2015. október 17., szombat

Interjú a házvezetőséggel - Radúz

Jared egy összetekert pergamennel felszerelkezve indult ez úttal a vadőrlak felé, mivel most az volt a terve, hogy interjút készít az újdonsült házvezetővel. Mivel már korábbról is jól ismerték egymást, a kopogás után különösebb zavar nélkül lépett be a házba. Radúz kedvenc sült teáinak egyikéből főzött egy nagy csuporral, sőt, még némi kecskesajtos sütemény is akadt. Fotel híján a földön szétszórt párnákon helyezkedtek el, hogy Jared kényelmesen jegyzetelhessen.


J: Szerintem csapjunk is bele a közepébe. Eléggé meglepődtem, hogy te lettél a házvezető, de nagyon örülök neki. Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod?

R: Nem is tudom, nem gondolkodtam rajta túl sokat – jött a lehetőség és úgy éreztem, remek móka lenne ilyen sok emberrel együtt dolgozni és játszani. Meg az Eridonosok olyan aranyosnak tűntek, szeretni valónak, miután megismertelek téged, Katát meg Fannit és Lénárdot. *sorolja, ujjain számolva* Aztán mikor megkérdezték, boldogulnék-e a főnixekkel, azt feleltem, hogy ha hippogriffménest tudtam terelni, ez is menne, ami valahogy meggyőzte őket, hogy titulus meg minden nélkül is jó leszek.

J: Most az jutott eszembe, hogy vajon célzásnak kellene-e venni, hogy a vadőrt választották hozzánk házvezetőnek… *eltöprengő ábrázat*
R: Hát, kicsit olyanok tudtok lenni, mint a csókáim. Csalafinták, cserfesek, csintalanok. *nevet, az örökké nyughatatlan kompánia felé nézve, amik azt lesik, hogyan csenhetnének maguknak a pogácsákból*
J: Szépen alliteráló csupa cs vagyunk!
R: Csudajó csapat, úgy ám!



J: Egyébként, mi szerinted az, ami a legnagyobb kihívás lesz neked ebben az új pozícióban?
R: Megjegyezni a neveket! Előre bocsánat mindenkitől, akire bambán nézek majd három bemutatkozás után is. Mármint, tudni fogom, mi a kedvenc édességed, milyen állataid vannak, milyen tárgyakat tanulsz, csak épp azon agyalok majd, hogy is hívnak... *Kicsit szégyenkezve vakarja a tarkóját, aztán folytatja* Nem hiszem, hogy bármi mással komoly gondok lennének. Mindent megoldunk együtt - ti, én meg a mágia.

J: Ha szeretnéd, biztos szívesen csinálnának a diákok maguknak kis névtáblákat *együttérzően néz rá* A házvezető-helyettesi pozíció betöltésekor miért pont Riviera kisasszonyra esett a választásod?
R: Önként jelentkezett, képzeld! Ő itt tanult, nagyon megbízható és módszeres. Ráadásul ha kell, kioszt, mint a huzat! Azt hiszem, ellensúlyoz kicsit. Meg emlékeztet a szabályokra, dátumokra, úgyhogy nem késem le a gyűléseket se, roppant okos, szép és kedves!

J: Akkor nagyon hasznosnak fog bizonyulni a jelenléte, ahogy ismerlek *vigyorog* Fel fogsz költözni ezek után az Eridonba, vagy maradsz a vadőrlakban?
R: Költözni nem tervezek, bár a klubhelyiség puffjai és foteljai nagyon kényelmesek, a munkám az erdőhöz köt - amíg ti tanultok meg alusztok (vagy amíg ezt kellene tennetek), addig őrzöm a vadat (akit érdekel az LLG, jöhet velem cserkészni). Majd kitalálunk valamit, hogy mindig elérhessetek, titkos lejárót a vadőrlakba vagy ilyesmit. Mondjuk lehet, hogy kicsit ki kellene bővítenem a kunyhót, mert sokan vagytok, de hát sok jó ember kis helyen is elfér, nem?


J: Értem. Kár is lenne egyébként most hagyni itt a vadőrlakot, miután ilyen szépen ki lett dekorálva. Van valami konkrét terved, amit szeretnél velünk megvalósítani?
R: Sok! A manók megfenyegettek, úgyhogy nagy bordelt nem csinálhatok, de sok apró érdekességgel szeretném feldobni a napjaitokat, hogy ne csak a tanulásról szóljanak. Együtt fogunk karácsonyozni, farsangozni, húsvétkor tojást keresni, nyár elején tüzet ugrani és sütögetni... Egy egész évet szeretnék veletek tölteni, hidegben-melegben, hóban-sárban, jóban-rosszban. *----*
J: *torokköszörülés*
R: Konkrét? Kis kirándulásokat, némi tatarozást, meglepetéseket, közös délutánokat, játékokat akarok, állatetetést és mindent, amit ti találtok ki!
J: Úú, ez remekül hangzik! Hmm…. Miután letudtuk a kérdések hivatalos részét, arra lennék kíváncsi, hogy honnan származol? Elég különleges neved van.



R: Morva vagyok, vagyis Csehország délkeleti részéből származom, egy nagyon vegyes családból. A világháborúk sakkozásának hála körülbelül mindenfelé vannak rokonaink - Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban, de Ausztriában is. A nevem odahaza picit sem furcsa és azt hiszem, a szülővárosom, Valašské Meziříčí nevéhez képest egészen barátságos.

J: Tessék..? * pislog, miközben próbálja érzelmezni a furcsa hangzókat Radúz beszédében * Mit jelent egyébként a neved?
R: Valašské Meziříčí! *megismétli és nevet Jared fejének láttán* Röviden Valmez.
Hát, a vezetéknevem elméletben csókát, az egyik keresztnevem sast, a másik meg vidámat, szóval én egy ilyen heppy kis állatkert vagyok. Nomen est omen, vagy hogy is van?

J: * vigyorog egy sort * Valahogy úgy. És ha már itt tartunk... ha lehetne valami egzotikus állatod, akkor mi lenne az, amit választanál?
R: Csak egy? *kétségbeesetten néz*

J: Lehet több is.
R: *Nem biztos, hogy ez segít a helyzeten, de próbálkozni szabad - Radúz szeme úgy ragyog fel, mint egy ötévesé.* Kínai sárkányt, japán unikornist, egy kis raj billywiget, ír főnixet, jackalope-ot és mennydörgésmadarat, rukh-ot és.... *jobb lesz, ha Jared beléfojtja a szót* 


J: * Kicsit döbbenten bámul a férfire, akiből ömlik a szó, és egy ponton rájön, hogy valószínűleg nem így kellett volna feltenni a kérdést. De ugye késő bánat...* Tényleg, csak ennyit? * Nevet közbevágva * Viszont azt hiszem kifogytam a kérdésekből, van még valami, amit szeretnél nekünk elmondani az interjú keretein belül?
R: Szeretet és béke mindenkivel!

J: *Jót nevet* Köszönöm az interjút!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése