé sem értjük. De ahogy a kínai közmondás mondja, minden új nyelv egy újabb ablak a világra. Minden megtanult nyelvvel kicsit többet értünk meg a körülöttünk lévő nagy egészből. Ezért igazán megéri kicsit szenvedni, nem?