A kérdések:
1. Elérte-e már könyvadaptáció, hogy elolvasd az eredeti művet vagy fordítva?
2. Mely művek voltak ezek és melyik formájuk tetszett jobban?
3. Mik az általános tapasztalataid: megéri-e megnézni egy jó könyv olvasása után a film (vagy egyéb) adaptációt és vice versa?
4. Mitől jó vagy mitől rossz egy (film)adaptáció? Mennyire kell igazodnia vagy eltérnie az alapművétől?
5. Melyik számodra a legjobban és a legrosszabbul sikerült könyvadaptáció?
6. Melyik könyv az, amit szívesen látnál esetleg filmen vagy más formában feldolgozva?
ERIDON
Tüszőfűi Lilith
1. Igen, már megtettem. Sokkal jobb az eredeti, még ha nagyon nehezen tudja olvasni az ember, akkor is."Merengően néz másfele"
2. Az Olimposz hősei 2., 3. része, az Eragon 4. része eddig. Nagyon jók voltak, szerintem angolul jobbak.
3. Könyv után filmet nézni csak akkor érdemes, ha egy jót akarsz röhögni. Például volt olyan film, ahol egy fontos szereplő nevét megváltoztatták. Na azon nagyot röhögtem. Vica versa? Na, azt még nem próbáltam ki. Általában hamarabb olvasom a könyvet.
4. Attól, hogy mennyire hű. Fontos, hogy minél jobban hű legyen a könyvhöz, különben mehet a kukába az egész.
5. Legjobban? Mindegyik adaptáció a maga nemében borzalmas. Kivételt képez mondjuk a... "Nagyon erősen gondolkodó fejet vág" Meg van! Az animék és azok filmjeik többsége! Mert ugye a mangából jön a film és a film olyan, mint a manga, teljesen. Legrosszabb? Egy pár : Hobbit, Percy Jackson és az Olimposziak 1, 2, Eragon.
6. Második Atlantisz, mint film. "Nagyon vigyorog"
Váradi Fanni
1. Igen, előfordult már ilyesmi. Inkább könyvek után nézek meg filmeket, de történt már másképp is.
2. Húha, most így kapásból a Gyűrűk Ura ugrik be. Abból pont a filmet láttam először, és utána olvastam a könyvet. De például az Abigélt először olvastam, aztán láttam a filmet.
3. Általában én inkább könyvpárti vagyok, de túl kíváncsi vagyok a filmadaptációkra, hogy hogyan sikerült megjeleníteni a könyvet; utána viszont van, hogy megbánom, mert ront az élményen. Viszont film után a könyv azért nem annyira élvezhető, mert ösztönösen a filmben látott képek jelenhetnek meg, kevesebb teret hagyva a saját képzeletnek.
4. Én ebben a kérdésben eléggé válogatós vagyok, és gyakran hangosan kifogásolom, ha valami másképpen volt a könyvben. Viszont már megtanultam elválasztani a könyvet a filmtől, és ha külön műként kezeli őket az ember (persze összekapcsolódó alkotásokként), akkor egészen más szempontok szerint nézheti, és mindkettő élvezetesebb lesz, még összehasonlítva is. Sokkal inkább szoktam arra figyelni, hogy a film megragadta-e a könyv hangulatát.
5. Mint az előbb említettem a hangulat számomra fontos tényező, és a Gyűrűk Urában (még ha sok is az eltérés) remekül megragadták a könyvek és a világ hangulatát. De jól sikerült adaptáció szerintem még az Éhezők viadala is.
6. Még nem néztem, hogy van belőle feldolgozás avagy sem, de szívesen megnézném Szerb Antal Utas és holdvilág vagy A Pendragon legenda című műveit.
Végardó Erik
1. Persze, számtalanszor, de a fordítottja is megtörtént már.
2. Most fog rávenni a Maze Runner film, hogy elolvassam a könyvet; de elég sok regénynek néztem meg a filmváltozatát, például Harry Potter, Hunger Games, Divergent, Twilight. Történt fordítva is: a film miatt olvastam el a könyvet, de azok közül most csak a Sorstalanság jut eszembe.
Illetve előfordult, hogy azért olvastam el a könyvet, mert tudtam, hogy jön ki belőle film (pl. The Fault in our stars).
3. Előfordul, hogy egy könyv után csalódás a film (Darren Shan sorozat, illetve a rossz vélemények miatt inkább meg sem próbálom megnézni A hetedik fiút); viszont van, hogy az ember nagyon vágyik rá, hogy ne csak könyvben, de vásznon is lássa kedvenc történetét. Ha a film után keresi meg az ember a könyvet, annak az a kockázata, hogy a könyv unalmas lesz, ha mindig tudjuk, mi következik; viszont annyiban jó, hogy általában részletesebb (olykor pedig csak így érthető teljesen, mármint a könyv ismeretével) egy mű. Nem tudok dönteni, könyve válogatja. Én félni szoktam a filmadaptációktól, mert felülírják a karakterek, helyszínek általam elképzelt kinézetét.
4. Én azt szeretem, ha maximálisan illeszkedik a film a könyvhöz, és lehetőleg semmi sincs kihagyva belőle. Az eredeti sztorit szeretem, nem kell azt megváltoztatni. A Csillagainkban a hiba nagyon jó példa erre. Szinte teljesen visszaadja a könyvet, és csupán két apró viccet hiányolok a filmből, amit a könyvben nagyon szerettem.
5. Fault in our stars les a legjobban sikerült adaptáció. A legrosszabb? Az Elátkozott Ella kicsit csalódás a könyvhöz képest, de a színésznő miatt és a maga nemében aranyos. A Neveletlen hercegnő második része! Bahh. Ez a film folytatása, de a könyvhöz már semmi köze, és megbombázza a könyvbéli álompárosunkat, amiért nagyon haragszom.
Biztos tudnék jobb példát mondani, de épp nem emlékszem, miket olvastam-néztem.
A The Perks of being a Wallflower is jól sikerült nagyon, szerintem! Sokak szerint Az emlékek őre lett leszúrva, de nekem szerencsére sikerült elválasztanom a könyvet, és a filmet magában szeretni, függetlenül attól, hogy itt-ott átvariálták az eredeti történetet, és számomra kedves karaktert átírtak ezzel.
6. Ha a Gyacsenkoktól az Alexandra és a teremtés növendékeit meg tudnák csinálni, az szerintem egy Kamera által homályosan szerű őrület volna, tetszene nekem. Ja, eszembe jutott, hogy ezt már tervezgetik is! Nagyon izgulok, hogy ne ferdítsék el az egészet csak azért, hogy nagyobb tömegeket vonzzon.
https://www.youtube.com/watch?v=RJC5MKdl0WM
NAVINE
Isaac Nikolai Eccelstone
1. Elérte, de mindig úgy, hogy előbb az adaptációt láttam, utána olvastam az eredeti művet. Sajnos régen nem adatott meg, hogy könyvekkel legyen tele a polcom, de ma már nem tudom hova tenni az újakat.
2. Nem hiszem, hogy meglepetésként ér, ha azt mondom: Harry Potter. Emellett még: A Negyedik; Gyűrűk Ura; Ender's Game (Végjáték); illetve a Szeptimusz sorozat első könyve. Utóbbi még tudtommal nem jött ki filmben, még csak készítik, de lelkesen várom.
Harry Potter: egyértelműen a könyvek tetszettek jobbak, de ameddig nem olvastam őket, addiga filmek.
Gyűrűk Ura, A Negyedik: itt sajna nem tudom eldönteni a mai napig.
Ender's Game: könyv, de csak egy hajszálnyival jobban, mint az adoptáció.
Szeptimusz: még nem tudok nyilatkozni az adoptáció hiánya miatt.
3. Úgy gondolom, hogy megéri. Habár fel kell készülni arra, hogy az ember csalódni fog, nem azt olvassa/látja, amit korábban látott/olvasott. Vannak rossz tapasztalataim, mikor a könyvben jól meg van írna egy jelenet, és egyszerűen kimarad az adoptációból, vagy nagyon nem úgy adják vissza, ahogyan én azt korábban olvastam. Emellett van jó is, mert pl én nem úgy képzeltem el valamit, és a vásznon másképpen van, ami jobban tetszett. De azt mondom, hogy mindenki maga döntse el, hogy megérné-e neki, azt viszont tudni kell, hogy fel kell készülni mindenre.
4. Már attól jó, hogy adaptáció készül belőle. Rossz viszont az benne, hogy legtöbb alkalommal nem sikerül úgy visszaadni a vásznon a dolgokat, ahogyan az papírra van vetve. Leginkább igazodni kellene, hiszen egy olvasó, ha filmként szeretné látni a művet, azt szeretné viszontlátni, amit olvasott. Ez legtöbbször nem jön vissza, sokszor kimarad, vagy megváltoztatva vannak dolgok, amik később csalódáshoz vezethetnek. Persze azt is megértem, hogy nem lehet minden egyes oldalt szóról-szóról visszaadni, de mikor oltárira nem az van a könyvben, mint a vásznon, az eléggé elkeserítő tud lenni.
5. Legjobb: Ender's Game. Annak ellenére, hogy a karakterek kora fel lett emelve a vásznon, számomra visszaadta azokat a dolgokat, amiket olvastam, sőt! Néha csak pislogtam, hogy mennyire jól meg van csinálva egy-egy jelenet, holott a könyv olvasása közben én nem úgy képzeltem, ahogyan. S azért mondtam, hogy a kor ellenére, mert a könyvben nagyon fiatalok (5-10 éves) a szereplők, a filmben pedig 15-16 körüliekre tették őket. Ez gondolom azért volt, mert esélytelen lett volna ennyi fiatal színészt találni, habár nem tudom. Nekem így is tetszett.
Legrosszabb: Harry Potter és a Főnix Rendje. Hatalmas csalódásként ért, hogy a könyv fele kb ki van hagyva az egész adaptációból. Ahhoz persze már hozzászoktam, hogy nem stimmelnek néha a dolgok, de ahogyan kihagytak fontos részeket, azt nem tudom megemészteni. A Minisztériumi kalandnál meg egyenesen húztam a számat, hogy ez mi a ... De attól még szeretem, csak akkor is ez okozta a legnagyobb csalódást a számomra, ezért kapja tőlem a legrosszabbul sikerült adaptáció címet.
6. Szeptimusz adaptációját várom nagyon, illetve az Ender's Game testvérkönyvének filmesítését, az Ender's Shadow-t, és a többi részét ezeknek a könyveknek.
LEVITA
Warren Mina
1. Igen, határozottan. Sok könyvvel és filmmel is így ismerkedtem meg.
2. A legmeghatározóbb előbb a film, aztán a könyv eset nálam az Elfújta a szél volt. A fordítottja pedig az Emlékek őre és a Ha maradnék. Az Elfújta a szélnél mind a kettő nagyon tetszett, az Emlékek őre, mint könyvadaptáció hatalmas csalódás volt. A Ha maradnék viszont könyvként és filmként is megfogott, de ott egy picit a könyv nyert.
3. Érdemes megnézni a trailert. Ha az megfog, érdemes megnézni a filmet, ha nem, akkor nem. Ha nyitott vagy úgy is, hogy a trailerben már látod a bakikat, akkor érdemes. A filmekben nem mesélnek el mindent, ha jó a film és utána olvasod a könyvet, teljesebb képet kapsz. Például a Harry Potternél is sok mindent csak az ért, aki a könyvet is olvasta.
4. Jó ha a szereplők korban és kinézetben azonosak. Ha meg van adva a könyvben, hogy egy szőke dundi kisfiú, akkor legyen szőke dundi, ne barna és ne vékony. Szerintem ezek az apróságok azok, amik a legfontosabbak. Eltérni csak annyira térjen el, ha könyvadaptációnak akarják, hogy a végkifejlethez eljussunk.
5. Legrosszabb: Végtelen történet
Legjobb: Négyen egy gatyában
6. Remélem, hogy megcsinálják a Hová tűntél? c. könyvet is, ami a Ha maradnék folytatása. Illetve én nagyon szeretem még Lois Lowry Számláld meg a csillagokat és Nyáron történt című műveit is.
RELLON
Michelle Angelique Saint-Venant
1. Igen, előfordult már mindkét eset.
2. Először az Egy ágyban az ellenséggel című filmet láttam, ami nagyon a szívemhez nőtt, jó volt a történetvezetés és a szereposztás is, az alakításról nem beszélve. Egy idő után leesett, hogy ez valójában egy könyvadaptáció, így rákerestem és megvettem az eredeti művet és hát... Nagyon jó volt. Személy szerint a film jobban tetszett - bár lehet, hogy csak azért, mert előbb láttam, mint olvastam -, viszont, mint ahogy az lenni szokott, voltak eltérő mozzanatok mind a kezdésben, mind a végében és összességében is, ezek viszont számomra nem voltak zavaróak. Az Elfújta a szél folytatását, a Scarlett-et is előbb láttam filmen, jelenleg olvasom a könyvet és hát lebilincselő, egyetlen a probléma vele, nagyon sokban különböznek egymástól. Persze elég hosszú könyvről beszélünk, nem lehet minden részlete ugyanaz, ekkora eltérések viszont film és könyv között, hát... Necces. Mivel még nem értem a végére, így nem tudok róla véleményt mondani, melyik volt jobb, mindkettő nagyon tetszik. Az utolsó pedig egy negatív példa, a Csontváros. A film egész tűrhető volt, viszont a könyvben olyan alapvető különbségek vannak, hogy félbehagytam az egészet és azóta sem olvastam el. A Csillagainkban a hiba viszont remek esete annak, amikor előbb jött a könyv és aztán szerettem bele a filmbe. A mai napig se tudok dönteni köztük, mindkettőt végigbőgtem.
3. Én úgy gondolom, hogy egy próbát megérnek, de inkább amellett vagyok, hogy adaptáció után könyvet. Ha egyszer olvasok egy igazán jó könyvet, túl magasak az elvárásaim a filmmel szemben - ezért is van, hogy kissé ódzkodom attól, hogy megfilmesítsék/sorozattá alakítsák a kedvenc trilógiámat. Ennek az is az oka, hogy egy könyv a fantáziámra bízza a szereplőket, magukat a jeleneteket, ezeket én valahogy elképzelem, aztán a film gyakran előfordul, hogy teljesen máshogy adja vissza. Nem kellemes az ember szívének.
4. Mint azt említettem, nem lehet egy filmadaptáció ugyanolyan, mint az eredeti könyv, de amennyire csak tud, szerintem igazodnia kell, hiszen azért adaptáció. Minden másra ott a MasterCard.
(szerk. megj.: Azt hiszem az 5-ös kérdés elveszett valahol a éterben
)6. Gyermeki lelkem még reménykedik abban, hogy egyszer a Szent Johanna gimit láthatom sorozatban/filmben, a komolyabbik lelkem pedig a Port Fare trilógiát szeretné nagyon Sherry Gammontól és a Csak lélegezz! trilógiát Rebecca Donovantől (amitől tartok, mert elvileg az írónő hamarosan megkezdi a szereplőválogatást és meghalok, ha tönkreteszik nekem őket). Esetleg csurranhat-cseppenhet Jamie McGuire adaptáció is, de kicsi szívem nem azt áhítja igazán.
Ombozi Noel
1. Persze, több esetben is.
2. HP, Útvesztő és ott van a Szürke ötven árnyalata is, amit bár nem voltam képes kiolvasni a rengeteg szóismétlés, és a sorok közül ordító tehetségtelenség miatt, megnéztem a filmet. A Szürke ötven árnyalata kivételével mindig a könyv tetszett jobban, ennek ellenére a Harry Potter filmek látványvilága rendesen lenyűgözött/ lenyűgöz mai napig.
3. Szerintem igen. Sokan mondják, hogy ne, mert úgyis szar lesz, meg kár elrontani a könyvélményt... szerintem érdemes megnézni, legalább látni, hogy a rendező hogyan képzelte el az egészet.
4. Erre laikusként nehéz válaszolnom, nem értek a filmekhez, így nem tudom elmondani mitől lesz jó vagy rossz. Persze az zavaró, ha a filmből sok minden kimarad, vagy az időkorlát miatt másként valósítanak meg egy-egy fontos, vagy kevésbé fontos szálat, de szerintem, ha már leülünk megnézni egy filmet, ne Szirmai Gergőként tegyük (imádom, szeretem, nem ellene szól), hanem azért, hogy kikapcsolódjunk egy picikét az élet zajából.
5. Legjobb a Harry Potter és az azkabani fogoly, legrosszabb.... talán az útvesztő lett egész máshogy bemutatva filmként. Meg ott van a csillagainkban a hiba, az se a legtökéletesebb, de... *legyint* én szerettem őket is.
6. Idővel a sajátjaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése